Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

Utolsó nap a kiállításon 1970. május 4-én nyílt meg Bonyhádon az ipari tanulók kiállítása. A kiállított munkák készítői közül többen a MüM 504-es számú Szakmunkás- képző Intézet tanulói. Ezen kí­vül itt találjuk a ruházati, a bőripari és a vasipari ktsz if­jú munkásainak alkotásait is. A kiállítást két héten ke­resztül lehetett megtekinteni. Látogatottságát bizonyítja, hogy a vendégkönyvbe igen sokan jegyeztek be. A kiállí­tást körülbelül ezemégyszázan nézték meg. A kiállításnak egy hiányos­sága volt, amit a felnőttek közül többen szóvá tettek: a kiállított tárgyakon nem volt feltüntetve az alkotó neve. A kiállítás célját Békési Fe­renc szakfelügyelő így fog­lalta össze: — A munka nem­csak az élet értelme, hanem a boldogság forrása is. G. R. Készülnek a kismotorvizsgára Gépjárműszakkör alakult a tanév elején a dombóvári Zrí­nyi Ilona Általános Iskolában, Kiss Ernő igazgató vezetésé­vel. Tizenöt nyolcadikos paj­tás kitartó munkával, sok ta­nulással sajátította el a közle­kedés szabályait, megismerték a jelzőtáblákat és megtanul­tak motorozni. Jelenleg is rendszeresen jár­nak a szakköri foglalkozásra, högy még e hónap végén eredményes, „kismotorvizsgát'’ tegyenek. Reméljük, hogy a szekszárdi vizsgabizottság tag­jai, felkészültségükkel meg lesznek elégedve. S ha igen, akkor boldogan mondhatják majd az ifjú jogosítvány tu­lajdonosok, hogy nem hiába tanultak. WUSCHING ANTAL „Yfilláiunk is vannak fenyvesek44 IRODALMI EST PAKSON Május 11-én „Minálunk is vannak fenyvesek” címmel irodalmi estet tartottak a paksi járási könyvtárban, ne­ves művészek — Tompa Liászló előadóművész és dr. Czine Mihály irodalomtörténész — közreműködésével. A műsort Tompa László egy verssel nyitotta meg, majd dr. Czine Mihály ismertette az est programját, azután az erdélyi magyar irodalomról tartott előadást. — A magyar irodalom nagyjai közül sokan származ­nak Erdélyből. Például: Ady Endre, Kaffka Margit, Ter- sánszky Józsi Jenő, és még sokáig sorolhatnánk a példá­kat, de inkább Ady Endre szavait idézem: „A magyar irodalmat keressétek valahol, talán Erdélyben meglelitek’'. Ezután Ady Endre Corvináiból. Apáczai Csere János Akadémiai beszédéből hallhattak részleteket a vendégek. Nagyon tetszettek Tompa László jól összeválogatott vers­előadásai, mert magába foglalta a régi, a közelmúlt és a mai erdélyi magyar költők alkotásait. Müller Erzsébet úttörőriporter BEMUTATJUK TÓTH JUDITOT Tóth Judit a szekszárdi Ga­ray János általános iskola ta­nulója. Példás úttörőmunkájá­val kivívta társai megbecsü­lését. — Judit, mondj néhány szót úttörőmunkádról. — Egy ötödik osztályos őrs­nél vagyok őrsvezető, osztá­lyomban pedig őrsvezető­helyettes. Nagyon szeretem munkámat, s mindent meg­teszek azért, hogy a legfiata­labb úttörők is jól érezzék ma­gukat az őrsi foglalkozásokon. Emlékszem, mikor a Lenin- ünnepségekre készültünk, a pajtások képeket gyűjtötted egy album készítéséhez. Őr­söm lázas munkában volt, melynek eredménye egy való­ban nagyon jól sikerült Lenin- album lett. — De nemcsak dolgozunk és tanulunk. Az őrsi foglalkozá­sok végén játszani szoktunk. Természetesen a legjobban ezt szeretik a gyerekek. — Ügy tudom, részt vettél karácsonykor, a Parlamentben megtartott fenyőfaünnepségen. — Igen. Nagyon szép és kedves emlék volt ez szá­momra, és megtisztelő volt az, hogy tanáraim és a csapatveze­tőség ezt, e nagy kitüntetést nekem adta. — Milyen volt a tanulmányi átlagod félévkor? — Sajnos, csak 4.8, s most azon igyekszem, högy év vé­gére javítsam kitűnőre ered­ményemet, — További munkádhoz sok sikert kívánok, s együtt fo­gunk örülni veled, ha a bizo­nyítványodat sikerül kitűnőre javítanod és reméljük, az út­törőmozgalomban továbbra is ilyen jó eredményeket érsz el. Nagy Viktor VörÖskereszfes verseny a váraljai iskolában Az elmúlt napokban zaj­lott le a váraljai iskolában az ifjú egészségőrök verse­nye. A .tanfolyamot Fodor Lászlóné tanárnő vezette. A zárt borítékokból fogas kérdések kerültek elő. A hetedik és nyolcadik osztá­lyos pajtások feladatai között szem-, nyak-, sebkötözés, a beteg hordágyon történő szál­lítása, stb. szerepelt. A vizs­gán nemcsak gyakorlati kér­dések voltak, hanem elméle­tiek is. Például: Mi az agy­rázkódás oka, mi az epilep­szia, mi a hisztéria? Nemcsak a hetedik és nyolcadikos paj­tások versenyeztek, hanem az ötödik és hatodik osztályosok is. Olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, hogy például mit tennének, ha egy baleset szemtanúi volnának? Termé­szetesen 'ezekre a kérdésekre mindannyian helyesen .vála­szoltak. 1 A két csoportnak azonos kérdéseket is tettek fel; pél­dául mi az ifjú egészségőr feladata és kötelessége? — Az ifjú egészségőr fel­adata az iskola, az osztályok, az utca és az otthon rendben tartása — hangzott a válasz. Reméljük, hogy a vörűske- resztes pajtások nemcsak tud­ják, hanem saját munkájuk­nak is érzik ezeket a fel­adatokat. Tehát akit megvá­lasztottak vöröskeresztesnek, az ne felejtse el, hogy ko­moly feladata és kötelessége van. Fritz Judit úttörőriporter Látogatás Zsugori uramnál A hetedikesek ebben a tan­évben tanulják Csokonai Vi­téz Mihály Zsugori uram cí­mű versét. Nos, ehhez az em­berhez látogattam el, képze­letben. A város polgárai vál- lukat vonogatva hol jobbra, hol balra „igazítottak el’ utamon. Végül is egy tíz-ti­zenegy év körüli fiú mutatta meg a versben szereplő Zsu­gori úr házát. Megkérdeztem a fiútól, mi az oka a min­dig más irányba igazítások­nak? — Sok ilyen úr van ám a XVIII. század Debrecenjében — volt a válasz. A falu szélén a szégényta- nyától elkülönülve, egymagá­ban roskadozik Zsugori uram viskója. Az ajtó nyikorogva nyílik, az ablakon keresztül csípős hideg áramlik. A ház ura mogorván fogadja félénk köszönésemet. — Miért költözött ide? — \ faggatom — hisz palotában, urasan is élhetne? — Azám! Urasan! De arra senki sem gondol, hogy én szerencsétlen, honnan ven­ném azt a sok aranyat — si­ránkozik. — Az a versfaragó azt írta, hogy egy aranyamat elvitte a szél. De azóta már kettő elúszott és csak hatot kaptam... — hadonászik, hosszú ujjaival tologatja ma­ga előtt az aranyakat. Hová jutok én? Jaj, jaj, mi lesz velem! — jajong, meg­feledkezve a telt láda ara­nyáról, palotairól, a többi megszámlálhatatlan kincsé­ről. Látogatásom további terve kudarcba fulladt, mert az a kapzsi, fukar öreg úr másról nem hajlandó beszélni, mint az ő. nagy-nagy „nyomorúsá­gáról". Müller Erzsébet úttörőriporter Az AEROFLOT vezérgépe Végezetül, sokat beszélnek Két éve repül a kontinensek között a szovjet AEROFLOT vezérgépe. az Iljusin—62. Sok ország repülési szakértője el­ismeréssel nyilatkozik róla. Most a Szovjetunió repülőgép­ipari minisztériuma felterjesz­tésére Lenin-díjjal tüntették ki a gép konstruktőri gárdáját, élén Szergej Iljusin Lénia- díjas akadémikussal. Hogyan született meg az IL —02? Iljusin és kollégái abból a szempontból indultak ki, hogy a szovjet légiforgalmi társa­ságnak szuperszonikus távol­sági utasszállító gépre van szüksége. Nyújtson kényelmet az utasoknak, üzemeltetése le­gyen gazdaságos és biztonsá­gos. ... Az asztalon rajzók tö­mege. A képzeletbeli gép üre­sen áll a földön. Itt van az orrtámasz, ott pedig a futó­mű tartószerkezete. Hol van most a gép súlypontja? A szokásosnál jóval közelebb a szárnyakhoz. A hajtóművek viszont nem a szárnyakon, ha­nem hátiul vannak elhelyezve. Most terheljük meg a gépet. A súlypont messzire előreto­lódik. Hová tegyék tehát a futómű fő tartószerkezetét? Az üres gép súlypontjába? Le­hetne. Csak túl közel lesznek a farokrészhez. Mekkora sta- bilizátorra lesz szükség? Űjabb felesleges súlytöbblet. De nem is ez a lényeg! Csak a laikusak nem értik azonnal, hogy miről van szó. Az Iljusinnál összegyűlt konstruktőröknek elég volt egy pillantást vetniük a raj­zokra. Minél közelebb kerül a futómű fő tartószerkezete a farokrészhez, annál nagyobb lesz a hátsó farokmű ellenál­lási síkja. A földön guruló gépnél a hátsó farokmű mozgó része horizontális síkban fel­felé tér majd el, s a gép nem tudja emelni orr-részét. Az elülső támaszték kereke nem válik majd el a betontól. Nem lesz ereje, hogy felemelked­jék! — Növelni kell a magassági kormánylap felületét — aján­lotta valaki, mint egyetlen . megoldást. Iljusin elgondolkodott, majd a következő megoldást aján­lotta.: — Nekünk az kell, hogy a földön álló üres gép „ne ül­jön’' a farkára. Ennek elke­rülésére iktassunk be egy hátsó támasztékot szabadon futó kerékkel. A gép megter­helése után ezt egyszerűen behúzzák. Majdnem három tonna súlyt takarítunk meg. ... Nemrégen a következő eset szem- és fültanúja voltam Szingapúrban: — Milyen sorrendben óhajt­ja a gép rakodását? — kér­dezték az ottani repülőtér mérnökei pilótánktól. Pilótánk elmosolyodott: — Teljesen mindegy. A gép­nek nem számít. Üresen is. és terhelten is szilárdan áll a földön. Mind a ..négy lá­bán". Nagyon érdekes és eredeti a szárnyfelületek aerodinami­kai megoldása. Egy mesebeli óriásmadár szárnyaihoz hason­ló szárnyakon nyugszik a gép. s ez nemcsak az utazómagas- ságban, hanem előre nem lá­tott légörvények, légzsákok esetén is biztosítja a bizton­ságos repülést. A gép berepülő pilótája meséltf, hogy a próbarepülé­Népújság 5 1970, május 21. sek alkalmával. Iljusin sze­mélyes utasítására, különle­ges ejtőernyő-szerkezetekkel szerelték az IL—62-t. de ezekre a mentőszerkezetekre egyetlen egyszer sem volt szükség. Az egyik pilóta elmond­ta, hogy az óceán repülé­seiméi a legfontosabb — a gép megbízhatósága. Ha ez nincs meg. az utas megijed és inkább hajójegyet vált. az IL—62 egyszerűségéről és megbízhatóságáról. Gyártásá­nak, üzemeltetésének egysze­rűségéről. Ez így is van, mert az egyszerűség szervesen ösz- szeolvad a mai modem repü­lőgépgyártás tökéletes techni­kájával. Az IL—62 bizonyos tekintetben nemcsak eléri, ha­nem túl is szárnyalja a világ legmodernebb utasszállító gé­peit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom