Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG B A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA j XX. évfolyam, 1(18. szám. ARA: 1,20 FORINT Vasárnap. 1910. május 10. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány együttes ülésének határozata a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- porai Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott, és úgy döntött, hogy a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás kér­déseit rendező állásfoglalást e hónapban nyilvánosságra kell hozni, valamint az ál­lami intézkedésekről tájé­koztatást kell adni. Az alábbiakban közöljük az együttes ülés határozatát : A Központi Bizottság és a kormány megvizsgálta dolgozó népünk lakáshelyzetét, a jövő­beni fejlődés irányát, feltéte­leit és anyagi forrásait. A vizs­gálatokból és tanácskozásokból arra a következtetésre jut, hogy a tervszerű fejlődés érde­kében a közeli jövőben újon­nan, komplex módon kell sza­bályozni a lakásépítést, a la­káselosztást és a lakásalappal való gazdálkodást. A Szakszer­vezetek Oi-szágos Tanácsának véleményét, valamint a buda­pesti és megyei pórt- és ta­nács végrehajtó bizottságokkal, a társadalmi és állami szer­vekkel folytatott széles körű konzultáció tapasztalatait fi­gyelembe véve határozza meg a szükséges tennivalókat. 0 A Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban javuló. Az elmuli két évtizedben, 195Q és 1970 között egymillió új la­kás épült, a családoknak majd­nem egyharmada költözött új lakásba, csökkent a lakások zsúfoltsága, kedvezőbb a lakás­állomány minőségi összetétele, felszereltség! szintje. A laká­sok összmennyisége azonban ma is elmarad a lakásigények mögött. Részint még mindig jelentkezik a hatása azoknak az éveknek, amikor nem folyt érdemleges lakásépítés, a há­borús időkben és a helyreálli- lási időszakban, továbbá a szo­cialista építés első éveiben, amikor a termelő beruházások elsőbbséget élveztek a lakás­építéssel szemben is. Részint pedig a reáljövedelmek vi­szonylag gyors növekedésének hatására az adott elosztási rendszerben gyorsan nőnek a pótlólagosan jelentkező új la­kásigények. 1957. óta a gazdasági fej­lesztésben nagyobb szarepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés ég bővül­nek a források a lakosság anyagi eszközeinek bekapcso­lásával. így jóváhagyásra ke­rülhetett az 1961—1975. évek­re szóló 15 éves terv egymillió új lakás fölépítésére. Ez a terv megvalósulóban van. 1975-ig megépül a lő éve^ la­kásépítési programban kitű­zött egymillió lakás, ettől azonban nem várhatjuk gz igé­nyek teljes kielégítését, mert kézben a városiasodás folya­mata is felgyorsult és a váro­sokban a lakásépítés nem nö­veltszik a lakásigények teljes kielégítésének mértékéig. Reálisan keli számolni azzal, hogy a lakáskérdés, teljes megoldása a számítottnál hosszabb idő alott — a nép­gazdaság fejlődésével össz­hangban — lehetséges. A mai elemzések és tapasztalatok azt mutatják, hogy. a lakásépítés és -elosztás adott rendszerét tovább kell fejleszteni, bizo­nyos részeit pedig gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy a inainál gyorsabban ha­ladhassunk az igények kielé­gítésének irányába. A lakásépítés és -elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelen­tős lakásépítés ellenére rend­szeresen újratermelődik a la­káshiány, ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását én negatívan hat a népszaporulatra. Az állandó^ sült lakáshiány körülményei között kialakultalt az elosztás­ban, a fenntartásban a „hi- án v-gazd ál kodás' ’ j éllegze tes- «égei, a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasági ellen- érdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. A helyzeten úgy keli változtatni, hogy reálisan szembenézünk a tényekkel és megoldjuk az arra érett prob­lémákat. A fő problémák a gyakorlatban a következők­ben jel en tke znék: — A nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási eszközök növekedéséhez képest egye­netlenül alakult, egyes évek­ben elmaradt a lakásépítés­re fordított állami eszközök növekedése, s ez különösen a városi lakásépkést fékezi: — a lakosság jövedelmi viszo­nyai lehetővé teszik a csa­ládok nagy részének foko­zódó részvételét a lakáskér­dés megoldásában, de a la­kossági erőforrások bevo­nása ez ideig csak a ma­gán-lakásépítésben megol­dott, az állami és szövetke­zeti lakásépítésben elmarad a lehetőségektől, s ez is fé­kezi az építés ütemét: — a lakásépítés és -elosztás, valamint a -fenntartás je­lenlegi rendszere a társa­dalmi egyenlőség és igaz­ságosság szempontjából szé­les körben vitatott. Arány­talan a lakosság különböző rétegeinek tehervállalása. Egyes családok Ingyen jut-' nak olcsó bérű lakáshoz, míg mások lakásépítéssel, illetve -vásárlással jelentős terheket vállalnak: — a lakásforgalom és a lakás­csere mai rendszere kor­szerűtlen, nem ösztönöz a lakáscserére, s ezzel hiány­teremtő tényezővé válik. Hiányzik a lakásbérlet ér­tékének elismerése. Egyes családok több lakással is rendelkeznek. A bérlők nem érdekeltek a lakásalap meg­felelő kihasználásában, a lakástartalékok felszabadí­tásában : — a lakásellátás támogatási rendszerében nem jutnak kellően érvényre a párt szo­ciálpolitikai elvei. A lakás­építéssel és -vásárlással ösz- szefiiggő kedvezményei; nincsenek helyes elvi ala­pon rendezve, az elosztás­nál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot. Az állami dotáció az építé­si formához és a lakás mé­retéhez kapcsolódik: — nem biztosítottak a lakás­alapban megtestesülő nem­zeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egyre fokozódó fenntartási célú dotáció más területekről — így a lakásépítéstől — von el jelentős eszközöket. E főbb problémákat a lakás­építés ég -elosztás, a támoga­tás, valamint a fenntartás és a lakbérek rendszerének új el­veken alapuló komplex ren­dezésével keli megoldani. Olyan gazdaságpolitikai felté­telek kialakítása szükséges, amelyek a lakáskérdés meg­oldásában fokozott érdekelt- s éget teremjenek mind az ál­lam, mind a lakosság oldalá­ról. A lakáshelyzet jövőbeni ja­vításét.. az új módszerek be­vezetését a párt életszínvonal- politikájával összhangban, vágyig az életszínvonal továb­bi emelésének közepette kell elvégezni. A munka szerinti elosztás elvével összhangbaji el kell érni, hogy minden ál­lampolgár lakásigényének, anyagi teherbíróképességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és -fenntartás költ­ségeiből. Az állami és magánlakás­építés növelésével elő kell se­gíteni az ellátás és az igények közöttj feszültségek csökkenté­sét, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldá­sát. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés tésre fordítandó esz- kozei% egyidejűleg foltozni keli a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erő­forrásainak bevonását a lakás­kérdés megoldásába. Biztosí­tani kell e meglevő lakásva- ■gyon állagának fenntartását és az ehhez szükséges műszaki- gazdasági háttér megteremté­sét. A lakáseüátásban a terhek arányosabbá tételénél, a ked­vezmények tekintetében na­gyobb szerepet kell biztosítani a szociálpolitikai szempontok­nak. Kifejezésre kel] juttatni, hogy a kedvezmény alapja el­sősorban a család nagysága: a gyermekek és el tartót lak' (ke­resőképtelenek) száma, a csa- ládalapító fiatal házasok, to­vábbá a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességűek támogatása. Egységes elvek alapján ren­dezni kell a lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fedezzék vagy közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megteremtődjön a folyamatos és színvonalas karbantartás anyagi forrása, az állami do­táció pedig szűnjön meg. A lakbérekbe sem amortizációt, sem pedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, elosz­tásában, valamint a lakásalap­pal való gazdálkodásban a ta­nácsok kapjanak nagyobb sze­repet. (Folytatás a 2. oldalon' Köszöntjük az édesanyákat! Ez á nap az anyáké! Azoké az áldottaké, akik szívük alatt hordoztak minket, életet adva nekünk, táplálták és megóvva bennünket az életet fenyegető veszedelmektől, fölneveltek. Azoké az asszonyoké, akiknek sémin i máshoz nem hasonlít­ható, semmj mással össze nem mérhető rangjuk az Anyaság. Az év 365 napja közül ez az egy. csak az övéké. Számon- tartott boldog és kollektív név­nap, olyan ünnep, amit még azok is megülnek, akik régen elveszítették az édesanyjukat. Az anyaságnak ezt a tavaszi ünnepét ünnepének vallja az egész emberiség. Egy napra szülőanyját köszöntő gyer­mekké varázsolódik még az is, aki felnőtt és már maga is szülő. Gyermekként áll a gyer­mekek mellé, hogy megköszön­je mindazt újra ég újra, ami szinte megköszönhetetlen. Vi­lággal és gyöngéd szavakkal hódoljon annak, aki asszony­emberségének minden erejével szolgálta és szolgálja a leg­nagyszerűbbet: az élet folyta­tását: a gyermeket, a családot, a társadalmat. Micsoda küz­delem jut osztályrészükül, mi­helyt az apró jövevény meg­születik, majd eljut az első önálló lépésekig, beszélni kezd és gyarapodni az emberség­ben, mígnem felnő és immár határozott lépésekkel indul megkeresni a helyét az élet­ben. Az új életnek ezek az édesanyából, az eleven termő­földből táplálkozó, kinövő stá­ciói így leírva olyan semmisé­geknek látszanak. S az idő is olyan fecske.röptűnek, se­besen tovarepül őnek. Pedig anyáink élete úgy fogy el, ''hoev a mienk, a gyermekeké növekszik. Ami a mi arcun­o.n üdeség, az hovatovább az ő arcukról hiányzik. Ami a mi. tartásunkban diadalmasan fiatal, az az ő tartásukban lassan uralkodóvá váló meg­rokkanás. Ö. hányszor vettek bennünket ölükbe szelíd sza­vakkal oktatón, vagy bátorí- tón, hogy éi'telmünk számára kinyíljon a világ, vagy meg­szabaduljunk gyermeki félel­meinktől! Hányszor viaskod­tak ágyunk mellett a beteg­séggel, és győztek. Értünk! Nőm iS lehet csak egy nap le­róni °zt a hálát, amivel anyá­inknak tartozunk. Nem lehet megköszönni egy csokor vi­rággal. köszöntő verssel, kéz­csókkal, dísztávirattal. Tulaj­donképpen az illene legjobban emberségünkhöz — aminek javát szintén tőlük az anyák­tól k3Ptuk —, hogy az év min­den napját anyák napjaként éliük, hogy édesanyáink arcán szüntelenül ott ragyogjon az a boldogság, amely ezen az egy világméretű ünnepnapon az arcukon ragyog. Az anyák napja egyik legked ‘esebb ünnepünk. A magyar nyel\ nem véletlenül használja a más nyelvekben ismeroiku „édes­anya” kifejezést. Az anyák napja alkalmával sok mindennel lehet kedveskedni a legkedveseb jeknek. Virággal, ajándékkal, vagy úgy, ahogy Kovács Jancsi, a paksi Iíí, számú általános iskola harmadikos tanulója tette, akit akkor örökítettünk fény­képre a járási könyvtárban, amikor éppen verset tamilt: — aa édesanyjának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom