Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Készüljön el Tolna megye helytörténeti lexikonja Interjú dr. Ember Győző Kossuth-díj as akadémikussal Alig két hete, hogy a Tolna megyei. Fadd-Domboriban tartotta négynapos konferenciáját a Művelődésügyi Minisztérium levéltárt főosztálya. A levéltárosok . tanácskozásán részt vett dr. Ember Győző Kos- suth-dijas akadémikus, az Országos Eeveltár főigazgatója is. A tanácskozás egyik esti kötetlen programján, baráti beszélgetések közepette dr. Ember Győző segítséget ígért egy Tolna megyei helytörténeti lexikon elkészítéséhez. — Az ígért segítséget köszönjük, s amint a Tolna megyei tanácsi vezetőktől, valamint a szekszárdi levéltár igazgatójától értesültem, valószínűleg élni is fog a megye az ígéret kihasználásával. Milyen elképzelések alapján hangzott el ígérete? — A vezetésem alatt álló intézmény segítségét ajánlottam fel egy Tolna megyei helytörténeti lexikon összeállításához. Ezt tehettem azért, mert az Országos Levéltár is foglalkozik helytörténeti kutatással. Helytörténeti kutatóink. ahogyan azt idejük engedi. készséggel állnak a megyék rendelkezésére is, hogy részben kutatómunkával, részben pedig tapasztalt irányítással segítsék a helytörténeti lexikonok elkészítését. A célunk ugyanis az. hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem statisztikai tanszékével együttműködve, egy országos méretű akció keretében elkészítsük.az ország helytotteiejji ját. Ennek égyrk előzményének keli lennie;' hogy a m«--i gyek saját lexikoiiokkal' ren-'' delkozzenek. — Az elképzelésen kívül milyen stádiumba^ van ez a munka? — A kezdeti stádiumon már túljutott. Veszprém megye helytörténeti lexikonja már megjelent. A munkába pedig már több más megye is bekapcsolódott. így: Zala, Vas és Fejér megye, de a kutatás megkezdésére, a munka beindítására másutt is vannak már mozgolódások. Kívánatos volna. ha Tolna megye is bekapcsolódna ebbe az akcióba. — Hogyan történik ez a munka? — Nagyarányú és szervezett anyaggyűjtést kíván a lexikon összeállítása. Szervezetten és rendszerezetten kell átnézni valamennyi létező és fellelhető forrásanyagot ahhoz, hogy egy-egy megye összes helységének — már megszűnt helységeinek is! — történeti anyaga kialakulástól napjainkig összegyűljön. A gyűjtőmunka befejeztével sokkai több anyag áll rendelkezésre. mint amennyi egy tömör lexikonszerű kötetben elfér. Ezt helységenként csoportosítják, s az illető megye levéltárában helyezik él. Ott bármikor megtalál hatók. s községi monográfiák elkészítésénél alapanyagút felhasználhatók. — Az eddigi tapasztalatok szerint kik azok, akik e .mun- kában közreműködnek? — A helytörténetj lexikonok készítését mindenütt a megyei tanács támogatja, nemcsak erkölcsileg, de bizony anyagilag is. Szerkesztő bizottságot kell létrehozni, s az Országos Levéltár felkért munkatársain kívül jelentős létszámú helyi kutatógárdára is szükség van. Azért tudom elmondani ezeket, mért a korábban felsoKéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodaim1 munkákra válaszolunk, amelyekben a telici- •ég jelét látjuk. rolt megyékben már kialakultak a munka módszerei, s a gazdaságos lebonyolítás tapasztalatai. — így részletesen ismerkedve a témával, a munkával, amelyhez segítséget ígért intézete nevében, világosan látszik, hogy nagy erőfeszítést igénylő, komoly és alapos munkára van szükség. Gondolja, hogy a helyt lehetőségek adottak egy ilyen feladat végreha j tásához? — Aprólékos részleteiben nem ismerem és nem is ismerhetem a Tolna megyében folyó munkát. Annyi bizonyos, hogy egy ilyen szisztematikus feltáró munkához megbízható helyi emberekre van szükség. A jelekből ítélve én azonban arra következtetek, hogy ebben a megyében megtalálhatók ezek az emberek. Milyen jelekből vonom le a következtetést? Tudomásom van róla, hogy a megyei tanács nagy figyelemmel kíséri és segíti az ilyen irányú munkát. S ezen kívül ismeretesek előttem a különböző helytörténeti és történeti, dokumenfumjel- legű kiadványok is. amelyek Tolnában a közelmúltban láttak napvilágot. Dicséretes, szép munka valamennyi. Ahol ilyen dolgokat tudnak készíteni, ott megérett egy megyei helytörténeti lexikon összeállításának lehetősége is. MÉRY ÉVA ÉRDI JUDIT RAJZX. Gyurkó Géza: Az ionizált plazma — Apu, a plazmaállapot ugye azt jelenti, hogy ionizált állapotban... — mond, vagy kérdez valamit tőlem a fiam. Magyarul kérdi, egy magyar fiú, egy magyar apától, de nem értem. Plazma, ionizáció, elektron, pozitron, meg egyéb izék, hallottam róluk, de hogy ez a plazmaállapot és az ionizáció. .. A gyerek néz, vár, tőlem vár választ, az apjától, aki azért apa. hogy mindent tudjon, tudja azt is, hogy plazmaállapot és az ionizáció, meg a pozitron, sőt a neutron is, meg minden, A helyzet kétségkívül idegesítő. Aki válaszra vár. annak válaszolni is kell. Mi lenne mondjuk, ha azt mondanám, neki erre, hogy „Ar- ma virumque cano...” Vergilius. Nem értené meg, de képes lenne tovább kérdezni és tovább már én is elfelejtettem. Húsz év után ki tudja végig ezt a memoritert? Na, ugye. Vagy mi lenne, ha . azt mondanám, hogy kedves fiam, az egyiptomi művészetben a frontalitás az, amely... A, ennek sincs ma már a technikában semmi, de semmi értelme egy fiú számára. Szólhatnék esetleg Balassi Menyhárt árul- tatásáról, mint az első olyan ismert drámáról, amely... Vagy mondjam ezt: „Látjátok Bernáth Aurél: „Jfoy? VT A seregély, mint a neve is mutatja, társas ,madár. .Kis csapatban tud csak létezni. Egymagában, vagy párosával sohsem látható. Egy-egy csapat ötven-száz főből áll. Kétszer akkora, mint egy jól fejlett hím veréb, kicsit sötétebb barna tollazattal. Igénytelen megjelenésű, de élénk, majdnem agresszív madár. Itt a szőlőhegy fölött, augusztus második felében jelennek meg, amikor már érik a szőlő, ök az átka a hegynek. Elnézem röpülésüket, mely gyors és egyenletes. Mozdulataiknak fő jellemzője azonban a hirtelen és szép ívű kanyarodás. Ez a kanyar úgy hozzátartozik a lényükhöz, mint az igyekezet... Egy darabig nyílegyenesen szállnak, s aztán minden vezéri parancs nélkül az egész csapattest egyidőben oldalra csuklik, s legalább 90. de néha 100—150 fokos szögben megváltoztatja menetirányát, miközben kissé közelebb kerülnek a földhöz. Kanyarjuk suhogó hangot ád, s ilyenkor az ív szélén repülők, — rövidebb útjuk lévén — akaratlanul is a csapat élére kerülnek. Átrendeződik a sereg, anélkül, hogy elmaradók lennének, melyek megbontanák a menet tojás alakú egységét. így keringenek, szállnak a szőlők fölött. Lent a szőlősgazdák, meg a gyerekeik, a tőkék közt állva lesik a csapatok mozdulatait. Közeledtükre egyik nagy fazék fenekét veri valami vasdarabbal, a másik kereplőt teker, a harmadik esetleg huj-huj-t kiáltoz, torka- szakadtából. Hangos ilyenkor a hegy. A madárcsapat azonban hidegvérrel röpül a zaj felett, mint egy szárnyra kelt rendőrkülönítmény. Nem látszik rajtuk, hogy szemlélődnek, sem az, hogy sajátságos kanyarodásuk valamelyik fazék zajára történt volna. Ha lecsapnak a szőlőkre, úgy tűnik, hogy az éppoly központi elhatározás nélkül történik, mint a kanyarodásuk. Nem egyszer éppen a csősz közelében találják magukat. Ilyenkor azonban hamar észbekapnak, s alig, hogy földet ér a lábuk, már nagy surrogás közt, — mert szárnyaik a sorvadó szőlőleveleket is érintik, — újra magasba emelkednek. A csőszök ilyenkor sok vért kapnak a fejükbe, szaladnak a levegőben már rendeződő gomolvas után, gyorsabban szól a kereplőjük, kiáltásaik már-már egy négylábú állat eligazítására is sok volna. És mennyi ilyen, hiábavaló lecsapását figyelem meg a torkosoknak! Nem tágítanak. Talán nincs élményük komoly veszedelemről. Puskát nem lehet használni a hegyben, s így a csőszöket se veszik sokkal komolyabban, mint Pálék szélhajtott és lengő ezüstpapír- szeletekkel díszített kicsi malmát, mely ropogásával és fütyülésével ugyancsak arra volt hivatva, hogy riogassa őke.. A seregélynek nyugodt maradása a földön még altkor sincs, ha történetesen őrizetlen szőlőtáblákra találnak. A nyugodt kosztolást nem ismerik. Irigyek is lehetnek a rigóra, de minden másfajta madárra is, mely itt a hegyekben lakik. Irigyek lehetnek arra a nyugodt csipegetésre, ahogy a t.öbbiek a szűnni nem akaró éhségüket oltják. Irigyelhetik, ahogy a többiek a fák hintázó ágai között rejtve vannak, s csak időnként — s ezt is inkább fölös óvatosságból — néznek szét maguk körül. Ök, a seregélyek, igazi tolvajok. Tudják, hogy lopnak. S e tolvajság szempontjából fajtájuk átka, hogy csak így, csapatban tudnak élni. Semmi gondjuk nem lenne, kövérre hízhatnának a szőlőtől, ha, mint a többi madár, önállóak volnának. De erre képtelenek. Alig pár méterre ettől a jó kilátású balkontól, ahonnan figyelem őket, lecsapott az imént egy sereg. Elnéztem, ahogy a rögtöni riasztásra a felrebbent csapat legutolsónak maradt tagja, a megveszekedett torkosságtól, tátogó szájjal, félig futva, félig röpülve követte csapatát. Majd meghalt, hogy a csőrét bevághassa egy fürtbe, s majd megszakadt a félelemtől, hogy elmarad a többitől. Hápogott a szomjúságtól és sikított a félelemtől. Kis karmai csak a göröngyök tetejét érintették. Igazi tolvajmódra járnak el akkor is, ha sikerül egy-egy lecsapásuk. Forrnak a szűk területen a munkától. Mintha valami munka- megosztás is volna köztük: egyike-másika a fürtök nyakára száll, s onnan kezdi lefelé föltörni karmaival a szőlőszemeket. A földön állók eszeveszetten habzsolnak, s mint a dürgő verebek forognak maguk körül. Másodpercekig tart az egész roham, s még ha nem is riasztják őket, máris elsisteregtek. Messziről nézve az ilyen felszállásuk úgy hat. mintha egy lobbanásnyi tűz füstje szállna föl a szőlőtőkék közül. Rozi így is mondja néha : — ott füstölnek... A napnyugtára, mint minden madár, ők is érzékenyek. Ritkulnak is a csőszök kiáltásai. Inkább a víz mellett vonulnak, a nádas fölött, ahol majd éjjelre megpihennek. Aztán lecsapnak belé. Úgy hatnak ilyenkor, mintha valaki magot hintene a nádas közé. De ez csak az első próbálkozásuk. Újra felrepülnek, mert szívesebben ott ereszkednének alá, ahol a nád közül már egy másik csapat zsivaja szól. Tengernyi gyűl így össze éjszakára. Éktelen csipogásuk messzire hallik. Ha ilyenkor a víz melletti országúton megyünk, olyan érzésünk van, mintha a nádas panaszkodna valami keserves siránkozással, a testében bujkáló fájdalomtól. Ha ilyenkor meglessük őket a nád közt. láthatjuk, ahogy fészkelődnek, egyik szálról a másikra ugrálva. Majd eg.v levél tövében végre elhelyezkednek. Erős karmaikat görcsbe kell merevíteniök, mielőtt aludni kezdenek, mert a nád ingó talaj. Erős szél fújhat. Nagy hullámok nyaldoshatják a nádtenger sípjait, s ilyenkor bizony a nádszálák. kis terhűkkel, bóbitájukkal, metsző leveleikkel együtt, nagy kavarodásban hajladoznak erre. arra. feleim szümtükkel...” Azt hinné, meghülyültem ezzel a szümtükkel, meg a feleimmel. De mi az istennyila lehet az a plazmaállapot, amelytől az ionok ionizálódnak, mint elektronok és neutronok, vagy, . .. Nem, azt hiszem, nem így kérdezte.. . Borzasztó. Azt sem tudom már, hogyan kérdezte ez az átkozott kölyök, aki, esküdni mernék rá, hogy tudja, csak azért kérdezte, hogy leégesse az apját. Tiszteletlen, neveletlen fickó ez a gyerek, jó ég, mivé fajul el fajzatom! Vagy mondjam azt, hogy barbizoni ,iskola, amely a bar- bizoni erdőtől kapta a nevét, azért jelent iskolát, mert a természet... Á! Mit érdekli ezt a gyereket a festészet immár klasszikus kora. ennek csak plazma, meg az ion kell. Meg az én válaszom. Mi lenne, ha az elidegenedésről beszélnék neki, Sartre egzisztencializmusáról, Marcuse filozófiájáról, a tudat szerepéről a megismerésben, hiszen igen érdekes kérdések ezek voltaképpen ... — Apu, nem tetszett figyelni? Azt kérdeztem, hogy a plazmaállapot azt jelenti-e?... Most mit válaszoljak, mit mondjak neki? Ennek a gyereknek, ennek az én gyerekemnek. mit mondjak erről a nyomorult plazmáról... — Menj a fenébe, fiam* Szégyelld magad, ha még eny. nyit sem tudsz. És vedd tudó. másul, hogy nem vagyok neked az élő lexikonod. Úgy nagyon könnyű lenne. Csak kérdezel és én felelek. Eltunyulna az agyad, fiam, és én, mint egy becsületes apa, ezt nem tűrhetem el. Menj! — intettem felsőbhségesen, hogy átmenjen már a másik szobába és megnézhessem a lexikonban, hogy mitől is ion a plazma, vagy fordítva... BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: VARÁZSLAT KEMENESALJÁN Ázik, ázik a mező, lágyan legyező felhő-függönyök alatt autónk szalad. Berzsenyi földje ez, jobbról a Ság meredez, ilyen bűvölő tájat alig láthat az utazó író—olvasó találkozóra kondit az óra, ahol Petőfi járt. S ahonnan kiűzetett, mert a szerelmet Tóth Róza lebegését másként látta a honi tábla. De mit bosszankodom, a malomkő-asztalon, hol verseit írta, zeng a pacsirta. S ezt mondom el: ime, hitelesítve szerelem s történelem. (Ostffyasszonyfa) SEREGÉLYEK
