Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

/\ (idő fa íi 0 Z 0 E Mert szeretjük Fábián Béla, a tanács adó­ügyi tisztviselője, a falu szü­löttje. — Mondja, maguk, ozoraiak, szeretik a falujukat? — kér­deztem tőle. — Szeretjük. Nagyon. — Miért? — Mert itt születtünk, itt töltöttük életünk nagyobb ré­szét. Számunkra ez az az ősi föld, amely szinte rabul ejti az embert. Szeretjük a törté­nelmi múltja miatt. Az én nagyapám például negyven- nyolcas honvéd volt... Annak idején külön pompával temet­ték azokat, akik fegyvert fog­tak a szabadságért. Ha valaki kiöregedett, meghalt közülük, még a szomszéd falvakban is gyórsan híre ment: „Ozorán meghalt egy negyvennyolcas... Ekkor, meg ekkor lesz a te­metése. .És aki tehette, a koporsó mellé állt. Valaho­Szerény átlag E falu nevét mindenki ismeri, de annál kevesebben tud­ják, hogy maga a település hol fekszik. Az általános iskolás gyermek történelemórán feltétlenül hallja e falunevet, s ha csak keveset is tanul meg a történelem-anyagból, ezt meg­tanulja, hiszen annyira elemi adatnak számít. A színház iránt érdeklődője tudatába Illyés Gyula: Ozorai példa című drámáján kérésziül vésődött be kitörölhetetlenül a falunév. A felszabadulás utáni drámairodalmunk egyik kiemelkedő alkotása az Ozorai példa. A több mint másfél évtizede be­mutatott mű feledhetetlen közönségsikert aratott, és mara­dandónak bizonyult. Gyakran találkozni e falunévvel idegen­forgalmi kiadványok hasábjain, de a sajtóban is, hiszen a legtöbb újságíró előszeretettel ír meg mindent, ami ozorai vonatkozású. Nem lehet nem ismerni e helységnevet, A falu azonban annyira eldugott helyen fekszik, hogy hollétét pontosan csak a közvetlen környékbeliek tudják. Nem vezet rajta keresztül vasút, így a kalauzok nem járják végig a kocsikat azzal, hogy Ozora következik... Nincs átmenő kövesútja, átmenő forgalma sincs, így a faluszéli helységnévtáblákat is csak az a kevés ember látja, aki anélkül is tudja, hogy mi a falu neve. A templomtorony tiszta időben sem látszik nagyobb távolságokból, mint aho­gyan mondjuk a szekszárdi Bottyán-hegyről megszámolható jópár torony. Tehát ez sem hírverő, mert a falu szerényen Évszázadok, emlékek elbújt a Dunántúlra jellemző lankák, dombok közé. Csak akkor veszi észre hz ember, amikor elérte a szélső házat. Tulajdonképpen köznevesül e falu neve. Látszólag semmi különös nincs benne. Minden olyan, mint a legtöbb közepes nagyságú magyar faluban. Elavult, felújított, vagy teljesen újonnan épült házak váltogatják egymást. Üj iskolaépület, presszó, étterem, új takarék­szövetkezeti irodaház, pártház, boltok, tsz-iroda, major, lovas kocsik és vontatók jönneh-mennek, rendszeresen végig­döcög az utcán egy-egy autóbusz és a boltnak árut szállító teherautó, gyakran motorkerékpár veri fel a port, néha pedig személyautó. Az öröme, gondja ugyanaz, mint a többi falué. Ágoston Béla iskolaigazgató és helyettese, Kókány Dezső így fogalmazzák meg: — A villanyt már megszokta a falu a tartozékaival együtt, most megoldódott az ivóvízprobléma is, de annál nyugtalanítóbb, hogy nagy a por és sár. Tanteremfejlesztésre Ozora sok pénzt kapott, de a férőhely így is szűk. Az iskolában, mint legtöbb más iskolában, ez idő szerint ötletes fotókiállításon mutatják be a falu felszabadulás utáni rohamos fejlődését. Olyan gazdag történelmi múlttal azonban, mint amilyen Ozorának van, kevés hely dicsekedhet. A látszatra szerény átlag nagyon is említésre méltó dolgokat takar. gyan úgy vagyunk a mi kis falucskánkkal, hogy másutt esetleg jobban alakulhat az életünk, de azért itt vagyunk itthon. Én közben laktam Pé­csen is, a kulturált nagyváros­ban. Amikor visszajöttem az egészen más városi környezet­ből, visszazökkentem a falusi életbe, hirtelen arra gondol­tam, hogy rosszul cseleked­tem. Megbántam, hogy vissza­jöttem. De közben odajutot­tam, hogy most már semeny- nyiért sem tudnék elszakadni Ozorától. Időközben persze in­nen is sokan elkerültek más­hova, azaz másutt találtak megfelelő munkaalkalmat, el­sősorban iparit. Másutt lak­nak, de azért megmaradtak ozorainak. Sőt, olyan is akad, aki öregségére vissza akar ide költözni. A minap járt itt bent nálunk, a tanácsnál egy illető, aki már egy évtizednél is régebben elkerült innen és közölte, hogy itt szeretne épít­kezni, mert nyugdíjas korára ismét Ozorán kíván leteleped­ni. Ozorán megtalálták a kőkor­szak emberének emlékeit, a Kálvária négyén lévő földsánc az avarokra utal, de találtak itt egy avar fejedelmi sírt is, értékes aranytárgyakkal együtt. A honfoglalás utáni első adat, ami Ozorára vonatkozik 1009- ből való, s a pécsi püspökség okmányai közt bukkantak rá. HUNYADI JÁNOS NEVELŐJE Az ozorai vár megépítésének királyi engedélyén a követke­ző dátum szerepel: 1416. áp­rilis 16. E várépítés igen jeles eseményekkel kapcsolatos. Zsigmond király korában meg­lehetősen sokat fejlődött az or­szág gazdasági és kulturális te­kintetben egyaránt, részben azért, mert a király lehetővé tét­té, hogy a külföld kiváló szak­emberei nálunk is érvényesít­hessék tudásukat. Zsigmond ki­rály egyik katonai vezére lett az olasz származású Scolari Fillipo. A kiváló képességű hadvezér nagy érdemeket szer­zett az udvarban, azért Zsig­mond elhalmozta adományok­kal. Scolari Fillipo közben fe­leségül vette az Ozoray főne­mesi család utolsó sarját, Bor­bálát, és felvette az Ozoray Pipó nevet. Csakhamar az or­szág 25 legvagyonosabb és 6 legtekintélyesebb főnemese kö­zé tornászta fel magát. A fő­úri rendek azon rétegébe tar­tozott, amely valóban tett, méghozzá nem is keveset a nemzet érdekében. Annak elle­nére, hogy nem magyar szár­mazású. Egyik katonai nevelő­je volt Hunyadi Jánosnak, a magyar függetlenségi küzdel­mek legendás hírű vezéralakjá­nak. A királyi engedély sze­rint Ozoray Pipó ott építhetett várat, ahol neki tetszett, már­pedig ez megkülönböztetett ki­rályi kegynek számított. Ozo­ray Pipó Ozorát választotta. Építőmestereket hozatott Olasz­országból, ő hozta be olasz földről Magyarországra az első hadimérnököt. Természetesen olaszok voltak az általa alkal­mazott művészek is. Az ozorai vár a maga korában tekinté­lyes erődítmény, híres művé­szi alkotás volt. JOBBÁGYFELKELÉS Dózsa parasztfelkelését le­verték, megtorolták, de nem szüntették meg a jobbágyok elégedetlenségének okait. Ezért egymást követték a helyi és nagyobb területekre kiható jobbágyfelkelések. 1765-ben és 1766-ban például Dunátúl­szerte nagy parasztmegmozdu­lásokra került sor. Mária Te­rézia kénytelen volt erélyes intézkedéseket tenni a parasz­tok ellen, így gyorsan szerte­foszlott a „jó királynő” legen­dája. Addig Ugyanis a paraszt­ság körében Mária Terézia jó királynőnek számított. Ez a megmozdulási hullám 1765 ta­vaszán Vas megyéből indult el, majd átterjedt Zala megyé­re, 1766. tavaszán pedig már Somogy volt a központja, de kiterjedt Baranya és Tolna me­gyére is. A Tolna megyei forron­gás fő tűzfészkének az ozorai vár környéke számított. A so­rozatos megmozdulások, felke­lések a királynőt végül is az 1867-es Urbárium kiadására kényszerítette. Ozora akkor már Eszterházy-tulajdont ké­pezett. Az ozorai jobbágyfelkelés 1766. május 25-én kezdődött, amikor a várban tartózkodott egy hercegi küldött is. A pa­rasztok egyszerűen nem enge­delmeskedtek az urasági inté­zőknek benyomultak a várba, követeléseket terjesztettek elő, süveges fejjel (ez nagy szó volt!) tárgyaltak az urakkal, nem teljesítették a jobbágyi terheket stb. A felkelőket utá­na súlyos várfogságra ítélték: a vezetőket 10 évre. a többit fél hónaptól 8 évig terjedő idő­A 48-AS DIADAL A bécsi udvar hátba támadta a magyar népnek a nemzeti szabadságért, polgári átalaku­lásért folytatott küzdelmét. Jellasics seregei elözönlötték a Dunántúlt. A magyar nép si­kerrel vette fel velük a küz­delmet: először Pákozdnál, majd Ozoránál nagy győzelmet aratott az ellenségen. Ez a két diadal lelkesítette fel a nem­zetet a későbbi elszánt harc­ra küzdelemre, itt kezdődött az egész nemzet csatasorba ál­lása. A Tolna megyéből összese- reglett több ezernyi népfölke­lő Ozoránál megadásra kény­szerítette a túlerőben lévő Roth tábornok hadtestét, s ez a haditett azóta is példaképül szolgál hazafias nevelésünk­höz. A Csapó Vilmos őrnagy vezete népfelkelők nagyszerű cselt alkalmaztak: a hegyoldal­ban való körbenjárással azt a látszatot keltették az ellenség előtt, hogy jelentős túlerőben vannak. ARATÓSZTRAJK Az 1905-ös orosz forradalom híre eljutott Magyarországra is. Hatása a különböző tömeg- mozgalmakban jutott kifejezés­re. Ozorán aratósztrájk tört ki. A részesaratók elégedet­lenkedtek a silány aratórész miatt, az uraság viszont nem volt hajlandó többet adni, ezért letették a kaszát, utána pedig vagy kétszázan elindultak, hogy felszólítsák a környékbe­li aratókat is a sztrájkra. Ezt énekelték: A sztrájkolok Pincehelyen a csendőrökbe ütköztek és jóré­szüket letartóztatták. A sztrájk miatt hetvenketten kaptak bör­tönbüntetést. A SZOCIALIZMUSÉRT A felszabadulás után mind­járt munkához láttak, akció- ' a kezdtek az ozoraiak, akik rvir régebb óta a néphata­lomról ábrándoztak, s akik közt nem egy régi, szervezeti harcos, tanácsköztársasági ve­terán is akadt. Nem véletlen, hogy Ozorán működött a Ma­gyar Kommunista Párt egyik legerősebb helyi szervezete. A fennmaradt dokumentumok bi­zonyítják, hogy az ozorai kom­munisták 1945 tavaszán milyen harcot folytattak a földért. A párttitkár az azóta elhunyt Miklós István volt, aki az ille­gális mozgalomban vált edzett kommunistává. BODA FERENC Nem ismerünk henye rangot, ágas-bogas koronát, Szerszámot a naplopónak, kapát, kaszát, boronát! Legyen kérges annak is a tenyere. Aki miatt nincs a népnek kenyere! Piros zászlónk, vörös zászlónk lobogtatja a szellő, Jer alája, jer alája te jogtalan szenvedő! Testvérünk vagy, mért ne tartanál velünk, Ha munkás vagy, nem lehetsz te ellenünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom