Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

X Ki sem merem mondani, hegy mire gondoltam a na­pokban, amikor Iáit am. hogy mennyi a hq mindenütt ■ és ezzel a hóval csak az illetékesek törődnek. Mégis ! ■ kimondom: arra gondoltam, hegy mi magyarok azt már tudjuk, hogy, ez az ország a miénk, de arra még :i ; gondolni sem' akarunk, hogy az a hó is a miénk, ami :i . erre az országra hullik. A hó az az illetékeseké. Egy 'I világ omlott össze bennem. Persze nem e gondolat ; j villanásakor, hanem akkor, amikor megtudltitn, hogy ! ; a mosószerek nemcsak tisztítóinak, de tisztításra is j j szorulnak. Egy lelketlen amerikai vegyész kiüti ötté. ! : hogy a tisztítószerek is piszkítanak, persze nem a ma­gyar. hanem az amerikai tisztítószerek, ezért olyan < mosószert készíteti, amely tisztítja a korábbi mosó­■ szerekben mosott ruhákat. Ebből is látszik, hogy sem­! ; mi sem tökéletes a világon. Nincs tökéletes’mosószer, mert a mosószer is p: 'kit és végül még kiderülhz hogy a mosószert mosó mosószer is tisztításra. szorul. És a kör még akkor sem zárul be. A fejlődés távlatai beláthatatlanok. A visszafejlődésé is. Erre is van pél­dám. Persze, ez is amerikai példái Nem is lehetne magyar, hisz nálunk Magyarországon örülnénk, ha \ annyi építőanyagot tudnánk biztosítani, amennyi az építkezésekhez kellene. De most lássuk, hogy miről is van szó. Arról van szó. hogy Amerikában nemrég egy nagyon olcsó és hatásos gyógymódot eszeltek ki . idegbetegek számára. A nyugtató nem Valeriána, ha­nem egy láda homok. Ezt a láda homokot behelyezik , az ideges ember szobijába és amikor az úgy érzi, hogy ■most rájött az idegesség, akkor egyszerűen odamegy a ' láda homokhoz és ujjat közt pergetni kezdi a homok­szemeket. mint a gyerekek. Azt mondják, mire át pergeti ujjal közt a láda ho­mokot. addigra meg is nyugszik. Nálunk is jó nyug­tató lenne az építtetőknek, ha annyi cementet lehetne ~ kapni, hogy otthon egy ládában is tarthatnának és akkor szűrhetnék át ujjaik között, ahányszor akarnák. De ennyi cement nincs. Helyette jöhet a Valeriána, ómi szintén nyugtató, különösen akkor, ha az ember ! arra gondol: igaz. hogy Amerikában van építőanyag még gyógyászati célokra is. viszont nálunk van álta­lános társadalmi biztosítás, ami viszont náluk nincs. i Ebből látható, hogy nálunk vannak olyan dolgok, ami­lyenek náluk nincsenek, és náluk vannak olyan dolgok, amilyenek nálunk nincsenek. Képzelje csak el a szer- ! leesztö úr. a napokban részt vettem, a karlsruhei leg­i felsőbb bíróság tárgyalásán, amelyen a hónapok óta i folyó per végére tettek pontot. A legfelsőbb bíróság ítéletben mondta SS, hogy; tulajdonos nem hibás abban, ha szerelmes természetű kutyusa el- ; csábítja a szomszédban lakó ebleányt...” Ez az ítélet világosan bizonyítja, hogy olt nem tudnak vigyázni az eblegényekre és ebleányokra, nálunk viszont vem vagyunk képesek vigyázni a fiainkra, lányainkra és ráadásul-még felelősek is vagyunk. Mert nálunk min­denki. felelős valamiért, különösen, int nincs felelős beosztásban. A3 anya felelős a gyermekéért, az apa i felelős a gyérmékéért. >. Éppen a napokban mesélte el szüieszuő ismerősöm a felelősségtudat gyönyörű pél- I dajáfi,‘A..dolofj így történt; ..A lányanya a szülőszobá­ban a teiefonköfiypben lapozgat ott. Erre év, felfigyel­tem és azonnal ft segítségére siettem. Szép keresztnevet lsem? a tiabúnali?.-—* kérdeztem. — Hiszen azt « nap­tárban,: megtalálhatja és az sokkal egyszerűbb. A kismama rámnézett és így szólt; * Nem keresztnevei keresek én nővérke, hanem azt szeretném eldönteni) hogy mi legyen a kisfiamnak u vezetékneve? . Ne csodálkozzék a szerkesztő úrt ha. e Tors történet után, néhány olyan dolog jut eszembe, amit bölcs embertől haUotta,m a házasságról, íme néhány böl­csesség; ,.A férfi azért viseli ei. g, házasságot, mert szereti a nőt. A nő azért viseli él a férfit, mert sze­reti a házasságot,” „Egyes emberek egy ideálért har­colnak, mások minél nagyobb jövedelemért. Végül annak az ideálja jobb, akinek nagyobb a jövedelme? „Aki pénzért nősül, az legalább biztosan tiadja, hogy mién nősül...Azt hiszem « példák j» világosam bizonyítják; ezek■ az aforizmák went nálunk, születtek, lösz sálunk ki törődik máf a pénzzel, ha, házasságról van szó. legfeljebb azt nézik meg; van-e a másik fél­nek autója, öröklakása, természetesen bebútorozva. A többi már csak szerelem, kérdése. E gondolatok jegyé­ben zárom soraimat. Nem, pusztítom, tovább a papírt, takarékos leszek, mint az indonéz kormány. Indonéziá­ban ugyanis rájöttek, arra, hogy sok q. hivatalnok, sokT kai több. mint amennyire szükség van, és ezért os elnök azt javasolta: a felesleges hivatalnokok marad­janak otthon, ne járjanak be a hivatalba másért, csak a fizetésükért. Tisztelettel: t te****** *3-4-* **-*-*>♦*♦ ► VV ■* ­RÖVID VIDÁMSÁGOK Egy hölgy meglátogatta Picassot a műtermében. — Mester, — mondja tá­vozása előtt — szeretném, ha valami nyoma lenne látoga­tásomnak. — Meglesz — válaszolta Picasso. — Ráült a palettám­ra! ' * Torzonborz férfi átüt be a fodrászhoz, belerogy a szék be és szinte már el Ls aludt • — Borotválást kérek — suttogja, mielőtt behunyná a szemét. — Uram — válaszolja a borbély, — ahhoz fel kellene emelnie a fejét! — Ja úgy — mondja a sző­rös férfi. — Ez esetben haj­vágást kérek! * — Képes ön eredményesen dolgozni? — kérdezi a sze­mélyzeti főnök a titkárnői állásra jelentkező szép szőke gyermektől. — Hogyne! Legutóbb 2001 frankot gyeriem egy reklám­pályázaton. — De én a hivatalos idő alatt végzett munkára gon­dolok. — Éppen a hivatali idő alatt támadnak a legjobb reklámötleteim. * Alkalmi, gépkocsik eladásá­val foglalkozó kereskedő meg- hökken a következő hirde tésre: ,,Legutóbbi típusú Roils Royce, vadonatúj, 200 frank." Kíváncsian becsönget a jel zeit helyen, s a villában gyászfátyolos nő fogadja: — Úgy van—hagyja hely­ben, — 200 frank. Adja ide és vigye el a gépkocsiját. A kereskedő kifizeti a 200 frankot, de nem titkolhatja megdöbbenését. —’ Pedig egyszerű — ma­gyarázza a hölgy. — Meg­boldogult férjem végrendele­tében előírta, hogy a gépko­csit halála után azonnal ad­juk el, s a. vételárat fizes­sük ki a magántitkárnő.iének. * Késő éjszaka fáradt u-tas lép be egy régi, zord kas­télyba, szállást kér. Ce mi­vel nem tetszik neki a kör­nyezet, csak úgy félénken kérdez. — Történt-e már valaha valami rendkívüli ebben a kastélyban ? — Igen néhány évvel ez­előtt. — Ss mi voh az, kérem­— 18 aludt egy fáradt ittas. — Ss? — Ss reggel még élt. r — Képzelje kedves szom­széd, az az özvegy, aki a múlt héten halt meg, minde­nét az államra hagyta. — Nemes ember.* Ss m* mindene volt? — Öt gyermeke. * — Nte haragudjanak bará­taim, de n«kem már mert nem kell. Megígértem a fe­leségemnek. hogy segítek mosni. — Te segítesz a fel eségednek mosni? —-• csodálkoznak a barátai. — Miért ne? Ö viszont ne­kem segít mosogatni. * Öreg nénike gombát szed az erdőben. Találkozik az erdésszel, aki a néni kosará­ba néz, és azt mondja: — Néniké, ezeket a gom­bákat dobja ei, nem ehetők! — De hiszen én ezt nem / megenni viszem, hanem el­adni — válaszolta kedvesen a »énL HUMOR FEJLŐDÉS. — Sztriptíz-bárt nyitottunk, nátha gyorsabban várossá nyilvánítanak minket... (Sajdik) 1 ■ 11 ■ 1 ■ - ■ ..... ■ , A Z ÖRÖKLAKÁS UTOLSÖ RÉSZI RTF. KIKELTEK A TOJÁSBÓL tSzür-Azabó) *■ Áos ap«s. most miénk a Világi* itfSrennerj) — Fél panellel veri a mellét. (Szűr-Szabó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom