Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

»

o$feUi

kyetMk

nwmäwm

Az Ókor hajósai

Plinius egykorú rendszeres nyugat-afrikai hajójáratokról tudósít, s több régi déli és keleti utat ír le, mélyek Indiáig és Taprobaneig (Ceylonig) terjedtek. — Pü- theasz massiliai (marsieillei) geográfus (320 körül) Cades- bői indulva, föníc'ai hajósokkal felkeresi Helgolandot, Angliát, majd hatnapi viharos út végén Izlandban köt ki; tudós kutató, a földrajzi adatokon kívül meghatározza a pólust a csillagállások sze-. rint, gnómón segítségével megméri a napmagasságot a nyári napforduló idején.

ír hajósok Amerikában

69 ■HELYEN FORDULTAK MEG

A föníciaiak után az írek veszik át a vezetést. Három hajósuk hagyományai nyújtanak használható anyagot; Branden, O’Corra és Maeldu- ne útjai. A három ír hajós 69 helyet látogatott meg az ócéán.ban, Branden 12, O’Corra 23, Maeldune 34 szigetet vagy tájat. A legtöbb helyen mindhárman jártak, némelyik többször is, ezek: Hebridák, Orkney-, Sheíiand-szigetek, Izland, Grönland, Labrador, Grand Banks, Azórok, Karibi-szigetek, Szargasszó-ten- ger, Kanárik és Madeira. Közelebbi időzítésekre természetesen nem törekszik Sykes, de levonja a végső következtetést: „Oltunk van föltenni, hogy az ilyen utazások időnként megismétlődtek, és hogy az amerikai kontinens egyes részeinek felfedezése bevég- zett tény volt i. e. 500 körül, lehetséges, hogy előbb.”

Itt nem szólhatok az érintkezésről Kelet országaival. A

földrajzi helyzetnél fogva a hajózás a Perzsa-öböl, India felé sokkal forgalmasabb volt, az utak ki jártabbak. Kétségtelen azonban, hogy az Atlanti-óceán tájai szintén ismertek voltak, s az Ökör hajói alkalmasak bejárásukra. Ennek bizonyításához Heyer- daihinak tulajdoniképpen nem volt szüksége kísérleti expedícióra. A Gibraltárt, Marak- kót és Közép-Amerikát ősz- szekötő útvonal, a passzát szelep révén, meg épp e legkönnyebben járhatók közé tartozik, Kolumbusz is ezen indult el (s nem elsőnek!); egy francia orvos, Alain Bombard, 1952-ben parányi gumitutajon, lepedőnyi vitorlával, élelem és ital nélkül, egymagában 52 nap alatt kelt át rajta; ételt, italt nem vitt, csupán az útközben kifogott halak nyers húséval táplálkozott. (Útleírása „Önkéntes hajótörött” címmel magyarul is megjelent.)

A TENGER PARIPÁI

Nem tudom, milyen forrásokból merítette Heyerdahl azt a nézetét, hogy az egyiptomiak papirusz-kákából font hajókon járták az Atlanti-tengert. Amennyire a fennmaradt ábrázolásokat és szövegeket ismerem, csak a kisebb s a nílusi, helyi közlekedésre szánt csónakokat fonták papiruszból; a nagyobbakat, a személy- és teherszállító hajókat akácfából vagy sziko- morból építették, d ísaes bárkákat libanoni cédrusból. Bizonyos, hogy a fahaiók teherbírása nagyobb, szilárdabbak és viharállóbbak. A tengerjáró hajók csupán méretekben, nagyságban különböztek a nílusiaktól, ám csak rarti hajózásra használták őket.

A föníciaiak kerek hasas

kereskedelmi hajóit és karcsú kalóz-gályáit méltán nevezték

a „tenger paripáinak”; alkalmasabbak voltak a nyíltvízi, távoltengeri közlekedésre, mint pb Kolumbusz rozoga, szúette karavelláij meg is előzték.

Kövek és csillagok

i.

A rokonvonású műveltségek hirtelen feltűnése és nagy elterjedése az ókorok hajnalán régi s máig tisztázatlan kérdése a történettudománynak. A vita tárgya az, vajon e kultúrák a népek érintkezése útján terjedtek-e el valamely őshazából, vagy pedig az emberi természet és gondolkodás közös törvényei szülték és alakították őket. Nyilvánvalónak látszik, hogy mindkét tényező közrehatott és hat másmás mértékben, a körülmények szerint: az emberi művelődés kettős gyökerű.

Ilyen, fejlettnek mondható kultúra az ún. megállt-műveltség, melynek kezdeteit a Bőgőssé t i becslések, csillagászati számítások és a regés, mondái hagyományok összeegyeztetése alapján mától kb. 20 ezer évre, a negyedik, ún. Würm-jégkor utolsó szakaszába tehetjük. Azonban többhelyt máig él, s emlékművei a földgolyó minden zugában megtalálhatók, mindig azonos csoportosításban. E művek faragatlan vagy durván munkált nagy kövekből (megasz = nagy. lithosz = kő) épültek: kőszálak (mer,hírek) magányosan vagy sorokban, olykor párhuzamosan százával, ezrével egymás mellett; asztalformára összerakott sziklalapok (dolmen), miket sokszor föld- halom (tumulusz) borít; kőkörök (fcormlech), gyakran koncentrikus rendben; végül elszórtan, kisebb számban, de szintén mindenütt piramisok.

VÁRKON YI NÁNDOR (Folytatjuk.)

Egy mosoly halálara

Latabár Kálmán mosoly volt az arcunkon. Olyannyira az volt, hogy az elhunyta alkalmából rögtönzött tv-adást is az a derű sugározta be, axni Latabár Kálmán egész pályáját évekig kísérte. Nagynevű színészősök gyermeke volt, de kivételes egyénisége révén ő volt „a Latabár”. Latabár a nagy mulattató, aki csak belépett a színpadra, rákacsintott a közönségre s a termen eláradt a kacagás. Latabár az operett egyik utolsó klasszikus mestere, aki virtuóz módon táncolt, szép hang nélkül is

pompásan énekelt, sutaságaitól is fölényes biztonsággal jellemzett.

Nemzedékek emlékezetében a Leányvásár Fritze — Latabár; a Boccaccio Pietrója — Latabár; a Gerolsteins nagyhercegnő Bumm tábornoka — Latabár.

Volt idő, amikor elegendő volt egy film biztos sikeréhez, hogy a főszereplő Latabár Kálmán. Negyvennyolc éves színészpályáját szinte az első pillanattól népszerűség, siker kísérte. Társadalmunk az elismerésnek minden erkölcsi és anyagi jelében részeltette. Kossuth-díjas voltt érdemes és kiváló művész. Az operettműfaj büszkesége. A gyermekek szeretett Latyi Matyija. Olyan nagy művész volt, hogy va- rázsos egyéniségével a látszatra legkisebb feladatot is emlékezetes, nagy produkcióvá nemesítette. Művészete mindenkihez szólt, a pásztorembert ugyanúgy földerítette, mint az atomfizika tudósait. Úgy indult pályáján, hogy ő a „kis Latyi”. Most a nagy Latabártól búcsúzik az ország. Egy mosolytól, amelyre még emlékezni is jó. Hatvannyolc évet élt.

60000 forintos asztalterítő

Az első aláírásokat családtagoktól* ismerősöktől kérte, amikor 12 éves volt. Ma, 74 éves korában, «sem tudja megmondani az Esztergomban élő nyugdíjas óvónő, Kalapos Gyuláné, miként támadt az ötlete* hogy térítőre írassa és kihímezze az autogramokat.

Azóta hét darab, egyenként csaknem négyzetméteres abrosza telt meg több mint ezer kivarrt autogrammaL A különleges kézimunkákról Esztergom utóbbi éveinek a története is leolvasható. Kalaposné ugyanis a későbbiek so* rán közismert egyéniségek kézjegyére „vadászott”.

A érdekes „ezred” tagja például Pézsa Tibor olimpiai bajnok, a város szülötte, de Papp Laci és Denis Dille, a neves belga Bartók-kutató is. Több bel- és külföldi állam- férfi is felírta nevét a pár atlan gyűjteményre. A legtöbb autogram művészektől szá rmazik. Köztük van Hontby Hanna. Autogramot gyűjteni nemcsak szenvedély, hanem tudomány és harc is — vallja Kalapos néni. Kezdetben könnyedén elküldte a rendőr, vagy ügyelő. Most már olyan módszerekkel dolgozik, hogy nincs az az impresszárió, öltöztetőnő, vagy személyi testőr, aki útját tudná állni. Adá- mot alakító egyik neves művészünket ruhacsere közben lepte meg. A hiányos öltözékű színész csak autogramja árán szabadult a szenvedélyes gyűjtőtől. Kalapos néni kedvenc« Gábor Miklós, — mert mind mondja — személyes találkozásukkor ugyanolyan megnyerő, mint a színpadon. 3 ez sokat nyom a latba.

Kalapos Gyuláné két gyermekére hagyja párját ritkító kézimunkáit. S ez nem kis örökség, hisz sokáig ostromolta egy műgyűjtő, aki egyetlen abroszáért 60 000 forintot kináU.

LAN DRV,

a kékszakáll

■

Egy rendőrnyomozó emlékiratai

56.

Ez a regény tehát a kettős hazugság, a- kölcsönös képmutatás jegyében indult. A szerelmesek egy hónapon át gyakran találkoztak, együtt sétáltak a parkokban, s a Boulogne-i erdőben.

Egy este a gépírónő engedett az ostromnak, elment udvarlója lakására és a szeretője lett.

Ebben a szerelmes hangulatban a nő újabb mesét talált ki:

— Özvegy vagyok, három gyermekem 9 vidéken. ..

Erre azután Landru 1917. augusztusában, mit sem sejtve, beállított az „özvegy” lakására. A férj nyitott ajtót. Landru azzal vágta ki magát, hogy a Guillet-cégtől jött, szövetmintákat akar bemutatni, aztán diszkréten elvonult, anélkül, hogy felkeltette volna a férj gyanúját . '

Két hét nf&lva újra találkozott az asszonyt nyal. Kijelentette, hogy a kínos felfedezés mélyen elszomorította, s a dolog annyira bántja, hogy még a lakásából is elköltözik, assst pen akarja, hogy újra találkozhassanak.

Valójában Landru azért készült lakást EseríS® ni, mert éppen akkoriban tüntette ki figyelmén vei Babelay kisasszonyt f.- .

Mégis felajánlotta T.-néná^' hogy eTviszi man gával vidéki kastélyába. Az utazás — az asszony szerencséjére — nem következett be, főleg azárt

t

nem, mert Landru közben új regényt kezdett, amely több hasznot ígért.

ÉLETMENTŐ ŐSZINTESÉG

B. ápolónő, a negyedik megmenekült nő szintén válaszolt Landru egyik házassági hirdetésére. A Luxemburg-kertben találkoztak először — és utojjára. Ő sohasem forgott veszélyben, őszintesége mentette meg. Landru — miután megtudta, hogy 43 éves és teljesen vagyontalan —, megvetően végignézte, azután nyersen kijelentette :

— Nem érdekel. Ha már vagyontalan, legalább csinos, kívánatos lenne...

— Lesújtva távoztam a találkahelyről — mondta az ápolónő, amikor végére ért zátonyra futott házassági terve rövid történetének..

R.-né, aki szintén férjet keresett, három hónapon át levelezett Landruvel. Landru akkoriban a Frémyet nevet használta. Egyik levelében így írta le külsejét:

— Alacsony, kopasz, fogatlan ember vagyok. Bátran beillenék madárijesztőnek.

Többször meghívta az asszonyt, hogy látogassa meg, de az nem fogadta el a meghívást. Nem találta eléggé vonzónak azt a karikatúraszerű arcképet, amit Landru önmagáról festett.

Azt hiszem, nem szükséges, hogy belemélyedjek a több mint kétszáz megmenekült nő bizalmas vallomásainak a közlésébe. Legmeglepőbb, hogy — mint ezekből a vallomásokból kiderül —, a hivatásos Don Juan több mint száz nővel kezdett viszonyt és ezek közül a legtöbb hálatelten emlékezik meg róla.

Igen, ő az! — kiáltott fel az egyik, amikor távolról megmutattuk neki a letartóztatott Land- rut. — Micsoda ember! Amikor meghallottam, hogy milyen szörnyűségekkel vádolják, rögtön tisztában voltam, hogy ezt az embert sohasem fogják megtörni és beismerő vallomásra bírni.

Az illető asszony ekkor már 58 éves volt. Csaknem büszkén mesélte el szerelmi kalandját, s elragadtatással magasztalta Landru gyeiv;

gédségét. Pedig — számításom szerint — a kilencvenedik barátnője lehetett.

LANDRU, MINT RÓMEÓ

1917-ben azután Don Juan hirtelen Rómeóvá

változott.

Megismerkedett Fernande Segret-vel. Beleszeretett és két esztendőn át szenvedélyesen szerette. Lankadatlanul szerelmes gyengédséggel vette körül, érzelmeibe nem vegyült semmi érdek. Ugyanúgy lángolt érte, mint ifjú korában Marie Catherine Rémy-ért, akit azután feleségül is vett. Akkor is ezzel a leánnyal élt, amikor az igazságszolgáltatás sújtó keze lecsapott rá.

De még ez a szerelem sem tudta arra késztetni, hogy szakítson bűnös üzelmeivel, a Gam- bais-i villa borzalmaival.

Fernande Segret maga mesélte el nekem regényét. Bizalmas közléseit úgy írom le, ahogyan elmondotta.

Azt már vizsgálatom során megállapítottam, hogy Landru semmi hasznot sem remélhetett a leány eltüntetésétől. Fernande Segret anyjával élt, nem volt vagyona. Landru mégis kitüntető figyelmességgel halmozta el. Azoknak a megmenekült nőknek a vallomása alapján, akiknek a gyilkos különös hévvel udvarolt, olyan adatok birtokába jutottam, amelyek lehetővé tették, hogy összehasonlítsam Landru magatartását.

A többi nőnek Landru legfeljebb virágot, vagy édességet ajándékozott, néha elvitte őket sétálni a Boulogne-i erdőbe, vagy egy-egy mozielőadásra. Egyik iránt sem volt bőkezű, pedig ezek a nők, szerény anyagi helyzetükre való tekintettel nem utasították volna vissza ajándékait. Mindegyiknek az volt az érzése, hogy lovagja nehéz anyagi viszonyok között él, minden fillérrel takarékoskodik, s a takarékosságot néha a fukarságig viszi. Jellemző ebben a tekintetben L. kisasszony vallomása, aki elmondotta, milyen nehezén tudott kicsikarni Landruból 20 frankot, s azt is négy részletben kapta meg.

(Folytatjuk)

I

♦

t

I