Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

ü tudomänf

i'iwtl őirtizede

Az új évtized küszöbén azt a kérdést tettük fel néhány vezető tudósnak, hogy az 1970—80-as évek között mit várnak saját szakterületük fejlődésétől ?

Jánossy Lajos akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár, az MTA alelnöke:

A fejlődés várható legérdekesebb kérdései egyikének tartom, mennyiben sikerül az elkövetkező évtizedben megoldani az eddig csak bombákban felhasznált fúziós energia békés célú alkalmazását, vagy gyakorlatban és széles körben hasznosítható módszereket kidolgozni a nagy tömegben feltalálható tórium hasadási energiájának felhasználására. A technika fejlődésének ezek a remélt eredményei, — vagy közülük akárcsak egyik is — óriási, ma még nem ismert és várhatóan rendkívül olcsó energiaforrásokat szabadítanának fel és adnának az emberiség rendelkezésére. Milyen technikai újítások és mi* korra váltják valóra ezeket az — elméletileg rpár mindenképpen megalapozott — elképzeléseket, még nem tudjuk.

Egy dologra azonban — és nemcsak a fúziós energiával kacsolatban — a kérdés felmerültekor és a továbbiakban is állandóan figyelmeztetnünk kell. Sokakban él a tévhit, hogy a jövőben majd korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló és olcsó energia az emberiség problémáinak döntő többségét megoldja. De ez nem így van, az energia nem minden. Az ipari költségeknek az energiafogyasztás csak kisebb i-észe és ha ezt a részt igen jelentősen csökkenthetnénk is. csak annyit jelentene, hogy a rendelkezésre álló munkaerő kisebb hányadát kellene fűtőanyagok előállítására használni, és így több terméket és Olcsóbban tudnánk előállítani. Ennek kihatása azonban lényegileg azonos lenne bármely más. a munka hatásfokát növelő felfedezésével.

Az olcsó, vagy akár ingyen energia n^jpg nem jelenti a földi paradicsomot. Nagy segítség az árubőség megteremtésére és az kedvező a társadalom szempontjából, de Önmagában még nem jelenti az emberiség boldogságát. Az USA-ban például, ahol az egy főre eső fogyasztás jelentősen meghaladja bármely más ország foyasztá- sát, az emberek milliói sokat szenvednek politikai és társadalmi problémáktól. A vietnami háború milliók számára jelenti a rettegést, a faji megkülönböztetés a lakosság jelentős százalékát tölti el elkeseredéssel,

A technika robbanásszerű fejlődése mellett elengedhetetlen, hogy a politikai és társadalmi fejlődés lépést tarthasson ezzel, mert csak ez teremtheti meg az előfeltételét annak, hogy az emberiség nyugodtan élvezhesse munkájának gyümölcseit. Sokszor már közhelynek tűnik, de ez marad az emberiség sorsdöntő kérdése a technika és tudomány sokszor fantasztikusnak tűnő eredményei évtizedeiben is: hogyan lehet a háború veszélyét elhárítani az emberiség feje felől ?

Amíg ez a veszély nem szűnt meg, a termelés igen nagy részét foglalja le. vonja el az élelmiszert, ruhát, lakást, vagy akár nagyobb értékű fogyasztási javakat váró emberektől az agresz- szióra, vagy agresszió elleni védelemre történő felkészülés,' és ez köti le nagymértékben a tudományos erőfeszítéseket. Nem ismeretlenek azok a milliárdos nagyságrendű számok, amelyek önmagukban megmutatják, hogy a gazdaságilag fejletlen országok embertelen nyomorát szinte egy- csapásra meg lehetne szüntetni a fegyverkezésre fordított kiadások egy részével.

Mindezen túl azonban az emberiségnek viszonylagos anyagi jólétben élő része sem élhet mindaddig nyugodtan, amíg a háború veszélye fenyeget. Reméljük — és nem tartom túlzót! optimizmusnak — hogy a következő évtized a tudományok fejlődésének eredményeként ^ is. amelytől elválaszthatatlan a szocializmus építésének várható további fejlődése — segít közelebb hozni az emberiség nagy álmának megvalósulását és a tudomány eredményei az egész világon a békés építés céljait szolgálhatják.

Dr. Straub F. Brúnó, biokémikus, akadémikus. e#«temi tanár, az MTA alelnöke:

Az elmúlt évQzed egyik legnagyobb változása az volt, hogy gyakorlatilag minden tőkés állam rátért a tudomány hosszú távú tervezésére, felismerve annak jelentőségét az élet minden területén és egyúttal elismerve a szocialista államok tervszerű tudományos fejlődésének eredményeit. A tervezés egyik előfeltétele az elérhető célok kijelölése, mielőtt az erők és eszközök mozgósítását elvégezzük. Az elérhető célok kijelölése azonban egyre nehezebb lesz, éppen a gyorsuló haladás miatt. Ha visszatekintek arra. hogy tíz évvel ezelőtt mit jósolhattam volna meg szűkebb tudományterületem fejlődéséről, egyértelműen azt mondhatom, hogy meg tudtam volna jósolni annak elérését, aminek tudományos elvi alapjai már rendelkezésre álltak. Azt pl., hogy a fehérjék szerkezetének felderítésére megismert. módszerek alkalmazásával nemcsak, több fehérje szerkezetét, hanem a szerkezet elvi lényegét megismerjük és lehetővé vált fehérje mesterséges előállítása. Meg lehetett volna jósolni, és be is következett, hogy a nukleinsavak szerepének fő vonásait megismerjük, s most az évtized végén sikerült is egy gént (egy dezoxiribo- nukleinsavat) tisztán előállítani.

Ugyanígy most meg tudom jelölni azt, hogy a ma rendelkezésre álló elvi és módszertani alapokon a hetvenes évek során meg fogjuk ismerni a magasabbrendű sejtek oszlása és specializálódása alapját képező biokémiai, molekuláris biológiai folyamatokat. El fogjuk tudni érni, hogy bizonyos tulajdonságokat alacsonyabbrendű, talán még növényi szervezetekbe is, kémiailag szintetizált gének bevitelével kívánatra be tudunk vinni. Meg fogjuk ismerni a gyógyszerhatások alapját képező sejthártyák szerkezetét és működését. Talán teljes mértékben meg fogjuk ismerni a növényi fotoszintézis módját és azt utánozni fogjuk tudni laboratóriumi körülmények között. Végül előrelátható az is, hogy a közeli években a hazai kutató tevékenység ugrásszerűen növekedni fog az építés alatt álló, új intézetek (Szeged) segítségével, s így a magyar kutatás részesedése a jövő eredményeiben nagyobb lesz, mint az elmúlt két évtizedben.

A tudomány fejlődése azonban az előre látható mellett meglepetésekkel is jár, ezt az elmúlt évtized biológiai kutatása is bizonyítja. Nem lehetett 10 évre előre látni, hogy a működések szabályozásának alapelveit (allosztéria, operátorelmélet) felfedezzük; ha előre láttam volna 19S9 ben, akkor ezt én fedeztem volna fel 1960-ban. s nem mások később. El kell készülni váratlan, még nagyobb jelentőségű dolgokra is, hogy milyen területen, nem tudom. A zseniális, nagv horderejű felfedezések, mint amilyen az urán- hasadás, vagy a biológiában a Mendel-törvénvek. vagy a penicillin felfedezése volt —, nem jósolhatok meg. A biológia az elmúlt időkben a legjobb képességű fiatalokat vonzotta magához, így az megjósolható, hogy több ilyen váratlan felfedezés várható a következő évtizedben.

Mit jelent mindez a gyakorlat szempontjából? .Azt, hogy pl. rövidesen enzimgyárak fognak létesülni, amelyek nemcsak a mosószerek, hanem számos más ipari folyamat számára fognak enzimeket készíteni (élelmiszeripar, gyógyszeripar, stb.). A mezőgazdaság és az állattenyésztés a nemesítés és termesztés új módszereivel hatalma san növekvő termékenységet fog elérni. Az orvostudományban az egyes örökletes betegségek megnyilvánulását meg tudjuk akadályozni, egyes daganatos betegségek kórokozójának felismerésével tovább fog erősödni a rák kemoterápiái kezelése. Hatalmas fejlődés várható az orvostudomány szempontjából azért is, mert ez az évtized meg fogja oldani az ellenanyagok keletkezésének módját, s így eldönthető, hogy a sebé szeiben mi ültethető át és mi nem.

Dr. Gegesi Kiss Pál orvos, akadémikus, egyetemi tanár, az MTA elnökségének tagja:

Az orvostudományt — úgy vélem —. helyesebb lenne egészségtudomány elnevezéssel jelölni. Ma az a átitató korszerű, akinek figyelme döntően a meglévő eg^pség megvédésére és ezzel együtt a baj, a betegségek megelőzésére irányul. Mennvi bajt, aggodalmat, szorongást, fájdalmat, mennyi költséget, sőt mennyi idő előtti halált lehetne megelőzni, ha az orvostudományok eddig elért elméleti és gyakorlati eredményeit teljesen át lehetne vinni minden család, minden ember mindennapi életében való folyamatos alkalmazásra. Az orvostudományok által elméletileg megoldott kérdések közül csak néhány olyant emelek ki, amélyek általános alkalmazását szeretném megvalósítva látni az 1970—1980 közötti évtizedbep. A csecsemők és kisgyermekek helyes táplálása, helyes testi és lelki ..nevelése": gondozása, szoktatása, tanítása, oktatása mind a csa Iádban, mind a családon kívüli közösségekben, mind a társadalom széles életében. Ugyanígy szeretném megvalósítani a felnőttek mindennapi életélésében a tudományok által elért eredmények hasznosítását. A megfelelő életritmus beállítását: a munkálkodás, a pihenés, az üdülés, a szórakozás egészséges váltogatódásának érvényesítését, az emberi életnek mind az egyes napjaira, mind éveire, mind évtizedeire vonatkoztatva. Kell-e itt hangsúlyoznom a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a nem megfelelő táplálkozás, a nem megfelelő pihenés, üdülés, az éjszakai, a hétvégi szórakozásokkal való haj- szoltság ártalmait? Azt szeretném, ha a mi ..ember központú" társadalmunkban az 1970— 1980 közötti évtizedben e kérdésekben elért or vostudományi ismeretekből minél több véglegesen átmenne az emberek mindennapi élete gyakorlatába.

Ami az orvostudományok elméleti jellegű munkáját illeti, a kutatóknak van néhány nagyon súlyos „adóssága’’ az emberek, az egész világ iránt. Talán első helyre teszem, mint megoldható kérdést az ún. érelmeszesedés kérdését. Az eddigi kutatások eredményei mintegy előkészítették a következő évtizedre e súlyos és úgyszólván minden idősödő embert fenyegető probléma megoldását. E kérdés végleges tisztázása sok szívhalál, sok agyi halál, sok szívbaj, sok vesebaj, sok idegrendszeri és érzékszervi betegségJ megoldását hozza majd.

A megoldásra elméletileg mintegy előkészített másik kérdés az ún. „vírusprobléma". Mind a vírusok szaporodására, terjedésére, az élő' szervezetben való megtapadására, az ekként megbetegedett szervezet gyógyítására, sőt a megbetegedés megakadályozására irányuló kutatások eddigi eredményei olyan reménytkeltők, hogy el tudom képzelni az 1970—1980 közötti évtizedben a kérdés elméleti, általános megoldását. Ide sorolom az interoferonra, a sejtekben keletkező ál talános védő ellenanyagra vonatkozó kutatásokat is.

Nem látom ilyen megnyugtatónak az emberi rák, valamint az emberi fehérvérűség mibeh- létére, gyógyítására, keletkezésének megelőzésére irányuló kutatások eddigi eredményeit. Az eddigi eredmények nem azt mutatják, mintha 1.970—1980 között az emberi rák- és az emberi fehérvérűség-kérdés megoldásra kerülne. A végleges megoldáshoz még további évtizedekben az eddigieknél sokkal nagyobb anyagi, felszerelt- ségi és szervezettségi feltételek biztosítására volna szükség. Talán 1970—1980 között felismeri az emberiség, hogy a katonai kiadásokra, a háborús felkészültségre, a világon lévő feszültség fokozására fordított milliárdok hasznosabban volnának felhasználhatók ilyen célra.