Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
Kórusok országos minősítő hangversenye Szekszárdon Hot Tolna megyei kórus kopott minősítést Több esztendős múltra tekint vissza a minden megyében évenként megrendezett kórustalálkozó. Az ez évi Tolna megyében vasárnap délelőtt 1C órakor kezdődött Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermében. Az összejövetel célja az idén nem csupán a baráti találkozó és a bemutató jellegű hangverseny, hanem megyénk hat résztvevő kórusának országos minősítése volt. A zsűri elnöke Pászti Miklós, az Állami Népi Együttes karnagya, tagjai pedig Poczonyi Mária, a Népművelési Intézet munkatársa és Lantos Rezső, a KISZ Központi Művészegyüttes Liszt-díjas karnagya volt. Mielőtt részleteiben szólnánk a kórusok teljesítményéről, feltétlen el kell mondani, hogy mind a hat résztvevő kórust komoly elismerés illeti. Mindannyian olyan produkcióval léptek vasárnap színpadra, amely szigorú felkészülést, dicséretes lelkesedést bizonyít, s nem utolsó sorban, művészi élményt nyújtott a közönségnek. Sajnos, csak a kisszámú közönségnek, mert a megyeszékhely lakosságát sem a zeneszeretet, sem a rangos műsor nem vonzotta a hangversenyre. Az országos minősítő hangversenyen az énekkari mozgalom két ifjú kórusát üdvözölhettük: a dunaszentgyörgyi férfikart és a németkéri vegyes kórust. Mindketten bronz fokozatot értek el. Az 1967- ben alakult tamási pedagóguskórus pedig immár másodszor kapott bronzkoszorús minősítést. Az idén némi fokozati finomítás történt a minősítésnél, ugyanis a kórusok közötti árnyalati különbségek pontosítására, az elért minősítést diplomával egészítették ki. A hő- gyészi „Vox Pacis” szövetkezeti vegyes kar diplomával nyerte el a bronz fokozatot. A Szekszárd város és járás pedagóguskórusa, valamint a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus ezüst fokozatot kapott diplomával. A huszonkét tagú dunaszentgyörgyi férfikar működése nemcsak a megye, hanem az ország zenei életében is jelentős, ugyanis egyre csökken a férfikórusok száma. Vasárnapi műsorukból a Bartók gyűjtötte Tolna megyei népdalcsokor emelkedett ki. Tömören, simán énekeltek, remekül intonáltak. A kórus tagjai — három kivétellel — kétkezi dolgozók. A németkéri vegyes kar — noha igen fiatal kórus — jól szerepelt, méltón rászolgált a bronz minősítésre. Beethoven Tavaszi ének című kórusművét szép, tiszta csengéssel adták elő. Balázs Árpád Népdalrondó- jának jóízű előadásával a közönség és ,a zsűri elismerését nyerte el a tamási pedagóguskórus. A jól összekovácsoló- dott együttesben a basszusénekesek számát növelni kellene. A hőgyészi szövetkezeti vegyes kar szereplésében a finomított, jó szövegmondást emelte ki a zsűri elnöke. Szekszárd város és járás pedagóguskórusa másodszor nyerte el országosan az ezüstkoszorús minősítést. Vasárnapi szereplésük is azt igazolja, hogy az ének-zenei mozgalomért hozott áldozatuk nem hiábavaló. Jól összeválogatott műsorral léptek színpadra. Holminov-Rossa: Dal Leninről című művét gyönyörű hangzásban adták elő. Kovács József zeneiskolai tanár, a kórus szólóénekese az eddigi fellépésekhez hasonlóan most is kiválóan szerepelt. A zsűri elismeréssel szólt a kórus teljesítményéről, s javasolta, hogy bővítsék a kart. Minden megyei, városi, szövetkezeti és politikai rendezvény lelkes, jól ismert kultúrharcosa a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus. Ök is másodszor érték el az ezüstkoszorús minősítést, — de idén előrelépéssel, azaz diplomával. Haydn: Tenebrae factae sunt művét merész, romantikus megoldásokkal adták elő, s hangulatilag nagyon sok szép rész volt benne. A remek indítású Balázs—Kis- tétényi: Két szerelmes madrigál — különösen a második része — emelkedett ki. A zsűri a bátor műsorösszeállításért külön dicséretben részesítette a kórust, azonban két dal — elsősorban Lotti Cruci- fixus hatszólamú változata — a zsűri szerint nem tartozott a legjobban kiforrt és választott művek közé. A hangversenyt követő karvezetők megbeszélésén a zsűri részletesen elemezte a kórusok szereplését, s a továbbiakra vonatkozóan javaslatokat adott munkájukhoz. Sajnos, a legjobban szereplő szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus karnagya — hogy miért, nem lehet tudni, — az értékes vitáról távolmaradt. (horváth) Sok gazda, nem gazda Aki naponta jár a Kocsola—Szakos—Lávafő—Vá- rong—Nak útvonalon, annak nem sok újat mond a címbeli bölcsesség. Persze, az sem hat a szenzáció erejével, ha azt mondjuk, • hogy tengelyszakítóan rossz ez az út. A tél fölöttébb eredményesen „tevékenykedett” s az országot behálózó közutakat alaposan megrongálta. Hogyne végzett volna itt, ezen az útvonalon is óriási rombolást, amikor évek óta alig jutott valami útfenntartás címen ennek a vidéknek, holott mind a személyforgalom, mind az áruforgalom ezen az úton bonyolódik?! Most már csak az a kérdés, hogy meddig? Ha így romlik az út tovább, megáll a tudomány. Mint ezt megtudtuk, az útnak volt gazdája már Somogy, Baranya. Jelenleg mi vagyunk a gazdái, de rövid a takaró és nagy a javításra szoruló megyei úthálózat. A két előző gazdától meg elég messze esett ez a valamikori makadámút. Azért nevezhetjük valamikorinak, mert az idő és a nagy megterhelés mély kátyúkat mart rajta. Néhol szélesebbre is taposták a járművek, keresve a hegy-völgyes szakaszokon a biztonságosabb áthaladás lehetőségét. Ez a magyarázata annak, hogy a biztonságos közlekedés mind valószínűtlenebbé válik. Mondják, hogy a halotton nem segít a szenteltvíz. Nos, ennek az útnak már vajmi keveset segít az állapotán, ha az érintett községek időről időre letakarítják az útról a felgyülemlett sarat! A sáreltakarítással némely helyen már az út alapja soványodik, mert a legrosszabb szakaszokon már azt gyötrik a járművek. Minél később kerül sor a felújításra, javításra, annál nagyobb költséget igényel majd az elkerülhetetlen munka. Meggyőződésünk, hogy tudják ezt az illetékesek és sürgősségi sorrendben elsőséget élvező tennivalóik között számon tartják ezt az utat is! — óa — Emberséggel, az emberért A házunk — a házad! Nagyszerű tettre készül a dombóvári járás egyik, és nem is legnagyobb termelőszövetkezete Várongon. Amikor először hallottam a tervről, hogy házat építenek, nagyon dereMartti Muslonen Tolna megye szövetkezeti kereskedelméről Magyarországra látogatott Martti Mustonen, a finn mezőgazdasági tanács vezérigazgatója, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége vezetőségének tagja, és egy napot Tolna megyében töltött, A szövetkezeti kereskedelmet tanulmányozta, de bepillantott mindennapi életünk más vonatkozású részecskéibe is. Tolna megyei útjánatc végén nyilatkozatot kértünk tőle. Mindenekelőtt megkérdeztük: — Milyen céllal jött Magyarországra ? — A Helsinki-i magyar követséggel jó kapcsolatunk van. Sokat hallottunk Magyarországról, nagy érdeklődéssel figyeljük évek óta fejlődését, gazdasági életét, és mindenekelőtt a szövetkezeti vonatkozásokat. Nálunk már jártak magyarországi szövetkezeti szakemberek. Közvetlen kereskedelmi kapcsolatunk van a magyar szövetkezeti mozgalommal, főként zöldséget, gyümölcsöt importálunk innen. Ezek után természetes, hogy vágytam a magyar élet behatóbb megismerésére. Arról nem is beszélve, hogy a két né-> rokon, és ez is indokolja, hoav kölcsönösen megismerjük e°y- mást. Nem hivatalos küldöttként jöttem, de ennek ellenére igyekszem mélyíteni a két ország szövetkezeti mozgalma közti kapcsolatokat. Örömmel töltött el, hogy a SZÖVOSZ vezetői bensőségesen fogadtak, és lehetővé tették számomra a szövetkezeti kereskedelem beható tanulmányozását. — Tolna megyében merre járt, mit látott, tapasztalt? — Megtekintettem a paksi és dunaföldvári áruházat, a dunaföldvári takax’ékszövetke- zetet, a Paksi Állami Gazdaságot és a szekszárdi művelődési házat. Mondhatom, sok érdekeset tapasztaltam. Kellemes benyomást tett rám, hogy vidéken is ilyen nagy, kulturált áruházak találhatók, és hogy az eladótérhez viszonyítva milyen nagy forgalmat bonyolítanak le. Ez azt jelenti, hogy jó az áruházak felszereltsége és szervezettsége. Tetszett az önkiszolgáló rendszer. Ugyanakkor meglepett, hogy Magyarországon, a mienkéhez arányítva, viszonylag kevés élelmiszer kerül kereskedelmi forgalomba. Ez nyilván a két ország sajátos helyzetéből adódik. Úgy vélem, nagyon hasznos, ha kölcsönösen megismerjük egymás életét, mert akkor arra is könnyen rájövünk, hogy a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztésében milyen sok még a kihasználatlan lehetőség. Márpedig mindkét félnek érdeke az elmélyült gazdasági kapcsolat. — Mint a nemzetközi szövetkezeti mo 'viiOk.i vezetője, hogyan látja,- értékeli a világ szövetkezeti mozgalmát? — Erről röviden csak any- nyit szeretnék mondani, hogy a szövetkezeti gondolat világszerte terjed, a mozgalom mindenütt .fejlődik, és szerves része a nemzetközi gazdasági életnek. Most például napirenden szerepel a fejletlen országok megsegítése. A nemzetközi mozgalomra e tekintetben is feladat vár. Minden ország szövetkezeti mozgalmának megvannak a maga sajátosságai, de egy dolog nagyon általános: a tömeg keresi az összefogás lehetőségeit. A nemzetközi szövetkezeti mozgalomban korábban sok volt az elméleti vita. Most mindinkább a gyakorlati élet kerül előtérbe, az egyes országok szövetkezeti élete közt is mind szorosabb az együttműködés, így tehát erősödik a szövetkezés nemzetközi jellege — fejezte be nyi latkozatát Martti Mustonen. BODA FERENC kásán dolgozó, nyolcgyermekes traktorosuknak, hirtelen nem tudtam eldönteni, mi a nagyobb bennem, az öröm-e, avagy a kétkedés?! Azóta már meggyőződhettem arról, hogy kár volt elrontani az örömöt és kór volt — még ha gondolatiban is — megsértenem egy ízig-vérig új paraszti közösséget. Mentségem nincs is, legföljebb magyarázatom. Mióta csak a világról és benne az emberről beszélő ismereteket eszemen-szívemen átszűrve gyűjtögetem, azt tapasztaltam, hallottam, olvastam, amit Illés Béla ■ író- tréfásan és az ismert közmondással élve így mondott: „Ravasz a paraszt, mi- ■ helyt egy arasz.” Soha nemcsak a természetes, az istenadtának- is nevezett okosságot értettem ezen — és meggyőződésem, hogy nem vagyok ebben egyedül — hanem egy seregnyi más, nem túl rokonszenves vonást is. Ezekre gondoltam, amikor a szkepticizmus elszabadult a gondolataimban. 6s eldöntöttem sajnál- kozón, hogy a házépítés — másnak — ma még utópia. Igen, igen, jó. lenne már ott tartani a tudat megújulásának a frontján. Jó lenne, ha parasztjaink is oly természetesnek találnák társaik kollektív segítségét, mint például a munkások. De várjunk még ezzel! Nem .várnak. S tulajdonképpen boldog vagyok, méltán örülhetünk ennek a türelmetlenségnek vaiahányan. Harmincnégy éves a traktoros. Legyen elég, ha, azt mondom, hogy méltatlan körülmények között él. Nem azért, mert alig kérés valamit. Keres ő szépen, de egy szívességből kapott szobát, lakik ti- zedmagával, a kenyeret pedig egyedül teszi az asztalra. Kicsik a gyerekek. Hogy milyen ember? Csöndes és szerény, aki igen jól dolgozik és akinek a kezében nemigen láttak még poharat. Hogyan is épül hát az a ház? — Egyszerűen, — mondják. Készségesen elhiszem, hogy tud egyszerű lenni a bonyolult is, ha sokan akarják, ha egy közösségen belül mindenki úgy akarja. Amikor a tervtárgyaló közgyűlésen a gazdaság vezetői a tagság elé terjesztették a házépítés tervét, minden kéz föl- emelkedett a szavazásnál. Egy kivételével. Igaz, annak a gazdája sem gondolta komolyan az ellenvetést. A tervet a tagság jóváhagyta. A termelőszövetkezet biztosítja a házhelyet; bontási anyagokból a java anyagot: a TOTÉV társadalmi munkában elkészíti a terveket; van szakember, aki a kivitelezés során irányítani tudja a segítőkész termel ős zövefkezet; tagokat. S az sem indul üres kézzel, akiért ez a közösség olyan tett végrehajtására mozdult meg egységesen, amilyen még ezelőtt öt-tíz évvel is legföljebb csak az álmodozók fejében fordult meg. Persze ha a közösség nem állna így mellé, egyedül saját erejével, nem menne sokra. Meglehet ott nőne föl a nyolc gyerek a szűk egvszóbában, s meglehet igen hamar szűknek találná a szülőfalu látóhatárának a perspektíváját ... Még hátra van néhány formaság tisztázása és elkezdődhet a munka. Különös ház lesz ez, a mai magyar falvakban mindenesetre talán páratlan, mert amikor tető aíá kerül és beköltözik a népes család. a termelőszövetkezet egy tagja így veszi kézbe a hajlékának kulcsait: — A házunk, a házad !..,-li —
