Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

(Művészeti Lexikon: „Mattijai Eszter (Szekszárd, 1902.11 (. 12.) festő. A Képzőművészeti Faiskolán Rudnay Gyulánál tanult, de erősebben hatott művészetére Aba Novak \ il- mos stílusa is. 1929-ben volt első gyűjteményes kiállítása az Ernszt Múzeumban. Jellegzetes műfaja az un. hímes- kő, amely dekoratív hatása miatt monumentális épületdíszítési feladatok megoldására alkalmas. Számos ilyen technikájú műve került elhelyezésre (Rókus-kápolna, 1SG3; debreceni Építőipari Technikum, 1964 stb.) Gyakran dolgozik a szolnoki művésztele- pen, ahol főleg tájképeket fest. lCfcl-ben a Csók Galériában állított ki.” A Lexikon közli egyik művének fotókópiáját is. Képaláírás: „Mattion! e: Toldi Miklós, liímes- kű”)

A művésznőt nem volt nehéz megtalálni, hiszen egyáltalában nem eldugott helyen lakik, hanem Budán, közvetlenül a Gél lért Szálló szomszédságában, egy előkelő alkotóházban A lakásához tartozó kiállítási terem mérete egy kisebb temploméval vetekszik.

A lexikon is, az állam jóvoltából élvezett alkotókörnyezet is jelzi, hogy immár nem kezdő, szárnyait próbálgató művészről van szó, hanem olyanról, aki komoly, hivatalosan is elismert művészi produktumot tudhat maga mögött.

& mi szekszárdiak erről eddig keveset tudtunk. Egy véletlen beszélgetés keltette fel iránta az érdeklődést, de ez még nem volt több puszta kíváncsiskodásnál. Arról, hogy mi Tolna megyeiek, szekszárdiak vétkesen nem tartottuk nyilván a jeles embereink sorában, és erkölcsi kötelességünk a mulasztás pótlása, a vele való megismerkedés.

Az újságíró ezennel meg is teszi az első mulasztáspótló lépéseket: igyekszik bemutatni a művésznőt. Először talán vegyük a közvetlen szekszárdi, illetve Tolna megyei vonatkozásokat. Amikor közlöm, hogy szülővárosának, szülőföldjének szeretném bemutatni, a művésznő készségesen szakít órákat a meglehetősen zsúfolt, alkotómunkával telített idejéből, s be enged tekinteni életének kulisszái mögé.

— A szülőváros érdeklődéf

f, mindig megkülönböztetett Ueklődésset veszi az ember — vallja.

Hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy Mattioni Eszter a nemzetközi művészéletben is ismert, jegyzett alkotó, s amíg Szekszárd semmit sem tudott róla, az olasz lapok igyekeztek felfedezni benne az olaszt, azaz megpróbálták kisajátítani maguknak.

— A családunk ugyanis Olaszországból származik. Go- riziából. Édesapámat,, Mattioni Jánost Bezerédj Pál hozta Szekszárdra, mint selyemtenyésztési szakembert, valamikor, a múlt század vége felé. Nem tudom pontosan a dátumot. A lényeg az, hogy én már Szekszárdon születtem. Édesapám egy Tolna megyei magyar családba nősült be, így nekem e vidéken

Mattioni Eszter művészete

mindenképpen mély gyökereim vannak.

Bekeretezett újságkivágást tesz elém. •

— Esetlég éz' is érdekelheti az újságírót... A közvetlen gyermekkori élményeken túl ilyen Tolna megyei vonatkozásaim is vannak...

Az újságkivágáson két előrehaladott korú asszony. Sajnos, az újságlapot erősen megkoptatta az idő, a sok forgatás, és a szövegnek csak egy része olvasható. Címe: „A

Petőfi-ház fölavatása," Részlet a szövegből: „Néhány nap óta háza van a költészetnek. A magyar társadalom áldozatra való készsége, a magyar asszonyok fáradhatatlan buzgalma és a költészetért való lelkesedése felépítette azt a házat, amelynek külső művészi dísze, minden szobája, minden bútordarabja a legnagyobb magyar költő géniuszának bemutatott hódolat... A Petőfi-háZ' megnyitási ünnepélyén megje7ent Sas... és Sas Erzsi két ősz matróna, a kinél 1845-ben Petőfi tartózkodott, s mindkettőt egy-egy gyönyörű költeményében énekelt meg.” Az újságkivágás a Tolnai Világlap egy 1.909-ben megjelent számából való.

— Édesapám Sas Erzsébet lányát vette feleségül, így tehát én Sas Erzsébetnek, aki Borjúdon. Petőfit egyik legcsodálatosabb költeményének, a Négyökrös szekérnek a megírására ihlette, unokája vagyok. Éppen most rendeztem a szekszárdi temetőben édesapámnak is, és az irodalomtörténetben kitörölhetetlenül szereplő nagymamámnak is a síremlékét. További tervem, hogy a nagymama fej fáj ára rávésetem a Négy ökrös szekér valamelyik híres verssorát is. Jól emlékszem, amint gyermekkoromban, még a művészi pályám előtt nagymamám mesélni szokta a Petőíi- élményeit. öreg korára sem feledte, mindig büszkén emlékezett rá. A Négy ökrös szekér históriáján túl tőle tudom, hogy az akkor fiatal Erzsiké az ugyancsak fiatal Petőfit, Sándor bácsinak hívta. Az egyik találkozásuk végén Petőfi azt mondta neki: „Ne menjen még, Erzsiké, súgok valamit.’' Erzsiké odahajolt hozzá, Petőfi pedig megcsókolta balfelől az arcát. „De hiszen nem súgott semmit, Sándor bácsi” — mondta ijedten Erzsiké Petőfinek, mire a költő azt válaszolta: „Olyan mélyről jött a hang, hogy mire felért, elhalt.”

Mattioni Eszter persze nem az irodalmi kuriózumnak számító nagymama, hanem saját művészete, alkotó szorgalma által vált híressé, lexikontémává. Négy évtizedes sikeres pálya áll mögötte. Első kiállítása 1929-ben volt Budapesten, s hogy napjainkig mennyi minden lényeges történt művészi útján, azt

A „két ősz naíróna” közül íz alacsonyak óik Sas Erzsiké

semmiképpen sem lehet belesűríteni egy újságcikkbe. Csak mellesleg jegyzem meg. hogy 0 inkább súlyra kell mérni . mint dapabszámra összegezni azt a rengeteg nyomtatot szöveget, amely munkásságé val foglalkozik. A legtöbb persze magyar, de bőven akaci idegen nyelvű is, mert hiszen művészete külföldön' is nagy érdeklődést váltott ki íme néhány újságidézet:

„A mai magyar festészet legkiválóbbjainak egyik legkülönlegesebb tehetsége Mattioni Eszter, akiről nemrég hosszú méltatást közöli a Pester Lloyd. A művésznő jelentőségének misem adja nagyobb tanúbizonyságát, mint az a rendkívüli siker, amit nemrégen aratott a nemzetközi női festőművészek kiállításán Párizsban, amelyen 14 nemzet képviselői vettek részt. Mat- tionit az összes kiállító közül a legjobban méltatta a párizsi kritika, és a francia kormány megvásárolta

egyik képét a Luxemburg Múzeum részére." (II Piccolo).

„Uj, egészen egyéni technikájú művészt fedezett fel Mattioniban a külföld, nevét mindenki megtanulta, aki csak átlépte ezekben a napokban a Jeu de Paume küszöbét. Maga D.ezarrois, a múzeum igazgatója, Párizs egyik legfontosabb művészeti kapacitása így nyilatkozott róla: „Nemcsak a

magyar csoport, de az egész kiállítás legérdekesebb tehetségű művésznője". (Nemzeti Újság).

„Mattioni Eszter oly eredeti egyéniség, aki megtalálta a maga kifejezési formáját, amely senki másnaJc nem felel meg, csak neki. A nagy, sima falfelületekkel dolgozó építőművészet valósággal kínálja számára a teret, amelyet alkotásaival betölthet, hogy gazdag életet varázsoljon a puszta falsíkra.’’ (Tükör).

Művészi pályájának kezdetét a festészet jellemezte, később azonban egy új technikájú művészeti ágnak, a hí- meskőnek lett kiemelkedő kikísérletezője és a maga nemében egyedülálló egyénisége. A Csók István Galériában 1961-ben állították ki műveit, s kiállításának prospektusában Pogány C. Gábor főigazgató a következőket írja: „Mattioni Eszter neve hímes- kövei révén vált országos hírűvé, sőt világszerte ismertté. Ami nem csak azt jelenti, hogy egyfajta szerencsés találmány, modem technikai eljárás birtokosa, de főként azt, hogy kísérletező kedvű művész, gyakorlati érzékű alkotótehetség, aki megértette a mai építészeti keretben megjelenő festészet, társművészetek legsajátosabb tennivalóját... Minden maradandó teljesítményének alapja biztos ábrázoló készsége, különös színérzékenysége. A közönségre mindenekelőtt színei hatnak. Égők, lángolók, élénkek, frissek, temperamentumosak ezek a színek, a természet egész pompája visszazeng bennük.”

A hímeskő parányi nemes - kövekből összeállított megkomponált kép. A Ids kövecskékből álló monumentális alkotások elsősorban a természetadta színekkel hatnak, s ezek elhelyezésére nagyszerűen alkalmasak az uj épület- kolosszusaink, Milyen kár.. hogy a szekszárdi művelődési palota tervezésénél ezt nem vehettük figyelembe. Az egyik nagy sikerű alkotása, a debreceni technikum faián lévő Ady Endre „Ifjú szivekben élek”, gondolatót idézi.

Mattioni Eszter hímeskövct készít Dunaújvárosnak.

Művei már eljutottak a világnak úgyszólván mir.den részébe. Tavaly állami engedéllyel 57 művet vásároltak meg és szállítottak tőle az Egyesült Államokba. Egy brü,s$zeli világkiállítás repre-. zentatív prospektusának címlapja Mattioni-reprodukció. Megannyi szakcikk munkássá- , gáról, és csak győzze a ’ külföldi meghívásokat, megrendeléseket... Most éppen Jugoszláviába készül, aztán Bécs- ke. utána pedig:

— Majd meglátjuk, hogy mire futja az időből.

Művein a szivárvány .végtelen szímpompájában tün- düklö népélet jelenik meg. Csak kapásból néhány cím: Baranyai nők, Ünneplő nógrádi asszony, Sárközi asszony kapával, Virágcsendélet, Sióagárdi öregasszony. Sárospataki olvadás, Sárközi asszony gyerekkel, Parasztok, Galambok, Szolnoki Tabán, varsákkal, Fehérruhás lányok.

Reméljük, mielőbb láthatunk belőlük Szekszárdon is.

A debreceni technikum falán lévő hímeskő.