Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
KÁLDI JANOS VERSEI: EQY EXPEDÍCIÓ MEQTALÁLT NAPLÓJÁBÓL Idáig jutottunk. Minden oldalról: jéghegyek. Oly nagy volt a csönd. hogy szinte süvített. Élők, akik itt mentek tovább, ránk is emlékezzetek! AZ ADRIAI HAJÓ Még látszik — hófehér rózsaként — a messzeségben. Aztán beleveszik az égbe tökéletesen észrevétlen. • Itt volt még tíz perccel előbb a parázsló móló előtt? Ki tudja? ÉV gyorsan álom és remény is alig osonhat. Az élet elmúlására — e hajó tűnésénél — nincs is hűbb és finomabb hasonlat! —————————————————— i——■—i^— — Miféle na és? Képtelen vagy fölfogni“" hogy- ártatlanabb vagyok egy növényevőnél? Még egy papsajtot se tépek ki a helyéröl! — De a barátaid... — Nem barátaim! Itt bent semmi közöm hozzájuk! — Mancsa dübörgött a mellkasán. Az öreg nesztelen vadászléptekkel a bejárathoz osont. — Ce semmi kedved lemondani ' a szarvashúsról, amit odavetnek neked. — Mormogta a foga között. — Ná'"ós ha nincs? Ki kötelezhet arra, hogy egerész- szek, vagy bábokat kaparjak ki a fák repedéseiből, mint egy elaggott ordas, aki rég elfelejtette, hogy mi a különbség az őz n.eg a hernyó között, milyen érzés szarvas után vágtatni, s aki legföljebb egy alvó vakondot mer... — Maga sem tudta, vagyis nem merte végiggondolni, hogy miért hagyta abba szónoklatát. Apja feszülő inakkal, de némán lapult a bejárat mellett, olyan csöndben. amilyenre csak a legravaszabb vadászok képesek. A hótól vakító ragyogással fénylő nyílás elsötétült. Szőr horzsálódott a kövön. Apja nyakizomba csusszanó fogainak neszét elnyomta a csigolya roppanása. A vér gurgulázva bukott ki a dög száján. — A barátod — suttogta az öreg. Bérántotta á tetemet a barlangba. Nem pillantott rá, tudta, hogy vége. Kiordított a résen: — gyertek még! Éhes vágj7ok! A vér szagától besűrűsödött a barlang levegője. Hiába vált ismét szabaddá a bejárat; a hóról visszaverődő fény már nem szikrázott; alig tudott keresztülvergődni a reszketve fölszálló forró párán. A halott szíve még ostobán végezte a dolgát; meg- megbiccenő ütemben gőzölgő, fekete vércsomókat vetett elébük. Egymásra néztek, nagyot nyeltek. Az öreg kapkodva leffegő nyelvvel leszopogalta a fogait. Fia, aki első ijedtségében a barlang végébe vetette be magát, ahol úgy tett, mintha ugrásra készen lapulna, hogy kellő időben közbeavatkozhasson, addig azonban lovagiasan figyeli az eseményeket, a legyőzött láttán nem bírt tovább uralkodni diadalvágyán, amelyet a csapatban — örökké az utolsók között futva — kénytelen volt magábafojtani nap mint nap. amikor a vezérek beérték, leterítették az üldözöttet, elejtették a zsákmányt, és a még vonagló tetemén állva elénekelték a győzelmi dalt. A mámort, amelynek annyiszor vágyott átadni magát, most végre átélhette, odaadhatta magát neki. hisz apja nem igénj'elte a győzelem jogát, már ismét a bejárat felé fordította égő, sárga szemeit. Üvöltésére az egész csorda válaszolt. A vezért sirató harsogásba a hegy is belereHomoródy József: Felfalnak bennünket a tigrisek ? Új címszó o lexikonban: ökológia. Meghatározása: □ környezetnek az élőkre tett hatását vizsgálja. Ez a tudomány azzal rémít: tigrisek étke leszünk. ooo O 000 Lépcsőház, kora reggel. Fiatalasszony jön a boltból. Szatyra tömve, tejesüveg a kezében. Két kisgyermeke aznap mégsem kap tejet reggelire. A második emeleten, résnyire nyitott ajtó mögül, idősebb nő leskelődik. Arca dúlt, szeme villog. Begörbített ujjakkal, vadul szitkozódva nekiront a fiatalasz- szonynak, aki ijedtében nyakon- önti a tejjel. Aztán futva menekül. Egész teste reszket, magára zárja az ajtót. Kezét a fülére tapasztja, de így is hallja a másik elviselhetetlen, hisztérikus sikítását. 000 O 000 Hajdani mocskos-bűzös bérka- szórnyákba, alja lumpenek körébe képzelhető jelenet. Pedig napjainkban történt, új lakótelep hipermodern kockaházában, ahol összkomfortosak a lakások, távfűtéssel, melegvízzel. A fiatalasszony tanítónő. Az idősebb: főorvos diplomás felesége. Viselkedésüket így indokolják : A főorvos felesége: — Teljesen kiborultam. Az a nyomorult perszóna nem hagyott aludni. Egész éjjel azzal szórakozott, hogy tízpercenként lehúzta a vizet a vécében. Valósággal megőrjített a folytonos zubogás. ölni tudtam volna! A fiatalasszony: n‘— A kisfiam gyomorrontóst kapott valamitől. Szegőd}/ gyerek, hajnalig a vécére szaladgált,' hiába adtam be neki szenet is. Ráadásul az a fúria állandóan partvisnyéllel verte a plafonját. Úgy kopogott a lámegett, a szakadék vörös kövéről morogva zuhogott a mélybe a hó. Csönd lett. Megrémült. Talpának forró lett a halott vezér hülő teste. „Elárultam magam! Azt fogják hinni, hogy átálltam!” Levette lábát a dögről. „Nem vagyok áruló!” Ismerte őket, egy pillanatra sem remélte, hogy valaki is hinni fog neki a csapatból. A farkas nem hiszékeny állat. Apjának se jutott eszébe, hogy a vezért beengedje; háthá csak beszélgetni jött, kölcsönkérni, netán tanácsért. „Nem fogják megkérdezni senkitől, hogy mit tegyenek velem, ha egyszer bejutottak!” Lábai elgyöngültek, gyomrát rettenetes súly akarta le- szakasztani, csontjai megmerevedtek a forgóikban, csupán ennek köszönhette, hogy nem rogyott össze. „Nem hagyhatom el magam!” Mégse bírt moccanni. A barlangnyílás ismét elsötétült. „Tőrbecsaltak! Nagyon jól kiszámították, hcg,y most kell jönniük!” Eszébe villant, hogy cimborái szinte küldték, „sose nézed meg az öregedet?"’ El sem rugaszkodott, csak a tehetetlensége vitte előre. ' „Ez hát a próbatétel!” Megnyugodott, hogy állkapcsa. még most is ennyire érti a dolgát; acél fogsora csalhatatlan biztonsággal találta meg apja kemény szőre alatt a csigolyákat borító izmot. bunk alatt a padló, mintha gépfegyverrel lőtték volna. 000 O ooo Betegek? Sérültek. Tigris marcangolta szét az idegeiket: a zaj. Ugrásra készen ott lopuJ legmodernebb házainkban. Ha betesszük az ajtót, kinyitjuk a vízcsapot, bekapcsoljuk a rádiót — már támad! Vicsorog az üzemeinkben, dühödt morgását, üvöltését messzire visszhangozzák utcáink. Kevesen bírják vele e társbérletet. 000 O 000 Lollobrlgida megszáll a londoni Hilton Hotelben. A legszebb, légkondicionált lakosztályt kapja, Este mégis álmatlanul hánykolódik ágyában. Melege van, kábult, kiszárad az ínye, légszomj gyötri. Többször becsengeti a szobalányt, aki hűsítőt készít, fájdalomcsillapítót, altatót ad. Mindhiába. Pedig a klímaberendezés kifogástalanul működik: a hőmérséklet és a páratartalom optimális, a szellőzés tökéletes. Gina mégis úgy érzi: üvegharangban van, amelyből lassan kiszivattyúzzák a levegőt. Éjfélkor már nem bírja tovább: felkapja a súlyos hamutartót és belevágja az ablakba. Rettenetes csörömpölés. Utána hűvös légáramlat cirógatja lol- lo elgyötört arcát. Felszabadultan elnyujtózik, mélyeket lélegzik a friss levegőből, végre elalszik. Reggel döbbenten látja, hogy a zárt ablak teljesen ép, sér. tetten. A tükör ezer darabra hullva hever a padlón. 000 O °oo A lehető legjobb élet- és munkafeltételeket a tökéletesen szigetelt, légkondicionált lakások, irodaházak, üzemek biztosítják. Ám a hermetikus elszigeteltség a külvilágtól sok emberben a bezártság érzetét kelti, s ez gyakran leküzdhetetlen, szorongásos félelemérzetté fajul. A tigris nemcsak üvölt. A mellünkre telepszik, fojtogat. 000 O 000 Bécs egyik legforgalmasabb pontja a Opernkreuzung, az operaház előtti keresztezés. Ezrével hömpölyögnek itt az autók, minden irányból. Rövid időközökben öt közlekedési rendőrt szállítottak innen kórházba. Megmérgezte őket 9 sok autó kipufogó gáza. A milliónyi autó, a gyárak füstje-korma füstköd-leplet sző városaink fölé: ez a smog. A napsugaraknak alig a felét engedi át, ezért alatta satnyul a növényzet, minden élő. Ha a ködös, párás időjárás mélyre nyomja, a smog öl: 1953-ban, Londonban 400 embertl A legnagyobb veszély a gyermekkocsiban tolt csecsemőket fenyegeti: abban a magasságban a legszennyezettebb a levegő. A nagy iparvárosok levegőjében a széngáz helyenként eléri a 0,03 század százalékot, s ez már mérgez. Egy köbmilliméter smogos levegőben kb. 80 000 porszem kavarog. Az erdei levegőben 4000, Metropolisainkban nemsokára már csak gázálarcban járhatunk az utcán. A kocsiban tolt gyermekekre már ma gázálarcot kellene húzni. 000 O 000 Nemcsak g levegőnk, a vizünk is egyre jobban szennyeződik. Mind nagyobb gond a csíramentes, tiszta ivóvíz. A belezúduló ipari szennyvíz mérgezi fo- lyóinkat, tavainkat. Kipusztulnak belőlük a halak. A gyomirtó, féregirtó vegyszerek egy része (DDT!) ételünket is mérgezte, vagy mérgezi még ma is. r feite« feite!» «MuHl' 000 O 000 ' Dél-Vietnamban az omerijÚ» hadsereg vegyszerekkel lombta- lonította az őserdőket, hogy m szabadságharcosók nehezebben rejtőzhessenek el. Amerikai öjtö- lógusok szerint a lombtalonKÓs hodászatilag eredménytelen volt, de óriási pusztulást okozott a növényzetben. A mangrove-fák és a gumipálmák sok ezer hektáron kipusztultak, mert nem tudták kiheverni a lombtalant- tást Velük pusztult az aljnövényzet és áiidtvilága. Egy megdöbbentő kivétellel. A tigrisek elszaporodtak. A lekopasztott dzsungelekben is. És oem riasztja, vonzza őket a csatazajl Csordákba verődve arra tartanak, ahonnan puska- ropogást, bombarobbanást hallanak. Otközetek után megrohanják az elesetteket, sebesülteket. -ü! OOO O OOO Elkerülhetetlen végzetünk, hogy felfaljanak bennünket a tigrisek? Környezetünk ártalmas változása nem sorscsapás. Embereit csinálják. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában, 1968-ban, az ökológiai kérdésekről folyó vitában, a szovjet küldött leszögezte: „A tőkés profitéhség a felelős azért, hogy az ipari technológiát gátlástalanul alkalmazzák, amelynek következménye a talaj eróziója, a levegő és a víe mérgezése." A következmények ma mór akkorák, hogy csak nemzetközi összefogással, fcldrésznyi méretekben vehető fel a siker reményében a harc ellenük. Az első lépés már megtörtént. A3 EGB említett vitájában határozat született, hogy jövőre Prágában megbeszélik Európa bioszférájának védelmét. 1972-be ti pedig Stockholmban világméretű tanácskozás lesz. Nyilvánvaló, ezek a tanácskozások csak akkor érnek majd valamit, ha nemzetközi egyezmények megkötésére serkentenek, amelyeket kormányintézkedésekkel hajtanok végre. ooo Ö ooo Remélhetek ilyen egyezmények? Mór van rá példa. Egy évtizede az ökológusok Geiger— Müller-számlálója figyelmeztetett a sugárveszélyre. Szovjet" kezdeményezésre ennek nyomón született az atomcsend-egyezmény, amely földön, vízen, levegőben megtiltja az atomrobbantást Azóta csak a föld alatt robbantanak, amely nem szeny- nyezi a légkört Sajnos, Franciaország és Kína nem csatlakozott ehhez az egyezményhez. További eredményekben is reménykedhetünk tehát, még a tőkés országok részéről is. Hi- szén világszerte valóságos népmozgalom von kifejlődőben a környezeti ártalmak ellen, éppen a legfejlettebb ipari országokban, ahol a legnagyobbak a veszélyek. Furcsaságként közölte a legtöbb lap nemrégen, hogy az Egyesült Államokban, egyházi személyek közreműködésével, el-, temettek egy vadonatúj gépkocsit a légszennyezés elleni tiltakozásul. Pedig ez a tiltakozás az Egyesült Áramokban olyan mértékben terjed és szervezkedik, hogy megfigyelők szerint hamarosan túl fogja szárnyaién a polgárjogi mozgalmat, és ha a Fehér Ház nem veszi komolyan, nagyobb politikai nshézsé-i gei származhatnak belőle, mint a faji integráció elodázásából;- Európa ezen a téren is páN dót mutathatna. A szocialista államok által sürgetett európál biztonsági értekezlet az ökológiai együttműködés fóruma js^ lehetne. Természetesen nem óz elsődleges biztonsági kérdés hé- lyett, mint ahogypn arra mát' észlelhetők törekvések. ooo O ooo Az ökológusok dolgoznak. Készítik referátumáikat a prágai és,;, a stockholmi értekezletre. A többi a népeken és a kormá-.j nyakon múlik. Világméretű együtjj.,, működéssel megfékezhetik a lé-^ tűnket fenyegető tigriseket. Ej- lénkező esetben felfalnék béri... nünket.
