Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
/I ( Í^U fci BÁTA A hátaiak és a vasút A bátaiaknak ■ nincs szerencséjük a vasúttal. Ilyen, hogy bátai vasútállomás, szerepel a vasúti menetrendben s létezik a valóságban. Csak éppen hat kilométerre a falutól. A Pécs— Pécsvárad—bátaszéki vonal egyik megállója. Úgy hírlik, hogy annak idején azért - ott épült meg a nyomvonal, ahol megépült, mert ha közelebb hozzák a faluhoz, akkor egy csomó nagygazdának: megcsonkították volna a földjét, ezért ők már eleve tiltakoztak ellene. Most újabb vasút-variácóval találkoztam a faluban. Tervbe vették az errefelé húzódó vasútvonal egy részének' a megszüntetését, de ugyanakkor megépítik a régóta tervezett Bátaszék—mohácsi szárnyat. De Báta ezzel sem jár jobban, mint a régivel. Olyan hír terjeng a faluban, hogy az új bátai vasútállomás éppolyan messze esik majd a falutól, mint a régi. Tehát csöbörből vödörbe.,, rr Ősrégi település „Első települési nyomát a bronzkorszakban találjuk. A vaskorszakból is számos lelet maradt ránk. A kelta időket ugyancsak több használati tárgy jelzi. A római korszakban tartósan megerősített hely. Az avarok jelenlétét is erődítési nyomok hirdetik. A honfoglaló magyarság is hamar szálláshelyéül választja, és a település lakóit magába- olvasztva, a környék központjává teszi. Első urai Este ,és Bojta fejedelmi személyek voltak”. (Szeghalmy Gyula Dunántúli vármegyék című művéből). A 'hátai templom monográfiájából és más forrásokból Ili tűnik, hogy e községben gyakran fordultak meg a Hunyadiak, s a független Magyarország sorsát megpecsételő mohácsi vésszel kapcsolatban is gyakran említik nevét, hiszen a király közvetlenül innen indult a végzetes ütközetbe. Melyik utcában lakik a bíró? ’Báta jó példája annak, hogy a közhit néha mennyire kérlelhetetlen. Ha ■ egyszer egy községre ráragad valami azt még az idő múlása is nehézen mossa le. Báta Tolna megye egyik legjellegzetesebb alak- zatú települése. Hosszasan nyújtózik félkörívben a meredek domb lábánál. Ha az ember gyalog járja, már-mác arra gondol, hogy ennek a településnek se vége. se hossza. Fő utcája 200 méter; híjám 5- kilométer. Sokan még ma is úgy tudják, hogy az égés? község ebből az egyetlen- és fárasztóan hosszú utcából1 áll. Valamikor régért terjedt el e faluról, hogy mindössze egy utca alkotja. És' milyenek az emberek.... Mindjárt élcelőd- tsk. tréfát űztek belőle, mit sem törődve azzal, hogy ennek az egyetlen utcának egyébként is több lakója van, mint sok más községnek. Ha valaki Bátára igyekezett bármilyen ügyben, nem felejtették el figyelmeztetni: — Nehogy megkérdezd, hogy melyik utcában lakik a bíró! — Miiért? — Mert ezen megsértődnek a bátaiaik még ki is kergetnek a fajúból. Ugyanis az egész község mindössze egy utcából áll. Az egy utca meséből persze semmi sem igaz. Emberemlékezet óta mindig több utcája volt Jelenleg összesen 32 (nem elírás: harminckét) utcából áll a hivatalos nyilvántartás szerint. Csak a legutóbbi másfél évtizedben épült 11 új utca. Bíró úr sincs, hanem tanácselnök, dehát ez mit kem zavarja a közhitet: az egy utca mese minden jei szerint örök. A falu alacsonyabb fekvésű házai már a Duna árterében vannak, olyannyira, hogy a víz gyakran mossa a kerteket, néha pedig közvetlen, veszedelembe kerülnek maguk az épületek is. A nagy Duna közvetlenül a falu alatt höm- pölygött, csak a szabályozással került kissé távolabb onnan. Nem kétséges, a falu életmódja mindig összefonódott a vízzel gőt bizonyos mértékig ma is. De közel sem annyira mint sókan hiszik. Találkoztam más vidéki emberrel, aki Bátát mint halász- falut tartotta számon. Ebből annyj igaz, hogy a bajai halászati szövetkezetnek körülbelül 12—13 bátai tagja van. tehát mindössze ennyi család számára jelent fő foglalkozást a halászat. Ezenkívül sokan szeretnek pecázni, de az nem megélhetés, hanem szórakozás. De minden családban fó eledel a hal. Jellemző, hogy e Duna-menti helyre más vidéken lévő halastavakból szállítják a halat, mert Bírót helyben fognak, az kervés. Érthetetlen kérdés Az iránt érdeklődtem a faluban, hogy a Zeleonovics- ügy megviselte-e a termelőszövetkezetet, s ha igen ki tudott-e már belőle: lábolni a közös. Amikor a szövetkezeti mozgalom még gyerekcipőben járt, mindössze az első komolyabb próbalépéseket tudhatta maga mögött, a bátai tsz alaposan befürdött az egyik „szakemberével”. Hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy bizonyos felsőbb körök jóvoltából. A megyében megjelent egy illető, aki Zeleonovics Iván néven mutatkozott be, s magát gárdakapitánynak adta ki, mondván, hogy leszerelt, s mivel Tolna megyébe nő-" sült, - itt szeretne letelepedni. Agronómus a polgári képesítése, de mivel időközben is folytatta tanulmányait, most újabb mezőgazdasági diploma, várományosa, A közeljövőben utazik vissza a Szovjetunióba, hogy megvédje diploma- munkáját. ................. Annak. idején jómagam írtam meg e nem mindennapi esetet az illetékesektől kapott információ . alapján. Pár hónappal később azonban arról voltam kénytelen beszámolná.. olvasóinknak, hagy a bátai Zeleonovics Iván lebukott: kiderült róla, hogy közönséges bűnöző, sosem volt szovjet katonatiszt, a bátai szakemberkedése közben is összecsalt egy csomó pénzt, amiért természetszerűleg börtön jár. A „szovjetunióbeli tanulmányút” sem volt egyéb, mint egy régebbi börtönbüntetésének a kitöltése.. E különös históriáról ország-világ sokáig beszélt. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi, de valami belső érzés azt súgta, hogy most az évek múltával meg kell kérdezni: megviselte-e a közöst ez az eset. Valami miatt úgy tűnt, hogy ennek mindenképpen hátrányos, demoralizáló hatással kellett lennie. Annál jobban meglepődtem a válaszokon: — Miért viselte volna meg a tsz-t? — Jól néztünk volna ki, ha egy szélhámos, mégha egy időre meg is tudott téveszteni mindenkit, vissza tudja vetni egy ilyen közösség fejlődését. Az esetre nagyon jól emlékszik mindenki, de kérdésemet egyáltalán nem tartották természetesnek. Gangesz — Élnek-e szegény emberek a faluban? — kérdeztem. Igennel válaszoltak a kérdezettek, és szerintük 15—20-ra tehető számuk. Körülbelül fele részük helybéli születésű, a másik fele bevándorolt. Nem cigányokról van szó. Többféleképpen is nevezték őket: lumpenproletárok, periférián lakók, züllöttek stb. E családok szegénysége meglehetősen rikító: többnyire élelemből sem jut elegendő az asztalra. A gyermekek hol egyik, hol másik családhoz vetődnek, s mivel a bátaiak jószívű emberek, természetesen megkínálják őket valamivel. — Miért szegények? — Mert a gangeszba viszik a pénzüket. —■' Ezzel az ázsiai folyónévvel mit illetnek itt Bátán? — A zug borkiméréseket. E családok felnőttjei is dolgoznak, de a pénzt elisszák, s ezért nem telik nekik arra, amire kellene. Tehát a maguk szegényei. A múltkor az egyik család részére, lévén sokgyermekes, jelentősebb szociális segélyt helyeztek kilátásba. Másnap meghallottuk, hogy azonnal megrendeltek valahol 10 liter bort... Sok halálozás, key és születés Sükösdi Ferenc vb-titkár; — A falu lakosságának ■ száma most 3100 alatt van, az előző népszámláláskor még 3200 fölött volt. Sajnos, a mi falunk is fokozatosan kiöregszik: évente 40—50—60 a halottak száma. Az ok legtöbb esetben természetesen az előrehaladott kor. A születések száma ugyanakkor csak 20— 25. Azelőtt a vagyon és a szegénység miatt született kevés gyermek, most pedig a szülők kényelemszeretete mii att. Elkelne egy falumúzeum Báta Sárközhöz is tartozik, meg nem is. Etnográfiailag sok a hasonlóság, de a különbség is. Báta jellegzetességeként tartották nyilván a rongyszőnyegszövést. Mindenképpen a szegénység jele voltl a szegényebb népréteg szőtte, de a vásárlóközönség is jobbára e körből került ki. Báé az is igaz, hogy a bátai rongyszőnyeget a szekszárdi piacon a tehetősebbek is megvásárolták. Az általános szegénységmegszűnésével párhuzamosan kiment a divatból a rongyszőnyeg. Fokozatosan háttérbe . szorulnak a népi élet egyéb jellegzetességei is, ezért idő-, szerű le;nne egy falumúzeum megteremtése, hogy azáltal, megmentsék az utókornak á tanulságos múltat. Nyugalom, békesség* Bátán a katolikus hitéletnek nagy múltja van. Az Árpádkorban apátság alakúit itt, s azóta is nevezetes egyházi hely. Ezekután mi sem természetesebb, minthogy arra is kíváncsiak voltunk; hogyan látja a falu életét a katolikus plébános? íme Riedling János katolikus plébános véleménye;' — Örömmel mondhatjuk, hogy nyugalom, békesség uralja a mi falunkat. Szemmel láthatóan jó az emberek munkakedve, szívesen, szorgalmasan járnak a szövetkezetbe dolgozni. Ennek köszönhető, hogy a bátai termelőszövetkezet szépen megerősödött, s általa szépen gyarapodnak tagjai. A bátai tsz megépíttette a vidék egyik legnagyobb, legkorszerűbb fc.-rrtBÍiöseméi Az üzem — amely munkáját már nagyon sok Juli szakember is tanulmányozta — évente egyebek köz, sok millió tojást ad a népgazdaságnak, __, T alicska a vállon Az Országház előtt Néhány éve az Országház előtt ünneplőbe öltözött parasztruhás nénikéket -figyeltem meg, amint önfeledten nézegették ezt a formájában csodás szépségű épületkolosszust. Az egyikkel, Karádi Jánosnéval meg is ismerkedtem: — Bátaiak vagyunk. Kirándulni jöttünk a fővárosba. Sosem hittem volna, hogy öreg koromban ilyen feledhetetlen élményben lesz részem_ Karádi Jánosnét egyszer . felkerestem otthonában te, az egyszerű bátai parasztházban. Amikor érdeklődtem lakása iránt, valaki igy világositott fel: — Az ott a lakása, a harmadik. De most nem találja otthon, az előbb láttam kifelé menni a faluból. Tessék megvárni. — De hiszen várhatom, ha most ment. kifelé. — Visszaér nemsokára. A pár kilométernyi út nem tart sokáig, WOtOfTül 7Bénta Sümegi István tanácselnök: — A falu valamikor két erősen elkülönülő táborra oszlott: a nagyon gazdagokra és a nagyon szegényekre. Ez magyarázza a régi egykeséget is: a gazdagok a vagyon, a szegények pedig a szegénység miatt óvakodtak a, több gyermektől. Bátát parasztfáluként ismerték, ám a valóságban több száz ember arra kényszerült, hogy kubikolással keresse meg keserves kenyerét. Átlagosan körülbelül 30Ö kubikos került ki a faluból, .de néha elérte számuk. a hatszázat is. De munka nem mindig akadt, pedig bejárták az egész környéket. Sokszor hiába barangolták be még a távolabbi községeket is munkáért, az nem akadt. Megesett, hogy amikor valaki némi munkára talált, lopva, a * keí — ■ ten keresztül osonva a váltón-? vitte a talicskát, nehogy <4 „konkurrencia” megszi mattolja, hogy valahol, munka van.,:, s esetleg egy másik. úton* - előbb odaérjen... Mert ákkoú már kevesebb . jutott r,; volttá egy-nek. Meg olcsóbban is ■elvállalhatta volna. És. hát ke-.. nyárról volt. szó. • ■ ? , — Most mi a lakosság.-Fő '; megélhetési forrása? . — A termelőszövetkezet. ■ De sokan eljárnak az. iparba. Jelenleg száznyolcyanhetén.- Szá- * műk égyre' fogy. Az áts'zerfcpJ '• zés. után még -egyszer 'ennyiem : is eljártak. És hogy ■ nem é> ;• rosszul a lakosság, azt 1 az új házak, berendezések mellett-, a körülbelül 50 új autó. és tösbb j mint 300 új motorkerékpár--. is mutatja. BODA FERENC
