Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-19 / 66. szám
Szórj et—francia űrkutatási együttműködés 1966. június 30-án írták alá a szovjet—francia űrkutatási kooperációs szerződést. De Gaulle tábornok 1969-es távozása után egyes , nyugati lapokban olyan értelmű közlések láttak napvilágot, amelyek szerint ez az együttműködés a továbbiakban le fog lassulni. A jelek szerint azonban a technikai program az előre lefektetett tervek szerint halad tovább a hetvenes évtizedben. szovjet automatikus űrszonda fog kihelyezni a Holdra. A tervek szerint a sima leszállás helye a Hold egyenlítőjének a környékén lesz. A speciális szovjet automatikus űrszonda szerkezete eltér az eddigi Luna-modellektől. A lázerref- lektort a Sud-Aviation repülő- gépgyár mérnökei fejlesztették ki. 1969 decemberében kezdték el a közös SRET-program előkészítését. Ennek során egy nek, a világűrben keringő, különféle mesterséges testek megfigyelésére. (Kerguelen- szigetek az Indiai-óceánban ta- dálhatók). 1969. decemberében írtak alá egy olyan értelmű szerződést, amely szerint 1970 tavaszán egy Archangelszk környék' szovjet meteorológiai bázisról kutatóléggömböket bocsátanak fel, részben szovjet, részben francia gyártmányú műszerekkel. A kísérlettel párhuzamosan Kerguelen—Párizs—Moszkva—Archangelszk között kettős hírközlő összeköttetést létesítenek. A közös meteorológiai kutatás részleteit egyébként 1969 decemberében Moszkvában dolgozták ki. Érdekesnek ígérkezik az a világűrből végzendő felhőátvonulási megfigyelési program, amelyet szovjet mesterséges holdak és francia ma- gaslégkör-kutató ballonokról végeznek. Magaslégkör-kuta- tást, sarkifényméréseket, io- noszféra-kutatást is végeznek 1971—72-ben, részben MR—12 típusú szovjet meteorológiai rakéták segítségével, másrészt Dragon—II B, francia gyártmányú rakétákkal. Ezeket a kilövéseket szovjet sarki bázisokról végzik zömmel, de franciaországi bázisokról is bocsátanak fel olyan kutató rakétákat, amelyeket szovjet műszerekkel látnak el. A hetvenes évtizedben tehát teljes intenzitással be fog indulni az a közös francia—szovjet űrkutatási együttműködés, amelynek technikai részleteit a hatvanas évek második felében fektették le. E. I. A szovjet—francia űrkutatási program során felbocsátásra kerülő francia gyártmányú magaslégköri ballon. Feladata lesz az atmoszféra és a Föld mágneses pólusainak a tanulmányozása. Megfelelő páratartalom jó közérzet Világszerte — így hazánkban is — nagymértékben terjed a radiátoros fűtés, ami köztudomásúan „szárítja” a levegőt, s ezzel többféle kellemetlen tünetet okoz. A fűtőtestekre aggatott, vízzel töltött cserépedények nem sokat segítenek, a helyzeten, mert nem eléggé intenzív a vízpárologtató képességük. Ez a hiányosság hívta életre az újabban forgalomba kerülő légnedvesítő készülékeket, amelyek közül egy német gyártmányút most képünkön is bemutatunk. Tartályában 4—5 liter víz fér el, óránként — szabá- lyozhatóan — 2—7 deci vizet porlaszt szét a helyiségben. Áramfogyasztása minimális, beépített motorja mindössze 50 wattos. Téves azt hinni, hogy légnedvesítő készülékre csak a téli fűtés idején van szükség, a többi évszakokban is hasznosan „besegít” a levegő pára- tartalmának szabályozásába (különösen növényekben gaz-; dag helyiségekben). 1969 novemberében egy szovjet—francia műszaki csoport rádiócsillagászati méréssorozat beindításának előkészületeit kezdte meg. A francia és szovje tműszereket részben a földi állomásokra, másrészt szovjet műszereket részben a telepítik majd. A rádiócsillagászati mérések első lépcsőjében a méréseket a francia- országi Nancay-i rádiócsillagász állomásról végzik a francia és a szovjet szakemberek. A franciák az elmúlt hónapban leszállították azt a saját gyártmányú lázerreflektort, amelyet 1970 első felében egy autonom hajtóművel ellátott, tehát navigációképes nagyméretű szovjet űrhajó kisméretű francia gyártmányú mesterséges holdakat szór ki majd a világűrben. A mesterséges holdak különféle kutató programot hajtanak majd végre. 1971-ben szovjet gyártmányú rakétával lövik fel azt a nagyméretű mesterséges holdat, amely keringés közben szórja ki magából a kis mesterséges holdakat. A hetvenes évek elején Kerguelen francia rakétabázison francia—szovjet optikai megfigyelő állomást létesíteA világ legdrágább autóútj a 536 kilométer hosszúságú új „autobahn” köti össze Tokiót a Kyoto—Osaka—Kobe városháromszöggel. Japánnak ez a terület a szíve: itt ét ß lakosság fele és itt gyártják az ipari termékek 70 százalékát. Egykor hónapokig tártott az utazás a régi császári fővárosból, Kyotó- ból a mai Tokióba. Az autó Icorszakábán később szerencsés esetben már 16 óra alatt meg lehetett tenni az utat a. zsúfolt, szűk, rengeteg községen át vezető országúton. Ma ez az út 7 óráig tart, nem is túlságosan gyorsan vezetve a kocsit. A Tóméi nevű autóút a legdrágább autóút a világon: 1 méter megépítése 1 millió jenbe (11 000 nyugatnémet márka) került. Számos hidat kellett folyók és mocsarak fölé építeni, hegyeket alagutakkal keresztülfúrni. Megépítése öt évig tartott, de japán közgazdászok számítása szerint megépítésével az ipar 130 milliárd jent (1,45 milliárd márkát) takarít meg már az első évben, több mint egyharmadát annak a 343 milliárd jennek, amelybe az egész építés került. De már az első vasárnapokon olyan forgalmi dugók keletkeztek Fuji és Tokió között, hogy az autó utasai várakozás közben kiültek a szabadba és ott eszegettek. Ezért sokak véleménye szerint az áldás átokká lesz, ha nem építenek a lehető legrövidebb időn belül gyorsforgalmi utakat, amelyek az effész országot behálózzák. Már most felmerül a kérdés, hagy a közlekedés lavinaszerű fokozódásával az új autóút valóban megfelel-e a követelményeknek. Gépesített árokásás Az egyre sokasodó közmű- és távvezetéképítési feladatok teljesítése elképzelhetetlen modern nagy teljesítményű gépek nélkül. Ezek soráb i tartozik az „ER—7—AM” típusú új szovjet árokvájó gép, mely óránként 500 m3 (!) föld kitermelésére alkalmas. Ez azt jelenti, hogy egy óra leforgása alatt mintegy 200 méter hosszban készít 2 méter mély és 1,2 méter széles árkot. Üzem közben a láncputtonyos járókereket lesüllyesztik a kívánt mélységbe, s az oldalra kinyúló szállítószalagok egyenletesen felhalmozzák a kiemelt földet az árok mindkét oldalára. Az árokásó gép a 80 cm mélyen megfagyott föld ellenállását is legyőzi, de a laza, ingoványos talajon is biztonsággal halad a 108 lóerős hajtóművű, széles lánctalpú vontató.
