Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-16 / 139. szám
T anevzaro a szekszárdi 505-ös Ady Endre Szakmunkásképző intézetben ÉRETTSÉGIZŐK A hódító Csárdáskirálynő Nem tudni, hogy a mai diákok is követik-e a régiek szokását, akik a tanévzárás közeledtekor, hátulról előre minden nap egy betűvel többet írtak a táblára a bűvös VAKÁCIÓ szóból. Az évzárás öröme, ünnepélyessége azonban kétségtelenül megmaradt. Erről szerezhetett tanúbizonyságot tegnap a szemlélő Szek- szárdon az Ady Endre Szakmunkásképző Intézet udvarát, ahol a sugárzó napsütésben kék inges, piros nyakkendös tanulók százai búcsúztak az 1969—70-es tanévtől. Velük szemben a tantestület vezetői, a tribünön pedig szépszámú szülő, faluról bejött hozzátartozó. Külön széksort foglaltak el a szakmunkásképzésben közvetlenül részt vevő vállalatok képviselői. Új vizsgarendszer Kaszás Imre országgyűlési képviselő, az intézet igazgatója, évzáró beszédében emlékeztetett arra, hogy ennek a tanévnek a jellegét a lenini centenárium és a felszabadulási évforduló adta meg. Növekedett az itt folyó képzés megbecsülése. Az 1969. évi VI. törvény középfokú iskola rangjára emelte a szakmunkásképző intézeteket. Ez fokozott követelményeket támaszt a tanulók iránt, hiszen az új szakmunkásvizsga előírásai az érettségivel majdnem egy- értékű tudásszintet kívánnak. A TMDB GYAKORLATÁBÓL. A kollektív az irányadó Számos, lényegében azonos témájú fellebbezést tárgyalt a közelmúlt napokban a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság: a jogvita a nyereségrészesedés kifizetése körül volt. így például Sebestyén Antal kakasdi lakos a Népbolt Vállalattól követelt nyereségrészesedést. Nem kaphatta meg, mert csak tavaly május 3-án került a vállalathoz; a módosított kollektív szerződés pedig k'mondja, hogy a nyereségrészesedés kiérdemléséhez — egyéb feltételek mellett — legalább kilenchónapi, a vállalatnál végzett munka szükséges. Talán még nagyobb csal 5- dás érte Kleisz Péter bonyhádi lakost, aki a zománcgyárban 1967 októberétől ez év március 10-ig dolgozott. Kleisz nem afféle vándormadár; munkáltatója hozzájárulásával vállalt munkát az egyik tsz-ben. Jóllehet az 1969-es évet végigdolgozta, nem kaphatott nyereségrészesedést. Nem, mert a vállalati kollektív szerződés értelmében nyereségrészesedésben csak az részesülhet, aki — egyéb feltételek teljesítésén kívül a részesedés kifizetése napjáig a gyárban dolgozik. A nyereségrészesedés körüli vitát, eljárást könnyen megtakaríthatnák maguknak a kérelmezők. Csupán annyi türelmüknek kellene lennie, hogy elolvassák a kollektív szerződésnek azt a részét, amelyet — bizonyára — szívesen megmutatnak a vállalatnál. Éppen ezért megnyugtató, hogy a megye legnagyobb létszámú tanintézetének fiataljai az idén is jó munkát végeztek. Az intézet tanulmányi átlaga 3,22, tizenhárom osztály azonban ennél magasabb szintet ért el, átlaguk 3,24 és 3,64 között mozog. Jutalmak A kötelező tanulmányok mellett az intézet fiataljai sok többletmunkát is vállaltak. A különböző intézeti, megyei és országos pályázatokon sokan szerepeltek. A jutalmakat, pénzt, üdülőjegyeket, fényképezőgépeket, rádiókat, könyveket huszonkilenc tanulónak adták át. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat száz- huszonnégy könyvet ajándékozott, összesen háromezer forint értékben. Könyveket adományozott még a DÉDÁSZ, a KISZÖV, a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat és a 11. számú AKÖV is. Nem elhanyagolható, a tanulók százezer forintot jóval* meghaladó értékű társadalmi munkája sem, melyet főleg a város szépítésére, nem utolsó sorban a Babits Mihály művelődési központra is, fordítottak. Az árvízkárosultak javára több mint tizennégyezer forint gyűlt össze. Ezenkívül — mondotta az igazgató: „Meg kell emlékeznünk arról is. hogy a tanulók és szakoktatók öntevékenyen, még Az átlagembert ritkán fogja el különösebb lelkesedés, ha olyasmit hall emlegetni, mint „könyvelés”, „egyszámla”, „inkasszó”, vagy „kontírozás”, netán „evolut-tábla”. Éppen ezért kell felfigyelni arra, ha egy tizennyolc éves fiatalember országos elsőnek bizonyul egy ilyesfajta kifejezésekkel súlyosbított tanulmányi versenyen. Persze, ezért is. Meg, némi, talán elfogadható lokálpatriotizmusból azért legalább annyira, mert az illető megyénkben. Weller János, a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola IV. osztályos tanulójának sikeréről röviden már adtunk hírt. Könyvviteli területen ért el országos első helyezést. Ennél a rangos versenynél is izgalmasabb időszakban kerestük fel. Érettségi félidejében, írásbeli után, huszonnégy órával a szóbeli előtt. — Izgul? — Nem. Ez egyformán lehet hihető válasz, mint kevésbé az. A fiatalember mindenesetre nyugodt, megfontolt és beszédmodorán is érződik, hogy fegyelmezett gondolkodású. Kétségtelen, hogy nincs sok oka a félelemre. Tanulmányi átlaga négy év alatt, nem került a 4-es szám által jelzett határ alá. — Az országos elsőség? — Meglepett. — Miért? — Véletlenül cseppentem bele. Egy osztálytársam indult volna, de azt épp azon a namielőtt bármiféle központi intézkedés is történt volna, bejelentették, hogy részt kívánnak venni az elpusztult országrész újjáépítésében. Ez ideig tizenhat szakoktató és kétszáznyolcvankét tanuló jelentette be szándékát az újjáépítéshez.” Az aranyserleg Kaszás Imre igazgató beszéde után Rácz Lajos, az SZMT megbízásából adta át az iskola KISZ-titkárának a május 1-i felvonuláson legsikeresebben szerepelt iskola részére alapított vándorserleget. Kifejezte azt a reményét, hogy bármennyire „vándor” is ez a díj, az iskola birtokában marad, ha három egymást követő éven át az ideihez hasonló színvonalon szerepelnek a nagy munkásünnepen. Az ünnepség annak a gondolatnak a jegyében ért véget, melyet az igazgató hangsúlyozott, hogy az intézet legjobb végző tanítványait visz- szavárja, hiszen bővül, gyarapszik és szakoktatókra van szüksége. Az Internacionálé hangjaival zárult az 1969— 70-es tanév a szekszárdi 505- ös Ipari Szakmunkásképző Intézetben. O. I. pon hívták felvételizni az egyik tisztiiskolára. A teljesítmény így még inkább méltó a figyelemre. Weller Jánost ugyanis elsősorban nem a könyvelés, hanem a matematika érdekli. Tények bizonyítják, hogy nem akármilyen fokon. — Matematikai versenyen egyszer voltam megyei második, háromszor jutottam el az országos döntőig. — Most mi volt a feladata? — Nem túl nehéz. Logikai művelet. A 6-os és 7-es számlaosztályok alapján és más összehasonlító módszerekkel kellett egy vállalat eredményességét kiszámítani és egybevetni a korábbi évek ilyen mutatóival. — Mennyi idő alatt? —- öt órát adtak rá. — És mennyi idő alatt végzett a feladattal? — Két és fél órámba került. A jó tanuláshoz elsősorban szorgalom kell, de a megfelelő körülmények is fontosak. A fiatalember apja gépész a Vízügynél, édesanyja hivatalsegéd. Nővére tavaly érettségizett ugyanennél az iskolánál, most az Állami Biztosító bonyhádi kirendeltségénél dolgozik. Szép családi házban laknak a község egyik új negyedében. Az egyik szoba az övé, nyugodt hely, lehetett és lehet tanulni. — Kell is még. Érettségi után kezdhetek készülni a felvételire. — Hová? Szilvia és Edvin romantikus története, Cecília és a „Haj- mási Péter, Hajmási Pál” dallamai, Stázi kontekz és Bóni gróf tréfás, kacagtató szerelme most is sikert aratott. Most is, ezzel a társulattal is és itt, Szek- szárdon is. Vasárnap este, a Ba. bits Mihály megyei művelődési központ színháztermében mutatta be a Kecskeméti Katona József Színház operett-társulata Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című nagyoperettjét. Az előadás nagy sikert aratott, az első felvonás legtöbb énekkettősét meg kellett ismételni. Az előadás jó hangulatú volt, kellemes szórakozást nyújtott, Mjndezt azért kell hangsúlyozni, mert a két, egymást követő vasárnapon ugyanaz a társulat lépett fel — A Közgazdaságtudományi Egyetemre szeretnék bejutni. — Hallottunk valami olyasmiről, hogy aki országos versenyt nyert, az mentes a felvétéli kötelezettsége alól, ha a szakmája szerinti felsőoktatási intézménybe pályázik. — Erről nem, tudók j Érettségi bizonyítványa, mire .ezek a sorok megjelennek, már a kezében lesz. Az országos I. helyezés jutalma is. Június 14-én adják át Budapesten. Még nem tudja mit és milyen formában. Annyi azonban biztos,, hogy a jól végzett munka szép eredményének magérdemelt elismerése lesz: — o — s Népújság 5 19*0. június 16. Szekszárdon. A két produkció között pedig ég és föld volt a különbség. A Csárdáskirálynőt — a színészek is kedvvel, szívvel és lélekkel adták elő, így a közönség élénken reagált a poénekre, újból kívánta látni a táncbetéteket és hallani a már oly sokszor hallott, ismerős Kálmán-dallamokat. A színészek most, önmagukat is szórakoztatva játszottak. A Millöcker-operettbemutatóval szemben éppen ennek köszönhető az előadás sikere. Nem volt érdektelenség a színpadon, s így a közönség sem vált érdektelenné az előadás iránt. A két előadás összehasonlítása során érdemes egy nagyon szembeötlő különbségre felhívni a figyelmet: ez a különbség' a színpad képe. A Gasparone második felvonásbeli bálterme milyen sivár és silány volt, az különösen kitűnik akkor, ha a Csár- dáskirálynő-beli második felvonás, szintén báltermi színpadképét nézzük. Borcsa István, — a Csárdáskirálynő színpadképének megtervezője, — díszletei a darab keretein belül modernebbek és ele- gánsabbak, mutatósabbak. Egy függöny, egy gyertyatartó, egy lépcsősor egyszerűségében, minden a maga helyén áll és meghatározott szereppel bír. A darabot Lovas Edit rendezte. Dinamikus ereje, alkotóképessége alkalmas arra, hogy kézben tartsa és koncepciója szerint mozgassa a darab szereplőit. A szereplők közül különör sen tetszett a Jászai-díjas Já- noky. Sándor Miskája és a nagyon sikerült karakterfigurát alakító Kölgyesi György közjegyzője. Sajátságos belső jellemformálásuk légkörteremtő hatása nagyban hozzájárult a darab sikeréhez. Berta Erzsi, — akinek sokkal inkább való a most játszott, mint a korábban látott szubrett szerep —, Szilvia sanzonettje kapott megérdemelten sok tapsot. Ábrahám István, mint Edvin, kissé halványabbnak tűnt partnernője mellett. Egészen sajátságos, az eddig látott Csárdás- királynő-előadások Bóni-szere- pétől felfogásában is különböző Bónival találkozhatott a közönség. Ez a Kaucsianó gróf nem a megszokott „ütődött gróf” volt, hanem egy egészséges humorú, vidámkedvű suhanc. S a suhanc mellé ki más volna való, mint egy kedves kislány. S ez a kedves kislány volt Stázi grófnő, azaz Péva Ibolya. Cecília szerepében Balogh Rózsát, Kerekes Ferimében pedig Perényi Lászlót láthatta a közönség. A szekszárdiak ezzel az előadással örömmel fogadták be a kecskeméti operett-társulatot is. S most már egy kellemes előadás emlékével várják az ősszel kezdődő színházi évadban is fellépésüket. Ered meny számlák és eredmény
