Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
• Egy hónap telt el azóta, hogy hazatértek azok a fiatal magyar építőmunkások, akik egy nemzetközi brigád tagjaiként Uljanovsakban, — Lenin szülővárosában — az emlékhely építkezésein dolgoztak. Azóta albumba kerültek a- képek, a sok nyelvű, de egy szívű brigád tagjairól beszélő újságikivágások. biztos helyre az ott szerzett barátok címei. De elég néhány szó és megelevenednek az emlékek- Fög- lein János, a Totév harmincéves kőműves-szakoktatója a 21 fős magyar kőművesbrigád vezetője, többszörös kiváló dolgozó, az aranykoszorús KISZ-jelvény tulajdonosa jogos büszkeséggel teszi le az asztalra azt az oklevelet, amely április óta a Komszo- mol aranykoszorús jelvényének a viselésére is jogosítja. — Ezt a kitüntetést Moszkvában hazatérésünk előtt kaptuk és mert megérdemelten, mindannyiunk számára legalább olyan becses, mint az a kitüntetés, -amit a■- Lenin-em- lékihely építőinek, alapítottak. — Hogyan éltek Ulja- novszkban két hónapig? — Mondhatom, hogy olyan eseményözönben, ami itthon egy év alatt sem tud összejönni. Naponta nyolc órát dolgoztunk és keményen, mert a nOMETHAfl fPAMOTA HEHll*MI»in.m KOMII'Ilil B.'JKOV UAiPA/K.'UUt _________ s tiemt HHTepHauHOHajibHoro ito^ojeiHoro__ c ipomejLiioro oipaja zmohh B.UIeHii-— m - 3a asiHDHoe. ynacxüe. B_coopy*eifiui . leRWexoro aeMOEgaJiíKoro. KoioiJieKca s_ y mHOBCKe._________________________ A Komszomol aranykoszorús jelvényének oklevele. feladatunk erre kötelezett bennünket. Sikerült jó hírnevet szerezni a magyar kőművesszakmának, ami azért volt nehéz, mert a 137 fős nemzetközi brigádba a szocialista országok a legjobb szakmunkásaikat küldték. De azért sikerült a minőség tartásával 150—155 százalékra teljesíteni a terveinket. — Mi jelentette a legnagyobb élményt? — Először a szovjet Emberek végtelen kedvessége, figyelmessége, aztán az építés arányai. Most ez túlzásnak hat, de itt van a mi művelődési központunk. Büszkék vagyunk rá, hatalmas építménynek tartjuk, uljanovszki béretekben gondolkodva viszont igen kicsi ez a mi művelődési palotánk. — Mint látom, sokat írtak az újságok a nemzetközi brigád munkájáról, életéről. ' — Igen, két hónapon keresztül az érdeklődés középpontjában dolgozott a brigád. Csak bennünket többször keresett föl í, sajtó, a televízió. Jóval határidő előtt ké-zi.il- tünk el minden feladatunkkal a Lenin nevét viselő .2. számú iskola építésén is. és a pedagógiai főiskola munkáján is. — Szabad idejükben mit csináltak? — Remek volt az ellátásunk, amit az is bizonyít, hogy egyik-másikunk tekintélyes súlygyarapodással tért haza. A szórakozásnak rengeteg lehetőségét biztosították vendéglátókként a koms^omglisták... Kint ünnepeltük hazánk fölszabadulásának 25, éyfordulóját, találkozók <prfés} ggráoLja- jfeszfematmlí a telénk sugárzó barátságot és megbecsülést. Találkoztunk . többek között egy magyar származáséi veteránnal Is, aki 43 éve él ’. lja- novszkban. Zaháranszki Károly bácsi öt évvel ezelőtt ;árt Magyarországon és nagyon boldog volt. hogy találkozhatott velünk. Úgy mondta, f,z éléttől kapott ajándéknak tartja, hogy megismerkedhettünk. — Mint hallottuk, kint ünnepelte 30. születésnapját. — Tényleg így volt és- nagyon meghatott, hogy házigazdáink erről is tüdtak. A huszonegy tagú kőművesbrigád tagjait hazatérésükkor KISZ-érdeméremimei tüntették ki és nem sokkal ezután kiváló dolgozó jelvénnyel. — Vállalkozna ismét ilyen küldetésre, mint ez volt? — Boldogan, Egyébként szó van arról, hogy amikor szeptemberben sor kerül az emlékhely létesítményeinek átadására, meghívnak bennünket is. Mivel láttam a hatalmas .arányú építést, amelyen 16 ezer efiübeí dolgozik, el tudom képzelni, mily m gyönyörű lesz. Egyébként, talán egész életemben nem ínam niég annyi levelet, lapot, mint amennyit Uljanovszkban. Biztosan megérti, nem tudtam mást kezdeni azzal a ha tál más élményözönnel. Mit mondjak még? Vidámak, mindig jőked- vűek voltunk, amilyenek a fiatalok, ha együtt dolgoznak és ráadásul felemelően szép munkán, a nemzetköziség szellemében. A rövid beszélgetés végén féltve őrzött kincsként csomagolja össze az albumokat, amelyek évek múlva is elevenné varázsolják az Ulja- novszkban töltött napok emlékeit. Siet. Várják a tanítványai. A helytállás számára itthon is . szent kötelesség... Amit a császár nem jegyzett fel... A helységnévtár vaskos kötetét csak akkor lapozza az ember, ha valamely város, vagy falu egyik-másik adatára szüksége van. Azt azonban kevesen gondolnák, hogy lapjai között egy évezredes titok után folyhatott nyomozás. Persze, nem a „kék fény”-ből ismert kriminalisták, hanem tudósok kutattak benne. S az ott sorakozó helynevek elárulták azt, amit Konstantin császár és a magyar krónikaírók elmulasztottak feljegy ezni. A 912 és 959 között élt bizánci császár, Bíbörbanszűletett Konsz- tantinosz, a birodalom kormányzásáról írott munkájában- közli ugyanis a magyar törzsek nevét; azt azonban nem jegyezte fel. hogy ezek a törzsek merre is ütötték fel sátraikat az Árpád-kori Magyarországon. A magyar krónikák pedig még a törzsek nevével is adósak maradtak, aminek oka nyilván az, hogy a krónikák keletkezésének korában a törzsi tagolódás tudata már teljesen elhalványodott. A mai tudósokat azonban érdekli a szállás-, (és az ebből később kialakult) települési hely, hiszen ez egyebek között összefügg a nyelvjárási területek kialakulásával is. S az erre irányuló kutatómunka eredményes volt: ime a logikai nyomozás megállapításai és következtetései: 1. A magyarlakta területeken sok olyan település van, vagy volt régebben, amelynek neve, Konsztantinosz Porphy- rogenétosz által leírt törzsnévvel kapcsolatos. Huszonhét Nyék, kereken 30 Megyer mellett Kürtből 21 akad, 20 Gyarmat, 16 Tarján, 25 Jenő, 42 (!) Kér és 40 Keszi egészíti ki a teljes sort. Illetve a sor így nem teljes. A császár említi ugyan a kabarokat, de törzseik nevéről nem szól. A Varsány, Tárkány és a Székely elnevezés azonban a helynevek szóródásában és mennyiségében hasonlóságot mutat az előzőekhez, ezért ezekkel ’ azonosítják a két kabar törzs, valamint a szintén haíárőrszolgálatot teljesítő. Székelyek törzsi elnevezését. 2. Bérezi Géza professzor szerint egy-egy törzs szálláshelye csak olyan vidéken lehetett, ahol a neve, mint földrajzi név nem fordult elő. Olyan tájon ugyanis, ahol mindenki Tarjánriörzsbeli volt, nem lett volna értelme egy szállást Tarjánnak.. nevezni, mert így a név megkülönböztető funkciója nem érvényesült volna. Az ilyen helynevek csak olyan kirajzások, vagy áttelepítések útján keletkezett szállásokra voltak jellemzőek, amelyek idegen, más törzsbeli település területén, vagy annak közelségében keletkeztek. 3. A honfoglaló törzsek elhelyezkedését Moór Elemér településtudományi rnűve alapján az alábbiak szerint vázolhatjuk: a Nyék-törzs a Balaton környékén, Zalában és Somogybán kapott szálláshelyet. A Megyer-törzs a Duna két partján, Csepel szigetétől délre, a mai Fejér, Pest és Tolna megyében, Kürt Baranyában, Gyarmat Szolnoktól felfelé a Tiszán, Tarján a mai Szabolcsban, Jenő a Kisalföldön, Kér Békésben, a Tisza és a Maros mentén pedig Keszi helyezkedett el. A Tárkány a Dunától északra, Varsány Sopron és Moson vidékén, a Szé- kely-törzä pedig Vasban és Erdélyben őrizte a végeket. Újra itthon, egy i szép küldetés után
