Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

HARMAT ENDRE: ft Rcaszputyín* rejtély 18» jiüaSáS Percenként egy sertést..? 1 Éppen húsz éve annak, hogy állami vállalat lett Ü gyöngyösi hentesek és mészárosok munkáltatója a Heves megyei Állatforgalmi és Hús ipari Vállalat gyöngyösi üze­me. Itt épült meg az ország ban az első kombinált vágó­vonal, ami azt jelenti, hogy ugyanazon a szalagon képeá sek különféle állatok vágására átállni. A feldolgozás gyorsa­ságára jellemző, hogy egype rcenként egy sertést, vagy kétpercenként egy marhát v ágnak le. <4 Szára áru (téli szalámi, g yulai kolbász) kivételével mindenféle húskészítményt g yártanak Gyöngyösön, első-» sorban a megye és részben a főváros ellátására, Képünkön: tnristaszalámi k a raktárban. (MTI fotó — Kunkovács László felv# Fogak a képernyőn Amíg a herceg a teát ön­tötte, a sztarec újra járkálni kezdett. Pillantásra a falra akasztott gitárra esett. — Játssz valamit! Valami kedveset. Szeretem, ahogy énekelsz. Ült, figyelmesen, nézett és hallgatta Juszupov játékát. Mérhetetlenül sokféle gyil­kosság esett meg már a tör­ténelemben. De arra aligha volt még példa, hogy tette el­követése közben a gyilkos sze­renádot adjon áldozatának. Ólomlábakon lépdelt az idő. Hajnali félhármat jeleztek a falióra mutatói. Csaknem két teljes órája zajlott már ez a lidérces álom. A herceg úgy érezte, nem sokáig bírja már. ... Ennek a könyvnek a megírása során végig arra tö­rekedtem, hogy a Raszputyin- legendát kibontsam a miszti­kum köntöséből. Mint az ol­vasó tapasztalhatta, az esetek túlnyomó többségében ez nem is volt nehéz: a forrásmunkák és a logika segítségével majd­nem mindig viszonylag köny- nyűszerrel ki lehetett hámoz­ni valószerűtlen burkából a racionális magot. A Mojka-i palota-pincében történtek előtt azonban — tudomásom szerint a Raszputyin-rejtély minden más kutatójával együtt — tanácstalanul állok. Sehol, soha, egyetlen utalást nem találtam arra, mi a magyará­zata annak, hogy a méreg nem hatott — illetve csak minimá­lisan hatott. A forrásmunkák mankói koppanva kiesnek és ezúttal valóban nem marad más hát­ra, mint a meztelen logika. Ez pedig aligha hagy más ma­gyarázatot, mint a követke­zőt: 1. A beszervezett orvos. dr. Lazovort csaknem bizonyosan nem ciánkristályokat, hanem valami ártalmatlanabb szert szerzett be. Vagy véletlenül, vagy — talán azért, hogy le­gyen visszaút — tudatosan. 2. Csak így válna valameny- nyire érthetővé, hogy a szi­bériai paraszt közismerten vaserős szervezete, legalábbis többé-kevésbé, ezzel az ár­talmatlanabb készítménnyel meg tudott birkózni. MÉREG UTÁN REVOLVER Raszputyin még mindig a helyén ült. A fejét lehorgasz- totta, nehezen lélegzett. A herceg felállt. Háta mögé tett kezében revolvert tartott. Rá­mutatott a gyönyörű kristály­keresztre — a ciánkálinak vagy az annak hitt szernek is kristályformája volt — és azt mondta: — Grigorij Jefimovics — szó­lalt meg remegő hangon Ju­szupov —, jól tenné, ha a keresztet nézné és imádkoz­na. A sztarec arcára alázat ült. Közelebb ment gyilkosához és az arcába bámult, mint aki nem hiszi el amire hirtelen rádöbbent. Aztán lassan jobb­ra fordította a fejét és, mint aki mindennel leszámolt, en­gedelmesen nézte a keresztet. Juszupovot elvakította a cső­ből kicsapó villanás. Vad­állati hörgés hallatszott és Oroszország koronázatlan ura a medvebőr-szőnyegre zuhant. Néhány percen belül Rasz­putyin teljesen elcsendesedett. A golyó szívtájon hatolt be. Juszupov és a lövésre lero­hanó társai leoltották a vil­lanyt, kívülről, lakattal, be­zárták az ajtót és felmentek a dolgozószobába. Egy idő múlva Juszupov nyugtalan lett. Lement az „alsó ebédlőbe”. Raszputyin mozdulatlanul hevert. Pulzu­sa nem volt, sebéből lassan szivárgott a vér. De, ahogy gyilkosa hozzáért, a teste nem tűnt hidegnek. Juszupov vég­ső bizonyságot akart. Megráz­ta a tetemet. Az visszazuhant korábbi helyzetébe, mint egy zsák. A fej élettelenül billent oldalra. A herceg már men­ni készült, amikor észrevett valamit. A halott bal szempillája megrándult Juszupov fölé hajolt és fi­gyelmesen vizsgálta a sztarec arcát Azon is mozgás hul­lámzott végig Hirtelen félig kinyílt a balszem, majd rög­tön utána a jobb szempiíla is előbb megremegett, majd felemelkedett És á muzsik, immár nyi­tott szeméből ördögi gyűlölet­tel meredt gyilkosára a híres Raszputyin-tekintet. A sztarec hatalmas keze gyilkosa tor­kát kereste. A herceg — immár teljes pánikban — felrohant a dol­gozószobába. Ezalatt a szta­rec szűkölve, mint egy meg­sebzett állat, felkúszott az udvarra vezető ajtóig és eltűnt a sötétségben. Csak itt vég­zett vele az összeesküvők go­lyója. A tetemet a Petrovszkij- szigetnél a Névába dobták a gyilkosok és azt hitték, „meg­mentették Oroszországot.’’ Az ő Oroszországukat. EPILÓGUS ".Január 7-én a Duma el­nöke kihallgatáson jelent meg a cárnál és hosszasan tudat­ta vele, hogy a birodalom recseg-ropog hogy a „zendü­lés” hetek esetleg napok kér­dése. Miklós alig figyelt oda. — Fárasztóm talán Felsé­gedet? — Hát bizony nem sokat aludtam az éjjel. — Igen, igen, a tengernyi gond... — Nem, Mihail Vlagyimiro- vics, hajnalban erdei szalon­kákra vadásztam, * A kocsiban fázósan húzta össze magán vagyont érő bundáját a nagyúr. Az üres péküzletek előtt rongyos em­berek hosszú sorai kígyóztak. A, sofőr hirtelen fékezett. Egy mellékutcából hatalmas tömeg gomolygott elő és elárasztotta a széles sugárutat. Az ajka­kat fehér párába burkolva hagyta el a kiáltás: „Eékét! Kenyeret!” A Nyevszkij Proszpekten eldördültek az első lövések. A földkerekség múltba der­medt egyhatoda megmozdult és elindult a jövő felé. A száműzött szimbirs'zki, akinek oroszlánrésze volt az ébredés­ben, hazakészült. Szibéria szikrázó havát még szakállas sztarecek taposták. De a Néván, amelyből külö­nös társuk tetemét kifogták, már ott ringott és ágyúit las­san a Téli Palota felé fordí­totta az Auróra. Vége. A televízió kamerái sokszor azt is „észreveszik”, ami egyéb- ként nem tűnne a szemünkbe. Megfigyelhetjük, hogy a kép­ernyőn szereplők fogazata né­ha egészen sötétnek látszik, né­ha ha pedig szinte teljesen „eltűnik!’. Ez a jelenség csak a műfogakra vonatkozik, s csak bizonyos szinSsszef&ieM műfény hatására következik be. A nappali fény nem kelt ilyen hatást. A színészek leg­nagyobb örömére már kikísér- létezték az olyan műfog- anyagot, amely mindenféle fényhatásra csillogó fehér ma­rad, akárcsak a természetei Jog. , | '▼▼▼▼▼* •»WTTTmmTmmTTfTTTTmmTTTTTTmmW wwwvtwwtwwttvtvtwvtwvtyvtwtttwtwwttwtttvwttw Kürti András: í \ \ '■ \ /i mm fb\ /tík^\ 24. Félig kinyitotta az egyik ablakot, kint már majdnem teljesen besötétedett, nagy, lassú eső­cseppek koppantak az ablakpárkányon, hűvös légáramlat támadt. Honda közben udvarias érdeklődéssel pislo­gott körül a ferde mennyezetes helyiségben, te­kintete megpihent egy üvegfalú kis centrifu­gán, aztán a rázógépen, a mikroszkópokon, a lombikokból, gumi-, üveg-, és fémcsövekből álló különös szerkezeteken. — Professzor úr — szólt végül —, nem árul­na el nekem közelebbit is erről a szimpatron- ról? A... az asszisztens kisasszony már beszélt róla, de csak nagy vonalakban. Bocsánat a kí- váncsiskodásért, de igazán nagyon izgat, hogy mi ez az egész, különösen, amióta már magam is nyakig benne vagyok. Mégha a tengeri­malac, vagy a nyúl minőségében is. Bár azt hiszem, a kísérleti nyulakkal általában nem közlik... Ambrózy felnevetett és barátságosan hátba veregette vendégét. — Ez most rendkívüli helyzet — jelentette ki —, ezúttal a tapsifüles kivívta magának a jogot az alaposabb tájékoztatásra, minthogy önként vállalta a kockázatot. Ritka az ilyen nyúl. Egyébként megsúgom magának, hogy ne­kem kezdettől nem tetszik ez a fene nagy tit­kolózás. Minek? Előbb-utóbb másutt is rájön­nek. Dehát szigorú ukáz van, miniszterhelyet­tesi utasítás. Ismeri Gilicz Jóskát? Ö rendelte el. Szerinte a felfedezésem felér egy nukleáris robbanással. Szép kis hasonlat, mondhatom, bár filologice félig-meddig igaza van. A nuk- leus, a latin mag szócska mindkét esetben alapvető szerepet játszik. Dehát micsoda nuk­leáris robbanás az, amellyel szemben tökéletes védelmet nyújt egy megfelelően csiszolt Zeiss- szemüveg? Patron ez, nem bomba. Azért is neveztem el, szimpátia patron, szimpatron. Csszevontam a kettőt. Mit szól hozzá? Jó név, nem? Mint egy kisdiák az önképzőkör! szavatóver- seny után, olyan dicséretet sürgető, szinte kö­nyörgő tekintettel nézett a másik szemébe. Mintha fontosabbnak tartaná az elnevezést, büszkébb lenne erre a kis leleményre, mint magára a felfedezésre, amit a név takar. — Nagyon jó név — jelentette ki a kis ko­pasz lelkesen. — Kifejező, frappáns, erős. Gratulálok. Megszorították egymás kezét. — Ennek savból örülök — folytatta a pro­fesszor. — Eddig jóformán senki véleményét nem kérhettem ki. És egy ilyen jó csengésű ne­vet titokban kell tartani! Érthetetlen! Meg va­gyok róla győződve, hogy Gilicz száz év alatt sem talált volna ki egy ilyen príma elnevezést. Magának mi a véleménye? — Ezer év alatt sem! — jött a határozott válasz. — Hm, tudja, kedves Honda úr, hogy én mire gyanakszom? De köztünk maradjon! — Köztünk . marad! Esküszöm! _ Nos, ez a Gilicz Jóska miniszterhelyet­tes, ezzel mi valaha évfolyamtársak voltunk az egyetemen, még onnan az ismeretség. Kutató­leike van neki is. De pechje volt, kiderült ró­l a, hogy szervezni, irányítani is tud, funkcioná­riust csináltak belőle. És most irigykedik ránk, szenved. És ezért találta ki azt is, hogy ne­kem a szimpatron kikísérletezését itthon kell folytatnom, zár alatt, senki nem tudhat róla. Miért ez a hókusz-pókusz? Egyszerűen azért, hogy ő ide ellenőri alapon néha beállítson, kö­penyt húzzon, beledugja az orrát a fazekaim­ba, rázza a kémcsöveket a Bunsen-láng fe­lett, elüldögéljen óraszám a mikroszkópnál, míg a minisztériumban szaporodnak a papírok, elmaradnak az értekezletek. Ha ezt férfiasán bevallaná, megérteném, nem háborognék, em­berek vagyunk. De nem, ürügyül olyasmit ta­lált ki, hogy ilyen nagy jelentőségű témán az intézetben nem dolgozhatom, mert onnan már néhány dolog érthetetlen módon kiszivárgott, az utóbbi időkben, fecsegés, esetleg az impe­rialisták szőrös keze... Az persze nem izgatja a miniszterhelyettes elvtársat, hogy Etelka né­ni itt tízpercenként kap frászt, úgy fél a hül­lőktől, ezenkívül minden kis csavarért, nyers­anyagért, állateleségért Andinak kell lefutnia a városba... Cudar fél esztendő volt, szerencsé­re a nehezén túljutottunk. — Elnézést kérek — vakarta meg a feje búbját Honda —, nem akarok vitatkozni a professzor úrral. Alkohol nélkül nem vagyok megfelelő partner. De azért annak a miniszter- helyettesnek lehet egy kis igaza. Én szemé­lyesen győződtem meg arról, hogy a szimpat­ron — valóságos hatalom! A buszban, meg amikor á rendőr megfogott, aztán a fegyelmi tárgyaláson a minisztériumban... Én igenis el tudom képzelni, hogy ha olyan valakinek a kezébe jut... mondjuk elkezdik gyártani tonnás tételekben ezeket a pirulákat, illetve patro­nokat... (Folytatjuk.) i t | 5 4 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom