Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
Mindössze két Házból áll az utca. Egyik az óvoda, a másik Kiss László rádiószerelő háza. Teljesen egyedül él Laci bácsi, gyógyítgatja a falu beteg rádióit, műveli a nagyapai örökségből rámaradt szőlőt, amellett régészkedik, és ápolja azt a hagyományt, hogy az öreg présház Világos után egy ideig menedéket adott Deák Ferencnek. — Laci bácsi, mit vár a felszabadulás ne; gyedszázados évfordulójától? , . i —r Amnesztiát.. j , j]?; •— Amnesztiát? •* , - i " 1“ — Meglepő kérés, ugye? Hát még, ha hozzáteszem, hogy semmiféle bíróság nem ítélt el. Hogy egészen pontos legyek, a népbíróság annak idején nem talált bűnösnek. Huszonöt év- yel ezelőtti tetteimért mégis fizetek. — Ezt nem értem.Rendszerünk csak a bűnösöket büntette meg. — Ha úgy vesszük, én is az voltam... Fura idolog arra hivatkoznom, amire hivatkozott nagyon sok tömeggyilkos: parancsot teljesítettem. Pedig nem is voltam katona. Csak rádiómérnök. 1945-ben az utolsó nyilas rádióállomás — Mosonmagyaróvár beosztottja. A feladatunk az volt, hogy az adóállomást minden körülmények között üzemben tartsuk. És, hogy üzemben tartsuk, arról gondoskodtak a nyilasok. Akkor, abban az utolsó félévben megtanítottak arra, amit soha az egyetemen, és a pécsi postaigazgatóságon, eltöltött sok év alatt nem tanultam meg eléggé; engedelmeskedni. — Ha éjjel, álmomból felébresztenének, még most is el tudnám mondani az írásban kapott parancsokat.-f „Az életével felel az adóállomás üzembiztos működéséért...” — „Az életével felel minden olyan szóért, amely a haza és a német birodalom érdekeivel ellentétben elhangzik...” — Az életével felel... az életével felel... az életével felel... Csak ezt hallottuk októbertől március végéig. — Laci bácsi, lehetett volna más megoldás is.:: — Azóta nagyon sokszor végiggondoltam. Lehetett volna, mint ahogyan nagyon sokan találtak más megoldást. Megmondjam őszintén? Gyáva voltam. Mérnök, egyszerű beosztott a pécsi postaigazgatóságon, akit nem érdekelt a politika. Hogy öngyilkos lett Teleki? Hogy elfoglaltuk Erdélyt, Délvidéket? Wem érdekelt. Családom nem volt, csak a munkámnak éltem. És azokban az utolsó hónapokban? Mint mindenki, igyekeztem a bőrömet menteni. Emberek, évek, életek „Hz életével felel...” — És hogyan emlékezik vissza azokra az utolsó hónapokra? — Mint említettem, a pécsi postaigazgatóság alkalmazásában voltam, az utolsó években a pécsi adóállomás műszaki vezetőjeként. Azt hiszem, nem kell különösebben részletezni, milyen helyzetbe kerültünk 1944 október 15. után. Amikor a front közeledett, már jó előre megkaptuk a parancsot: A frontszakasz rangidős parancsnokának utasításai szerint kell eljárnunk. Eljárnunk? Engedelmeskednünk. Az utolsó órákban egy műszaki szakasz — egy százados irányításával — szétrombolta az adóberendezést, bennünket meg vittek Magyaróvárra. így lett belőlem az utolsó, nyilas rádióállomás beosztottja. — Mondja csak; mi volt ottani ténykedésének legmaradandóbb emléke? — Az angol rádió 1945 március 27-i híre. Azóta tudom értékelni a felderítő szolgálatot. __ 99 r r — Az adóállomás Katona! parancsnoka látta? hogy minden elveszett. Nem törődött semmivel, csak ivott állandóan. Mi meg titokban hallgattuk a londoni, moszkvai rádiót. A londoni rád iá 1945 március 27-i adásában bejelentette: „Március 28-án délután négy órára elnémul a nyilasrendszer utolsó adóállomása.” Szóval, a londoni rádió egy nappal előre tudta, hogy mi mit fogunk cselekedni. ; < — És így történt? / ' I — így. Március 28-án délelőtt a katona! parancsnok felnyitotta az addig lezárt borítékot; A borítékban levő parancs szerint délután négy órakor beszüntetni az adást, a berendezést szétrombolni. .. Ez volt az egyetlen parancs, amelyet nem hajtottunk végre teljesen. Csak annyit tettünk, hogy az adócsövekből kiengedtük a vákuumot. így a felszabadulás után a mosonmagyaróvári adó szólalhatott meg a legelsők között. , ,-i J .. ! I H — Utána? ' — Kifeküdtünk a gyepre,' vártuk az oroszokat. A nyilasok ész nélkül elmenekültek csak mi maradtunk ott néhányan, polgári beosztottak; Mikor túlhaladt rajtunk a front, az oroszok azt mondták, menjen, ki merre lát. Én Pesten jelentkeztem. Utána jött az internáló tábor, majd a népbírósági tárgyalás. Felmentettek, de B-listára kerültem. Itt maradtam állás nélkül. Csak tengtem-lengtem, végül visszaköltöztem Felsőnyékre, ahol apám, nagyapám nemzedékeket ta-j nított. Ápolgattam idős, beteg édesanyámat. — Az ötvenes években leégett a házunk. R padláson ott volt ládákban, lim-lom között egy csomó rádióalkatrész. Feljelentettek, hogy titkos adóvevőt tartottam üzemben, amelyen híreket adtam az imperialistáknak. Csak azon fohászkodtam, hogy legalább olyan nyomozók jöjjenek ki, akik értenek az elektrotechnikához... — Most hatvannyolc éves vagyok, még két évig kell dolgoznom, hogy mint kisiparosnak, meglegyen a tíz nyugdíjévem. Azért mondtam, hogy valamiféle amnesztiában reménykedtem, amelynek révén megkapnám a felszabadulás előtt eltöltött munkaidőmre is a nyugdijat. Egyedül vagyok, én már kevéssel is beérem. Amikor a hóviharok voltak, a község nem kapott kenyeret, napokig krumplin éltem. — Sokszor eszembe jutnak az akkor kapott parancsok: „Az életével fizet”. Hát úgy érzem, megfizettem azt, hogy inkább lettem gyáva élő, mint hősi halott. i , , bl Hírmagyarázónk írja: Éj árak a baconés a sonkasertés-tartás ösztönzésére A háziasszonyok sokszor méltatlankodnak a hentesüzletekben, amikor nem kapnak éppen olyan sertéshúst, amelyet vásárolni szeretnének. Egyszóval, kicsi a választék, az ellátás nem fedezi mindig az igényeket. (Sajnos, nálunk még mindig a sertés jelenti a húst.) A Központi Statisztikai Hivatal közelmúltban kiadott jelentéséből kitűnik, hogy az ellátási nehézségek oka az állatállomány csökenése, az állatbetegségek okozta nagymérvű visszaesés. Az állatforgalmi vállalatnak Tolna megyében is kevesebb sertést sikerült felvásárolni a tervezettnél, a közös és háztáji gazdaságokból egyaránt. A csökkenést nem tudta ellensúlyozni néhány mezőgazda- sági üzem erőfeszítése a korszerűbb, gyorsabb és számban is több hizlalással. A hiány megszüntetésére központi intézkedések történtek, egyebek között a felvásárlási árak emelésével is serkenteni, támogatni akarják a gazdaságokat a sertésállomány számszerű fejlesztésében, a múlt évinél lényegesen nagyobb mennyiség értékesítésében. A napokban újabb, ösztönző rendelkezés jelent meg. A hízott sertések felvásárlási árának emelése után — a kommersz sertésért kilónként 2 forinttal fizetnek többet — most rendezték a bacon- és a sonkasertések fel- vásárlási árát, oly módon, hogy ezek tenyésztése a gazdasá gok számára szintén kifizetődő legyen. A MÉM közgazdasági főosztálya az új felvásárlási árakat — a régiekkel ellentétben — nem fix árként hagyta jóvá, hanem hatóságilag behatárolt, úgynevezett irányárként. A meghatározott összegektől lefelé három százalékkal lehet eltérni, felfelé pedig korlátlanul. A laza árforma bevezetésével az esetleges világpiaci ármozgásokat a felvásárlási árak is követhetik. A bacon-sertést hazánkban csak kis számban tenyésztik, évente legfeljebb ötvenezret szállítanak belőle, elsősorban angol megrendelésre. Erre a 85—90 kiló súlyú „hússal telített” fajtára három irányárat — a minőségtől függően 33—37—39 forintot — állapítottak meg, a régi árnál három forinttal magasabb összeget. A sonkasertés tenyésztése a gazdaságok számára különösen hosszú távon látszik kifizetődőnek. A korábbi 29 illetve 31 forint helyett a különböző minőségű áruért kilónként 32—34 forintot fi- z“tnek a gazdaságoknak, amelyek évente országosan mintegy 300 000 sonkasertést termelnek. Az árdifferenciálás a gazdaságok számára lehetővé teszi, hogy megfelelő takarmányozási, tartási és gépi módszerek bevezetésével az eddiginél nagyobb számú sonkasertést neveljenek fel és értékesítsenek. A felvásárlási árak emelésével együtt megszigorították az átvételi szabályokat. A sonkasertésnél például előírják, hogy a comb- illetve a lapockarész mennyi zsírt vagy zselatint tartalmazhat. A korábbinál kedvezőbb árak újabb ösztönzést adhatnak a sertésprogramnak a megyében is, újabb lendületet a már eddig elindított kezdeményezésekhez. a z Állami Biztosító pak- si fiókjában nem tűnik éppen illemtankönyvbe kívánkczónak az udvariasság. Az ügyfél, akinek természetesen nincs a homlokára írva, hegy újságírói minőségben teszi tiszteletét, belép, köszön és a kárbecslő iránt érdeklődik. Az irodában dolgozók közül egy alacsony termetű férfi hátrakiált az oszlop mögé: — Pista! Itt van egy ember, tőled akar valamit! Az ügyfél (vendég, elvtárs, kartárs, vagy bármi egyéb) percig sem tagadja, hogy a homo sapiensek közé tartozónak véli magát, ezután felkészül a legrosszabbra, esetleg a kidobásra is. Kellemesen csalódik. A kárbecslő, magas, őszülő hajú férfi, bemutatkozik és a legnagyobb készséggel ad felvilágosítást egy olyan szakma „rejtelmeiről”, melyet joggal lehet közérdekűnek mondani, de amelyről a nagyközönség — éppúgy, mint a tudakozódó újságíró — édeskeveset hall. Neiner István agrármérnökhöz tíz termelőszövetkezet, egy régi, nagy uradalommal vetek- vö terület, hatvanezer hold mezőgazdasági kárainak megítélése tartozik. — Mióta kárbecslő? — Négy és fél éve. — Azelőtt? — Főagronómus voltam Ger- jenben, korábban pedig a gépállomás kihelyezett mezőgazdásza. Ezzel máris a szakma alapjainál vagyunk, amit Neiner István tömören jellemez: — Elsősorban praxisra van szükség. — A praxist, a gyakorlati tapasztalatokat máshogyan is kamatoztatni lehet. Például kinn, a termelésben. Hogyan lett kárbecslő? — Építkeztem Szekszárdon és így a városban lehorgonyozva, ez az állás kínálkozott. Az állás fontos. A termelő- szövetkezetek a várható térmésre kötnek biztosítási szerződést. Paks környéke valamilyen mikroklimatilcus okból, a megye egyik, jégtől legsűrűbben látogatott vidéke. Egy váratlan jégverés óriási pusztítást okozhat. A kárbecslő munkáján, felelősség- érzetén múlik, hogy a kár milyen arányban térül meg. A kár és becslője — Ez óhatatlanul "ellenszenvessé teheti az ön munkáját. Hiszen a mezőgazdasági üzemek vezetői természetesen sokat akarnak kapni, önnek pedig az a feladata, hogy minél kevesebbet fizessen. — Tévedés! Nem ez! Nekem az a feladatom, hogy a tényleges kárt állapítsam meg. Ha sok, akkor sokat, ha kevés, akkor keveset. — Tehát nincs is vita? — Van, de nem valami késhegyig menő agyarkodás. A becslésnek normatívái vannak. Ha például az egy négyzetde- ciméteren található búzaszemek száma tizenhárom, vagy harmincöt, akkor mindenki ki tudja számítani, hogy milyen mennyiségű gabonát vert ki egv holdról a jég. Szerencsére a járásban ismernek, a termelésben dolgozó kollégákkal jó, többnyire baráti kapcsolatban vagyok, így nem ez a munka neheze. — Hanem mi? — A felelősség. Háromezer forint körül keresek egy hónapban, de bármikor előfordulhat, hogy milliós nagyság- rendű tételt kell aláírnom. — Mennyi volt a legnagyobb összegű kár, amit felbecsült? — ötmillió forint. A Kana esi Állami Gazdaságnak fizettük ki 1968-ban, kenyér- gabona, levendula és az olajáért termesztett kapor után, •— A legkisebb? — Néhány száz forint. Szélverte cserepekért. A szélnek is normája van, ez esetben az Országos Meteorológiai Intézet véleménye a perdöntő. Ha másodpercenként tizenöt méteresnél nagyobb szél fújt, akkor a Biztosító fizet. — Mivel járja a határt? — Gépkocsival. Télen pedig ahogy lehet. Gyalog is. — A munkaideje mennyi? — Változó. Be tavasztól őszig semmivel sem kevesebb, mint gyakorló mezőgazdász koromban. — Megszerette ezt a szakmát? — Igen. — Nem kívánkozik vissza « termelésbe? — De igen. — És? — Szekszárdon nem haji- gálják az ember után a szakmai állásokat. Neiner István agrármérnök tehát marad az Állami Biztosító paksi fiókjának vezető kárbecslője, hatvanezer hold „közvetett” főagronómu- sa. (ordas) A Gyönki Gépjavító Állomás felvételre keres öntőtechnikust, valamint esztergályosokat, hegesztőket. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: az állomás igazgatójánál. (205)
