Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
HARMAT ENDRE: ft Rcaszputyín* rejtély 18» jiüaSáS Percenként egy sertést..? 1 Éppen húsz éve annak, hogy állami vállalat lett Ü gyöngyösi hentesek és mészárosok munkáltatója a Heves megyei Állatforgalmi és Hús ipari Vállalat gyöngyösi üzeme. Itt épült meg az ország ban az első kombinált vágóvonal, ami azt jelenti, hogy ugyanazon a szalagon képeá sek különféle állatok vágására átállni. A feldolgozás gyorsaságára jellemző, hogy egype rcenként egy sertést, vagy kétpercenként egy marhát v ágnak le. <4 Szára áru (téli szalámi, g yulai kolbász) kivételével mindenféle húskészítményt g yártanak Gyöngyösön, első-» sorban a megye és részben a főváros ellátására, Képünkön: tnristaszalámi k a raktárban. (MTI fotó — Kunkovács László felv# Fogak a képernyőn Amíg a herceg a teát öntötte, a sztarec újra járkálni kezdett. Pillantásra a falra akasztott gitárra esett. — Játssz valamit! Valami kedveset. Szeretem, ahogy énekelsz. Ült, figyelmesen, nézett és hallgatta Juszupov játékát. Mérhetetlenül sokféle gyilkosság esett meg már a történelemben. De arra aligha volt még példa, hogy tette elkövetése közben a gyilkos szerenádot adjon áldozatának. Ólomlábakon lépdelt az idő. Hajnali félhármat jeleztek a falióra mutatói. Csaknem két teljes órája zajlott már ez a lidérces álom. A herceg úgy érezte, nem sokáig bírja már. ... Ennek a könyvnek a megírása során végig arra törekedtem, hogy a Raszputyin- legendát kibontsam a misztikum köntöséből. Mint az olvasó tapasztalhatta, az esetek túlnyomó többségében ez nem is volt nehéz: a forrásmunkák és a logika segítségével majdnem mindig viszonylag köny- nyűszerrel ki lehetett hámozni valószerűtlen burkából a racionális magot. A Mojka-i palota-pincében történtek előtt azonban — tudomásom szerint a Raszputyin-rejtély minden más kutatójával együtt — tanácstalanul állok. Sehol, soha, egyetlen utalást nem találtam arra, mi a magyarázata annak, hogy a méreg nem hatott — illetve csak minimálisan hatott. A forrásmunkák mankói koppanva kiesnek és ezúttal valóban nem marad más hátra, mint a meztelen logika. Ez pedig aligha hagy más magyarázatot, mint a következőt: 1. A beszervezett orvos. dr. Lazovort csaknem bizonyosan nem ciánkristályokat, hanem valami ártalmatlanabb szert szerzett be. Vagy véletlenül, vagy — talán azért, hogy legyen visszaút — tudatosan. 2. Csak így válna valameny- nyire érthetővé, hogy a szibériai paraszt közismerten vaserős szervezete, legalábbis többé-kevésbé, ezzel az ártalmatlanabb készítménnyel meg tudott birkózni. MÉREG UTÁN REVOLVER Raszputyin még mindig a helyén ült. A fejét lehorgasz- totta, nehezen lélegzett. A herceg felállt. Háta mögé tett kezében revolvert tartott. Rámutatott a gyönyörű kristálykeresztre — a ciánkálinak vagy az annak hitt szernek is kristályformája volt — és azt mondta: — Grigorij Jefimovics — szólalt meg remegő hangon Juszupov —, jól tenné, ha a keresztet nézné és imádkozna. A sztarec arcára alázat ült. Közelebb ment gyilkosához és az arcába bámult, mint aki nem hiszi el amire hirtelen rádöbbent. Aztán lassan jobbra fordította a fejét és, mint aki mindennel leszámolt, engedelmesen nézte a keresztet. Juszupovot elvakította a csőből kicsapó villanás. Vadállati hörgés hallatszott és Oroszország koronázatlan ura a medvebőr-szőnyegre zuhant. Néhány percen belül Raszputyin teljesen elcsendesedett. A golyó szívtájon hatolt be. Juszupov és a lövésre lerohanó társai leoltották a villanyt, kívülről, lakattal, bezárták az ajtót és felmentek a dolgozószobába. Egy idő múlva Juszupov nyugtalan lett. Lement az „alsó ebédlőbe”. Raszputyin mozdulatlanul hevert. Pulzusa nem volt, sebéből lassan szivárgott a vér. De, ahogy gyilkosa hozzáért, a teste nem tűnt hidegnek. Juszupov végső bizonyságot akart. Megrázta a tetemet. Az visszazuhant korábbi helyzetébe, mint egy zsák. A fej élettelenül billent oldalra. A herceg már menni készült, amikor észrevett valamit. A halott bal szempillája megrándult Juszupov fölé hajolt és figyelmesen vizsgálta a sztarec arcát Azon is mozgás hullámzott végig Hirtelen félig kinyílt a balszem, majd rögtön utána a jobb szempiíla is előbb megremegett, majd felemelkedett És á muzsik, immár nyitott szeméből ördögi gyűlölettel meredt gyilkosára a híres Raszputyin-tekintet. A sztarec hatalmas keze gyilkosa torkát kereste. A herceg — immár teljes pánikban — felrohant a dolgozószobába. Ezalatt a sztarec szűkölve, mint egy megsebzett állat, felkúszott az udvarra vezető ajtóig és eltűnt a sötétségben. Csak itt végzett vele az összeesküvők golyója. A tetemet a Petrovszkij- szigetnél a Névába dobták a gyilkosok és azt hitték, „megmentették Oroszországot.’’ Az ő Oroszországukat. EPILÓGUS ".Január 7-én a Duma elnöke kihallgatáson jelent meg a cárnál és hosszasan tudatta vele, hogy a birodalom recseg-ropog hogy a „zendülés” hetek esetleg napok kérdése. Miklós alig figyelt oda. — Fárasztóm talán Felségedet? — Hát bizony nem sokat aludtam az éjjel. — Igen, igen, a tengernyi gond... — Nem, Mihail Vlagyimiro- vics, hajnalban erdei szalonkákra vadásztam, * A kocsiban fázósan húzta össze magán vagyont érő bundáját a nagyúr. Az üres péküzletek előtt rongyos emberek hosszú sorai kígyóztak. A, sofőr hirtelen fékezett. Egy mellékutcából hatalmas tömeg gomolygott elő és elárasztotta a széles sugárutat. Az ajkakat fehér párába burkolva hagyta el a kiáltás: „Eékét! Kenyeret!” A Nyevszkij Proszpekten eldördültek az első lövések. A földkerekség múltba dermedt egyhatoda megmozdult és elindult a jövő felé. A száműzött szimbirs'zki, akinek oroszlánrésze volt az ébredésben, hazakészült. Szibéria szikrázó havát még szakállas sztarecek taposták. De a Néván, amelyből különös társuk tetemét kifogták, már ott ringott és ágyúit lassan a Téli Palota felé fordította az Auróra. Vége. A televízió kamerái sokszor azt is „észreveszik”, ami egyéb- ként nem tűnne a szemünkbe. Megfigyelhetjük, hogy a képernyőn szereplők fogazata néha egészen sötétnek látszik, néha ha pedig szinte teljesen „eltűnik!’. Ez a jelenség csak a műfogakra vonatkozik, s csak bizonyos szinSsszef&ieM műfény hatására következik be. A nappali fény nem kelt ilyen hatást. A színészek legnagyobb örömére már kikísér- létezték az olyan műfog- anyagot, amely mindenféle fényhatásra csillogó fehér marad, akárcsak a természetei Jog. , | '▼▼▼▼▼* •»WTTTmmTmmTTfTTTTmmTTTTTTmmW wwwvtwwtwwttvtvtwvtwvtyvtwtttwtwwttwtttvwttw Kürti András: í \ \ '■ \ /i mm fb\ /tík^\ 24. Félig kinyitotta az egyik ablakot, kint már majdnem teljesen besötétedett, nagy, lassú esőcseppek koppantak az ablakpárkányon, hűvös légáramlat támadt. Honda közben udvarias érdeklődéssel pislogott körül a ferde mennyezetes helyiségben, tekintete megpihent egy üvegfalú kis centrifugán, aztán a rázógépen, a mikroszkópokon, a lombikokból, gumi-, üveg-, és fémcsövekből álló különös szerkezeteken. — Professzor úr — szólt végül —, nem árulna el nekem közelebbit is erről a szimpatron- ról? A... az asszisztens kisasszony már beszélt róla, de csak nagy vonalakban. Bocsánat a kí- váncsiskodásért, de igazán nagyon izgat, hogy mi ez az egész, különösen, amióta már magam is nyakig benne vagyok. Mégha a tengerimalac, vagy a nyúl minőségében is. Bár azt hiszem, a kísérleti nyulakkal általában nem közlik... Ambrózy felnevetett és barátságosan hátba veregette vendégét. — Ez most rendkívüli helyzet — jelentette ki —, ezúttal a tapsifüles kivívta magának a jogot az alaposabb tájékoztatásra, minthogy önként vállalta a kockázatot. Ritka az ilyen nyúl. Egyébként megsúgom magának, hogy nekem kezdettől nem tetszik ez a fene nagy titkolózás. Minek? Előbb-utóbb másutt is rájönnek. Dehát szigorú ukáz van, miniszterhelyettesi utasítás. Ismeri Gilicz Jóskát? Ö rendelte el. Szerinte a felfedezésem felér egy nukleáris robbanással. Szép kis hasonlat, mondhatom, bár filologice félig-meddig igaza van. A nuk- leus, a latin mag szócska mindkét esetben alapvető szerepet játszik. Dehát micsoda nukleáris robbanás az, amellyel szemben tökéletes védelmet nyújt egy megfelelően csiszolt Zeiss- szemüveg? Patron ez, nem bomba. Azért is neveztem el, szimpátia patron, szimpatron. Csszevontam a kettőt. Mit szól hozzá? Jó név, nem? Mint egy kisdiák az önképzőkör! szavatóver- seny után, olyan dicséretet sürgető, szinte könyörgő tekintettel nézett a másik szemébe. Mintha fontosabbnak tartaná az elnevezést, büszkébb lenne erre a kis leleményre, mint magára a felfedezésre, amit a név takar. — Nagyon jó név — jelentette ki a kis kopasz lelkesen. — Kifejező, frappáns, erős. Gratulálok. Megszorították egymás kezét. — Ennek savból örülök — folytatta a professzor. — Eddig jóformán senki véleményét nem kérhettem ki. És egy ilyen jó csengésű nevet titokban kell tartani! Érthetetlen! Meg vagyok róla győződve, hogy Gilicz száz év alatt sem talált volna ki egy ilyen príma elnevezést. Magának mi a véleménye? — Ezer év alatt sem! — jött a határozott válasz. — Hm, tudja, kedves Honda úr, hogy én mire gyanakszom? De köztünk maradjon! — Köztünk . marad! Esküszöm! _ Nos, ez a Gilicz Jóska miniszterhelyettes, ezzel mi valaha évfolyamtársak voltunk az egyetemen, még onnan az ismeretség. Kutatóleike van neki is. De pechje volt, kiderült ról a, hogy szervezni, irányítani is tud, funkcionáriust csináltak belőle. És most irigykedik ránk, szenved. És ezért találta ki azt is, hogy nekem a szimpatron kikísérletezését itthon kell folytatnom, zár alatt, senki nem tudhat róla. Miért ez a hókusz-pókusz? Egyszerűen azért, hogy ő ide ellenőri alapon néha beállítson, köpenyt húzzon, beledugja az orrát a fazekaimba, rázza a kémcsöveket a Bunsen-láng felett, elüldögéljen óraszám a mikroszkópnál, míg a minisztériumban szaporodnak a papírok, elmaradnak az értekezletek. Ha ezt férfiasán bevallaná, megérteném, nem háborognék, emberek vagyunk. De nem, ürügyül olyasmit talált ki, hogy ilyen nagy jelentőségű témán az intézetben nem dolgozhatom, mert onnan már néhány dolog érthetetlen módon kiszivárgott, az utóbbi időkben, fecsegés, esetleg az imperialisták szőrös keze... Az persze nem izgatja a miniszterhelyettes elvtársat, hogy Etelka néni itt tízpercenként kap frászt, úgy fél a hüllőktől, ezenkívül minden kis csavarért, nyersanyagért, állateleségért Andinak kell lefutnia a városba... Cudar fél esztendő volt, szerencsére a nehezén túljutottunk. — Elnézést kérek — vakarta meg a feje búbját Honda —, nem akarok vitatkozni a professzor úrral. Alkohol nélkül nem vagyok megfelelő partner. De azért annak a miniszter- helyettesnek lehet egy kis igaza. Én személyesen győződtem meg arról, hogy a szimpatron — valóságos hatalom! A buszban, meg amikor á rendőr megfogott, aztán a fegyelmi tárgyaláson a minisztériumban... Én igenis el tudom képzelni, hogy ha olyan valakinek a kezébe jut... mondjuk elkezdik gyártani tonnás tételekben ezeket a pirulákat, illetve patronokat... (Folytatjuk.) i t | 5 4 2
