Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Hús-e a csirke? Az étlapok, a háztáji gazdaságok és a szokás hatalma Pályaválasztás, 1970 Irreális vállalati igény Intézkedés a lányok érdekében Szakmaösszevonások Azok a vidéket járó emberek, akik hetenként ' legalább egyszer vendéglőben étkeznek, minden további nélkül tanúsíthatják, baromfiból késiült étkeket ritkán kínál az étlap. Meglepő, hisz a magyar gyomor a csirkét, a kacsát, a libát kedveli. S mint azt a szakácskönyvek is bizonyítják, a baromfihúsból készíthető ételek mindegyike ünnepi eledel. Egy idő óta azonban nemcsak a vendéglátóipar viszolyog a baromfitól, hanem a vasárnapi ebéd alapanyagának beszerzésén fáradozó háziasz- szony, vagy „háziférfi” is. Olykor szombaton délben a szekszárdi hentesüzletek üresek,- „Nincs hús”. — mondják ilyenkor a családok soros bevásárlói. és gondterhelt arccal , latolgatják, másnap mi kerül- jÖh''a fazékba, mit tegyenek az asztalra. Százból legteijebb tíznek jut eszébe: ha a hentesüzlet üres, akkor ez nem azt jelenti, hogy nincs hús, legft-ijebb azt jelenti, hogy nincs sertés- és marhahús. Van viszont az üzletek hűtőpultjaiban baromfi és ott sorakoznak a polcokon a készételek. Hiába, a hűtött csirkét, a készételek választékát mint lehetőséget, kevesen veszik számításba. Nálunk Magyarországon, a hús a disznóhússal kezdődik és ott is fejeződik be. A szokás hatalma? Igen, de feltételezhető, hogy nemcsak erről van szó, másról is. Vágott! ' hűtött baromfiból van elegendő. Nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Méghozzá egy olyan szituációban, amikor sertéshúsból fordított a helyzet, mert itt a kereslet jóval nagyobb, mint a kínálat. Erre a jövőben is számíthatunk. Miért? Elsősorban azért, mert a mezőgazdasági üzemek gyakran év közben a várható tervkieséseket olyképpen pótolják, hogy beállítanak tízezer, húszezer, vagy ennél is több húscsirkét. Ilyen körülmények között a baromfiipar talán az eddiginél is nagyobb eréllyel és még több ötlettel reklámozhatná termékeit, amelyek minősége csakugyan kifogástalan. JKz idegenkedés oka közismert, Általános vélemény a háziasszonyok körében, hogy a hűtött, fagyasztott csirkéből finom,' aranyló levést nem lehet főzni. Igaz ez? Vagy talán a hagyományos elkészítési módokon, a főzési technológián kellene változtatni? Még általánosabb az a nézet, hogy az ipari baromfi íze nem az az igazi. Nyilvánvaló, hogy a reklámnak, a fogyasztókat tájékoztató szakmai tanácsoknak ezeket a kérdéseket kellene elsősorban célbavenni, A tejipar a termékeit bemutatókon népszerűsíti. A sajtnál al- , kalmazzák a reklámárat, meglepő sikerrel. Miért ne rendezhetne a baromfiipar is ételbemutatókat az érdeklődés, a figyelem felkeltésére? Minő pazarlás, hogy piacra került egy kiváló húsleves-sűrítmény elfogadható áron — minden hírverés nélkül! Csupán a kuriózum kedvéért kínálkozik ide, hogy évekkel ezelőtt a mezőgazdasági üzemek a bőven termő Népújság 3 1910. február 1. búzafajtáktól idegenkedtek. Hol vagyunk ma már ettől? Igenám, de a bőven termő búzafajták elterjesztése, térhódítása érdekében volt megye, ahol kenyérbemutatót rendeztek, bebizonyítván, hogy egyáltalán nem különböztethető meg a bánkúti búza lisztjéből sütött kenyér a bóventermő búzák lisztjéből sütött kenyértől, ha megfelelő a technológia. Naivság lenne persze feltételezni, hogy a fogyasztók figyelmét kizárólag a reklám kelti fel. Sokat, talán legtöbbet nyom a latba az ár. Tavaly jelent meg az üzletekben a kiszerelt pecsenyekacsa, és napok alatt népszerű lett. Elsősorban azért, mert az ára szinte csábította a vevőt a vásárlásra. Megvették, megsütötték és dicsérték. Nyilvánvaló tehát, hogy először meg kell venni, hogy dicsérjék. Csak helyeselni lehet hát, hogy a legutóbbi két évben kétszer szállították le a baromfi fogyasztói árát. 1968. óta kilónként öt forinttal lett olcsóbb. A városi fogyasztók körében a népszerűsége, ha lassan is, de nőtt. Ezzel szemben vidéken ez még nem mondható el. Valószínűleg azért, mert a földművesszövetkezeti élelmiszerboltok nagy többségében, főleg a feltételek híján, nem kínálják, nem árusítják a hűtött, csomagolt baromfit. Egyelőre az az igazság, hogy a vidéki háziasszonyok többsége a hűtött baromfit nem kedveli. Ebből a megközelítésből talán még világosabb, hogy a lapok miért cikkeznek az utóbbi időben oly gyakran a közös gazdaságok és a háztáji gazdaságok egységéről, a háztáji árutermelés szinten- tartásának jelentőségéről, az azt segítő akciókról, kedvezményekről, juttatásokról. Azért, mert a mezőgazdasági nagyüzemek a háztáji gazdaságok nélkül ma még nem győzik szükségletek szerint kielégíteni a fogyasztók és az export igényeit. Mondhatná bárki, exportáljunk kevesebbet. Akik ezt mondják, azok valószínűleg nem tudják, milyen kíméletlen verseny folyik a nemzetközi piacokon, hogy esztelenség ma egy külföldi vevőt elveszíteni. Más szempontból pedig a külföldre exportált élelmiszerekért anyagot, árut vásárolhatunk, olyat, amilyenre itthon megint csak az életszínvonal növekedése miatt van szüksége a lakosságnak. Maga a háztáji árutermelés szintjen tartása és növelése lehetséges. Nemcsak azért, mert az állami támogatás mértéke nőtt, a kedvezmények köre bővült, azért is lehetséges, mert a tsz-ek sokféle új lehetőségekkel1 támogathatják a háztáji gazdaságokban az árutermelési kedvet. A kukorica nem valuta többé. Akad már olyan termelőszövetkezet is itt Tolna megyében, amelyik szabadpiacon árusítja a kukoricát. Mennyivel jobb lenne a felesleges takarmánykészl eteket a tagoknak adni megfelelő megállapodás ellenében! Több termelőszövetkezetben a háztáji bizottság létezése és munkája formális. A háztáji bizottság csak papíron létezik, holott az ötletek sokaságát kínálja a 15 ezer forintig terjedő termelési hitel, a nagyobb összegű támogatás a vemhesüsző-vásárlásnál, a kihasználatlan gazdasági épületek és így tovább, és így tovább. Az emberek hangulatát befolyásoló kérdések ezek. Semmi nem bír olyan nagy jelentőséggel, mint a gyomor. Nem hiába mondják, hogy a gyomor a legnagyobb úr. A fel- szabadulás előtt ebben az országban sok millió embernek kizárólag az volt a gondja, hogy naponta legalább egyszer jóllakjon. Nein fnindig sikerült. Éppen ezért akkor, 1945. előtt kevesen válogathatták. Napjainkban azonban örvendetesen más a helyzet. Az emberek válogatnak, sőt ma mái' arról kell cikkezni, hogy a baromfihús is hús. A fogyasztók tehát nem elégszenek meg azzal, hogy „valami legyen”. Nos, a kívánatos étlapok összeállításában a reklám és az egyebek mellett ma még nagyon sokat segíthetnek a háztáji gazdaságok, de elsősorban a termelőszövetkezetek, amikor árutermelésre serkentik a háztáji gazdaságokat. AZ általános iskolát végző. gyermekek jelentkezési papírjait február 1—20-a közt kell elküldeni az illetékes tanintézetekhez. Az az ellentmondásos helyzet alakult ki Tolna megyében, hogy a beiskolázással kapcsolatos tájékoztató még nem készült el, és nem is volt remény arra, hogy február elsejéig eljusson a megye Iskoláiba. Bár nem mindenható az ilyen tájékoztató füzet, de mindenképpen kívánatos lett volna, hogy a tanácsadó pedagógusok keze- ügyében legyen. Nem véletlen, hogy hiányolják is mindenütt. Ráadásul a szóbeli tájékoztatóra is a tervezettnél későbben kerülhetett sor, mert az első — decemberi — dátumot módosítani kellett a közbejött rendkívüli havazás miatt. Kétségtelen, a pedagógusok jó része egyéb tájékoztatók, korábbi tapasztalatok stb. alapján egy sor kér-ősre megfelelő felvilágosítást tudott adni, de az évek óta megszokott az egész megye lehetőségeit írásban rögzítő tájékoztató mindenképpen hiányzott. Az idén több központi intézkedés késleltette az összeállítását, de sajnos, eddig még majd minden évben alvadt valami ok, ami miatt csak az utolsó percekben hagyta el a nyomdát az egyébként nagyon értékes tájékoztató. Jó lenne mindebből okulni. Tolna megye nem tartozik az erősebben iparosított megyék közé, ugyanakkor évről évre megismétlődik egy jelenség: a különböző vállalatok nagyobb tanulóigénnyel lépnek fel, mint ami a végzős fiatalok közül biztosítható. Ez arra vall, hogy nagy az ipar- fejlesztési igény. A végzősöknél a múlt év jelentette a demográfiai csúcsot, de mégis betöltetlen maradt jelentős számú középiskolai és szakmunkástanuló-hely. Ez évben 4300-an fejezik be az általános iskolát Tolna megyében. A középiskolákban 1500 gyermek felvételi lehetősége adott, a szakmunkás- képző intézetekben pedig 2000—2300. Ha számításba vesszük, hogy sokan megyén kívüli intézetekbe orientálódnak, helyettük pedig alig jönnek a megyébe, és sok végzős semmiképpen sem kíván továbbtanulni, akkor nem kétséges: jó lesz, ha e helyeket is meg tudja tölteni a megye (A szakmunkásképző intézetek felvételi tervszáma jóval mérsékeltebb, mint a vállalati irreális igény volt.) Számolni kell a fiú-leány aránnyal. A szakmunkások közt mindössze 500 lánynak tudnak biztosítani felvételt A fiúk közül tehát még a gyengébb tanulók is komoly felvételi eséllyel indulhatnak némelyik szakmában. Ugyanakkor a lányoknál számos helyen túljelentkezés várható. A lányok helyzetének megkönnyítésére Tolna megyé • ben jelentősnek Ígérkező intézkedést hoztak. Az új szakmunkásképzési törvényt 1975-ig fokozatosan kell bevezetni, alkalmazni. Az oktatás technikai feltételeinek megteremtése az új törvény értelmében néhol nehéz feladatot jelent, s nem mindenütt állnak rendelkezésre hozzá az anyagiak. Éppen ezért a női szakmákra vonatkozó egyes részfeladatok végrehajtását a későbbi évek re hagyták, hogy az esetleges technikai nehézségek átmenetileg se jelentsenek hátrányt a lányoknak. A szakmaválasztásra ezúttal már az új törvény szellemében kerül sor. A gazdasági élet követelményeinek megfelelően sok változást tükröz a szakmák új listája. Töröltek mindenekelőtt számos olyan szakmát, ami természetszerűleg kihalófélben van: mézeskalácsos, dobozkészítő, kötélgyártó stb. Sok mindent pedig egyszerűsítettek. Eddig külön szakmaként tartották nyilván a női fodrászt, a férfifodrászt, de ennek az ötvözetét, a férfinői fodrászt is. A hármasság felesleges átfedést okozott, ezért leegyszerűsítették külön női, és külön férfifodrászra. Eddig külön szakmát jelentett a bádogos és vízvezetékszerelő, de a bádogos is, és a vízezetékszerelő is. Az utóbbi kettőre egyszerűsítették. Beigazolódott, hogy a túlspecializált szakemberek nem mindig és minden területen jók. A piaci helyzet gyakran arra készteti az ipari és mezőgazdasági üzemeket egyaránt, hogy gyorsan álljanak át egy-egy új termékre, szervezzenek valamelyik régi üzemegység rovására újat. Ilyenkor gyakran válnak házon belüli munkanélkülivé a túlspecializált szakemberek, s közben mások, hasonló szak- májúak hiányoznak. Éppen ezért az új törvény értelmében alapszakmásításra is sor került. Például alapszakma lett a gépi forgácsolás. Ennek speciális részszakmája az esztergályos, köszörűs és marós. Jelentkezni csak gépi forgácsolónak lehet, s a három évből kettőn keresztül ennek az általános ismérveit tanulják. Közben eldöntheti a gyermek, hogy melyik részterületre kívánja magát specializálni, mert a harmadik évben már csak azt tanulja, s arról kap majd szakmunkás-bizonyítványt is. Ha úgy adódik, hogy valamelyik társszakmában kell majd dolgoznia, az új munkaterület már eleve nem lesz ismeretlen számára, ugyanakkor lehetőséget kap arra, hogv néhány hónapos tanfolyam után arról is megszerezze a szakmunkás-bizonyítványt. A mezőgazdaságiak közül is szakmásítottak több speciális területet. Alapszakma a kertész, ennek része a gyümölcskertész, a szőlőkertész és a zöldségkertész. Az állattenyésztő alapszakmát juhtenyésztő, lótenyésztő, sertéstenyésztő és szarvasmarhatenyésztő szakmára osztották. Számos szakmába csak középiskolát végzett fiatalt vesznek fel, de a felvétel feltétele csak a középiskolai végzettség, nem foglaltatik benne az érettségi. Ipari tanulót nem szerződtetnek az üzemek, szövetkezetek, magánkisiparosok, hanem csak a tanintézetek vesznek fel. BODA FERENC A Textilnagyker szekszárdi lerakaía felvételre keres szakképzett ELADÓKAT, CSOMAGOL?" GÉPlRÓNÖT Jelentkezés a lerakatvcze- tőnél. (32) — ir — A kedvező idő beálltával Szekszárdim a Mérey utcai OTP-lakótolepen is folytatják az útépítést a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat mélyépítői. Fotó: Tóth Iván-
