Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 8. szám
Megyénk ifjúságának társadalmi és politikai helyzete ii. A munkásfiatalok számaránya megyénk ipari fejlődésével párhuzamosan növekszik. Megyénk iparfejlesztése — MMG, FÖÉV, az Orion tamási üzeme, a Dombóvári Kesztyűgyár, valamint a korábbi üzemek nagymértékű fejlesztése — a munkásifjúság létszámának jelentős növekedését eredményezte. A szövetkezeti iparban is tovább nőtt a fiatalok száma. A munkásutánpótlás jelentős része az eddig mezőgazdaságban, kisebb része a már iparban dolgozó családok fiaiból, lányaiból került ki. A mező- gazdaságból az iparba került fiatalokban a munkásosztály tagjaira jellemző sajátosságok kialakításához nem nyújthatott elég segítséget a családi környezet. Ezeknek a fiataloknak meg kell tanulni, szokni az üzemi munkásokra jellemző, nagyobb fegyelmet, pontosságot, összefogást. Ennek ellenére ezek a fiatalok már érzelmileg a munkásosztályhoz tartozónak vallják magukat. Az üzemi KISZ-szervezeteknek nevelőmunkájuk során jóval többet kell tenni azért, hogy a paraszt származású fiatalok nemcsak foglalkozásukat illetően legyenek munkások, hanem gondolkodásukban, élet- szemléletükben és magatartásukban is méltóvá váljanak a munkásosztály forradalmi hagyományaihoz. A munkássá válás folyamatában jelentős szerepet játszik a szakmunkásképzés, amely az ifjú nemzedék jelentős tömegeit készíti fel a munkáséletre. Megyénkben a meggyorsult iparfejlesztés követelményeként — a szakmunkástanulók száma 1965 óta mintegy 1000 fővel nőtt. A nagyarányú létszámemelkedést nem követte megfelelően a képzés tárgyi és személyi feltételeinek javulása. Á tanintézetek túlzsúfolttá váltak, többségükben kétműszakos oktatás folyik. Több helyütt elavult és hiányos a felszerelés. A gyakorlati képzés sem mindenütt megoldott. A tanulók nagy része szétszórt, rosszul felszerelt vállalati tanműhelyekben dolgozhat, így az adott üzem technológiai színvonalának és a szakmának csak kis részét ismeri meg. A szakoktatók jelentős része még nem rendelkezik megfelelő iskolai végzettséggel, továbbképzésük sem megoldott. A tanulókkal való bánásmód sem mindenütt megnyugtató. Szakmunkástanuló-kollégiumunk nincs. A tanulók zöme bejáró (Szekszárdra 1200 fő), és ezek helyzete a legnehezebb, az utazással, várakozással eltöltött idővel együtt napi munkaA címben jelzett hatalmas összeget fizette ki az elmúlt évben ügyfeleinek az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága. Legnagyobb összeghez — negyvenhárom és fél millió forinthoz — a termelőszövetkezetek jutottak a növénykultúrákban és az állattenyésztésben bekövetkezett károkért. „Rekorder” a naki Dózsa Termelőszövetkezet volt, egymillió nyolcszáz- ötvennégyezer forintos ösz- szeggel. 4257 esetben fordultak elő személyi sérülések, illetve halálozások, amikor a biztosító kereken •négymillió forintot; 5087. alkalommal peidejük meghaladja a 11 órát. Az iskolák túlzsúfoltsága miatt a várakozási idő szervezett kitöltése sem megoldott, mivel jelentős részét a várótermekben, vagy az utcán töltik. Mindez hátráltatja az ipari tanulók erkölcsi, politikai fejlődését is. Üalaszthatatlanul fontos tehát á szakmunkásképzés korszerűsítése, anyagi, technikai és személyi feltételeinek gyors javítása. A munkássá válás folyamatában, a munkásfiatalok gondolkodásának és magatartásának formálásában meghatározó szerepe van a termelésbe való bekapcsolódásnak, a munkahelyi körülményeknek, az üzemi kollektíva erkölcsi, politikai hatásának. A fiatalok igénylik, hbgy munkájukat, szaktudásukat elismerjék és megbecsüljék. Döntő többségük az életben való érvényesülés fő útját a nagyobb szakmai képzettségben, a jobb munkában látja. A munkásfiatalok többsége nem csupán megélhetése eszközének, hanem élethivatásának tekinti választott szakmáját. Üzemeinkben fontos szerepet tölt be a szocialista munkaverseny mind a tervteljesítés, minőség és gazdaságosság terén, mind a közösségi ember kialakításában. A KISZ termelést segítő tevékenysége az elmúlt évben sokszínű, gazdag mozgalmakat, új munkaversenyformákat eredményezett, amelyek kedveltek a munkás- fiatalok körében. Az 1969-es évben 109 ifjúsági brigád kapcsolódott be a szocialista tori- gádmozgalomba. ötszázhuszón- négy fiatal vett részt a „Szakma Ifjú Mestere” mozgalomban és a „Ki minek mestere?” vállalati, megyei és területi vetélkedőin is közel 200-an' versenyeztek. Üzemeink többségében a fiatalok munkájának értékelésénél figyelembe veszik a szocialista munkaversenyben elért eredményeket és nem marad el annak - anyagi, erkölcsi elismerése, ösztönzése sem. Megyénk munkásifjúságának általános megítélésekor megállapíthatjuk, hogy döntő többsége tettekkel tesz hitet a párt politikája, a szocializmus építése mellett. Politikai és szakmai műveltségük, öntudatuk növekedésének következtében egyre nagyobb felelősséggel veszik ki részüket az építőmunkából. Nagy részük érdeklődik az üzemi problémák és azok megoldása iránt, bírálja a fogyatékosságokat, elítéli a társadalmi érdekekel szembeni egyéni érvényesülést. dig vagyonbiztosítási károk, melyekért ötmillió forintot fizetett. Szépen fejlődtek a biztosítási és önsegélyező csoportok, melyek biztosítási díjának jelentős hányadát visszautalják a tagoknak. Az ilyen csoportok taglétszáma megközelíti a harminchétezret, mintegy harmad részük termelőszövetkezeti tag. Kétezernat- százan részesültek rendkívüli segélyben, négyszázhuszon- nyolcan vettek részt szervezett üdültetésben, háromszáz- kilencvenen pedig különböző utazásokon — közülük negyvenhetén külföldi utakon. A munkásfiatalok nagy része bekapcsolódik a párt-, KISZ-, illetve szakszervezeti 1 oktatás különböző formáiba. Politikai fejlődésüket, érettségüket bizonyítja a bel- és külpolitikai események iránt megnyilvánuló érdeklődésük is. Nagy jelentőségű az a szolidaritási érzés, amely a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népek — elsősorban a vietnami nép — erkölcsi és anyagi támogatásában is naponta megnyilvánul. Emellett még elszórtan a munkásfiatalok körében is találkozunk a szocialista társadalomtól idegen életideálok hirdetőivel, közvetítőivel. • Ezek számára a munka még nem lelkiismereti ügy és a túlhajtott anyagi érdek, az <anyagiasság áll az első he- : lyén. Ez a réteg a társadalmi, politikai tevékenységből is kivonja magát. Az elmúlt években az élet- színvonal emelkedett és ez kifejeződött a munkásifjúság életkörülményeinek javulásában is. A KISZ-korosztályú munkásfiatalok átlagkeresete 1400—1500 forint, a fiatal házasoké ma már 2500—3000 forint. Egyes vállalatoknál a fiatal szakmunkások keresete eléri az 1800—2500 forintot. Nagy jelentőségű volt a kezdő szakmunkások bérének rendezése. Az üzemek többségében, helyesen, együtt alkalmazzák az anyagi és erkölcsi elismerést, ösztönzést a fiataloknál. A fiatal szakmunkások és műszakiak erkölcsi és anyagi megbecsülését mutatja, hogy az üzemek középszintű vezetésébe egyre több fiatal kerül vezető beosztásba. Az önálló élet megalapozásának igénye a munkásfiataloknál a múlthoz viszonyítva korábban és gyakran türelmetlen módon jelentkezik. Az ehhez szükséges eszközök megteremtése — lakás, bútor — valamint az életkori sajátosságokból adódó szórakozási és egyéb szükségletek kielégítése jelentős összegekbe kerül. Ezért sokan egyéb munkát, mellékfoglalkozást is vállalnak. Többen emiatt maradnak távol a társadalmi tevékenységtől. A munkásfiatalok többségének — mintegy 70—75 százalékának — legnagyobb gondja a lakás. Jelenleg a fiatalok mintegy 25 százaléka rendelkezik saját lakással, 45 százalékuk szülőkkel lakik együtt és ezeknek a lakás- problémája is csak részben megoldott. A munkásfiatalok túlnyomó része a munkahelyétől távol lakik. Nyilvánvaló igény részükről is, hogy szeretnének a szülőktől külön, illetve munkahelyükön élni. A munkásfiatalok 30 százaléka albérletben lakik. Ezek helyzetét különösen nehezítik a rossz al bérleti viszonyok. Többségük havonta 300—600 forintot fizet albérleti díj fejében. A közelmúltban az illetékes szervek (tanácsok, OTP, KISZ) részéről megindult kezdeményezések lehetővé teszik, hogy a KISZ-lakásépítési akciói révén valamelyest javuljon a fiatalok lakáshelyzete. Szeretnénk, ha üzemeink is hatékoyan felkarolnák támogatnák ezt az akciót. VARJAS JÁNOS a KISZ MB. titkára 58 és fél millió forint Hozzátenni a kevéshez Balogh Mária gondolkodásra késztető, közéletű töltésű riportja napok óta beszédtéma. Az egyik budapesti kisipari termelőszövetkezetben január 1-től kevés • híján 500 csökkent munkaképességű ember maradt kereset nélkül, minthogy az általuk készített termékekre a ktsz az üzleti partnertől nem kapott megrendelést. A riporternő tiszteletreméltó következetességgel járt á dolgok végére és az igazságkeresők szenvedélyével leplezte le azt a felfogást, amely jogcímet keres az „elembertelenedés- re”. önmagán is túl mutat ez a riport és nem csupán „egy esetről” van szó, ha-* nem arról, hogy sokak szerint az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában a szív, az érzelem nem játszhat szerepet amikor a nyereségről, a jövedelmezőségről, a konkurenciáról beszélünk. Dr. Dimény Imre miniszternek kellett közbelépnie, salamoni döntést hozott, hogy a konkurrencia-harc- ban alulmaradt ktsz. újból megrendelést kapjon' és a csaknem félezer csökkent munkaképességű ember továbbra is keresethez jusson. A közönyt, a nemtörődömséget leleplező tévériport nyomán tehát intézkedés történt. Kérdés azonban, hogy a csökkent munkaképességűek szívszorltó nyilatkozatát hallgató tsz- tagok, falusi vezetők közül éreztek-e lelkiismeretfurda- lást azok, akiknek a környezetében az idős, a koruk miatt csökkent munka- képességű gazdák tengődnek. Nyugtalanítja-e őket a saját öregeik sorsa? Több közös gazdaságban sajnos az idős járadékos tagokról megfeledkeznek év közben is és év végén is. Akad néhány termelőszövetkezet, ahol a járadék összegét minden hónapban, minden negyedévben kiegészítik vagy pénzben, vagy természetbeni juttatással, de sokkal több ma még azoknak a tsz-eknek a száma, amelyekben a gondoskodás, a törődés legfeljebb szavakban nyilvánul meg tettek helyett. Tolna megyében 10—15 közös gazdaságban térítés nélkül szállítják haza az idős tagok tüzelőjét, s fejadagját. Más erős, jómódú közös gazdaságokban a forintos gondokkal küszködő öregeknek zord szigorral Viszont minden szolgáltatást felszámolnak. A fuvarköltséget éppúgy, mint a háztáji föld szántási díját. Még a kevésből is elvesznek, lecsípnek ahelyett, hogy a kevéshez valamit hozzátennének. Balogh Mária riportja beszédtéma a falvakban is. De ne csak beszédtéma legyen. A tsz-ekben a rendeletekben foglalt előírások szerint ezekben a napokban végzik a jövedelemfelosztást. Mód van rá, hogy az emberség tettekben is megnyilvánuljon olyképpen, hogy ne feledkezzenek meg az öregek csekélyke jövedelmét kiegészíteni. A törvény a szociális és kulturális alap minimumát megszabja. De a maximumát nem. Ebből az következik: Tolna megyében a tsz-ek anyagi helyzete olyan, hogy a dolgozó tagok nem érzik meg, ha a közösség pénzben, természetbeni juttatásban fejezi ki törődését, emberségét az öregekkel szemben. Szp. A bárka télen... Foto: Tóth Ivár^../
