Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

Változó követelmények — változó szabályozók Az éves tervek végrehajtá­sát, a gazdaság terv szerinti fejlődését 1968 óta — terv- utasítások helyett — a szabá­lyozók biztosítják. Ebből adó­dik, hogy a rövid távon való szabályozók egy részét — egyebek között a hitelpoliti­kát — évről évre összhangba hozzák a tervcélokkal. Egyes szabályozók módosítását emel­lett működésük tapasztalatai is indokolttá tehetik. Amennyi­ben ugyanis a gazdaság fejlő­dése bármely ponton lényege­sen eltér a tervezettől, az ilyen jelenségek végső soron arra utalnak, hogy egyik, vagy másik szabályozó nem elég hatékony. A szabályozók 1970. évi változásai összefüggnek mind a tervcélokkal való össz­hang követelményével, mind pedig azokkal a negatív jelen­ségekkel, ellentmondásokkal, amelyeket az eddigi működé­sük váltott ki. Az elmúlt két évben a leg­több bírálat a bérszabályozás rendszerét érte, amely hozzá­járult a létszám gyors növelé­séhez és a termelékenység stagnálásához. Az új mecha­nizmus bevezetése előtt — mint emlékezetes —, felmerült az aggály, hogy a vállalatok nyereségük növelése érdeké­ben esetleg nagymértékben csökkentik létszámukat, ezzel szociális feszültséget idéznek elő, Ezért olyan bérszabályo­zási rendszert vezettünk be, amely az átlagbér-színvonalat maximálta, a bértömeget és a létszámot azonban nem. A vál­lalatok hamar felismerték, hogy ebben a bérszabályozási rendszerben az egy főre jutó részesedést, illetve annak nö­vekedését a legkönnyebben a létszám bővítésével lehet biz­tosítani. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma gyor­san és folyamatosan emelke­dett — 19é8-ban 4 százalékkal, 1969. I—X. hónapban 3 szá­zalékkal — az alapbérek mér­sékelten, a termelékenység pe­dig legkevésbé. Az egy főre jutó termelés 1968-ban 1 szá­zalékkal emelkedett, idén vi­szont 1 százalékkal vissza­esett. Az 1969-ben bevezetett módosítás — az R-nyereségrész kiszámításánál a tényleges bér- színvonalat ■ kell figyelembe venni —, hatástalan maradt. Most már erőteljesebben mó­dosítani kellett a bérszabályo­zást és a vállalatok érdekelt­ségét. ,Az 1970-ben életbe lépő új bérszabályozás lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy adó- kedvezménnyel könnyíti a bérszínvonal-növelést, másrészt pénzügyi terhekkel megdrágít­ja a létszámnövelést és végül elhárítja a létszámcsökkentés vállalati szempontból hátrá­nyos következményeit. - Ennek megfelelően az 1970. évi bér­színvonal-növelést — 4 száza­lékos plafonon belül — csak 70 százalékos arányban kell a részesedési alapból fedezni; (a növelés 30 százaléka bérkölt­ségként elszámolható) az 1970. évi létszámemelés bértömegé­nek 33 százalékát adóként kell befizetni, s ez az összeg egy­idejűleg az R-nyereségrészt csökkenti. Ha a vállalat dolgo­zóinak létszáma 1970-ben csök­ken, a megtakarított létszám bértömegének 33 százalékú az R-nyereségrészt növeli. Az új bérszabályozási rendszertől 1970-ben az várható, hogy mérsékli a létszámnövekedést, s közvetett módon hat a munkatermelékenység javítá­sára. A termelékenység gyor­sabb ütemű növekedését vál­tozatlanul fékezi az a téiiy, hogy az élőmunka ma. még aránytalanul olcsóbb, mint a technológiát korszerűsítő fej­lesztési 1969-ben kezdődött az az el­lentmondás, amely a belkeres­kedelmi vállalatok anyagi ér­kel tségi rendszere és. a fo­gyasztók, a társadalom érdeke között már 1968-bán is — tom­pított formában — érzékelhető volt. A belkereskedelmi vál­lalatok részesedési alapja je­lentős mértékben függ a kész­letek alakulásától, ami objek­tíve lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi vállalatok a fogyasztói érdek rovására — a készletek csökkentésével, in­dokolatlan áremelésekkel — növeljék részesedési alapju­kat. Az, érdek-konfliktus ki­küszöbölésére 1970-től a keres­kedelmi vállalatoknál maradó nyereséget az 1968—1969. évi átlagkészlet figyelembe vé­telével osztják fel a fejlesz­tési és részesedési alap között, az. 1970. évi készlet •— 'annak növekedése, vagy csökkenése — tehát nem befolyásolja az R-nyereségrészt. A készletek és a választék kívánatos mér­tékű növekedését emellett hi­telkedvezményei is előmozdít­ják. Az említett intézkedések révén nő a kereskedelem ér­dekeltsége és lehetősége a for­galom bővítéséhez, a fogyasz­tói igények teljesebb kielégíté­séhez. A hitelpolitika 1970-ben pre­ferálja (előnyben részesíti) mindazokat a fejlesztési célo­kat, iparágakat és vállalato­kat, amelyek lakossági igénye­ket elégítenek ki. (Textilruhá­zati ipar, építő- és építőanyag­ipar, vas-műszaki cikkek gyár­tása, lakossági szolgáltatások). Azok a vállalatok, amelyek a szükségletek kielégítése érde­kében termelésüket gyors ütem­ben növelik, 5 éves lejáratra vehetnek fel forgóalaphiteleket.' A hitelkedvezmények 1970- től a szocialista gépimportra is kiterjednek. Az utóbbi évek­ben többet exportáltunk a szo­cialista országokba, mint amennyit ott vásároltunk.. Az import elmaradása a kivitel­től, hátrányos abból a szem­pontból, hogy elöbb-utóbb fé­kezni fogja a kivitelt, s így a termelést is, miután partne­reink is mérlegegyensúlyra törekszenek. A szocialista gép­import serkentését egyes ipar­ágak, — pl. textil- és nyomda­ipar — rekonstrukciójára, a mezőgazdasági és az építőipari géppark korszerűsítésére kí­vánjuk hasznosítani. E célból a szocialista országokból tör­ténő gépbehozatalt a bankok kedvezményes, hosszú és kö­zép lejáratú hitelekkel, kamat­tal és lejárati idővel preferál­ják. 1969- ben mind a termelői, mind a fogyasztói árrendszer­ben bővítettük a kevésbé kö­tött és a szabad árak érvé­nyesülési körét. 1970- ben ilyen árforma- változásokra nem kerül sor. Módosulnak viszont — emel­kednek — az állati termékek felvásárlási árai, s egyidejűleg csökken az állattartás beruhá­zásainak, illetve megszűnik a mezőgazdasági gépjavítások ál­lami támogatása. A felvásár­lási árak emelésének az a cél­ja, hogy javítsa az állat- tenyésztés jelenleg rendkívül alacsony — mindössze 0,3 szá­zalékos — jövedelmezőségi szintjét, s jobban érdekeltté tegye a gazdaságokat az állat- tenyésztés fejlesztésében, ’ a hozamok és tíz értékesítés nö­velésében. Végeredményben az állapít­ható meg, hogy a szabályozók módosítása részben konkrét, 1970. évi feladatok '— a belső ellátás javítása, szocialista gépimport növelése, elhaszná­lódott gépek nagyobb arányú pótlása, rekonstrukciók — megvalósítását kívánják elő­mozdítani, másrészt olyan, nem újkeletű gazdasági feladatok, tevékenységek — munkater­melékenység, állattenyésztés — ösztönzését szolgálják, amelyek jelenleg gazdasági fejlődésünk kritikus csomópontjai. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Életmentők kitüntetése Csigi János tűzoltó főtörzs­őrmesternek és Horváth Jó­zsef özvegyének Szabópál An­tal, a Tolna megyei Tanács VB-elnöke tegnap délelőtt ad­ta át a forradalmi munkás-pa­raszt kormány „Életmentő em­lékérem” kitüntetését. 1969. október 2.Í Horváth József a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi kerületé­ben dolgozott. Munka közben a Clipper 1500-as terményszá­rító serleges felvonó aknába esett egy deszka. Broly András ipari tanuló lemászott érte. Az aknában a nagy mennyi­ségű széndioxid hatására a fiú eszméletét veszítette. Ezt látva Horváth József, azon­nal a segítségére sietett, s a fiúval együtt életét vesztette. Horváth József özvegye vette át a Életmentő emlékérmet... Az özvegy Szedresen él há­rom kisgyermekével. Egyedül neveli őket. Csigi . János, tűzoltó főtörzs­őrmester: — 1969. október 21-én Szek- szárdon- Varga István pincé­jében segítettem bort fejteni. Délután átjött Kiss István, a szomszédban lakó Durgonics Mátyást kereste. Kissel együtt mentem át Durgónicsékhoz. A pincéből 'hörgésszerű han­gokat hallottunk. Lelegzetvisz- szafojtva rohantam le a..lép­csőkön. Durgonics Mátyást a hordókat tartó gerendákon ta­láltam fennákadva. Közben Kiss is lejött utánam .... Csigi János először Durgo­nics Mátyást hózta fel, majd az eszméletét vesztett Kiss Istvánt. A széhdioxidgáztól eszméletlen embereket a kór­házba szállították. Csigi János két ember éle­tét mentette meg. Amikor el­mondta a történetet, szeré­nyen még ennyit tett hozzá; — Kötelességem volt... I-h­40 százaléknál a népszámlálás A KSH Tolna megyei Igazgatósága vezetőjének felhívása a népszámlálókhoz Az év ötödik napján felkerestük Máté Jánost, a KSH Tolna megyei Igazgatósága vezetőjét, hogy tájékozódjunk a naptári időpontja szerint egyharmadához jutott nagy munka, a nép- számlálás megyebeli állásáról. — Számláló és felülvizsgpló biztosaink minden elismerést megérdemelnek, — mondotta. — Rendszeresen járjuk a megyéi és megállapíthattuk, hogy munkájukat nagy odaadással, lelki- ismeretesen és fáradságot nem kímélve végzik. A külterülete­ken legtöbben gyalog kénytelenek a fagyott, csúszós havat ta­posni, hogy eljuthassanak az össze írandókhoz. — A kitűzött feladatnak hányad részét, sikerült idáig el­végezniük? — Becslésünk szerint máig túljutottunk a negyven száza­lékon. Ez jónak mondható. — Kiktől és milyen segítséget kaptak a népszámlálók? — Termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól, ahol csak lehetett, lovas szánokat és más járműveket. — Gond, probléma? — Elsősorban szakmai jellegűek. Éppen ezért fogadjuk kö­szönettel a Népújság segítségét, és kérjük számláló és felül- vizsgáló biztosainkat, hogy a menet közben felmerült kisebb hibák kiküszöbölése érdekében fokozottan tartsák szem előtt az alábbiakat. Vagyis: ' A NÉPSZÁMLÁLÓK FIGYELMÉBE! Az összeírást munka során több esetben jelentett problémát, az alapösszeírás személyi kérdő­ívének (C. minta) kitöltésénél a Í5. |Van-e szakmunkástanuló (ta- nonc) isűi.lai bizonyítványa?] kérdés helyes megválaszolása. Erre a kérdésre „van” választ azon személyeknél kell aláhúz­ni, akik fizikai szakképzettségü­ket szakmunkástanuló iskolában szerzett bizonyítvánnyal szerez­ték. Nem húzható alá a ,*van” válasszó azoknál, akik tanfolya­mon, hosszabb szakma fgya korlat után tett vizsgával szerezték meg a szakmunkásképzettségüket, vagy szakközépiskolai tanulmányukkal párhuzamosan sajátították el a szakképzettségüket. Természete­sen az. a. és b. kérdésekre sem kell ilyen esetben válaszolni. Pl. „van” szót kell aláhúzni a bútor- asztalosnál aki szakmunkásta­nuló (tanonc) iskolába járva 3 év után tett sikeres vizsgával se­gédlevelet szerzett. *,Nincs” szót kell aláhúzni a kőművesnél, aki JLö éves gyakorlat után tett vizsgával szerzett szakmunkáské­pesítést. . _ :u v4­Másik sokat vitatott 4Z alap- esszéíró személyi' kérdőív if., illetve á réprézéntalíV személyi’ kérdőív . 22. kérdésére adandó- helyes válasz a mezőgazdasági segítő családtag, illetve háztar­tásbeli esetében. Mindkét eset­ben „nem” válasz aláhúzásával felelünk arra a kérdésre, hogy dolgozik-e, folytat-e kereső tevé­kenységet. A 17., illetve 22. kérdésre ezért kell válaszolni. A „háztartásbeli” választ csak azoknál a nőknél húzhatjuk alá, akik 1939. évben nem folytattak kereső tevékeny­séget és nem sorolhatok a ta­nulók csoportjába sem. A „ház­tartásbeli” tevékenysége ' a család ellátására (gyermek nevelése, fő­zés, mosás, takarítás, stti.) tér­OLVAD jed ki. Amennyiben tevékenysé­ge ezen túlmenően az is, hogv a családtagja birtokában lévő föld. megművelésében a mező- gazdasági termelőszövetkezet kör zös, vagy háztáji gazdaságában segítő tevékenységet fejt ki (úgy­nevezett ?hezőgazrdasági segítő családtag) az év folyamán külö­nös gonddal kell ügyelni a vá­laszok megadásánál. A mezőgaz­dasági segítő családtag esetében a „háztartásbeli” választ alá­húzni nem szabad, hanem az „egyéb eltartott” válaszszó alá­húzása után az „idénymunkás” bejegyzés kerül, és választ kell adni a b.) illetve c.) alk érclé­sekre is. Be kell jegyezni, ha 1339. év folyamán bármilyen rövid ideig is, mezőgazdasági munkát v%- zett az 1969. év és a megfelelő hónap bejegyzésével. Ez a he­lyes bejegyzés egyébként min­den eltartott esetében is, aki mezőgazdasági munkát végzett. A reprezentatív lakásösszeíró ív (B. minta) kitöltésénél a „lakás adatai” rész d.) pontjában téves választ adtak több esetben arra. a kérdésre, hogy 1360. óta tör­tént-e közművesítés, mert erre a kérdésre akkor is válaszoltak, ha a lakást I960, óta építették és már a használatba vételi engedély kiadásakor is teljesen közműve­sített volt. Az 1960. óta épített lakások esetében csak azt a. közművesítést kell megjeiölni, ami a. használatba vételi enge­dély kiadása óta történt. Pl. 1964-ben épített lakás villannyal felszerelt volt az építés során, de vízvezeték-bevezetés csak ké­sőbb, 1967-ben történt meg. Ez esetben 1960. óta történt köz­művesítésnél az „igen” válasz­szót kell aláhúzni, a jellegnél pedig csak a vízvezeték-beveze­tés szót szabad aláhúzni. A múlt héten még hatalmas hótorlnszokkal birkóztak a hóekék. Most az olvadó jeget, latyakot takarítják az útról. (Foto: Tóth J.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom