Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-08 / 81. szám
JELENTEM, HOGY SCSUKOr ZSEBTŐL VAJLaS MIATT LETARTÓZTATTAK. Miről álmodik a lány? A „Négy évszak" aranyszínnel írt betűi a házastárskereső szolgálat, cím- tábláján nyilván azt jelentik, hogy párválasztási ügyben rendelkezésre állanak az életük tavaszán levő, a nyarát élő, az őszéhez, teléhez érkezetteknek egyaránt. Jelentkeznek is náluk minden korosztályból szép számmal a férj- és feleségjelöltek. Működésük első három-négy hónapjában már több mint 3000 nőtlen, hajadon, elvált és özvegy töltötte ki a kérdőíveket, válaszolt a pszichológus kérdéseire, fizette is a jövedelméhez mért szolgáltatási díjat, azaz a „belépődíjat a bel dog sáphoz". S ami nagyon érdekes: a 3000 párkereső közül kb. 1500 az ország tizenkilenc megyéjéből utazott fel, sokszor több száz kilométer távolságból Budapestre, hogy feleljen a pszichológusnak és a kérdőívnek. A Fadrusz utcai székházból a nagy gonddal készült személyiségportrék a számítógépközpontba kerülnek, ahol a memóriaegység magába fogadja a sok nő és bizony jóval kevesebb férfi adatait, s javaslatot tesz a szerinte összeillők személyes, bemutatására. A komputer ajánlásait először a pszichológus bírálja fölül, majd maga az élet. Bizonyára lesznek a bemutatottak közöit olyanok, akik eljutnak c, házasságkötésig, s olyanok is, akiknek majd később más, kívánságuknak megfelelőbb társat kell ajánlani. A leendő házastársra vonatkozó igény, vagy ahogy az itt dolgozó pszichológusok mondják, a jelentkezetteknek a jövendőbelivel szemben támasztott elvárása rendkívül tanulságos képet rajzol ki arról, hogy 1970-ben, „holdvilágos éjszakán, miről álmodik á lány?”. Mint kiderül, a mai nő nem vár hófehér paripán érkező királyfira, elvárja viszont, hogy választottja lehetőleg érettségizett, ha lehet, diplomás férfi legyen, de a minimális kívánalom is nyolc általános! Aztán egy látszólag ellentmondó óhaj: vegyen részt az illető a házimunkában, de ugyanakkor olyan egyéniség legyen, akire fel lehet nézni”. Jövedelem szempontjából a vők igénye havi 2000—3000 forint körül van. A viszonylag magas jövedelemigény jórészt abból táplálkozik, hogy a feleségjelölt úgy érzi: a jó jövedelem a sikeres életvitel bizonyítéka a férfinál __ A külsőt nem t artják annyira lényegesnek, mint gondolhatnánk, de a pocakos, valamint a vörös hajú fiúk nem nagyon kapósak. Részletes kikötéseket tesznek a nők a negatív tulajdonságok tekintetében. (Többszörösen elváltak, alkoholisták kíméljenek!) A férfiak elsősorban az előnyös külsőt, dekoratív megjelenést kötik ki, sokszor meghatározva a szemes hajszínt, a magasságot. Abban viszont teljes az egyetértés a nemek között, hogy jó, ha a jövendőbeli segít a lakásgond megoldásában. E tekintetben viszont a Négy évszak alig, vagy inkább semmit nem tud a komputerbe táplálni ... Végül a férfiak általában a nőkhöz hasonlóan a klasszikus 5—6 éves korkülönbséget kérik partnerük tekintetében. a zsc»£s,yégsÉ KETSEgBEESÉSÉSEN | A tetőkön AtpeósAl egérutat nyerni. a HUROK MÉS/S EGYRE SZOROSABBRA ZABUL KÖRÜLÖTTE TÍZ PERCCEL KÉSŐBB... I Ü . ö _ k Anzov éuanbiztünsagi ezredes nem AKAR HINNI A FÜLÉNEK.SCSUKO ELLENSÉGES ÜGYNÖK. ALIG egy hónapja dcbték AT A NÉMETEK. AZÓTA NYOMON KÓVET/K ÉS CSAK AZÉRT NEM EOGTÉK EL,HOGY LELEPLEZZE KAPCSOLATAIT. REJTÉLY, hogyan KEVEREDHETETT U YEN ÜGYBE. TblYYATJUK Gerencsér Miklós: Fekete tél 26. — 'Az egyik legérdekesebb figura, akivel valaha találkoztam. Bizonyos értelemben legendás fickó. Mindenben számíthat rá. — Köszönöm, nem felejtem el. Kezdte sokallani Magyarffy a németek ol- dalvágásait. Legalább a formára adtak volna. Szívesen hajlandó volt mindenre, amíg udvarias virágnyelven hozták tudomására akaratukat, de megsértődött, ha nyíltan éreztették vele fölényüket. íme ez a Faragó is: az első perctől tudta, hogy a németek embere, de miért kell ezt ilyen otrombán az értésére adni? Neki nem állt jogában a leghalványabb rosz- szallás sem. Inkább játszotta a boldog butái, és lelkesülten ajánlotta: — Uraim, tekintsük meg a Nemzeti Számon- kérő Szék celláit! Ez idő szerint épp nálunk vendégeskedik egy egész kommunista szervezet! Tüstént le is vonultak az alagsorba. Dr. Demeter Zoltán, Weinhoffer Jenő, Faragó Béla pillanatok alatt a folyosóra terelte a József Attila Kör tizenegy tagját. Csupa fiatal, jókötésű munkás sorakozott fel a cellaajtó előtt. A miniszterelnök-helyettes járás közben furcsán lóbálta rozoga lábait, egész tartása széthulló benyomást keltett. Fújtatva, rekedten humorizált: — Ügy látom, teljes a futballcsapat. Kaptok egy kis tréninget, aztán mehettek játszani a pokol válogatottjával. Sopronkőhidán állítjuk ki a statáriális útlevelet Lazán tartott mancsával hatalmas pofont mért a szélről álló Bogdanov István arcára és lusta kimértséggel sorra verte mind a tizenegy kommunistát. — Ha nem tudnátok, ezek történelmi pofonok voltak! — világosította fel a rabokat Szálasi helyettese. Bizalmatlan hunyorítással nézte végig a mutatványt Gerhard Prinz őrnagy. Ugyanez a bizalmatlanság hűvöslött szürke szeméből, amikor Volkhard! eléje vezette Faragót. — őrnagy úr, róla tettem említést... Gerhard Prinz hideg tekintete láthatatlan tűhegyként hatolt Faragó Béla agyvelejébe. — Rendben van. A végzet érintése volt ez a két szó. Faragó látott már így nézni emberekre, hallotta így kiejteni ezt a két szót, s néhány perc múlva agyonlőtte azokat, akiket hasonló módon mértek végig a hasonló őrnagyok. Lábadozó reménye megint összeomlott. Baljós gyanúja támadt, hogy Gerhard Prinz ér- keztével sorsa megpecsételődött. * Kellemetlen izgalom kínozta Faragó Bélát. Amióta agyvelejébe döfött az új városi Ges- tapo-parancsnok, Gerhard Prinz őrnagy jéghideg kíváncsisága, egyre közeledni érezte sorsa beteljesülését. Ugyanakkor aggasztó várakozása eben szólt Demeter Zoltán csendőr főhadnagy rokonszenve. Erre a mostani, kihallgatásra, amellyel megindította a vizsgálatsorozatot, Weinhoffer helyett őt szemelte ki nyomozótársnak, hogy éreztesse feltétlen bizalmát. Vajha így lenne — sóvárgott reménykedve Faragó, de a szemfényvesztést sem tartotta kizártnak, csak a kellő alkalomra várnak, addig a bajtársi bizalom álarcát mutatják feléje, s aztán ha elérkezik a nélkülözhető- ség ideje, elküldik neki a selyemzsinórt. Azt fel sem tételezte, hogy dr. Demeter Zoltán tájékozatlan lenne előélete felől. Ennyi naivitás távolról sem maradt benne három és fél évi SS szolgálat után. Baljós hangulatát az arcán viselte, de ez a helyzetnek is szólhatott. Ő megszokott helyén, a barna cserépkályha mellett ült, a szoba közepére állított széken pedig Stelczer Lajos. A Keffel-gyári tisztviselő nvugodtnak látszott, mindössze azzal árulta el feszültségét, hogy egymásba fonogatta hosszú, csontos ujjait. Demeter Zoltán ezeket a gyötrődő ujjakat nézte, majd azt is megfigyelte ráérősen, hogyan hullik egész a padlóig Stelczer Lajos parkettmintós felöltője. — Meg tudná mondani, hány embernek állított ki hamis okmányt? Csak egy rebbenéssel rázta meg a fejét Stelczer Lajos. — Nem emlékszem. — Mégis. Ügy körülbelül. — Körülbelül sem. Mintha unta volna Demeter a kihallgatást, pedig ez volt az első alkalom, hogy szemtől szembe került a József Attila Kör egyik tagjával. És a megjelenése sem illett valahogy ebbe a szürke, lehangoló környezetbe. Tiszti egyenruhája helyett gyönyörű acélkék öltönyt viselt, ápolt arca. kényes választékú frizurája hasonlóvá tette egy bonvivánhoz. — Stelczer. maga gyerekesen erőlteti a durcásságot. Vagy talán tévedek? — Az meglehet főhadnagy úr... Hol az asztal sarkát lovagolta meg. hol pedig türelmesen körbe sétálta a foglyot, — Tehát nem emlékszik. De magát a tényt, hogy nyomtatványokat lopott a Ica ton ai nyilvántartóból, ugye beismeri? A fogoly kiválasztotta magának a szekrény kulcslyukát, arra nézett, hogy ne kelljen látnia sem Faragót, sem pedig a fali fogason függő gumibotok, korbácsok hosszú sorát. — Igen beismerem. Hiszen találtak nálam ilyen nyomtatványokat a házkutatásnál. — Mondja, maga kommunista? — Nem tudom. — Hát akkor: hazaáruló? — Ha az lennék, nem tartóztattak volna le. Egyre különösebbnek vélte Faragó ezt a kihallgatást. Meglepetten vette tudomásul a politikai nyomozófőnök pajtáskodó csevegését. Mintha nem is az egyik földalatti vezető ügyét vizsgálta volna. S minél jámborabbnak bizonyult Demeter, annál biztosabb lélekjelenlét- tel felelgetett neki a fogoly, megkockáztatva még a kihívó viselkedést is. Faragó akárminek tarthatta ezt, csak éppen vizsgálatnak nem. De hallgatni ke'lett, egyelőre csak a jelenlétét kérték, véleményét tehát megtarthatta magának. (Folytatjuk.)
