Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

CSUPOR TIBOR: A keresztény ököljog lovagjai 7. De közvetlen ezután leszöge­zik: „Az elsőt a második nél­kül csinálni: kikerülhetetlenül forradalomra vezet; a másikat az első nélkül folytatni: gaz­dasági merénylet”. íme a MO­VE szolidaritáselmélete: kelle­metlenkedés a fennálló rend­szernek, s tekintve, hogy sem forradalmat, sem „merényle­tet” nem akarnak elkövetni, marad az önzetlenség igazi, parlagi értelme: húzzátok szo­rosabbra a nadrágszíjat! A szociális demagógiától már csak egyetlen lépés vezet a dörge­delmes tirádáig: „... a hábo­rút nem a háborúban, hanem a békében. .. kell megnyerni”. Tehát a belső revízió módját mégis megtalálják: likvidá­landók a szociáldemokraták, a liberalizmus, a szabadkőmű­vesség és az osztályszempon­tok, vagyis mindennemű el­lenzékieskedés. (Az antikom- munizmust és antiszemitizmust nem említik, hisz ezek ekkor már a kormány programját képezik). Ezek után bárgyuság eszméiknek nemes, igazi és örök magyar értelmet keresni A nemzetvédelmi káté ihleté­se nagyon is egyértelmű. Egy könyv gyújthatott világot a MÖVE-teretikusok elméjében, egy könyv, mely ekkortájt Né­metország minden könyves­boltjában, borjúbőr díszkötés­ben tucatszám kapható. Szer­zője Adolf Hitler, s a címe: Mein Kampf. SZÖRCSUHÁK' ÉS A FEHÉR LÖ 1920. augusztus 5-én késő éj­jel egy autó állt meg a Margit körúti ferencrendi zárda előtt, s páter Zadravecz Istvánt ké­rették az utasai. A páter sze- delőzködött, s hamarosan he­lyet foglalt a kollégák — Göm­bös és Héjjas — mellett. Az autó a Podmaniczky utca felé hajtott, s hamarosan be is fordult oda, és megállt a volt szabadkőműves székház előtt. Amikor beléptek a kapun, hosszú csuhát öltöttek, mely egész testüket befedte, csak elöl, két vágott résen csillog­tak elő szemeik. Elhaladtak az alsó templom előtt, a sorba ra­kott, porladó csontvázak mel­lett. Itt már vártak rájuk: ha­sonló ruhába bújt, hat sötét alak. Pröhle Vilmos, Toókos Gyula, gróf Ráday Gedeon, báró Perényi Zsigmond, Sréter István tábornok és a legmé­lyebb homályt is kihasználni igyekvő, kivehetetlen alak. Miután kiegészültek Gömbös­sel és Zadravecz-cel, kezdetét vette az avatás. Az Etelközi Szövetség hét vezére felavatta fővezérét, Albrecht főherceget, aki — úgy hitték —, Magyar- ország jövendőbeli királya. Hosszú huzavona után dön­töttek Albrecht személye mel­lett. Az Etelközi Szövetségben íratlan szabály volt, hogy a fővezéri szék a mindenkori államfő részére tartatik fenn, ergo az Ex (a szervezet rövi­dített, közismert neve) szíve­sen látta volna Horthy Mik­lóst a szövetség élén. Horthy azonban, bár tudta, hogy kör­nyezete az utolsó emberig Ex- tag — az Ex különleges elő- vigyázattal ügyelt arra, hogy ne férkőzhessék a kormányzó közelébe be nem szervezett egyén —, mindvégig elhárí­totta a „megtisztelő” bizalmat. Ekkor Gömbös, Prónay Pál ré­vén — jellemző, hogy az idős tömeggyilkos volt legnagyobb befolyással Magyarország leen­dő uralkodójára —, megkör­nyékezte és beszervezte a leg­fiatalabb hazánkban élő Habs­burg főherceget. Albrecht a neki osztott szerepet kiválóan játszotta. Mint a trón váro­mányosa, csak néhány nagyobb táborozáson jelent meg, akkor is a fentebb leírt Ex-unifor- misban. De a vezérek állandó és szívélyes kapcsolatot tar­tottak vele. Az Etelközi Szövetség több jobboldali társasággal szemben titkos volt, s mint ilyen, talán a legtekintélyesebb, legbefolyá­sosabb. Miért volt a nyíltan jobboldali, soviniszta hangot pengető társaságok között tit­kos az Ex? Hisz programja nem sokban különbözött kor- társaitól: „erős magyar irre­denta érzés, és teljes, minden vonatkozású zsidó- és szabad­kőműves-mentesség” volt a személyek beszervezésének fel­tétele — írja Zadravecz. Azaz, hogy mégis... Az Ex-be — a Wolff-féle Egyesült Keresztény Ligához hasonlóan — az ellenforrada­lom „érdemes tagjai" tartoz­tak. Talán elég, ha átnézzük a vezéri tanács névsorát, s a Wolff-szervezet három tagját, Bethlent, Telekit és Nádossy Imre országos főkapitányt em­lítjük. Aki tagja volt e két szövetségnek, s itt a promi­nens tagokra gondolunk, az nyilvánosan nem engedhette meg magának az útszéli so­viniszta, antiszemita hangot, ha mégoly szívesen tette volna is. Annál is inkább nem, mert közülük kerültek ki a minisz­tériumok és más „elit” orszá­gos szervek vezetői, beosztott­jai, s a külföldi közvélemény szemében ez talán mégis sok lett volna. Zadravecz is be­ismeri: a titkos alapszervezet „a tagokat akarta leszoktatni arról a köztudomású magyar hibáról, hogy a legértékesebb magyar készülődések szalonok tercieréi lettek, s idejekorán a minket körülvevő, s minden sóhajunkat ágyúdörgésnek ma­gyarázó ellenségeinknek ideje­korán tudomására hozva”. Nem kis szerepe volt a titkosság kimondásában annak a mara­kodásnak sem, ami az országos tisztségek elosztása és a „po­litikagyártás” körül zajlott, mind e szervezeteken belül, mind közöttük. Olyannyira, hogy közös bizottságot kellett létrehozniok, mondván, egy­más érdekeit ne keresztezzék. (Folytatjuk.) Amit a népszámláláskor tudni kell Hogyan írjuk össze a foglalhasdw' adatokat? A foglalkozási adatok fölvételénél azt a foglalko­zást keli beírná, amit az összeírás időpontjában folytat az összeírt személy. A foglalkozást pontosan, részletesen kell beírni, hogy abból minden kétségeit ki­záróan megállapítható le­gyen az összeírt személy jelenlegi tevékenysége, be­osztása, munkaköre. Nem szabad általános megjelö­lést használni, mint pél­dául: műszaki dolgozó, me. zőgaadasági tsz-tag, mun­kás stb., hanem teljes pon­tossággal kell a foglalko­zást megjelölni, például gépészmérnöke csoportveze­tő, növénytermesztő, csil­lés, tehergépkocsi-vezető Stb. A foglalkozási viszony megállapításánál a fennál­ló munkaviszonyt kell ala­pul vermi. így a mezőgaz­dasági és ipari szövetkeze­tekben dolgozóknál a fog­lalkozási viszonyt az sze­rint iced megállapítani, hogy az összeírt személy termel őszövetkezeti tag, vagy alkalmazott-e. Az alkalmazásban álló, vagy termelőszövetkezeti tag esetében a fizikai dol­gozóknál megkérdezik azt is, hogy foglalkozását szak­munkás, betanított munkás, bedolgozó, vagy egyéb fi­zikai dolgozó minőségben folytatja-e? A szakmunkás foglalkozásának megfelelő szajkképzettséggel, segédle­véllel, szakmunkás-bizo­nyítvánnyal, technikai mi- nirrium vizsgával rendelke­zik. A szákmunkáshoz ha­sonló munkát végez a be­tanított munkás, erre a munkára betanították őket, azonban szakképzettséggel nem rendelkeznék. A be­dolgozó állami vállalattól, szövetkezettől, esetleg ön­állótól vállal otthon elvé­gezhető, általában ipari jellegű munkát. Hogyan írják össse a munkahelyet? ÍZesen ed kell határolni a munkahely fogalmát a munkáltató fogalmától Munkahely alatt értjük a munkáltatónak azt az üz­letét, részlegét, intézmé­nyét, ahova az összeírt sze­mély naponta dolgozni jár. Gyakran előfordul, hogy a munkáltató cégszerű neve összefoglaló, általános meg­jelölés, {például kiskereske­delmi vállalat stb. Az ősz- szaeírt személy pedig vala­melyik részlegnél dolgozik, például központi irodájá­ban, ruházati boltjában stb. Ilyen esetben azt kell bejegyezni, hogy az össze­írt személy a munkáltató melyik özeimében, üzleté­ben, részlegénél dolgozik. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek tagjainál és al kalmazottá inál külön ki­kérdezés alapján kell a munkahelyet megkülönböz­tetve beírni. Sok esetben előfordul, hogy a tsz-nek ipari, építő­ipari részlege, vagy saját kezelésű üzlete van. Ilyen esetben a munkahelyet kü­lön fel kell tüntetni, pél­dául: munkáltató: mezőgazda- sági termelőszövetkezet munkahely: építőhrtgád, vagy zöldaégüzlet stb. Az egészségügyi, szociá­lis és oktatási intézmények dolgozóinál sem a mun­káltató szerv nevét, hanem a tényleges munkahelyüket kell beírni. (Például: álta­lános iskola, járási kórház stb.) Munkahelye, ahova dol­gozni jár kérdésre minden esetben azt a címet kell beírni, ahová az összeírt személy naponta rendsze­resen dolgozni jár, tekin­tet nélkül arra, hogy a munkáltatójának hol van a központja. 'YYYYYY'TYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY YYYYYYYYY Y YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY1 ► ► *• ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► r ► ► ► ► ► ► ► ► l ► ► ► t ► ► LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 47 47 47. Couchet és J. Idem: 1915. február Laborde-Line: 1915. június. Guillin: 1915. augusztus 2. vagy 3 Héon: 1915. december. Collomb: 1916: december 17. Babelay: 1917. április 12. Buisson: 1917. szeptember 1. Jaume: 1917. november 26. Pascal: 1918. április 5. Marchandier: 1919. január 13. KÉTSZÁZNYOLCVANHÁROM JELENTKEZŐ Negyvenkét éves úr, aki katonai kötelezettsé­gének eleget tett s négyezer frank jövedelemmel és némi megtakarított pénzzel, szép és egészsé­ges gyarmaton teremtett magának egzisztenciát, hasonló anyagi viszonyok között élő, korosabb magános nő ismeretségét keresi házasság céljá­ból, aki hajlandó volna vele együtt a gyarmat­ra menni. Csak komoly ajánlatok kéretnek. Há­zasságközvetítők és ügynökök kizárva. Válaszo­kat „G—200” jeligére az újság kiadóhivatalába. A „szép, egészséges gyarmat” a Gambais-i villa. A fenti néhány sor egyike azoknak a hirdeté­seknek, amelyeket Landru, a hivatásos vőlegény egy párizsi újságban tett közzé. Egyre több új­ságban ismételte meg hirdetéseit, s azokat egy­szer Frémyet, másszor Guillet, majd Petit vagy Forest néven adta fel. Csakhamar megindult a magános nők zarán­dokserege. A hirdetésekre összesen kétszáznyolc­vanhárom korosabb nő jelentkezett, köztük olya­nok, akiknél a ráncok, a hamis fogsor és a ven- déghajfonat sem tudta elfojtani a parázsló szenvedélyt, de olyanok is, akik egyszerűen csak békés családi tűzhely után sóvárogtak. Kétszáznyolcvanhárom nő! A névsort a lefoglalt iratok alapján állítottam össze, amelyek között megtaláltam a menyasz- szonyjelöltek megható leveleit is. Landru megtette az óvóintézkedéseket, hogy ne nyelje el az ár. Az asszonyok rohama nem írté váratlanul. Racionalizálta szerelmi ügyei­nek intézését és valóságos kartotékrendszert ve­zetett be. A házkutatások alkalmával ezeket az iratcso­mókat szintén megtaláltuk. Mindegyiket kereszt- kötés tartotta össze, s a keresztkötéseken ilyen megj elöléseket olvashattam: Válasz ment poste restante. Azonnal Válaszolni. Ad acta. Válasz felesleges, kevés a jövedelem. Figyelemreméltó. Jövedelem lehetséges. Jelentéktelen. Nem érdemes foglalkozni vele. Nincs vagyona. Betűrendben rendezte az iratokat. Minden nőnek a levelei külön csomóba kerültek. Mind­egyikre felírta, amikor ment válasz, s végül külön könyvecskében osztályozta a kiválasztot­takat. Büntetett előéletére való tekintettel, a mos­tani tevékenysége miatt is Landru kénytelen volt ál-lakóhelyeket szerezni, hogy oda irányít- ta terjedelmes levelezését. Bútorozott szobákat bérelt, amelyeket sohasem használt lakásra, ha­nem csak arra, hogy oda címeztesse a leveleket. Az üzem növekedésével párhuzamban vak­merősége is fokozódott. A nyilvános poste res- tantetől sem riadt vissza, pedig a postán, mi­előtt átvette leveleit, kénytelen volt igazolni személyazonosságát. Ez a kis akadály azonban nem nagyon feszélyezte. Amikor szabad ideje volt, s nem szaladt nők utón, hamis személy­azonossági okmányokat gyártott. Egyébként még a lakásán lévő okmánykészletet sem merítette ki teljesen. Négy személyazonossági igazolványt és egy kitöltetlen katonakönyvet foglaltak le a lakásán. Így hát gyerekjáték volt a levelek át­vétele előtt igazolni magát. SZERELMES LEVELEK KÉSZ MINTA SZERINT Sokkal nehezebb volt azonban válaszolni a sok levélre. A levelezés természeténél fogva Landru nem vehette igénybe más személy se­gítségét, nem alkalmazhatott titkárt vagy titkár­nőt, a leveleket nem gépeltethette és nem sok­szorosíthatta. Éppen ezért időmegtakarítás cél­jából megszerkesztett három szerelmeslevél-min- tát. A fogalmazványokat is megtaláltuk. Tele vannak törlésekkel, javításokkal, ami arra vall, hogy a hivatalos nőhódító gondosan mérlegelt minden szót. (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaatit. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom