Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-22 / 18. szám
Az eddigi legsikeresebb év Fornádon 1919-es újságok a szekszárdi levéltárban 14 millió forint nyereség Létrejöttének első éveiben a környékbeliek már megismerkedhettek az „évelő” kukorica fogalmával. A gazdaságnak még márciusban is volt sze- detlen kukoricája. De milyen kukorica volt az? Cérnavékony száron nyeszlett csövek, olyanok, hogy sokan nem részért, de az egészért sem szedték volna le. És hol tart ma Fornád? Ha az utóbbi években meghonosodott mércével mérjük, akkor túlzás nélkül megállapíthatjuk: elérte a világszínvonalat. 1664 hold átlagában 1969-ben 42,5 mázsa kukoricát termelt. Ez a mennyiség hozzávetőlegesen hektárra számítva meghaladja a 75 mázsát. Ezt a terméseredményt már jegyezni lehet a nemzetközi ranglistán. Kétségtelen, a tavalyi időjárás kedvezett, de a magas terméseredményben benne rejlik a több éves, céltudatos termelői munka, amelyet a gazdaság vezetői éppen ebbe az ágazatba fektettek. Tíz év alatt éppen megduplázták a kukorica termésátlagát. 1960-ban 21 mázsás átlagról startoltak, és az első kiemelkedő eredményt 1967-ben érték el: az országos mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyertek, 34,5 mázsás termésátlaggal. A fomádiak komolyan vették, hogy az aranyérem kötelez: három év alatt éppen nyolc mázsával nőtt a termésátlag. Az csak természetes, hogy az idei mezőgazdasági kiállításon is ott lesznek, nem titkolva az érmes helyezés reményét. (A kiállítás rendezői először tervbe vették, hogy. szaknjai bemutatót szerveznek Fornádon, de erre aligha kerül sor, a fővárostól való na,gy távolság miatt). Említettük már a céltudatos termelői irányt. Nős, a forná- diak végig kitartottak a hazai kukoricafajták mellett, még akkor is, amikor „betörtek” a külföldi, elsősorban a jugoszláv kukoricafajták. Fornád bebizonyította, hogy azonos agrotechnikával, azonos feltételek, körülmények között a hazai fajták is képesek nagy termést adni. (Ezt a múlt évben végzett fajta-összehasonlító kísérletekkel is igazolták). Eddig csupán a termelésről, a termésátlagokról szóltunk. Most úgy tesszük fel a kérdést, mit jelentett a gazdaságnak pénzben a kukoricatermelés? — Kukoricából pontosan 17 823 000 forint volt a bevételünk — mondja az adatokat Tomózer Imre főkönyvelő. — Az elsővonalas hibridért 7 800 000 forint volt a bevételünk. Végeredményben megközelítően 9 millió forintos nyereséget hozott a kukorica 1969-ben. Az összes nyereségünk — még nem véglegesek a számaink —, tizennégymillió forint körül lesz. Azt hiszem, ez nem rossz eredmény olyan, aránylag kis területű gazdaságtól, mint a miénk. A hetvennégymilliós termelési értékhez viszonyítva közel húszszázalékos a nyereség. A halmozatlan termelési érték az előző évi 44 millió forintról 52 millióra nőtt. A kukorica tehát a múlt évben a legfőbb bevételi forrás volt, de a jövedelmezőséghez más ágak is hozzájárultak. 1650 hold átlagában 20 mázsa búzát termeltek, 6000 mázsa sertéshúst, 1800 mázsa marhahúst értékesítettek, azonkívül 350 mázsa halat. A halat nem számítva, az egy hold szántóterületre jutó hústermelés 130 kiló. Fornád hosszú utat tett meg az „évelő” kukoricától a mostani, nemzetközi viszonylatban is számottevő termelési eredményekig. Jellemzésül elég csak annyi, hogy a gazdaság az elmúlt tíz évben mindig nyereséges ' volt. 1960-ban még csak 2,5 millióval, 1969-ben már tizennégymillióval... Nem volt könnyű a gazdaságvezetésnek eljutni idáig, de legalább olyan nehéz lesz a jövőben a tavalyi eredményeket megismételni és továbbfejleszteni. — Fornád eljutott idáig, most már Tamásin a sor, hogy az eddigi eredményeket továbbfejlessze. .. — Ez a megállapítás nem jelent semmiféle áthárítást, csupán egyetlen címváltozást. A gazdaság neve ugyanis az év elejétől Tamási Állami Gazdaságra változott. No, de a lényeg nem a néven van. hanem az eredményeken. BI. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után megjelent fővárosi újságokra bukkantak a Tolna megyei Levéltárban. Többségük a Pesti Hírlap példányai, köztük a legérdekesebb a lapnak 1919. március 23-án megjelent száma. Ennek első oldalán a következő főcímek olvashatók: „A Magyar Tanácsköztársaság első érintkezése Leninnel. — Csepelről a moszkvai szikratávíró állomáshoz szólították Lenint”, s a harmadik oldalon: „A magyar és az orosz tanácsköztársaság első érintkezése szikratávírón” címmel, valamint: „Lenin üdvözli Kun Bélát és a magyar proletárkormányt'' alcímű, mintegy ötvensoros számol be részletesen a beszélgetésről. A lap 1919. március 25-i számában pedig a Vörös Hadsereg felállításáról tudósít, egyebeik 'közötti Előkerült a „Világszabadság”, a „szociálista földművesek lapjának” 1919. május 16- án megjelent száma is. A napilap a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszót hirdette fejlécén, s arra kérte olvasóit, hogy adják tovább példányszámait azoknak, akik nem jutottak hozzá. Í j tantermek, művelődési házak Tolna megye legjelentősebh közművelődési beruházása a Szekszárdon néhány éve, több tízmilliós beruházással épülő megyei művelődési központ modem palotája. Az 1500 férőhelyes művelődési házban külön mozi, külön színházterem, kiállítási csarnok, valamint szakköri és klubszobák kapnak helyet. Művelődési ház épül Harc községben is. A megye oktatásügyi beruházásai között jelentős az előkészítés stádiumában levő ten- gelici négytantermes általános iskola és százférőhelyes diákotthon, amely a környező kis iskolák körzetesítését oldja meg. A Szekszárdi Műszaki Szakközépiskola részére a gyakorlati oktatást elősegítő öt műhelyterem építésének tervezését kezdték meg. 84 férőhelyes diákotthont építenek Dombóvárott is. Simontomyán négy, Madocsán két, az ireg- szemcsei gyógypedagógiai intézetben pedig hét osztályte- | rém épül, s bővítik a nagy- ■ mányoki általános iskolai di- f ákotthont; Nagydorogon egy régi épületet alakítanak át általános iskolai diákotthonná. A bosszú fávú népgazdasági tervezési bizottságok munkájából Foglalkoztatás, jövedelem és életszínvonal Magyarországon 1985-ig Tudományos feltételezések, elgondolások az életkörülmények alakulásáról í. Az Országos Tervhivatal irányítása alatt dolgozó távlati tervezési bizottságok tavaly befejezték eddigi népgazdasági fejlődésünk és jelenünk elemző vizsgálatát. A következő munkaszakasz az úgynevezett „tervezési hipotézisek” kidolgozása. Ezek az eddigi elemzésekre támaszkodva és különböző tudományos feltételezéseken alapuló számításokra építve előzetes elgondolásokat vetítenek elénk. A Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottsága arról dolgozott ki hipotéziseket: hogyan alakulhat a foglalkoztatás és az életszínvonal Magyarországon 1985-ig. Hangsúlyozni kell, ez még nem kész terv. A benne foglalt feltételezéseket további részletes számításokkal ellenőrizni és bizonyítani kell. Mégis, a hipotézisek lehetséges és reális követelményrendszert és fejlődési utat vázolnak. Ebben az értelemben tehát a foglalkoztatasra és az életszínvonalra vonatkozó gazdaság- politikai és társadalompolitikai elképzeléseknek ez az első vázlata. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — e hipotézisek főbb adatait és néhány alapvető elgondolását ismertetjük. Közismert: az életszínvonal emelkedésének gazdasági alapja a nemzeti jövedelem növekedése. Feltételezhető, hogy a nemzeti jövedelem a 'következő 15—20 évben átlagosan évi 5—6 százalékkal emelkedik, és az életszínvonalat az életkörülményeket meghatározó anyagi keretek legalább ugyanilyen ütemben bővülnek, üyen ütem mellett feltételezhető, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem az 1965-ös évi mintegy 500 dollárról (a mai kb. 650 dollárról) 1985-ig mintegy 1200—1400 dollárra emelkedik. (A dollárra való átszámítás a nemzetközi összehasonlíthatóságért történt.) Ez a nívó természetesen csak bonyolult feltételek együtthatásával érhető el. Az egyik fő tényező, amit számításba kell venni, a népesség számának és összetételének várható alakulása. A népesedési előreszámítások szerint az élveszületések száma (1968-ban 154 ezer volt) fokozatosan emelkedik és — a szülőképes nők létszámingadozását nélnileg követve — évente 165—180 ezer között váltakozik. így az ország lakosságának összlétszáma 1985-ig kis mértékben meghaladja a 11 milliót. Ebből a munkaképes korú foglalkoztatott 14— 59 éves férfiak száma 1985-ig várhatóan 200—220 ezerrel, 8 százalékkal; a 14—54 éves foglalkoztatott nők száma mintegy 250 ezerrel, 14—15 százalékkal növekedhet. Különböző tényezők vizsgálata azt jelzi, hogy az 1970-es évek második felétől fokozatosan több lesz a nyugdíjkorhatár után is foglalkoztatott korosztály: 1985-ig mintegy 140—180 ezer fővel, kb. 35—40 százalékkal növekedhet a még dolgozó nyugdíjasok száma. Összegezve mindezt, ez a munkaerőkínálat lehetővé teszi és ieényli is, hogy a népgazdaságban a fcjlalkoztatottak összlétszáma a jelenlegi 4,9 millióval szemben 1985-ig elérje az 5.5 milliót. Valószínű, hogy ebből a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1985 körül 800 ezer—1 millió körül alakul. Vagyis tovább csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 3 mai mintegy 30 százalékról 15—18 százalékra. Az iparban foglalkoztatottak számának növekedése fokozatosan lassul majd és 1985-ig valamivel kétmillió fölött tetőzik (36—38 százalék). Mérsékelten növekszik a közlekedésben foglalkoztatottak száma, de nem sokkal haladja meg a jelenlegit, viszont a létszám dinamikusabb növekedése várható az építőiparban, a kereskedelemben és a vendéglátásban, különösen pedig az egészségügyi és a kulturális ellátásnál, valamint az egyéb szolgáltatásoknál. Említettük: a foglalkoztatottak száma 1985-ig mintegy 5,5 millióra növekszik, s 600 ezer fővel meghaladja a mai létszámot. Ha a törvényes és tényleges mai munkaidővel számolnánk, akkor a társadalom rendelkezésére álló munkaidő-alap hatalmasan megnövekednék. A valóságban azonban ez nem várható. Miért? Csak a főbb csökkentő tényezőket említve: 1985-ig tovább emelkedik az iskoláztatás átlagos időtartama, a fiatalok az eddiginél későbbi életkorban lépnek majd munkába. 15—20 év távlatában valószínű, hogy a munkába lépés alsó határa a mai 14 év helyett 16 év lesz. Továbbá: a 44— 45 órás munkahét már a közeli időben általánossá válik és az 1970-es években sor kerülhet az ötnapos munkahét bevezetésére, átlagosan heti 42,5 órás munkahét mellett. Ezt követően valószínű és indokolt, a fizetett szabadság idejének a meghosszabbítása. Még továbbá : a termelékenység alakulásától és más tényezőktől függ, hogy 1985-ig még tovább csökkenhet-e a munkaidő, esetleg heti 40 órára. Figyelemmel minderre, a foglalkoztatottak nagyobb létszáma mellett is 1985-ben a társadalom rendelkezésére álló munkaidő-alap legfeljebb a jelenlegi szinten marad, de esetleg még kevesebb is lesz. Vagyis: több dolgozó lesz, de — időben — kevesebbet fogunk dolgozni. Hogyan valósulhat meg így a gazdasági növekedés, az életszínvonal feltételezett emelkedése? Ennek sok összetevője között az egyik leglényegesebb: az 1970-es évek második felétől a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt a munka termelékenysége emelkedésének fokozatosan el kell hagynia a termelés növekedésének ütemét. Ez pedig az anyagi erőforrásoknak és a személyi képességeknek az eddiginél jóval hatékonyabb felhasználását igényli. A jó gazdaságpolitika mellett ehhez egyaránt szükséges gazdasági mechanizmusunk teljes, kibontakoztatása; a gazdasági vezetés színvonalának javulása; a nemzetközi munkamegosztás kifejlődése, elsősorban a szocialista országok gazdasági integrációja keretében. Lényegében ezektől függ a foglalkoztatásra és az életszínvonalra vonatkozó feltételezések megvalósulása is. (Folytatjuk) > Sz. S.
