Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

Hétfő: Paprikásburgonya kolbásszal, befőtt. Kedd: Rongyosleves, vese­velő galuskával, alma. Szerda: Zellerkrémleves, rakott húsos palacsinta. Csütörtök: Lencsefőzelék sült hússal. Péntek: Tésztaleves, lekvá­ros derelye, befőtt. Szombat: Zöldségleves, zöld­borsófőzelék sült oldalaissal. Vasárnap: Ebéd: Csontleves, vad- vagy sertéshús vadáezo- san, túrógombóc, bor. Vacso­ra: Hurka, kolbász, szalonna, savanyúság. • Vadhús, vadászosan: Egy kiló lapockát olyan apró da­rabokra vágunk, mint pörkölt­nek szokás. Lúdtojásnyi zsírt forrósíva két nagy fej apróra vágott hagymát folyton ke­verve megfonnyasztunk. Be­leforgatjuk a húst, sózzuk, borsozzuk, s ha a saját levét elfőtte, egy-egy kanál bor hozzáadásával puhára párol­juk. Ha. kész. pár csepp ece­tet adunk hozzá, s egy-két kanál tejfölt. Pirított tarho­nyával tálaljuk. Pedagógia II. Török jelmez. Fekete melltartót sűrűn kigyöngyö­zünk. A török bugyogó egy kb két és fél méteres kar­ton vagy flokon darab, ame­lyet a derékrészen apró öl­tésekkel behúzunk. A bugy- gyos rész úgy készül, mint a mellékelt rajz mutatja. A szoknya teljes bőségének meg­felelő nagyságú bélésdarabbal alsó lapot varrunk a bugyo- góra; a lábnak szabadon ha­gyott helyet gumival behúz­zuk. (Az eredeti török bu­gyogó is így készük) A bemutatott jelmezeket.. otthon található régi holmik­ból készíthetjük. I. Hippie. Megunt nyári ru­hából készül; a ruha elejét felhasítjuk és elütő színű be­tétet varrunk a feasítékba. Művirágokból nyakba akaszt­ható koszorút állítunk össze, a hajba ugyancsak egy-két vi­rágot tűzünk. Az egyik cipót fekete keresztpántokkal erő­sítjük a lábszárra. FARSANGI JELMEZEK III. Űrhajós. Szoros puló­ver, és szoros nadrág össze­dolgozása után kis fémkari­kákat varrunk a nadrág külső oldalára, a karikákat fekete vagy vörös keskeny zsinórral összefűzzük. A sapka horgolt, vagy posztóból szabott. Sz. M. Terápia A gyermek és as olvasás Áramütéssel „gyógyítják“ a hűtlen férjeket — Nagyon rendes á gyerek, csak sajnos, nem szereti a könyveket. A tankönyvet eny­hén szólva utálja, a regények' nem érdeklik. Nem szeret ol­vasni! Lépten-nyomon halljuk ezt a megállapítást, panaszt peda­gógustól és szülőtől is. 48 MILLIÓ KÖNYV Alig néhány száz éve a be­tűvetés, az olvasás még a ki­váltságosok közül is csak a legkiváltságosabbak „tudomá­nya” volt. Az ember ismere­teit, szórakozását auditive — tehát hallás útján, vagy vizuá­lisan látva-nézve szerezte meg. Nálunk 1788-ban jelent meg Dugonics András első magyar regénye, az Etelka. Mai szem­mel nevetségesen alacsony pél­dányszámban. Nagy sikere volt az olvasni tudók körében. A megjelenést követő években a „művelt” olvasók körében divatossá lett, hogy leány- gyermeküket Etelkára keresz­teljék. Talán nem is azért, mert annyira tetszett a mű, hanem azért, hogy bizonyítsák: ők olvasták... Mert sznobok, már akkor is voltak. És most ugorjunk majd két­száz évet. A könyvkiadás évről évre nő (tavaly például 48 millió példány könyv jelent meg), de nő az ember egyéb elfoglaltsága is. Az elmúlt, alig fél évszázadban meg­született a könyv „konkuren­ciája”, a rádió, a film, terjedt a színház, s az elmúlt tíz év­ben rohamos elterjedésével már-már csatát nyert a tv. Valljuk be, kényelmesebben is tálalják a fogyasztásra kész kultúrát, mint a könyv. Hiszen ki tagadná, hogy olvasni fárad­ságosabb tevékenység, mint rádiót hallgatni, filmet, szín­házat, tv-t nézni. KLASSZIKUSOK FILMEN Miért „forszírozzuk” mégis, pedagógusok, szülők is, s köz­véleményünk jelentős többsé­ge, gyermekeink olvasását? Nem válami sznobság, nem va­lami retrograd jelenség ez? Nem a múlthoz való csökönyös ragaszkodás az, amikor egy tanár — köztük jómagam is — az olvasónaplókban azt vizsgálja, ki az a felületes gyermek, aki a kötelező olvas­mányt nem olvasta? Csak néz­te! Egyértelmű a válasz: nem! Klasszikusainkat — kötelező olvasmányaink legtöbbjét —, nem azért viszik filmre, nem azért alkalmazzák rádióra, színpadra, hogy megkíméljék ifjúságunkat az olvasás fára­dalmaitól. Hanem azért is, mert ezekben a művekben al­kotóik nagyszerűsége révén benne van a képi-emberi ábrá­zolás lehetősége is. De általá­ban egyetlen színre, rádióra, filmre alkalmazás sem hű mása, s nem akar hű mása lenni az eredetinek, a regény­nek. A dramaturg, a rendező, az operatőr, a zeneszerző és nem utolsó sorban a színész, hozzáadja a „magáét” is. Né­ha persze úgy, hogy az eredeti mű értékéből sokat elvesznek. Szabad ezt csinálni? — kér­dezhetné joggal az olvasó. Szabad! Sok gyermek — ez személyes tapasztalatom — azért olvasta el Agatha Christi Tíz kicsi néger című könyvét, mert látta a belőle készült filmet, a Tíz kicsi indiánt. He­tekig téma volt ez a városi iskolákban: melyik a jobb, iz­galmasabb, miért van a könyv­ben így, miért a filmben úgy? Hasonló viták zajlottak le a Kőszívű ember fiai, s az Egri csillagok bemutatói után is. De ha ez így van, akkorrvég- eredményben minden rendjén van, akkor miért is beszélünk róla? : BARÁT, AMI GONDOLKOZTAT Nincs rendjén, mert ha csak azt tudjuk, hogy mennyire megsokszorozza a gyermek mű­élvezetét az, ha olvasta a könyvet, s úgy nézi meg a filmet, színdarabot, s, úgy vi­tatkozik róla, máris megdőlt az előző érv. A maradandó, a megduplázott műélvezet igénye az, amelyre rá lehet és rá kell nevelni a gyermeket, s ez a szülői ház feladata is. De nemcsak kötelező olvas­mányok vannak. A száma pe­dig azoknak a könyveknek na­gyobb, amelyekből soha nem készül adaptáció. Ezeket a könyveket csak olvasni lehet. Olvasni és olvasni! Az olvasás megszerettetése, a könyv elsődlegességének a tudatos'‘ása a gyermekben — az, hogy minden film, hang­játék, színdarab alapja az iro­dalom, az írott mű, még akkor is, ha forgatókönyvnek hívják, — a szülők egyik legszebb és nem is a legnehezebb nevelési feladata. Ha a szülői ház se­gítségével — a szülői példa- mutatással — a gyermek rájön arra, hogy a könyv azért is a legjobb barát, mert akkor ve­szem elő, amikor akarom, ak­kor hagyom abba az olvasását, amikor akarom, hogy az ol- sasás során együtt vagyunk az író, meg én —, nyert ügyünk van. Ha azután arra is meg­tanítjuk a gyermeket, hogy egy könyvet nemcsak azért le­het a felénél összehajtani, mert a barát játszani hívja, hanem azért is, hogy megáll­jon és gondolkozzék — pél­dául, hogyan folytatná a cse­lekményt, milyen is ember­közelről az a hős, vagy epi­zódszereplő, akiről olvasott, mit tenne ő a helyében, hol van, mi van még azon a vidéken, amit a könyv bemutat, és így tovább —, szenvedélyes olvasó­vá nevelhetjük gyermekünket, így válhat olyan, érzelmileg gazdag, gondolkodó emberré, így nyerhet a könyv írott be­tűi által olyan maradandó is­mereteket, amelyeket mással nem pótolhat. Minderre azon­ban már kis korától kezdve kell ránevelni a gyermeket. DR. KOLOZSVARY GYULA Kissé ijesztően hangzik és a szakemberek általános helyes­lésével sem találkozik: ha a férj hűtlen a feleségéhez — valószínűleg lelki kiegyensú­lyozatlanságból — akkor újab­ban elektromos áramütésekkel kezelik „betegsége” ellen. Az alapgondolat nem új, s a tu­domány túlnyomórészt alkoho­lizmus esetén alkalmazta is. „Feltételes reflexet’ hoztak létre: az alkoholista a keze­lésnél kedvenc alkoholját kap­ja, de ehhez egy hányásra in­gerlő injekciót is, és ezt mind­addig, amíg kialakul az „al­koholhányinger”-reflex. Ifíost ezzel az „averziós te­rápiával” próbálják gyógyíta­ni a házasságtörést is. A „be­teget" képernyő elé ültetik és szerelmese képeit mutatják neki, de eközben minden egyes képnél fájdalmas elektromos áramütés éri. Felváltva bemu­tatják a feleség kévét is, s eh­hez hangszalagról szöveget hall: a hang elmondja, milyen következményekkel jár hűtlen­sége felesége és családja szá­mára. Ezt kiegészítik hipnó­zisszerű ráhatással, hogy végül is teljesen közömbössé váljék szerelmese iránt. S ha ez az „averziós terá­pia” egnes házassántö-röknél, aki1- egyébként „gvórvjíthatat- lanok" lennének, talán be is válik, mégis jó példát nnújt arra. hogii menüidre belebo­nyolódtunk a technikai gon­dolkodásba, és azt. kévz.ptiiik. honit „árammal” és ..pirulák­kal” minden elérhető: Orvosoktól szerzett értesülés szerint az egyik páciens köz­vetlenül az első „kezelés" után összeomlott, és „mélységes bűntudatot” mutatott. Vitat­hatatlan, hogy lelki szükség- helyzetben volt, s sürgős lel­ki kezelést kellett volna kap­nia. Nem ismerjük az „eset” további lefolyását, de minden­képpen számolnunk kell az­zal, hogy hasonló kísérletek esetén kigyógyítják ugyan a renitenskedő férjet „bajának” egyik külső megnyilvánulásá­ból, de okvetlenül számítani kell arra, hogy súlyosabb meg­nyilvánulásokra vez.pf a fur­csa kezelésmód. RÖVIDEN LSI) AZ ISKOLÁBA*. Cambridgeben az iskola­igazgatók évi kongresszusán az egyik felszólaló elmondot­ta, hogy fagylaltárusoknak álcázott kábítószerüzérek LSD-t adnak el édességek formájában az iskolák kapui előtt. A fiúk azonban már kezde­nek félni az LSD-től. Tud­ják, hogy nem a mennybe jutnak, ha e szert fogyaszt­ják, hanem inkább valame­lyik elmegyógyintézetbe. HIHETETLEN EREJŰ ORKÁNOK A 12-es erősségi fokozatú légáramlás sebessége megha­ladja óránként a 120 kilomé­tert. A trópusi orkánok ide­jén 300 kilométernél nagyobb szélsebességet is mértek. A napr magasságokban azonban még ennél erősebb szélviha­rok is tombolnak. A meteo­rológiai rakéták által méri adatokból kitűnik, hog-" a lég­áramlás sebessége na"-’ ma­gasságokban az óránkénti S54 kilométert is eléri. Lányoknak -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom