Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
99 Megszerettük66 Péter István tez-főkönyvelő: — Mi is telepesként kerültünk Varsádra. Székelyföldről. Istensegítsről. Az első egy- . két évben sokat bizonytalankodtunk, nem tu3tuk, bogy egyáltalában maradunk-e vagy nem. Ahogy véglegesnek érezhettük a helyünket, kezdtük megszokni, megszeretni. Ez időben pont iskolás korban voltam, s Gyünkre jártam gimnáziumba. De az érettségi után nagyon - természetesnek tartottam, hogy vissza jöjjek a mi falunkba, mert akkor már „mí”-fálunk- nak tartottuk. Eleinte az fmsz alkalmazásában dolgoz- f tam, majd pedig átjöttem á j tsz-hez, s azóta megszakítás nélkül — éppen egy évtizede — itt dolgozom. Nem volt nehéz megszoknunk e faluban, mert nagyon gyorsan eltűntek a korábbi torzsalkodások: a különböző helyekről összeverődött emberek megtalálták egymással s az őslakosokkal az emberi hangot A mi falunkban fh'ár nagyon régóta nincs elkülönülés házassági alapon sem. Hogy egyebet ne mondjak, én például székely származású vagyok, de felvidéki lányt vettem feleségül. Néhánvszor meglátogattam a szülőfalumat. Istensegítset is. Aa ott készített fényképfelvételekből egész albumot állítottam ösz- sze. Megörökítettem például az ifitensegitsi iskolát is, amelyben valamikor a betűvetést tanultam. Meg a házsorokat, mondom, egész albumra való képet gyűjtöttem össze - a. szülőföld!'- útról. De a szülőföld valahogyan már csak emlék: itt Varsádon vagyok itthon, itt érzem jól magamat, a szülőföld kirándulási téma lett. Csak mellékesen említem meg, hogy a felszabadulás után Varsádon én voltam az , első., akii -csar ládi házat épített. lí is-Varsát! A-sz&jhagyomány szerint nagyon érdekes története van Kis-Varsádnak. Ez ugyan ma már nem látható, szántóföld és rét terűihez ezen a részen. Valamikor ide költöztették azokat a* családokat, - amelyekben veszélyesen ■ fertőzött beteget-találták. Itt'külön lakóépületet tákoltak maguknak, mert ■ hiszén ^évekig itt ’ kellett. élniük. A külvilággal egyáltalán nem--érintkezhettek. A2. anyaközségbetiek úgy látták el őket' eleiemmel, hogy a kosarat letették a rétre, s amikor eltávoztad,; érte mehettek az-elkülönítettek. A következő alkalommal mindig egy-két méterrel idébb> tettek le a csomagot. hogy még' azzal a terű lettel se érintkezzenek, amelyet a fertőzöttek megjártak. „Reméljük a legjobbakat“ Tavaly is. sok tanács -egyesült . Tolna megyében. A- varsáin . tanács például a gyön- kiVéL' 'A közigazgatási köz- ' porit -Gyönk 'lett.' annál is inkább mert ezzel a tanáccsal más község tanácsa is egyesült. Varsádon tanácsi kirendeltség maradt. Lavasy Imre kirendeltségvezetővel, aki korábban Varsádon a vb-el- nöki funkciót töltötte be, az egyesülés tapasztalatairól beszélgettünk. — Érezhető-e már az egyesülés hatása? — Egyelőre még átmeneti helyzetben vagyunk. Az egyesülés hivatalosan megtörtént, az egyesült tanács közigazgatási szabályai szerint dolgozunk, de azóta kevés idő telt el ahhoz, hogy messzemenő tapasztalatokat szerezhettünk- volna. Egyelőre reméljük a legjobbakat A lakosság ügyes-bajos dolgainak zömét továbbra is itt végezzük. Itt '•^emtéhsf a forma lényegében a megszokott. Anyakönyvi és adóügyekben viszont be kell járni Gyönkre. Ez egyelőre még szokatlan, de minden bi- i zonnyal kialakul majd ennek is valami egyszerűbb módja. Schmidt János . györkönyi evangélikus lelkész nagyon értékes monográfiát írt a dunántúli németség bevándbrlá- sáróL Ebben több helyen-* említi a varsádiakat is. Az előz-í ményekről leírja, hogy a németföldön rendkívül mostoha sorsban volt részük. A francia király fényűző udvartartását utánzó fejedelmek minden lehető módon szipolyoz- ták a parasztot Ha egy-egy heijceglány férjhez ment, a kelengye költségeihez külön adót szedtek, ha a fejedelmi család tagjainak utazási vágya támadt, .í ismét. adót szedtek a költségek fedezésére, a tucatnyi egyéb, adótól'nem isv beszélve; *Ez - végül .is- arra kész-„ tette a. német|párasztot,Vho£y útra keljén, a'szélrózsa valáme- lyik. irányéba. Sokan a~'Kárpát-medencének vették útjukat, s itt Varsádon kötöttek ki, amely a törökdúlás követkéz-* tében teljesen elnéptelenedett. Varsád közvetlenül a telepítés előtt a Mercy család birtokát képezte, de magára a telepítésre már az új tulajdonos, Székely István idejében került sor. A fala központjában új iskolát létesítettek egy régi paBontás és újraépítés Másfél—két évtizeddel ezelőtt bontási hullám indult meg Varsádon. Sokan azt hitték, hogy semmi sem marad a faluból. Az egyik -istállót, a másik présházat bontott, ki ilyen, ki olyan indokkal, engedéllyel, engedély nélkül. Az őslakosoknak s a telepesek többségének, akik igyekeztek gyökeret verni Varsádon, valósággal vérzett a szívük a sok rombolás láttán. Az építőanyagot -pedig elhordták a legkülönfélébb helyekre: Komló, Pécs, Majos, Érd, Sárszentlő- rinc, Kölesd stb„ s ott új ház építéséhez használták fel. A meggondolatlan pusztítást a tanács végül megállította egy szigorú intézkedéssel: a lakosság javaslatára elhatározták, hogy csak annak ad bontási engedélyt, aki az anyagot a faluban hasznosítja. Ennek is lett foganatja, meg időközben megszaporodott azok száma is, akik a falut magukénak érezték, így aztán 5—10 évvel ezelőtt fokozatosan megkezdődött a falu újjáépítése. A lélekszám ugyan szakadatlanul csökken, de aki ott maradt, annál jobban ragaszkodik hozzá, s ezt szemléltetően mutatja, hogy az elmúlt években majd minden házat tataroztak, csinosítottak, korszerűsítettek. Jellemző, hogy három kőműves is kért iparengedélyt, de a vállalatoknál dolgozó szakembereknek is akad hét végén munkájuk. Minden falunak megvan a maga, úgynevezett hőskora. így nevezték el a felszabadulást követő éveket; amikor a semmiből kellett előteremteni a2 új élet megindulásának feltételeit, amikor sokan erejüket meghaladó feladatokat voltak kénytelenek vállalni, amikor nagyon sok emberben párosult a józan törekvés sutaságokkal, káros túlzásokkal, amikor idő sem jutott arra, hogy higgadtan végiggondoljunk egy-egy akciót. Ennek az időszaknak sok tünetét ma már megmosolyogjuk, mégis hőskor volt az a javából, mert hiszen ebből a sok ellentmondásból bontakozott ki felfelé ívelő pályánk. Varsádnak ezt az időszakát a legkülönfélekép- pen emlegetik: Szolvik-éra, Szolvik-paradicsom. Gyakran hallható a Szolvik-falva elnevezés is, ami ugyan sosem volt hivatalos név, de sokan tréfásan — célzatos kritikai éllel egyszerűen így emlegették e községe: Nem a környékbeliek, hanem maguk a varsádiak. Az évszámok pontos megjelölése helyett ma is gyakran mondják ezzel a kapcsolással: „Amikor még Szolvik-falva voltunk.. A történeti szálak egyidejűleg sok mindenben gyökereztek. Az egyik és leglényegesebb, hogy a bombázások zűrzavaros hónapjaiban Varsádra került Budapestről egy Szolvik János nevű mun- kásember. Annak idején tömegesen telepitették vidékre a fővárosiakat, így eleinte Szolvik János sem tűnt feL Később azonban egyre többen felfigyeltek ertelmes megnyilatkozásaira, „jó kibeszédjére”, talpraesettségére. Először csak álnévét jegyezték meg, de később nyomatékos érvjelleg tapadt a nevéhez. A háborús vitákban egyre többen hivatkoztak rá: „De hiszen Szolvik János is így mondta..A felszabadulás utáni többpártrendszer idején pedig már mindenki azt leste, hogy Szolvik János kinek a programbeszédét hallgatja meg, milyen párt gyűléseire jár el. Belépett a kommunista pártba, s ez egyszerre át- billentette a mérleget a faluban erre az oldalra. Abban az időben egyébként is nagyon a szemé- ** lyekhez tapadt minden izmus: ha valaki szimpatikus volt, azt a pártot is annak tartották, amelyet ő képviselt. Csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy Varsád közéletének meghatározó személyisége Szolvik János, aki mint nagyszerű szónok, még a szomszédos községekben is tekintélyt szerzett. Közben megkezdődött a telepítés. A kitelepítésre ítélt svábokat még el sem vitték, már érkeztek a székelyek, később pedig a felvidékiek, s egyéb telepesek. A székelyek vándorútjuk során ragaszkodtak az eredeti közösségi szervezetükhöz, még a falunevet is „magukkal vitték”; ahova először letelepítették őket, a községet elnevezték Is-. Szolvik-falva íensegítsnek. De innen tovább nyomták őket, s így kerültek végül Varsádra. Mindjárt hangoztatni kezdték, hogy ezt a falut el kellene nevezni Istenség!tsnek. A többiek tiltakoztak: — Istensegítsnek? Akkor, amikor nekünk van egy Szolvik Jánosunk? Inkább legyen Szolvik- falva. Maga Szolvik János pedig, aki egyébként rendkívül szerény emberként érkezett a faluba, időközben a kelleténél több önbizalmat szerzett: a kétségtelen sikerek kezdték elhomályosítani. Az egyik gyűlésen rendkívüli hévvel bizonygatta, hogy mennyire megváltozik majd a szegényember élete, amiben vitathatatlanul igaza is volt. De az érveléshez szemrebbenés nélkül hozzáfűzte azt is: — Eljön majd az idő, amikor nekem pedig szobrot állítanak ennek a községnek a főterén. Éz persze nem jött , el, s nem is jön el, mert Szolvik János erre azért mégsem szolgált rá. „Szónoki bedobása” azonban abban' a forrófejű hangulatban rá nézve nagyon is kedvezően hatott: megtapsolták. Valahogyan egyré inkább úgy tűnt, hogy a népi demokrácia hozta változásokért Szolvik Jánost kezdik tisztelni. Ennek az embernek valóban nagybecsű érdemei voltak, de ezekből végül is megalapozatlan nimbusz kerekedett: Szolvik Jánost sokkal többre becsülték érdemeinél. Ma, az évtizedek múltával is el kell ismerni, hogy sok tekintetben becsülendő volt ennek az embernek a szerepe: mint kommunista agitátor, egyaránt megnyerte a falu minden rétegét, őslakos svábot, sokféle telepest egyaránt. A székelyek például maguk is nagyon respektálták Szolvik Jánost és elálltak az Xstensegítstől a Szolvik-falváért... De ugyanez rejtette magában a mind nyilvánvalóbbá váló veszélyt is: nem jó, ha valahol túlzottan előtérbe kerül valakinek a személye, s az ő javára írják azt is, ami társadalmi siker. Amikor a faluban ünnepséget, felvonulást rendeztek, ilyen jelszavak hangzottak el: „A párttal és Szolvik János vezetésével előre!”, „Éljen Rákosi és Szolvik!”. Oda fajult a dolog, hogy úgyszólván minden döntési jog az ő személyi hatáskörébe került, függetlenül attól, hogy a törvény hogyan írta «.lő. A személyes döntései pedig, — mint ahogyan ilyen esetekben lenni szokott —, hol egyeztek a faluközösség véleményével, hol nem. Ellentétbe került a demokratizmus és a személyi törtetés. Egyelőre Szolvik jól bírta magát: újabb és újabb érvekkel, kezdeményezésekkel próbálkozott. Még 1949-ben termelőszövetkezetet is szervezett a faluban. Ez átmenetileg megerősítette a tekintélyét, de közben sokasodtak, akik ferde szemmel néztek rá. Ahogyan nőtt a tömeg látóköre, úgy mind többen elpártoltak tőle. Az ötvenes évek elején pedig maga is kénytelen volt belátni: eljárt felette az idő. Nem tudom, hogy egyáltalában erénynek nevezhető-e, de tény, hogy önmaga félreállt, visszavonult minden közéleti tevékenységtől, majd el is költözött a faluból. Nem állítanak neki emléket, de nem is szidják, nem átkozzák, mert arra sem szolgált rá: emberi gyengéi miatt elsöpörte az idő. A falu persze megmaradt Varsádnak... BODA FERENC v A varsádi németség
