Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

Az ifjúságról szóló kormányhatározat nyomán A nyereségrészesedésről röviden Ahol messzemenően megértették... ii. A Dombóvári Kesztyűgyá­rat- a • járás egyik legjobb példájaként emlegetik. A dombóvári járásban a vasút után itt található a legna­gyobb KISZ-szervezet, 84 tag ■ ja van, sok a fiatal munká­suk. Beharangozzák, hogy bár­melyik szakvezetővel beszé­lünk, kiforrott, az életben ki­próbált felfogást tapasztalunk. A 400 dolgozót foglalkoztató üzemben van tekintélye a KI§Z-titkárnak, így mondják, Múzsa Bandinak. Szándéko­san nem őt keressük meg, tájékozódjunk egyéb forrás­ból. A kormányrendelet kimon- döttan messzemenő, támoga­tást ír elő, ezt ajánlja az állami üzemek, vállalatok ve­zetőinek. ­Gyökeres változtatásra nem volt szükség Két esztendővel ezelőtt ve­zetőségválasztó párttaggyűlé­sen vettem részt a Dombó­vári Kesztyűgyárban. Máig emlékezetes az a nagyfokú felelősségérzet, ami áthatotta a taggyűlésen megjelent kom­munistákat. Mintaszerűen, va­lóban jéldrtt őségének megfe­lelően foglalkoztak a közvet­len pártirányítás alá tartozó K1 SZ-szervesettel, s'nem fe­ledkeztek még arról, hogy az Üzem egész ' ifjúságára kiter­jed a KISZ hatósugara. Ne­hézségeik akkor is voltak, ma is gondot okoznak. Sok a be­dolgozó, akiknek szervezése, az üzemi . mozgalmi életbe történő bekapcsolásuk megle­hetősén ' nehézkes. A kesztyűgyári élénk KISZ- élet, a hatékony, sokoldalú és tartalmas nevelési tevé­kenység egyik t'tka mégis az előbbiekben található. A má­sik á szakmai vezetők he­lyes felfogásának, messzeme­nő támogatásuknak tulajdo­nítható. Itt bátran előléptetik a fiatalokat, a termelés üze­mi és műhelyszíntű vezető pósztjain 15 ifjú található, amely hasonló arányú, mint az üzem dolgozóinak életkori összetétele. Kinőít már a KiSZ-ből, nem idős ugyan, de már nem tartozik a KISZ,-korosztály- hoz Németh Vilmos főműve-, zeto. Különösebb megbízatás nélkül, mint kommunista ve­zető segíti az üzem ifjúságát. A fiatalok szervezetében nem tagja semmilyen választott testületnek, beszéd közben, mellesleg jut eszébe, hogy szemináriumot vezet egy if­júsági csoportban. Látszik, hogy - ismeri, jól ismeri az 1016-os kormány- határozat lényegét, de azt mondja, hogy nemcsak ő, ha­nem a többiek is. Itt nem feledkeztek meg róla, persze nein is lehetett. — Nálunk, a mi üzemünk­ben nem hozott gyökeres vál­tozást a kormányhatározat megjelenése. —, kezdi e meg­lepő mondattal. Nem kellett alapvetőén változtatni ok, nem vojt rá szükség, ugyanis , va­lóban törődtek korábban is a fiatalokkal. Jól felszerelt ze­nekari berendezés áll a sza­bad időt így kihasználni aka­ró fiatalok rendelkezésére. A helyi szakszervezet fejleszti könyvtárát és a sportalapra az elmúlt esztendőben négy­ezer forintot áldozott. A lá­nyok kézilabdáznak, az idő­sebbek tekéznek, mások sak­koznak, pingpongoznak, ki­ki hajlama és kedve szerint sportolhat. — Ha gyökeres változásra nem is volt szükség, gondo­lom, hogy azért volt mit tö­kéletesíteni. Utalok a kultu­rális lehetőségek biztosításá­ra, akár a részesedési alap terhére is.­— Ne hogy félreértés essék, a tartalom terén igaz a töké­letesíteni való. A szemléiét rendben lévő, á segíteniaka- rás ugyanúgy, ezekre gondol­tam az imént. Égy biztos, hogy azóta sokat vitázunk és alkotó módon, hogyan lehet­ne jobban támaszkodni a KISZ-re és a fiatalokra. Az utóbbi időben külön értékel­jük a KISZ önálló tevékeny­ségét. A határozat óta hoz­tuk létre az üzemi négyszö­get és Múzsa Band* mint KISZ-titkár, minden értekez­leten képviseli az üzem ifjú­ságát. Amikor a műhely­négyszöget kialakítottuk, éles és komoly viták voltak, hogy melyik ifjú képviselje a fi­atalokat. Demokratikusan zaj­lott le, ők javasoltak és az került be, aki a legtöbb sza­vazatot kapta. Tisztáztuk „ a követelményt, hogy a mű­helyekben (varrodák, szabá­szat, tanműhely) a termelés* egységek vezetÜL az üzemi szinthez hasonlóan foglalkoz­zanak a fiatalokkal, dicsér­jék, korholják, érdemeik sze­rint. Korábban a műhely- négyszög a jutalmazásokkal, az oklevelek odaítélésével, a brigádok teljesítményének ér­tékelésével foglalkozott. Nem állunk meg, most az a ter­vünk, hogy a jövőben erőtel­jesebben segítenek az egész műhely problémáinak megol­dásában. — Erősödik tehát az üzemi demokrácia. Van-e olyan kul- turális igényük a fiataloknak, ami jogos, amihez esetleg a nyereségrészesedési alaphoz kellene nyúlni? Hangsúlyozom, nem sző- rös szívű nálunk az üzem ve- zetője és a többi vezető sem. Ipari tanulóink egy része a dombóvári központi klubot lá­togatja. Megoldatlan a varrq- dai lányok szabad idejének ér­telmes ^ kitöltésé. Pinceklubot szeretnének az üzemi fiatalok őc hol lehetne? Az is nagy fájdalmunk, hogy még min­dig nincs hely az üzem mel­lett létesítendő sportpályához. Pénz most már lenne, a já­rási földhivatalra várunk, hogy kimérje a területet. A nyereség? Kényes kérdés Az ifják biztosan egyetértenének vele, de a többiek nem fel­tétlenül. Ha vanu hol, sok min­dent meg tudunk mi oldani az összefogással és kisebb összegből. A sportpálya sem a pénzen múlik, — válaszolja a főművezető. Engedjék kibontakozni Végigjárva a különböző lép­csőfokokat, tíz esztendős üze­mi munkássága alatt értékes tapasztalatokat gyűjtött össze Németh Vilmos kesztyűgyári főművezető. Szerencsésen egyesül benne a szakember a mozgalmi vezetők vonásaival. Egy évtizeddel ezelőtt KI3Z- titkár volt, jelenleg tagja a járási sport elnökségnek, van üzemi és járási áttekintése. Előbbiek adnak ösztönzést, hogy túlnézzünk az üzem ke­rítésén és véleményét kér­jem a szemléleti korlátokról. Ehhez komoly erkölcsi alap­pal bír, úgy érzem, hogy van véleménye. És nem is csaló­dom. — Miben látja az okát, hogy falun lassan csökken a fiata­lok, a KISZ-esek mellőzése? — Faluhelyen ma még nincs olyan tekintélye a KISZ-szer­vezetnek, mint egy üzemben, ök a képességeik kibontako­zásához sem kapnak akkora segítséget. Tapasztaltam, hogy sokszor hiúsági kérdést csi­nál a szakvezetés a fiatalok elismeréséből. Esetleg nem is tűrik el egy ifjú „beleszólá­sát”. Ilyen légkörben aztán nem is nevelődhetnek és fej­lődhetnek ki a jó tulajdonsá­gok, ha van is rá hajlam. Ne­kem jó iskola volt a kesztyű­gyár. a Siklóson és Dombó­váron töltött évtized. Nem fél­tek a fiatalok fejlődésétől, nyesegették a hibáinkat, min­dig szót tudtunk érteni egy­mással. Nem igaz, hogy nem lehet boldogulni a fiatalokkal. Engedjék kibontakozni képes­ségeiket. — válaszolja nagyon határozottan. Egyetértünk, hogy nagy a vezetők, a felnőtt korosztály felelőssége, tőlük kell lehe­tőséget kapniok ,a fiatalok­nak. De beszéljünk valamit a kétold alúságról is. — Valóban kölcsönös. Akar­janak, bizonyítsanak, de se­gítsenek is nekik. Miért - VS-n a Hadi Laciéknak a vasútnál szavuk? Kivívták a tekintélyt, de nem is kötik gúzsba őket! Biztosan van olyan' vezető, akit egyik-másik fiatal eltai- zakodottsága tart vissza. Tu­dom, hajlamos erre az ifjú kor­osztály. Mégis mi a megoldás? Nagyon őszintén mondom, ne tartsanak tőlük, mert jobban lehet boldogulni, ha hajlanak megértésükre és segítésükre. A fiatalok tanulékonyak, sze­retik az egyenes beszédet, hajlíthatok, legalábbis azok, akiknek nem szállt a fejükbe a dicsőség. Ott meg nyeseges­sék a rossz tulajdonságokat, őszintén meg kell és meg le­het mondani a kifogásokat. Nekünk ezek a tapasztalata­ink — fejezi be szívesen ki-, fejtett, őszintén mondott gon­dolatait Németh Vilmos kesz­tyűgyári főművezető. Másutt is érdemes végiggondolni az általa mondottakat. * Nem törekedtünk teljességre. Felvillantottunk csupán a kor­mányhatározat alapján néhány már megoldott dolgot és meg­oldásra váró feladatot. Tettük ezt éppen annak érdekében, hogy a fiatalság, az ifjúsági szövetség segítése valóban tár­sadalmi üggyé váljon, gyor­suljon e folyamat. Úgy véljük, nem árt emlé­keztetni és egyúttal számve­tésre, s konkrét tervek ková­csolására késztetni. Hogy se­hol ne merüljön feledésbe, forgatásra és megszívlelésre ajánljuk az 1016-os kormány- határozatot. Hatályos, tovább­ra is aktuális. SOMI BENJÁMINNÁ Népújság 3 1970. január 29. Megszűnt a kategorizálási rendszer í. A kategorizálási rendszer születésétől beszédtéma, erről minden fórumon folyt már vita, s a megállapítás már születése előtt tulajdonképpen ez volt: a kategorizálás nem lesz hosszú életű, A Szakszervezetek - Országos Tanácsának javaslatára a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány határozatot hozott a nyereségrészesedési alap kate­góriák szerinti felosztásának megszüntetéséről és a felosz­tásnak új rendszerét határozta el. Az ezzel kapcsolatos mun­kaügyi miniszteri utasítás már megjelent. Miért vált szükségessé a ka­tegorizálási rendszer megszün­tetése? A változásokra elsősorban a munkásoktól érkezett kritikai észrevételek, s azok jogossá­gának elismerése után került sor. Számos félreértés adódott a kategorizálással kapcsolat­ban. Egyesek úgy vélték, hogy az állampolgárokat kategori­zálták, sőt már I., II., III.- reiidű állampolgárokról beszél­tek. A mi társadalmunkban szó sem volt és senki sem gon­dolt arra, hogy hasonló szán­dékok vannak a kategórizálási rendszer mögött. Más kérdés, hogy nem lett VÖlna helyes már, az 1968-as év elején, a kipróbálás előtt a kategorizá­lási rendszer megváltoztatása. Sokan a kategorizálást még az új gazdasági rendszer szü­löttének is tekintették, holott ismeretes mindenki előtt, hogy a munkások bérezésében már húsz évvel ezelőtt is volt I— VIII-ig terjedő bérkategória, később következett a munkák és munkások 20 kategóriás rendszere, amely jelenleg is érvényben van. Sőt 1961-hen megszületett az országosan egységes alkalmazotti nomen­klatúra, amely szintén külön­böző csoportokba sorolja a műszaki és adminisztratív dol­gozókat. Ismerünk azonban egy másik sajátos kategorizá­lási rendszert is, amely sze­rint a vállalatokat „kiemelt” és A, B, C, D kategóriákba sorolják. A kategorizálási rendszer, amely annyi vitát kiváltott, azt a célt kívánta szolgálni, hogy kissé széthúzza a jöve­delmeket. Ezt a célt nem érte el, ’mert a kereseti olló nyi­tását csupán egy jövedelem­elemmel, az év végi részese­déssel próbálták megoldani. Kiderült, hogy ez csupán az év végi részesedés fokozott dif­ferenciálásával nem oldható meg. Problémák voltak azon­ban a kategorizálási rendszer merev, sematikus vállalati al­kalmazásából eredő esetekkel is.- Például a legjobban dol­gozó 111. kategóriái munkás kaphatott volna annyi része­sedést, mint a vezetők. Vi­szont nem minden vezetőnek kellett volna automatikusan megkapni az I-es, vagy a Il-es kátegória átlagát Nem á legjobb munkatel­jesítmények révén elérhető jö­vedelmekért folyt a harc, mint azt a vállalati és népgazdasági érdek megkívánta, hanem a magasabb kategóriába való kerülésért És nagyobb baj volt, hogy a munkás nem ke­rülhetett magasabb kategóriá­ba, pontosabban a munka szeJ rinti elosztás elvét nem vet­ték figyelembe. A dolgozók vi­lágosan ’ látták, hogy egyesek nem azért kaptak többet, mert többet tettek a gazdálkodás eredményességéért, hanem, mert automatikusan az I-es, vagy Il-es kategóriába tartoz­tak. így csökkent az anyagi érdekeltség. A merev kategorizálási rend­szer helyett a differenciálás más módszerei következnek. (Folytatjuk.) Titkári értekezlet Konyhádon Szerdán délelőtt Bonyhádon, a járási pártbizottság székhá­zénak nagytermében tanács­koztak a járás alapszervézeti párttitkárai. A Lambert Jó­zsef járási titkár elnökletével lezajlott titkári értekezleten két napirendi pontot tárgyal­tak. Az alapszervezetek mun­kamódszeréről folytatott vitá­hoz Bardócz László, a hőgyé- szi községi pártszervfezet tit­kára tartott tájékoztató elő­adást, a második napirend ke­retében pedig Tóth Károly, a KPVDSZ bérbizottságának ve­zetője adott ismertetést a kol­lektív. szerződés és a nyere­ségrészesedés elveiről, a vál­tozásokról. A titkári értekez­let befejező szakaszában né­hány fontos párthatározatot is­mertettek. (Az alapszervezeti munkamódszerről folytatott ta­nácskozásra lapunkban visz- szatérünk.) Közéletünk Szerdán délelőtt ülést tar­tott a Dombóvári Járási Ta­nács. Az ülés napirendjén szá­mos időszerű téma szerepelt, így például, a tanácsülés rész­vevői megvitatták Dombóvár község rendezési tervének 1969. évi végrehajtását, ennek prob­lémáit, majd az idei rendezé­si terveket Lóki Miklós vb-el- nökhelyettes terjesztette a ta­nácsülés elé a járási tanács és a járás községi tanácsainak 1970. évi költségvetését és fej­lesztési tervét, majd Nak köz­ség egészségügyi, szociális és kulturális életéről tárgyalt a járási tanács, amely ezúttal hagyta jóvá a járási NEB 1970. első félévi munkatervét is. A tanácsülés interpellációk­kal és aktuális bejelentésekkel ért véget

Next

/
Oldalképek
Tartalom