Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
♦ : : ♦ » * ♦ * : * « « ♦ ♦ i « * t ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ŐSZ FERENC: Nyomoz a város 13. Farkas közben megkezdte a kihallgatást A minden ízében reszkető nőt lefektették egy szobában és orvost hívtak. — Neve? — Borzák József — felelt a letartóztatott férfi, akinek adataiból ' kiderült, hogy negyvenéves, nős, két gyermek apja, a gyárban raktárosként dolgozik. — Ismerte a sértettet? — Kit kérem? — kérdezte felettébb ostoba tekintettel, —- Hát azt a nőt, akit ma este a kiserdőben megtámadott. — Ismertem kérem ... Már régóta figyeltem ... Én nem is tudom, mi történt velem... Egy hirtelen ötlet... Nem értem kérem... Már csak azt vettem észre, hogy Ica sikoltozik, és vérzik az arca. El akartam hallgattatni..." — Hogyan? — Megfenyegettem... nagyon meg voltam ijedve... — Most először fordult elő magával ilyesmi? — Igen ... — Gondolkozzon — csattant fel Farkas őrnagy hangja. — Esküszöm, kérem... Csak nem tetszik gondolni? — Én nem gondolok semmit... És most vezessék a fogdába! Borzákot Sipos tizedes kituszkolta. Egy rendőr jelentette, hogy Kerekes egy küldöttség élén be akar jönni. — Farkas a győzelem mámorában még ezt is el tudta viselni. — Engedjék be... — Őrnagy elvtárs! Fent a tér feketéllik az emberektől. Tudni akarják az igazat. Megígértem nekik, hogy tájékoztatjuk őket,.. ♦ — Semmit nem tudunk mondani... Korai lenne. — De a város népének joga van megtudni az igazságot. Farkas kezdett begurulni: —• Drága, Gergely bácsi. Menjen szépen haza... Kerekes azonban már visszavonhatatlanul belezavarta magát a néptribun pózába. — Addig egy lépést sem, amíg nem adhatok valami tájékoztatást a népnek. Farkas elmosolyodott. — Rendben van. De egy feltétellel. Ha leírja, amit mondok. És úri, illetve elvtársi becsületszavát adja, hogy egy szóval többet nem mond. Kezet rá. Kerekes Gergely egyhén meg is csattogtatta a bokáját: — Becsületszavamra, kérlek! — Akkor írd: „Ma este közegeink előállítottak egy személyt más személy sérelmére elkövetett testi sértés alapos gyanúja miatt. A nyomozás folyik...” Kerekes csalódott arcot vágott: — Ennyi? — Egy szóval sem több.« Gergely bácsi kiállt az erkélyre. Már egyedül volt, mert a fiatalok elszeleltek mellőle. — N.-iek! Polgárok! Felhatalmazásom van a következők közlésére... — harsogta és szóról szóra felolvasta Farkas nyilatkozatát. Lent az emberek kicsit morogtak, de jól elszórakoztak Kerekesen. Végre egy este, amikor történt valami, ami kizökkenti ezt az álmos kisvárost megszokott tunyaságából. A Levendulát újra kinyitották, és bár Lil- lácska távollétében a kávét egyik mosogatólány főzte, újra megtelt a presszó és a Szatír trió zenéjére a tisztelt jelenlévők tüzes győzelmi shake-t roptak. Kovács is elégedetten lépett ki az épületből. Igaz, hogy nem teljesült az álma. Nem ő fogta el a szatírt. De nem is Farkas őrnagy. A dicsőség helyben maradt. Sipos tizedesé az érdem, aki mégis csak az ő embere, a városi rendőrség tagja. Szétnézett az elnéptelenedett téren. Valami azt súgta neki, hogy Ildikó megvárja. Ettől hirtelen nagyon boldog lett. De a tér vigasztalanul üres volt. Ettől hirtelen nagyon boldogtalan lett. Aztán hazament. Kerekes természetesen a Levendulában ült. Ő volt a központ. Zöldi is tőle akart valamit megtudni. De Kerekes, az örök fecsegő most méltóságteljesen hallgatott és egy szóval sem mondott többet, mint amit a papírra lediktált neki Farkas. Mindenki úgy érezte, hogy az öreg többet tud. Kapacitálták, itatták, de Gergely bátyánkhoz képest egy egyiptomi szfinx cserfes kofa. így aztán hatvanöt évesen tanulta meg, hogy néha a jóidőben alkalmazott hallgatás nagyobb tekintélyt szerez, mint a sok beszéd. Pedig szeretett volna áradozni, lelkesedni, ezen a nagyszerű estén, amikor sikerült megmozgatnia ezt az álmos közönyös embertengert Dehát kötötte a becsületszó, kötötte a szigorú titok, melynek nem is volt részese. De őt tulajdonképpen nem is az a bűnöző érdekelte, hanem az ellene felvonuló közösség. Aztán a Levendula is bezárt. Elcsendesedett a város. Hajnalodott. Lillácska — ezúttal jellegtelen, seszínű tüskehajával, mely azonban a sajátja volt — boldogan feküdt az ágyban. Nem tudott aludni. Szerelmes volt, ami már régen nem fordult elő vele. Nemrégen engedte ki Karcsit. Most is hallotta a fiú szavait: — Köszönöm... Nem is tudod, mit tettéi velem... — Eljössz holnap is? — Mindig — felelte a fiú és elszaladt. Kovács mélyen aludt. Anyja — mint mindig, ezen a reggelen is hatkor kelt. Megetette a tyúkokat, melyekről nem tudott lemondani, begyújtott a konyhai tűzhelybe és figyelte az órát. Lacit hétkor kell kelteni. Csendesen motyogott magában, néha imádkozott egy sort, amikor meghallotta, hogy a szobában csörög a telefon. Felugrott, de mire beért, már Laci felvette a kagylót. — Értettem, őrnagy elvtárs! Tíz perc múlva bent leszek — mondta, majd még mielőtt az anyja megszólalt volna: — Tudom, ha a mamára hallgatok, most nyugodtan aludhatnék, hacsak nem hívnának beteghez, vagy utolsó kenetét feladni(Folytatjuk} : m 2 ♦ I ♦ ♦ 1 1 2 i ♦ 1 1 2 ToRKA ÉLSZORUL á FÁJDALOMTÓL NÁma Pillantással búcsút VESZ A JÓBA R Arról. Stale* ckE R JÓFORMÁN NEM 'S SEJTETTE,K' REJTŐZIK A GUBE NÉV MÖGÖTT, MÉGIS MELLE ÁLLT, MERI-EGYET lén dolgot biztosa n tudott RÓLA, AZT HOGY IGA Z ÜGYÉRT A NACL EAS/ZMUS ELLEN KÜZÖ A SZOVJET FELDER ITÓTISZT MEG AZOM AZ ÉJSZAKÁN ELHAGYJA OSTBURGOT.EB- BEN A VÁROSBAN SEMMI KERESNIVALÓJA TÖBBÉ. MOST MÁR NYILVÁNVALÓ, HOGY, WEISBACH KIAGYALT TÖRTÉ HETET TÁRTA JÁSZÁN- DÉKU HO MANN ELÉ. Á NÉMET KÉMELHÁRÍTÁS L/SS- SCSUKÓns A MEGTÉVESZTŐ MANŐVER ÉRSEKÉBEN DOBTA ODA ÁLDOZATUL.Az AKCIÓ CÉLJA AZ VOLT,HOGY ELTERELJE A SZOVJET FELDERÍTÉS FIGYELMÉT A HELYES NYOMRÓL. KERIMOVNA K TEHÁT HARLSLUSTÉ- BAN KELL NYOMOZNIA A NAGYFQNTOSSÁ6U TITKOS OBJEKTUM UTÁN. Mit mond a ^ ? A termelési tanácskozásokról A termelési tanácskozások az üzemi demokrácia érvényesülésének rendkívül fontos megnyilvánulási formái. Többek között e tanácskozásokon keresztül vesznek részt a dolgozók a termelés és gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében. Megyénkben a termelési tanácskozások előkészítése és érdemi tevékenysége esetenként kívánnivalót hagy maga után. Ezért szükséges és indokolt, hogy az e kérdéssel foglalkozó 1001/1965. sz. Korm. sz. határozat rendelkezéseire ismételten ráirányítsuk a figyelmet. A hivatkozott határozat szerint termelési tanácskozást legalább negyedévenként kell tartani, de ezen túlmenően össze kell hívni minden esetben, ha azt a dolgozók többsége kéri, illetőleg a szak- szervezeti szervek vagy a gazdasági-műszaki vezetők szükségesnek tartják. A tanácskozásokat a helyi körülményektől és adottságoktól függően kis termelési egységenként és műszakonként, a célszerűség és hatékonyság figyelembevételével kell megszervezni. Az adott üzemrész, műhely, osztály stb. vonatkozásában a termelési tanácskozás véleményét, javaslatát kell kérni a termelési lehetőségek és azok gazdaságos kihasználásával, a műszaki fejlesztés, valamint a munka- és üzemszervezési feladatok kialakításával és a végrehajtás megszervezésével, továbbá a jelentősebb újítási javaslatok üzemi alkalmazásával kapcsolatban. A termelési tanácskozás dönt a munkaverseny-vállalá- sok elfogadásáról, a helyileg legmegfelelőbb versenyformák alkalmazásáról, a Kiváló dolgozó kitüntetés és a Szociális-- ta brigád cím odaítéléséről,’ illetőleg visszavonásáról. A termelési tanácskozások előkészítésével és megtartásával kapcsolatban a határozat akként rendelkezik, hogy azok időpontját, helyét és napirendjét, továbbá a fentebb említett cím és kitüntetés elnyerésére javasolt kollektívák és személyek nevét és eredményeiket legalább egy héttel a termelési tanácskozások megtartása előtt a dolgozókkal ismertetni kell, nevüket és eredményeiket a vállalatnál írásban közzé kell tenni. A termelési tanácskozások beszámolóinak témáját a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek együttesen határozzák meg. Kimondja a határozat azt is, hogy a tanácskozáson a dolgozók részéről elhangzott észrevételek, javaslatok nyilvántartásáról és a helyes javaslatok megvalósításáról a gazdasági vezetők kötelesek gondoskodni, a szakszervezetek pedig jogosultak a javaslatok megvalósítását és elintézésük módját ellenőrizni. A termelési tanácskozások érdemi munkájának színvonala attól függ, hogy a gazdasági vezetők, a szakszervezeti szervek és a dolgozók mennyiben teljesítik a kormányhatározatból reájuk háruló feladatokat, ugyanakkor mennyiben élnek a határozatban biztosított jogaikkal. Dr. Deák Konrád csop. vez. ügyész
