Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

V A szovjet pavilon modellje. Fehér kesztyűs építőmunká­sok, óriás gépek, daruk, áll­ványerdő és vasúton, teher­kocsikon érkező áruk — ilyen most, néhány héttel a meg­nyitó előtt a világkiállítás színhelye. Japán az Expo lá­zában ég. Már hónapok óta készülnek a keleti kontinens első világkiállítására. Oszaká­tól 10 mérföldnyire jelölték ki az Expo — 30 városligetnyl —, 3- millió négyzetméteres terü­letét, hegyektől övezett, festői környezetű völgyben. ' Nyolcvan ország, provincia és város, több világszervezet jelentette be részvételét, ön­álló kiállítási csarnokkal. A pavilonok mind a jövő építé­szeti stílusát idézik. Több ki­állítási hall szimbolikus for­májú. A szovjet pavilon hatal­mas vörös zászlót ipintáz, Ausztrália kiállítási épülete kenguru, Bulgáriáé üveg és alumínium falú piramis. Olasz­ország sok oldalú üvegprizma, a Fülöp-szigetek kagyló, Szaud- Arábia mecset formájú pavi­lonban állít ki. Ott lesz a vi­lágseregszemlén Kanada, az USA, Hollandia, Svájc, Fran­ciaország, Kuwait, Lengyel- ország, Kuba, Mexikó, Cseh­szlovákia, India. Az Expo központi pavilonja az emberiség fejlődését szim­bolizálja. Háro.m szinten, a föld alatt a múltat, a felszí­nen a jelent és az emeleten a jövőt idézi. A technika szédü­letes fejlődésével, a kultúra változásával ismerkedhet itt a látógató. E pavilonban és a hpzzá csatlakozó hatalmas, fe­dett ■ téren bonyolódnak le az Expo eseményei, nemzeti na­pok, fesztiválok, a különböző versenyek, a világszépe-válasz­tás. (Csak ez a tér, amely a világ legnagyobb — 100 méter Az a frontátvonulás ' A tudományos megfigyelé­sek eredményeként ma már a gyakorlatban is mind nagyobb figyelmet szentelünk az egyik legszeszélyesebb meteorológiai jelenségnek, a frontátvonulás- nak. Amikor a barográf mu­tatója hirtelen légnyomásvál­tozást jelez, az élő szervezet érzékenyen reagál, biológiai e* rensúlya könnyen megbil­len. Még az egészséges em­ber figyelme is csökken, so­kan fáradékonnyá, ingerlé­kennyé válnak, s különösen a betegedet, öregeket viseli meg ez a változás. A fokozó­dó balesetveszélyt, az elhalá­lozások számának hirtelen nö­vekedését igazolják a statisz­tikai adatok, s e megfigyelé­sek alapján a szükséges óv­intézkedések is mind nagyobb szerepet kapnak. Azokban az országokban például, ahol már külön orvos-meteorolópiai há­lózat regisztrálja a klimatikus jelenségekét, a frontátvonulás- kof csak életveszély esetén operálnak a sebészek, a mű­téteket a „csendesebb” napok­ra halasztják. A frontátvonulások azonban — amint ezt az utóbbi évek megfigyelései bizonyítják — még a „holt anyagra” is hat­nak, A szénbányák legfélel­metesebb ellenségét, a sújtó­légrobbanást előidéző metánt is előcsalogatják rejtekéből. A gyors légnyomáscsökkenés következtében ugyanis a szén­rétegek kisebb-nagyobb repe­déseiben jelenlévő gázok egyensúlyi állapota felbomlik, a ritkább légtér mintegy ki­szippantja a hasadékok-ból a metánt. Ilyenkor gázkiáram­lás indulhat meg azokon a munkahelyeken is, ahol kü­lönben sújtólégveszéllyel nem­igen kell számolni. A tatabányai központi bá­nyamentő állomáson éppen e megfigyelések alapján rend­szeresen ellenőrzik a légnyo­másváltozásokat. Amikor frontátvonulást jeleznek a mű­szerek, nyomban kigyulnak a fokozott sújtólégveszélyre fi­gyelmeztető automatikus vil­lanytranszparensek. Ilyenkor elrendelik az úgynevezett „csen­des” riadót, s a diszpécser- szolgálat azonnal értesíti a bányaüzemeket, hogy haladék­talanul teevék meg a szokásos óvintézkedéséket. sűrítsék a föld alatti munkahelyeken az ellenőrző méréseket. Többek között ennek a tudományosan megalapozott preventív védő­módszereknek köszönhető, hogy Tatabányán számottevő­en csökkent a frcntátvonulás okozta sújtólég veszély. Nyitás előtt az Expo 70 Nyolcvan ország — Szimbolikus pavilonok Világszépe-választás — Művészeti bemutatók Függővasút, mozgójárda — 50 millió látogatót várnak széles, 300 méter hosszú — fe­dett tere, 10 ezer embert fogad be). Az Expo-múzeumban a kö­zépkori mesterek műveitől a kortárs művészetig 200 repre­zentatív festmény. szobor, rajz képviseli a világ művé­szetét. Olyan távoli galériák és múzeumok is kölcsönöznek anyagot a kiállításra, mint a londoni Tate Galery, a Royal Múzeum Antverpenből. Lát­hatja a közönség Van Dyck Pietáját, Rubens Keresztre- feszítését, vagy Henry Moor Család című kompozícióját. Kiállítják Turner, Joshua, Rey­nolds, John Constable, Ben Nicholson. Roger Van der Weyden műveit. Március 15-től szeptember 13-ig havonta változó téma­körben rendezik az Expo prog­ramjait. Március — itt az Ex­po 70. A gálaceremónia' már­cius 14-én kezdődik, — 10 ezer hagyományos öltözetű japán táncos, zenész és énekes fel­vonulásával. 15-én a 80 nem­zet egyenruhás rendőrei vesz­nek részt a parádén. Április — a világ-virágfesztivál bp- napja. A műsorokban olyari táncok szerepelnek, amelyek­nek témája a virág. Májusban a gyerekek álomvilága címet kapta a program. 5 ezer zász­lót vonnak fel a fesztivál­téren, autós akadályverseny- nvel, akrobatamutatványokkal, delfincirkusszal szórakoztatják a gyermekeket. Június a fény- és a hangfantázia jegyében te­lik el. Tragikus görög drámák és különböző irányzatú isko­lák japán táncai elevenednek meg a mesterséges tavon úszó színpadon. Júniusban választ­ják meg a világszépét is. Jú­lius — piacok a világon: az el­adási formákat mutatják be — a bazárutcáktól a marketingig, az önkiszolgáló formáig. Au­gusztusban tartják a Nyári Fesztivált, amelyen. népi-nem­zeti táncokkal, zenével szere­pelnek a részt vevő országok. Szeptember — Viszontlátásra, Expo! — a záróparádé hónap­ja. Különös gonddal tervezték a világkiállítás külső és belső közlekedését.' Oszakából két — e célra épített — vasútvonal­lal és földalattival közelíthető meg az Expo. A gépkocsik Oszakából magas, gyorsforgal­mi úton juthatnak a kiállítás színhelyére, az út keresztezi a Nagoya-Kobe gyorsforgalmi utat. A kiállítás belső forgal­mát a 2 és fél percenként in­duló, 4 kocsiból álló egysínű vasút bizonyítja' le, amely egyszerre 540 utast szállít, 7 ál­lomással. 50 perces menetidő­vel. Fedett, üvégburkolatú, légkondicionált mozgójárda kö­ti össze az öt főbejáratot a centrummal, -3 és fél kilomé­ter hosszúságban. A főbejára­toktól a függővasút óránként 1800 utast szállít, a pavilonok közt ' hatszemélyes villany­autók közlekednek. A kiállí­tás közelében 21 500 jármű ré­szére biztosítanak parkoló­helyet. A vendéglátók 50 mil­lió látogatót várnak, köztük 1 millió külföldit. KÁDÁR MÁRTA Az utolsó dunai aranyászok A Kisalföldön, a Duna csallóközi, szigetközi partja mentén fekvő községekben él még néhány öregember — a hajdan hí­res folyami arányászok kései leszármazottja — aki inkább csak passzióból, nosztalgiából űzi még néha a nagyapáknak egykor kenyeret adó mesterséget. Nyaranként, amikor levonul az ár­hullám, s a víz fölé emelkednek a'homokzátonyok, kavicsszige­tek, az utolsó dunai aranyászok csónakba pakolják az ősi fel­szerelést, az aranynéző falapátot, mosópadot, a meringülőt. szer­kót, csöcsös korsót, s elindulnak szerencsét próbálni. A Dunának ezen a szakaszán a csendesebb hajlatokban, torkolatokban bőven „termett” valaha az arany. A csillogó aranyszemek a messzi hegyekből lemosott vörös g^ánithomok- knl együtt rakódnak le ezen a tájon, s apadáskor a középvíz- szint magasságában találták meg ezekét a kincset rejtő söté- tebb sávokat. Régen még sok embernek adott kenyeret ez a fáradságos ősi mesterség. Ásványon a múlt század végén még 102 aranyász nevét említik a feljegyzések, tehát a falu lakóinak jelentős része élt aranymosásból. Keresetükről is tanúskodnak a régi győri Harmincadvám Aranybeváltó Hivatalának okira­tai. 1869-ben Máté Vendel 316 forintot kapott a beszolgálta­tott „sáraranyért”, de voltak akik ennél is többet kerestek. Ab­ban az időben 5—5 forint volt egy mázsa búza, 12 forint egy pár szép borjúbőr csizma. Hatvan forint egy jó tehén és egy vármegyei hajdúnak 240 forint volt az évi fizetése. Az aranyá- szás tehát ebben az időben még állandó.megélhetést biztosított. Ennek a romantikus aranyászéletnek a folyamszabályo­zás vetett véget. A gátak közé szorított Duna vize nem bír már úgy szétterpeszkedni, mint régen, sebessége megnövekedett, s ezért aranytartalmú hordalékát sem rakja le a régi mértékben. Ami kevés arany mégis lerakódik, az nem hozzáférhető az év nagy részében a magas vízállás miatt. A kései Unokák, az utolsó dunai aranyászok azonban nem bírnak egyszerre elsza­kadni a régi mesterségtől, s amikor csak lehet, nyaranta, ha egyszer-kétszer is újra, meg újra szerencsét próbálnak. Az egész zsákmány izzadságos munka árán mindössze fél gramm „sárarany”, de ezeket az öregeket már csak a halál tudja a víztol, a mosópadtól elszakítani. Készülődés a Barátság II. kőolaj- távvezeték építésére ; * Nemrég az «gyík szovjet lap cikket kért a Barátság U kőolaj-távvezeték magyaror­szági szakaszáról abból az alkalomból, hogy egy évtizede kezdődött meg ennek a négy szocialista országot érintő táv­vezetéknek az építése. A cikk megírása kapcsán kezembe kerültek azok a feljegyzések, amelyek az egykori nagy munkáról szólnak. A száraz műszaki nyelvezet ellenére is izgalmas olvasmány volt pél­dául a hatalmas csőkígyó át­vezetésének története a Duna alatt. Ha figyelembe /vesszük, hogy mintegy másfél év alatt. 14 vasutat, 30 műutat és 3 vízfolyást — közöttük az Ipolyi — kellett keresztezni, képet alkothatunk a vezeték- építők teljesítményéről. Most pedig itt van a küszö­bön a másik nagy feladat, a mintegy 300 km hosszú Ba­rátság II. kőolaj-távvezeték építése, amely nemcsak hosz- szabb. hanem nagyobb telje­sítményű is lesz elődjének Hiszen amíg a Barátság I-en a nemrég elkészült szadai nyomásfokozó üzembe helye­zésével is csupán 4, a Barát­ság Il-őn 10 millió tonna kő­olaj szállítható évenként. Most is akad bőven nehéz terep, kritikus műtárgy, folyó-, patakkeresztezés. A nagy át­mérőjű csövet többek közötí át kell vezetni a Tiszán. Mondhatni, nagyrészt attól függ, megjelenik-e 1972. de­cember 31-én a távvezeték százhalombattai végén a höm­pölygő fekete arany, a Volga környékéről érkező olaj, hogy mennyire sikerül folyamatos­sá tenni az, ’építkezést. ] Természetesen leginkább aj beruházó, a Kőolajvezeték Vállalat munkájának szerve­zettségétől függ a siker. A vállalat, vezetői ennek meg­felelően igyekeznek biztosíta-' ni a maximális szervezettsé­get. Úgy határoztak, hogy pontosan feltérképezik a te­rületet. amelyen át a távve­zeték halad. A Képzőművé-» szeti és Iparművészeti Válla­lat már megbízást kapott) arra, hogy a Fényeslitkétől —. a szovjet olaj fogadóállomá­sától — számított 20 km-e,si szakasz makettjét készítse eL Ennek segítségével a Kőolaj-) vezeték Vállalat szakembere? tereptanulmányt végeznek, és kijelölik az anyagot szállító járművek, munkagépek szá­mára a legmegfelelőbb uta­kat, átkelőhelyeket. A makett; alapján a munkások, gép­kocsivezetők. gépkezelők is alaposan megismerhetik a munkaterületet, s az erdők sűrűjében, a mezők, rétek végtelenjében sem tévednek el, nem kényszerülnek arra, hogy értékes órákat, napokat vesztgessenek el. Egyébként, vizsgálják annak lehetőségét, hogy a továbbiakban légi felvételek segítségével jelöl­jék ki a legcélszerűbb szállí­tási utakat. A Barátság II. építésénél több vállalat működik közre. Most az előkészületek idején a legfőbb óhaj, hogy a „be­dolgozó üzemek”, a partnerek kellő előrelátással készülje­nek. Időben elkészüljenek az importot helyettesítő, jó mi­nőségű, nagy átmérőjű csö­vek a Dunai Vasműben, létre­jöjjenek az ifjúsági táborok, minden terv a kivitelező ke­zében legyen amikor kell, megfelelő ütemben építse fel az objektumokat a Vegyimű­veket Szerelő Vállalat, a Vil­lamoserőmű Termelő és Sze­relő Vállalat. Amikor a vezeték által érin­tett 6 megye, és az érdekeli: vállalatok KISZ-fiataljainak képviselői elhatározták, véd­nökséget vállalnak a Barát­ság II. fellett, nem volt hi­ány lelkesedésben. Reméljük, nem lesz a vezeték építése­kor sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom