Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

) az egész világon népszerű... Hogyan készül a futball-labda ? Jelenleg olasz és svéd exportra dolgozik a Simontornyai Vegyesipari Vállalat labdakészítő üzeme. A kézzel varrott futball-labdákból negyedévente ötvenezer darab kerül a megrendelőkhöz. Foto: Tóth Iván fára nyomást lőnek bele. Hogy sek mennek, az már a futbal- azután a kapura milyen lövé- listákon múlik. miAMfcOL Bátaszék és Szekszárd között ütközött össze Nemesi György kajdacsi lakos személygépkocsija és Orsós János váraljai lakos motorkerékpárja, A motorkerékpár vezetője és pótutasa, Marinkovics István bátaszéki lakos könnyű sérülést szenvedett. A szekszárdi járásbíróság Nemest és) Orsóst fejenként jogerősen 800 forint pénzbüntetésre ítélte. Balsikerek olykor megtépáz­zák a magyar futballisták nemzetközi rangját, ezzel szemben megrázkódtatásoktól mentes a magyar futball-labdák jó híre a világban. Olasz, hol­land, német, dán, finn, belga, svájci és még egy sereg más országbeli pályákon nálunk készült labdákkal cseleznek a csatárok, iramodnak a szélsők, szereznek gólokat a tizenegyek. Simontornyán működik Ma­gyarország egyetlen futball- labdagyára. Mindenféle sport­ághoz készülnek itt bőr­golyók. A legkönnyebb »bőr” az 54 centiméter kerületű, 32 dekagrammos női kézilabda és öt kilót nyom a legsúlyosabb, az izomerősítő medicinlabda. Csakúgy, mint a pályákon, a gyárban is a legnépszerűbb az op-art labda, a futballviada- lok, a televíziós közvetítések sztárja. Pöttyös mintájáról beceneve is van: „Pötyi”. Hat- és ötszögű bőrök kombináció­jával varrják: 12, 18, 30, vagy 32 fehér és fekete szeletből. Van csíkos változata is, s ha a megrendelő különleges szín­összeállítást kér, — azt is ké­szítenek, piros, kék, sárga, eöld mintázattal. Alapanyaga: a hasított marha- bőr, — amiből évente több tízezer négyzetmétert szab­nak, varrnak, gömbölyítenek, körülbelül 150 ezer sportlabdá­vá. A sok fázisú gyártás a bőrök durva csiszolásával kez­dődik. Hengerlés következik, majd a hátoldalra váspat ra­gasztanak, elöl alapozó festést kap a bőr. Ezután 100 Celsius tfokos hőmérsékleten, 20 at­moszféra nyomással történik a Vasalás. Felhordják a finom festékréteget, kiszabják és mi­nőség szerint összeválogatják a szeleteket. A labdát belülről Varrják össze — kézzelj az totolsó szelet beöltése előtt a bőrgolyót egy hosszú kaní vasököl segítségével kifordít­ják, beillesztik a gumibelsőt. Az utolsó művelet színhelye a felfújó laboratórium. Itt ad­ják meg a végleges, mértani­lag pontos gömbformát. Acél­ból készült, pereménél záródó két félgömbhéj közé szorítják g labdát és egy sörcsapoló pisztolyhoz hasonló kompresz- szorpuskával három atmosz­A múlt év június 14-én történt baleset bekövetkezé­sét megelőzően Nemes György járművével balra kívánt ka­nyarodni. Szabályosan hasz­nálta az irányjelzőt, s talán a szokottnál hosszabb ideig tar­tott, míg a kanyarodást meg­kezdte. Orsós nem ismerte fel nyomban a forgalmi szitu­ációt, s a másik jármű bi­zonytalankodása ellenére bal­ról megkezdte az előzést. Eb­ből származott a baleset, ami bizony lényegesen súlyosabb következményekkel is járha­tott volna. Az elmondottakból kitűnik; hogy melyik járművezető a KRESZ melyik rendelkezését szegte meg Nemes, aki a kanyarodás előtt nem győző­dött meg a követő forgalom helyzetéről, a KRESZ 34. §. (2) bekezdését: „A közúti forgalom minden résztvevőjének éberen, kellő figyelemmel és úgy kell köz­lekedni, hogy magatartása a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésben indokolatlanul ne zavarjon és a közút hasz­nálatában ne akadályozzon.”' Orsós a KRESZ 60. §. (4.) bekezdésével került összeüt­közésbe. Idézzük ezt is: „Az úttest közepére helye­zett vágányokon haladó vil­lamost, valamint a balra ka­Autót vesz, elad, csereberél Dr. Englert Ervin madocsai körzeti orvos 1967-ben már Skodán járt; a kövfetkező év­ben új kocsit akart venni. Élettársával, Szabó Éva körze­ti ápolónővel levelet íratott New Yorkba. Baranya Istvánt kérték, fizessen be megfelelő dollárösszeget személygépko­csira. Az USÁ-ban sem min­denki milliomos, — így Ba­ranya pénz hiányában Hor­váth Istvánnét kérte erre a szívességre. Horváthnénak ka­póra jött a lehetőség. Berek Jánosné szekszárdi háztartás­belit vonta be a manipulá­cióba. Horváthné befizetett 1800 dollárt, a Konsumex Kül­kereskedelmi Vállalat pedig Szabó Éva nevére kiadott egy Fiat—125 mintájú gépkocsit. Áz 1800 dollár fejében a dr. Englert—Szabó kettős Hor­váthnénak 100 000 forintot fi­zetett. Tilos amit tett, úgy­nevezett devizakülföldivel ilyen üzletet nem szabad le­bonyolítani. Horváthné költött valame­lyest a pénzből, majd 87 300 forintot megőrzésre és megba­tározott célra átadott Berek- nének. Berekné 12 000 forintot nyarodási szándékát szabály­szerűen jelző járművet csak jobbról szabad megelőzni.” A tényállás egyszerű, a bí­róság ítélete sem szorul bő­vebb magyarázatra. Két fi­gyelmeztetés azonban mégis idekívánkozik. Az egyik, hogy a járművezető bizonytalanko­dása is lehet veszélyforrás; a másik, hogy tétovázás láttán ne „higgyünk” semmit, ha­nem azután cselekedjünk, hogy az adott forgalmi hely­zetet teljes egészében, bizo­nyosan felismertük. — borváró — fizetett Csekő János madocsai tsz-tagnak, hogy ennek fejé­ben Horváthné szülei részére csőkutat készítsen. Csekő el-, vállalta a megbízatást, noha ismerte a pénz eredetét. Be­rekné 54 000 forintot takarék­ba tett azzal a céllal, hogy a kamatokkal Horváthné támo­gatja szüleit. A gyermeki — különben dicséretes — gondos­kodásnak az a szépséghibája, hogy Horváthnénak a pénzt dollárban kellett volna Ma­gyarországra átutaltatnia. A doktor jobb ügyhöz mél­tó buzgalommal vetette magát autó után. Néhány hónappal az előbb elmondott ügyeskedés előtt az Egészségügyi Minisz­tériumtól igényelt magának soron kívül gépkocsit, s ennek reményében még arra is rá­szánta magát, hogy — belép­jen a szakszervezetbe. Tíz na­pon belül Szabó Éva nevére szintén igényelt kocsit a Mer­kúrtól. A madocsai doktor — saját bevallása szerint — havonta csak 5000 forintot keres, így érzékenyen érintette, hogy a Fiat—125 után 72 050 forint vámot kellett lerónia. Ezt a kocsit 150 000 forintért adta el Újvári Antal pécsi lakosnak. Eladta azt a Renault—16 tí­pusú kocsit is — Korda György budapesti lakosnak —, amelyhez Szabó Éva a Merkur révén jutott. Az üzletecske 17 817 forintot hozott dr. Eng­lert konyhájára. 'Devizabűntett ide, üzérke­dés oda — dr. Englerték még­sem maradtak kocsi nélkül: Az Egészségügyi Minisztérium jóvoltából jutott a férfi egy Renaul—16—R mintájú autó­hoz. E sorok írása idején ez á jármű még a doktoré. A Fővárosi Főügyészség dr. Englert Ervin, Szabó Éva, Be­rek Jánosné és Csekő János ellen adott ki vádiratot. Az ügyet Budapesten tárgyalják. Az ítélet ismertetésére vissza­térünk. •— b. z. — Válaszol az illetékes A MÁV Pécsi Igazgatósága ál­tal megküldött, a múlt év no­vember 20-i számukban „Mit tud az utas?** címmel megjelent cik­kükkel kapcsolatba íx közöljük, hogy az abban foglaltakat meg­vizsgáltuk, azokat helytállónak ta­láltuk. Hibás dolgozóinkat fele­lősségre vontuk és intézkedtünk, hogy hasonló eset ne fordulhas­son elő. Az okozott kellemetlen­ségért az érdekelt utasoktól szí­ves elnézést kérünk. Egyben azt is kérjük, hogy az utazás folya­mán váltott űrjegyeket címünkre megküldeni szíveskedjenek. Ezek alapján a felmerült többletköltsé­get az érdekelteknek visszatérít­jük. Magyar Államvasutak Igazgatósága Tóth István osztályvezető Gondolatok egy furcsa vita nyomán Itt a ma, hol a magnó ? Abban is reménykednek, hogy a rádióhoz írott levél mindent elrendez. Úgy tűnik, hogy a közös szórakozáshoz való ragaszkodásnál erősebben fű­ti őket a rajtuk esett sérelem: megrövidültek, sérti igazságérzetüket. Mindezek miatt hegyeződhetett ki Cseresnyes- pusztán a magnóügy annyira, hogy ma mar így fogalmaznak: „Itt helyben csak a párt oszthat nekünk igazságot”. Megbízottak nem átallja sza­bad idejét áldozni rá, ahányszor szükséges, any- nyi alkalommal gyűri le a kilométereket Paksra és vissza, hogy kivívják céljukat. Első pillanatban nevetségesnek tűnhet kíván­ságuk: adják vissza azt, ami a miénk. Hogy mégsincs kedve senkinek mosolyogni ratja, ab­ban szerepet játszik annak ismerete, ^ hogy a puszta sem télen, sem nyáron nem bővelkedik szórakozási lehetőségekben. Figyelmet érdemel a megbántódásukból eredő, szinte mániákus ra­gaszkodásuk és az elszánt igazságkeresés. A konfliktust kiváltó cifra históriát dióhéjban az alábbiakban vázoljuk. A Paks községtől hét kilométerre fekvő Cseresnyéspusztán négy-öt évvel ezelőtt összefogásból vásároltak egy mag­netofont az akkor még KlSZ-korosztályú fiata­lok. Közpénz nincs benne, egyéni többletmun­kájuk révén, annak díjazásából vásárolták meg. Szerzeményüket az italbolttal összefüggő, kul­túrteremnek titulált helyiségben rendszeresen használták. Ha elromlott, zsebbe nyúltak és sa­ját költségükön megjavíttatták. Időközben ki­nőttek az ifjúsági szövetségből és mivel után­pótlásuk nem volt, megszűnt a pusztai K1SZ- szervezet. Az ottani iskola kérte, nekik a taní­táshoz kellene egy magnetofon. Mivel úgy te­kintették, hogy a KISZ-é, fogták és átadták nekik, mondván, legyen ezúttal az iskola út­törőszervezetének a tulajdona. Az átadás ténye és módja okozta és fokozta az ellentéteket, illetve Cseresnyéspusztán kifej­lődött belőle a konfliktus. Most a pusztai párt- szervezet tagjai (időközben ugyanis oda kerültek át a hajdani KISZ-esek) tiltakoznak a történ­tek ellen. Az egykori vásárlók mindenképpen ahhoz ragaszkodnak, hogy az italboltnál, a kul­túrteremben maradjon a magnetofon. E nagy­fokú ragaszkodásnak van egy nehezen akcep­tálható momentuma: Saját gyermekeik is abba az iskolába járnak, ahonnan visszakérik a ké­szüléket. Most már attól is elzárkóznak, hogy az ÁFÉSZ saját italboltjába esetleg beszerezne egy újat, a másik pótlására. Nekik az övék kell, ne fosszák meg őket munkával szerzett tulajdo­nuktól. Egyik-másikójuk így fogalmaz: Majd meg­látjuk, hogy a párt a melósoknak, vagy a tanító­ságnak fogja a pártját. Sajnálatos módon így öltött politikai jelleget a vihart kavaró intéz­kedés. Ne kívánjanak éppen az irányító párt­szervnek, a paksi-községi pártbizottságnak olyat, hogy szembekerüljön velük, vagy a pedagógu­sokkal. Másként kéne a kérdéssel szembenézni. A válaszút kijelölése helyett az ellentétek okait és a kiutat kéne megkeresni. Egységet bontó „politizálás" helyett inkább arról essék szó, hogy az eseményekben szűköl­ködő pusztán felnagyobbodnak, terebélyesednek a sérelmek. Ha nem előzik meg, egymásnak ugorhatnak a becsülettel munkálkodó, külön- külön valamennyien a közösség javán fáradozó, tiszteletreméltó emberek. Megmagyarázta-e va­laki az orvoslást követelő cseresnyéspusztai két­kezi dolgozóknak, hogy az iskolában saját iva­dékaik veszik hasznát a magnetofonnak? Miért kellett beleegyezésük nélkül elvenni tőlük az áldozattal vásárolt, ünnepnapjaik, pihenésük szebbé tételét szolgáló magnót? A tulajdonviszony, a jog bonyolult kibogozása helyett inkább azt döntsék el, jó ügyet szolgál­nak-e, ha megfosztják őket attól, amihez — nem éppen ok nélkül — ennyire ragaszkodnak. Sem a zárkózott elutasításnak, sem a kultu­rális lehetőségükért küzdő pusztai emberek meg­bélyegzésének nincs sok értelme. Noha a gyer­mekeikkel szemben tanúsított keményszívűség nem éppen dicséretes, részben igazuk van, mert nélkülük, róluk döntöttek. Üljenek le velük az ügyben érdekeltek és akár vitában, de közösen találják meg a megoldás mikéntjét. Több variáció adódhat, közülük kettőt. 1. Használja az iskola és a vásárló felnőttek egyaránt. Megtehetnék, mert az igények idő­pontja nem esik egybe és náluk nem nagy a távolság. Ellene szólhat, hogy esetleg túrós le$z a közös ló háta. 2. Mivel Cseresnyéspuszta az egyesült nagy paksi tsz egyik üzemegysége, vásárolhatna a termelőszövetkezet egy magnetofont a pusztai iskolának. Megtehetnék, mert kulturális alapjuk­ból telne rá és saját tagjaik gyermekeinek nívó- sa.bb oktatását segítenék elő. Ez esetben tanul­hatnak az ifjak és nem fosszák meg a felnőtte­ket. sem az amúgy is gyér szórakozási lehetősé­gektől. Akár a fentiek közül, akár más megoldást vá­lasztanak. a döntésből semmiképpen ne hagyják ki azokat, akik most úgy érzik, hogy semmibe vették őket. Együttes jószándékkal, mindkét fél önvizs­gálatával megtalálhatják a mindenki számára megnyugtató megoldást. Az őszinte beszéd mind­egyik fél hasznára válhat. Az okos kompromisz- szum nem szégyen. Miért is tekintenék annak? SOMI BEN.T A.MINNÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom