Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
o$fcUi KYCTVRÄK NYOMÁBAN A „vízözön“ után A jégkor végén aztán a vízözön elöntötte, majd a jég elborította az ír medence és északnyugati Európa akkori szárazulatait. A jég peremvidékein egyes népcsoportok átvészelték a fagy idejét, a monda firbolgoknak és thua- tháknak nevezi őket. De a jéghatár visszahúzódása nyomán megkezdődött a szárazra került területek benépesítése, több hullámban, s persze harcok árán. Az első hullám Partholan vezetésével érkezett „Spanyolországból” (azaz Délről, a monda feljegyzője a korabeli földrajzi neveket használja), de ez is elhullt valaminő betegségben. Utána jött Nemed a neimheadh nép élén, szintén „Spanyolországból”, s nehéz harcokat) vívott az őt követő fomorikkal. Nemed három csatában leverte ugyan a fomorikat, de halála után felülkerekedtek, népét leigázták, s egy Üveg- toronyból uralkodtak a szigeten. A fomorj szó gael nyelven óriást (értsd: őst), egyúttal tengeri rablót jelent, s a többi emlékkel egybevetve, hajós népet jelöl. Ez a harmadik kelta-előtti megalitra- kó nép, ez hozza a druida tudományt az ír szigetre. Az „üveg” motívum pedig az északi mondák nyelvén a téli időt jelképezi, a mi magyarázatunk nyelvén a jégre, ezúttal a jégkor végére utal. A fomorik királya, Balor „a hidegek országán” uralkodik. Ettől fogva a mondák ösz- szekuszálódnak. Az egyik szerint a nemedek közül csak harminc maradt életben, s kivándorolt Skóciába vagy Man szigetére; tőlük származnak a britek. Más változat arról tud, hogy visszatértek „Spanyol- országba”, vagy „Görögországba” mentek, s onnan fir- bolg néven ismét Írországba vonultak. A harmadik úgy szól, hogy északra mentek, ott megtanulták a varázstudományt, aztán mint Danann népe jöttek vissza, s újból fölvették a harcot a fomorik ellen. Viszont a negyedik változat szerint az őslakos fir- bolgok (ügyletet arktiszi protonon goloid nép) a fomorik szövetségese volt a thuathák ellenében. A thuathákat viszont az írek a maguk őseinek, keltának tartják, s velük együtt így vélhetjük mi is. Az ír mondák tehát a következő képet nyújtják a kelta-előtti és kelta népek eloszlásáról és vándorlásaik történetéről: n mo-uruk, berberek, itoérek és fomorik az őshaza (Availun-Atlantisz) déli és középső részeiről indultak útnak a tengeren, a thua- thálk (írek) és a többi kelta nép pedig északi tájairól és szigeteiről, több hullámban, a vízözönök elől, egy részük már az átvett megalit-druida műveltség birtokában. Ennek szülőföldje tehát az elmerült őshaza, onnan terjedt el a két parti kontinensen. Mert az óceán túlsó felén ugyanez a kultusz élt, ugyanilyen formákban, mint az első spanyol krónikások és az egykorú indián szerzők írják. Cuzco mellett a Carmenca dombon kis tornyok (menhi- rek) álltak a Nap mozgásának megfigyelésére. Garcilaso, a félvér inka herceg a várostól Nyugatra és Keletre 3—8 tornyot ír le, melyek a napfordulók meghatározására szolgáltak, s hozzáteszi, hogy a cuzcoi Naptemplom előtt egy oszlop áll a napéjegyenlőségek idejének megállapítására: a tavaszi aequinoctium idején ülték meg a kukoricaaratás ünnepét, az őszin fő ünnepüket, a Szitna-Raimit. Az oszlop kőkör közepén állt, s amikor a felkelő és lenyugvó Nap által vetett árnyék pontosan ráesett, akkor volt napéjegyenlőség, akkor „ült” a Napisten az oszlopon. Hasonló oszlopok voltak Quito- ban, Chavinban és Copaca- banában. A quiohé-mayák szentkönyve, a Popol Vuh (Közösség Könyve) az emberiség őshazájáról beszél, mely a keleti (Atlanti) tenger egy szigetén volt: „Mind ott szaporodtak Keleten... Ott voltak ők akkor, nagy számban, a fekete emberek és a ,fehér emberek, sokféle nyelvű emberek.” A mayák az igaz hit szerint éltek köztük, de meghallván hírét Tulán városának, odavonultak, ott „megkapták isteneiket’’ és tőlük a tüzet. Nyilván hamis isteneket, mert. „nvomban nagy záooreső kezdetit szakadni... sok jég hullott- és a tűz kialudt miatta”. Éhezve, fázva vándoroltak Nyugat felé, mígnem mostani hazájukba értek. Különös, hogy a legtöbb indián törzs, még a prérilakó nomádok is, a keleti, Atlanti tengerben levő szigetre tették népük bölcsőjét; a toltékok- nál neve Miktlán, az aztékoknál Aztlán. Az egyiptomi Aalu, a kelta Avalun, a tolték Miktlán és az azték Aztlán mind egyazon ország, az atlanti népek víz alá merült regés őshazája. VÁRKONY1 NÁNDOR (Folytatjuk.) „Páncélozott99 bútorok Fénylik a cigaretta parazsa. A kéz megremeg és a parázs az asztal lapjára hull. Az ember akaratlanul is sajnálja a tükörsimára politúrozott fafelületet, amelyen minden bizonnyal ott marad az égés nyoma. Szükségtelen az aggodalom, a parázs nem hagy nyomot. A 7. számú moszkvai bútorgyár igazgatója, B. I. Krupnov most újra rágyújt és az égő gyufát az asztalra dobja. Harminc másodpercen át pislog a narancsszínű lángocska az asztal lapján, s amikor kialszik, a tükörfelület érintetlen. így ismerkedtünk meg azokkal a „páncélozott” bútorokkal, amelyeket az említett gyár készít. — Elsők között kezdtük meg az úgynevezett poliefir lakkal kezelt bútorok gyártását — mondja az igazgató. — öt éve még csak minden ötödik asztalt borított ilyen kéreg, az év elejétől pedig már minden gyártmányunkat műanyagpáncél borítja. Körülbelül százezer különböző asztal kerül innen évente az üzletekbe. S valamennyi tükörfényes. A kézi lakkozás persze már réges-régen kiment a divatból, s az egy-két évvel ezelőttig honos gépek is sok kívánnivalót hagytak maguk után mind minőségileg, mind termelékenységüket tekintve. Azóta új csarnok épült a gyárban, az új gépek számára. — A régi berendezéssel — mondja a poliefirműhely vezetője, Anatolij Rogyionov —, hetven asztal készült el naponta. Ma már a kétszáz sem jelent felső határt. Az új gépek és gyártási eljárások segítségével kétszeresére emelhettük a nagy keresletnek örvendő asztalok gyártását. „Csupaszéin“ ház épült Szegeden Szegeden, a Károlyi utcában érdekes lakóház épült. A tízszintes, 63 lakásos új épület északi oldala üvegborítású, $ ezért kapta a csupa szem” elnevezést. (MTI-foto — Tóth Béla fe!v| fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT»TTf?YTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTt ► ► t► ► ► ► ► ► ► i ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► LANPRU, a Evek szakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 60. Érvelésemet a vizsgálóbíró is elfogadta. — A vizsgálat szempontjából nem fontos, hogy Landru a nap melyik órájában ölte meg áldozatait. De ha azt is bizonyítani tudjuk, hogy mikor történtek a gyilkosságok, annál jobb — illetőleg annál rosszabb a gyilkos számára. Landru a tárgyaláson meg sem kísérelte, hogy állításaimat megcáfolja. A HOLTTESTEK ELTÜNTETÉSE A gyilkos feljegyzéseinek tanulmányozása során még több olyan mozzanat merült fel, amelyek megérdemelték az alaposabb tanulmányozást. így például kiderült, hogy áldozatainak holttestét nem mindjárt a gyilkosság napján tüntette el. A jegyzetekből ugyanis kitűnt, hogy Landru még ugyanannak a napnak az estéjén elhagyta a gyilkoság színhelyét, a villát, amikor a gyilkosságot elkövette. Lehetetlennek látszik, hogy a gyilkosság időpontja és a vonatindulás között eltelt rövid idő alatt elvégezhette a borzalmas munkát, a holttestek eltüntetését. De az is kiderült a jegyzetekből, hogy Landru mindegyik gyilkosság után, másnap, legkésőbb harmadnap visszatért Gambais-ba és ilyenkor két-három napig tartózkodott a villában. , Mi más lehetett a célja a gyilkosnak azzal, hogy minden bűntette után visszatért a villába, ha nem az, hogy eltüntesse a meggyilkolt nő holttestét, amelyet addig nyilván a ház pincéjében helyezett el. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a falubeliek az ilyen két- három napos látogatások alkalmával furcsa égési szagot észleltek a villa közelében. Úgy látszik, Babelay meggyilkolása esetében Landru eltért megszokott módszerétől. Jegyzeteit böngészve ugyanis megállapítottam, hogy amikor a fiatal lány meggyilkolását követően első ízben tért vissza Gambais-ba, nem volt egyedül. Noteszébe két menettérti jegy vásárlását jegyezte be, s az egyik jegyet soron következő áldozatának Buisson-nénak váltotta, akivel akkor látogatott el először a villába. Lehetetlen feltételezni, hogy Landru akkor hívta meg a villába jövendő áldozatát, amikor előző áldozatának holtteste még a pincében volt. Azt is lehetetlen volt feltenni, hogy még a gyilkosság napján elégette a holttestet, hiszen vonatja már délután hat órakor indult. Babelay pedig délben még élt, együtt ebédeltek. Valószínűnek látszik tehát, hogy Landru ezúttal olyan módszert alkalmazott, amely, ha talán nem is volt olyan biztos, mint kipróbált rendszere, de kevesebb időt vett igénybe. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell néhány Gambais-i lakos vallomására. Elmondták, látták, hogy Landru fiatal nővendége, vagyis mademoiselle Babelay néhány nappal eltűnése előtt gödröt ásott a villa kertjében. Nem kétséges, hogy ezt Landru utasítása alapján tette, ezért alapos a gyanú, hogy a tömeggyilkos, AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAA kAAA. ördögi cinizmussal, a 19 éves szerencsétlen leánnyal megásatta a sírját. A sír nyilván ideiglenes volt, hiszen a kert felásása után sem találtuk meg a holttestet. Lehetséges, hogy Landru később kiásta és elégette a holttestet? Erről szentül meg vagyok győződve. Ugyanis 1917. áprilisában, amikor a gyilkosság történt, nagy szénhiány uralkodott, márpedig szén nélkül a nagy . takaréktűzhely nem volt alkalmas halotthamvasztónak. Hasonló okoskodással kellett választ keresnem arra a kérdésre is, hogyan végzett Landru áldozataival. A gyilkosságokat senki sem látta. Egyetlen holttest sem került elő, egyébként egészen bizonyos, hogy a tömeggyilkos nem folytathatta volna bűnös üzelmeit négy álló esztendőn keresztül. Kétségtelen, hogy Landru a holttesteket elhamvasztotta, de a gyilkosság elkövetésének módja mindvégig tisztázatlan maradt, s mivel Landru erről nem volt hajlandó vallani, a titkát magával vitte a sírba. De ha a kétségbevonhatatlan bizonyítékok hiányoznak is erre vonatkozólag, vannak bizonyos gyanúokok, amelyek alapján megközelíthetjük az igazságot. Megfojtotta áldozatait? A közönség körében sokáig ez a feltevés talált leginkább hitelre. Ennek a hiedelemnek elsősorban az adott tápot, hogy Landru zsineggel megfojtotta Pascalné macskáját és Anna Marchandier három kutyáját. Alátámasztotta ezt a hiedelmet az a körülmény is, hogy Landru az állati hullák kiásása után így nyilatkozott a megfojtásról: — Ez a legszebb halál, mert nem okoz szenvedést, (Folytatjuk.) ■4 •4 < kAAAÁiaAAAAAA.
