Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Szakonyi Károly: Éjtélkor a menedékházban JoceK tizenegyig ott fáBaf- lanlcodott a konyhában, rakosgatta a mosatlan edényt, heccelődött a konyha lánnyal, meg a szakácsnővel, beborogatta a szennyesvödörbe az ételmaradékokat, cserébe kapott egy jó tányér kocsonyát, meg egy adag disznótorost; forralt bort kortyolgatott, s be-belesett a konyhaajtón a terembe, csettlnt- getve nézte a táncoló vendégeket, Színes szerpentinek csüngtek a barnára pácolt gerendákról, lámpionok világítottak; a pincérek fehér kendőbe burkolt pezsgőspalackokat vittek az asztalokhoz, az éjféli koccintásra. Tizenegy tájban friss levegőre vágyott, kisétált a menedékház mögé a hóba, elkerült az istálló felé, benézett a lovaira. A lovak felhorkantak, Jocek dünnyögve megcsapdosta a farukat, megvakargatta a nyakukat a dús sörényük alatt, s vetett elébük egy kis szénát. — Na, hogy nektek is legyen szilveszteretek! — mondta. — Odabenn nagy ám a mulatozás! A hegyoromról süvöltve vágott le a szél, finom porhavat hordott, beverte az istállóajtón; Jocek odaállt elébe, behunyta a szemét, úgy szippantotta be a jóleső hideget. Kinn valaki járkált, Jocek figyelte, hová kujtorog az a fekete alak a bokáig érő hóban. Valamelyik vendég lehetett, csak úgy hajadonfőt, felsőkabát nélkül tipró— dott, bekukkantott a fásszin- be, aztán körbejárta a házat, s megint előbukkant a gondnoki lakás kertjénél; Jocek addigra már ott termett előtte; a férfi megtorpant. — Nicsak! — mondta a férfi vidáman — maga az, aki felhozta a csomagjainkat ide a szánnal? — Csak én lehetek az — bólintott Jocek —, mivelhogy itt más fuvaros nincsen. — Hát akkor, boldog újévet! — mondta a férfi. — Köszönöm, kérem, de még nincsen éjfél. — Annyi baj legyen. — A férfi nézegette Joceket, cigarettát kotort elő a zsebéből, megkínálta az öreget is, rágyújtott. — Be kéne menni ám — mondta Jocek bizonytalanul — mert megfázik itten, meg aztán mindjárt koccintani is kell. A férfi meggömyedt háttal tipródott, szívta a cigarettát erősen; negyvenéves lehetett, barna ember, kissé püf- feteg arcán látszott, hogy szereti az italt. — Idefigyeljen — mondta Joceknek. — Volna egy kérésem. — Hát csak tessék — biztatta az öreg. — Magának van itt valami szobája, nem? — Hát van, itt lakom én — Nézze, adok én magának egy százast. — Már vette is elő, összehajtogatott százas volt, nyújtotta az öregnek. — Nem kérek érte mást, csak annyit, hogy éjfélkor engedjen be a szobájába egv órácskára. Csak egy órácskára... Engem, meg... szóval egy hölgyet. Nem lesz semmi baj, csak egy órácskára... Na? — Hát aztán másként nem lehetne? — húzódozott Jocek. — Nem nagyon. Odafenn, tudja... kínos. — Nem valami rendes szoba ám az. Vaságy, lópokróc, meg mindenféle göncök... — Legyen már szíve, ne rontsa el az éjszakámat — könyörgött a férfi. — Maga is volt fiatal, nem? — Nemigen szeretem én az ilyet — mondta Jocek. De a százas már ott volt a markában; a férfi meg beléka- rolt, húzta magával. — Na, mutassa csak, merre kell menni, nyitva hagyja az ajtót, aztán csak ennyi az egész. Jocek kiszabadította magát a karolásból, elővette zsebéből a madzagon, csüngő kulcsot. — Erre jöjjön... -De baj ne legyen ám belőle! Mert én itten nem csinálhatok ilyet. Ha megtudják... — Lefelé került a lejtőnek, s a vaskos hótól roskadozó fenyőfák közé vezette a férfit. A melléképület egyik ajtajánál megállt, kinyitotta a lakatot, bement, villanyt gyújtott, s ráakasztotta az ablakra a félárbócon lafogó zsákdarabot. Erősen dohszagú volt a szoba, vaskályhában égett a tűz; Jocek megállt az ágynál és nézte a vendég arcát — Csak ilyen, látja Nyomorúságos ez maguknak... — Nem, nem — mondta sietve a férfi. — Majd gyertyát gyújtóig Van gyertyája’ Tegye csak ide az asztalra, a gyertya jó lesz, romantika, meg minden... — Kézdörzsölve várta, hogy az öreg kivegye az asztalfiából a gyertyát, aztán már terelte is kifelé. — Na, menjünk... Odafenn koccintunk, sötét lesz, mi meg kilopakodunk,.. — Nevetett, hátbaverte Joceket. — Nem lesz semmi baj, öregem! A vendég a főbejárat felé sietett, ahol az étterem ablakain kivetülő fény színesre festette a havat. Jocek visszaballagott a konyhába, már kezdett megmelegedni zsebében a százas, jókedve kerekedett; elcsent egy csülök- csontot, szopogatta a maradék füstölt húst; aztán me- g:nt a teremajtóhoz settenkedett, tekintetével kereste a férfit, hogy hadd lássa, miféle nővel akar megszökni az éjféli sötétbőL — Ugyan már! — rivalltrá az egyik pincér. — Mit állód el itt az utat? Most van a legnagyobb rumli, te meg itt lábatlankodsz? — Jól van na! — méltatlankodott Jocek. — Tán csak nekem is lehet egy kis szilveszterem? Meg is találta a férfit, egy közeli asztalnál ült többed- magával; jobbján egy szőke nő nézte szótlanul a nevetgélő társaságot s leginkább a férfi balján hangoskodó fekete lányt; s Jocek nem tudta, a két nő közül melyik surran majd be a szobába? A férfi mindkettőhöz egyaránt kedvesen beszélt, töltött a poharukba, koccintott velük, olykor megakadt tekintete a szőkén, de mintha nem állta volna a nézését, hirtelen a feketéhez fordult, s felnevetett; a lány meg belécsim- paszkodott, hátravetett fejjel, hunyt szemmel és nyitott szájjal a zene ütemére ringatta magát. A menedékház gondnoka figyelte az órát egy perccel éjfél előtt leintette a zenekart; zsivaj támadt, izgatott nyüzsgés ; pukkantak a pezsgősdugók, aztán a gondnok az előkészített rézmozsárhoz ugrott és kongatni kezdte a tizenkettőt. Pohár csengett, kacagások szálltak; Jocek mindenről megfeledkezve állt a sötétben, meghatottan, meg akarta szorongatni a pincér kezét, de az elsietett mellette, vaktában nyúlt hát egy másik kéz után, kezet akart fogni valakivel, de senki sem figyelt rá —, aztán világos lett újra és megszólalt a zene. Csak akkor kapott észbe, hogy megkeresse a férfit; nem látta sehol, a társaság eloszlott, táncoltak talán; sem a szőke, sem a fekete nő, sem a többiek nem voltak már az asztalnál. Jocek — csizmában, kord kabátjában — ácsorgott egy kicsit a fényben, aztán elálmosodott; elszédítette a zaj, a zene, a tánc forgataga. A konyhában megivott még egy pohár maradék bort. Letelt az egy óra; gondolta, mehet már lefeküdni. Az ösvényen figyelte, nem világol-e ki fény az ablakra akasztott zsákdarab mögül. Sötét volt. Betaszította az ajtót; eleinte azt hitte, nem is járt senki a szobában, de aztán megérezte az édeskés kölniillatot, s amint lámpát gyújtott, egy fél üveg pezsgőt is talált az asztalon. Leült a vaságyra, ült ott, majd kicsit oldalt fordította a fejét s nézte a párnát; megfogta, hogy megfordítsa, de előbb az arcához emelte, beleszagolt, idegen szag volt, ismeretlen; Jocek töprengve szaglászta, aztán mégsem fordította meg, visszatette, ivott egy kortyot az üvegből, lerúgta a csizmáját, s végigdőlt a vackán, mozdulatlanul, hanyatt, nem merte arcát a párnára fektetni; sokáig nyitott szemmel feküdt, nehezen jött rá az álom. Hajnalban befogott, menni kellett a központi menedékházba a napi fuvarért. A derengésben indult; már elállt a szél, a fákon, bokrokon jégtüskék meredtek széliránt; a lovak itt-ott szügyig süppedtek a hótorlaszokba, csikor- gott a szán alatt az út. Jocek az irhabundájába burkolózva ült a bakon, csak szeme-orra lesett a világba. Csend volt, a szürke ég havat hullatni készült. S a csendben hallani lehetett valami neszt, oldalról, a fák alól. Jocek kiszabadította fülét a bunda gallérjából, hallgatózott. Furcsa hangok közeledtek, emberi hangok, nem a sí suhanása, amit megszokott errefelé; gyalogos botladozott az erdőben. Meghúzta a gyeplőt, a lovak megálltak. A nesz már egészen közeli volt, s Jocek egy nőt látott a fenyőfák alatt, zöld anorák- ban, csizmásán tapodta a havat. Fején nem volt sapka, szőke hajára hó hullott az ágakról. Megpillantotta Joceket, megállt. — Kéremszépen — szólt kimerültén, — a kisvasúihoz megy? — Oda igyekszem — mondta Jocek. — A központi házba. — El vinne? — A nő már odabotorkált a szánhoz, belekapaszkodott az oldaldeszkába; Jocek most már megismerte, ott látta az éjjel a férfi mellett az étteremben; fejébe szökött a vér, csak intett 'zavarában, hogy szálljon fel. — A gondnok megmondta volna, hogy lemegyek a vasúthoz — mondta, miután elindultak. A nő kimerültén kuporgott mellette, megrázta fejét: — Nem tudtam, hogy el akarok jönni. Jocek nem szólt; óvakodva igyekezett beszívni a nő illatát, de nem érzett mást, csak a hó friss szagát, semmi nem emlékeztette az éjszakai kölnire. — Még csak nem is mondtam magának, hogy boldog újévet! — nevetett Jocek. — Illett volna... — Ránézett a nőre, s megdöbbent: könnyeket látott a szemében. — Nocsak... — mondta. Nocsak. .. — Ó, istenem! — sírta el magát a nő. — Nem lehet igaz! — Észbekapott, szipogva megfogta Jocek karját. — Ne haragudjon, bácsika, nem akarom elrontani a kedvét, inkább leszállók, eltalálok én gyalog is... — Hogy itt fagyjon meg nekem az úton? — morgolódott Jocek. — Bár megfagynék! Bár meghalnék!... — Ne mondjon már ilyeneket, kedves! — Jocek megsuhintotta ostorával a lovakat. — Uj év, új esztendő, ilyenkor vidámnak kell lenni... — Vidámnak? — sírta el magát újra a nő. — Ö aztán vidám volt! Eltűnt éjfélkor... Nem, nem, engedjen, hadd menjek az erdőbe!... Jocek megragadta a karját: — Kiről beszél? A nő hosszan nézte. Nézte Joceket, de nem látta. — A férjem — mondta halkan —, felhozott ide. Szilveszter... Azelőtt mindig kettesben vártuk az éjfélt, otthon... — Maga csak úgy otthagyta most? — kérdezte szorongva Jocek. A nő halkan felnevetett- — Még alszik. — Nevetett, aztán ráborult Jocek vállára, a csontos öreg vállba verte a homlokát és nevetett: — Micsoda illúziók! Micsoda illúziók!... — Hirtelen felegyenesedett: — Ö, én, maga, a másik.. . mindenki. .. idegenek vagyunk, érti? Idegenek... Jocek riadtan, hült fejjel, hült tel; intettel nézte a fehér erdőt, a fehér világot. ÉRSEKtJVARY LAJOS VERSEI: Szemed Mézem olyan még, mint akkor volt: folyam-kék. szád vonala: ívelő ez is múltat hív elő, minden emlék egy darab múlt, mely foszlik, elszakad, mint a rongy, mit kidobnak, maradjon meg titoknak: tüzes csókunk is vánnyad, tél van... és havat hánynak. Falun töltöttem nemrég egy hetet, hol minden, minden dalra ihletett, minek neve van, ami fogalom bearanyozott mindent a dalom, a házat, udvart, a kis ablakot, a reggelt, ahogy tűzben ragyogott. napot, az égen, ahogy átoson és szebben fénylik, mint itt városon. megénekeltem a kútgémet is, a pár lépést, mely oda „félre” visz, csak a holdat nem, elbújt hirtelen, szégyellte, hogy nem voltál velem. Csöndes esién mért kereslek, csillag-tüzét éj szemednek, korom-hajad selyemszálát, melyen éltem szele száll át, mért keresem ékes múltam, az élettől megtanultam: mindabból, mi túlon innen enyém, semmit odavinnem nem lehet, hisz minden földi, s az Élettől elköszönni úgy sem tudnék soha szebben: tücsökdalial a szívemben. HEGEDŰS LÁSZLÓ: A műit nem válaszol Ki volt, honnan jött az ős: hányszor izgatott. — Tapolcai, vallott magáról. Semmi nyom. Mögötte hajdú-ósök, harcok, vér s iszony? Vagy mint más szökött jobbágy, ő is úgy futott, zörgő, vén szekérrel, hadjárta tájon át, koiuus zsetléri sors, fötuc^uü ------ay, t iszttartói kapzsiság elől. Nem beszél, hallgat a múlt, mért hagyta el volt otthonát. Harcolt-e Rákóczi lobogója alatt? Bujdosott-e rengeteg mélyén, mint a vad? Vagy régen elutált hadat és háborút. Hajlékát a rác égette fel, kenyerét vitte kuruc, néme;, maradt a puszta lét. S hogy mindent elölről kezdjen, hívta az út. \
