Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

/\ C/PVC

TENGELIC

Gindlicsalád

r

Tengelic a fiatalabb községek közé tartozik. Az ásatások, s a véletlenül előkerült

cserépedény-maradványok, pénzek, szerszámok ugyan azt igazolják, hogy e vidék régen is lakott terület volt, de csak a nagybirtoknak megfelelő településrendszer alakult ki: pusztaszerű, nagyobb, zártabb települések, de községi rangra egyik sem tudott felemelkedni egészen a huszadik század elejéig. Közigazgatásilag hol Medinához, hol Szedreshez, vagy éppen Kölesdhez tartozott, aszerint, hogy az uraság ki volt, s hol lakott.

E település egykori birtoklói közül a falu két család nevére büszke. Az egyik családnév Bezerédj, a másik Csapó. E terület valamikor Gindly Urbán marhakereskedő birtokába került. Gindly a császári hadsereg egyik hadiszállítója volt, a kincstár azonban fizetésképtelenné vált, s a pénz helyett e vidék adományozásával törlesztett. A birtok a feudális rendben szokásos házasságok révén aprózódott: kapcsolatba került a Gindly családdal, illetve e vidék tulajdonosa lett a Bezerédj és a Csapó család is.

Érdemes megemlíteni e családok néhány tagját.

Bezerédj István. A reformkor kiemelkedő egyénisége. Saját birtokán az elsők közt tett hagy jelentőségű intézkedést a feudális viszonyok polgári átalakításáért. Kossuth Lajossal együtt sokat fáradozott a magyar kisdedóvórendszer megteremtése érdekében. Az önkéntes adófizetést megajánló első nemesek egyike volt. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, majd kegyelmet kapott.

Csapó Vilmos. Az ozorai diadal egyik kiemelkedő részese. A Honvédelmi Bizottmány érdemei elismeréséül ezredessé léptette elő.

Csapó Dániel. A palánki mezőgazdasági technikum névadója. Agrárpolitikus, szakíró. Tengelici birtokát mintagazdasággá fejlesztette. Különösen a {utóhomok fásításával, a juhállomány nemesítésével és a dohánytermesztésben ért el sikereket. Részt vett a hazai mezőgazdaság” korszerűsítéséért folytatott politikai harcokban.

A ma Tengelicnek nevezett település erőteljes fejlődése és önállósulása a huszadik század első évtizedében következett be. Az egyik földbirtokos — Zichy — örökös nélkül halt meg, s birtokát felparcellázva értékesítették. A földéhes falusi népnek kapóra jött

az alkalom: akinek akadt egy kis megtakarított garasa, mesz- sze vidékről is eljött, hogy földet vásároljon. A legtöbb, persze csak bankhitel igénybevételével tudott kisgazdává válni. Pontosabban, csak így tudta megtenni az első próbalépéseket.

Nagy részük pár év alatt belebukott a gazdálkodásba, megfojtotta a bank. Jellemző, hogy az első világháborúig már kicserélődött az újdonsült törpebirtokosoknak mintegy fele. összesen 38 községből érkeztek földvásárlók, azaz telepesek. Magyarok, svábok, katolikusok, protestánsok, fiatalok. öregek. Kajdacsról, Kö- lesdről, Nagydorogról, Sár- szentlőrincről, Paksról, Gyünkről, Varsádról, Kalaznóról stb.

Mint önálló község, 1907. január elvüé-'el alakult meg. A település önálló jegyzőséget kapott. Községházának bérbevették a régi Zichy-kastélyt, csakhamar iskolát is építettek, az egyik uradalmi magtárt pedig átalakították temolom- nak. A község ekkor a Gindlicsalád nevet kapta — utalásként egykori birtokosára. E néven szerepelt 1931-ig. Ekkor kapta a Tengelic nevet.

A Tengelic név történetére hivatalos forrást ugyan nem találtunk, de a falu öregjei nagyon figyelemre méltó mondát tudnak róla: „A parasztember jobb szeretett nem hallani a földbirtokról, földbirtokosról, mert ugyan a falu faluvá fejlődött, de állandóan nyomta, fojtogatta a környék számos nagybirtoka Általánossá vált a vélemény, hogy a falunevet is meg kellene

Szívesen...

Mindennap megteszi oda-vissza a Szekszárd—Tengelic közti utat Farkas Dénes. Szekszárdon van a munkahelye. Tengelicen pedig a lakása, s ott él a családja. I

— Már diákkoromban is bejár- tam Szekszárdra — mondotta —, így már meglehetősen nagy praxist szereztem az utazásban. Én Tengelicen is születtem, s valahogyan minden ideköt. A munkahelyem miatt Szekszárdra utazom minden reggel, de nem tudnék megélni e falusi környezet nélkül. Nekem az megfizethetetlen, hogy hazajövök, vár itthon a tágas udvar, kert. Az apám is vadász volt, én is űzöm e sportot, s már emiatt is mégkülönböztetett módon vonzódom a természethez, s amikor hazaérek, egy kicsit már a természetben érezhetem magam. De egyébként is olyan a 'mi falunk lakossági összetétele, hogy szívesen lakik benne az ember. Kölcsönösen tiszteljük, becsüljük egymást, itt mindenki barát, jó ismerős, jó szomszéd.

Manapság nem reklámozzák...

A tengelici Petőfi Tsz azokban a bizonyos ötvenhat előtti időkben amolyan reklámszövetkezet színében tetszelgett. Szappanbuborék módjára felfújták: tömték pénzzel, a brosúrák, újságcikkek tömege készült róla, minden értekezleten emlegették a nevét, elterjesztették róla, hogy az első milliomos tsz. Ne részletezzük tovább, lényeg, hogy alaposan futtatták.

A mostani elnökkel, Horváth Istvánnal érdekes esetem volt. Megkérdeztem tőle, hogy mi újság a milliomos tsz-ben? Majdnem megharagudott. „Azt vegye tudomásul az újságíró, hogy nekik nincs szükségük a rongyrázásra...” Akkoriban sem ők akarták, hogy országvilág előtt felfújják a tsz-t,

többre mentek volna, ha helyette hagyják őket nyugodtan dolgozni.

Beszélgetésünk során végül is egy reális képet kaptam a tsz- től. A gondokról is, eredményekről is, sok mindent megtudtam. Mert mindegyik akad bőven. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy az eredmények sokkal nagyobbak, mint amikor reklámozták őket úton- útfélen, problémáik pedig maguk is a gyors fejlődéssel együtt járó problémák. Egy dolgozó tag évi jövedelme 20 OOO forint felett van, s ha ehhez hozzávesszük, hogy akkoriban sok tag szűkölködött, nem nehéz észrevenni a változást.

És a tsz-t manapság nem reklámozzák...

Fogékony az új iránt

Temesi Mátyás, az általános iskola igazgatóhelyettese:

— Tengelic a sok más községből összeverődött emberek- bői jött létre, de a közös sors, a közös törekvés összeforrasztotta a lakosságot, nem sok ilyen összetartó falu található. Tengelic nem vált kiemelkedő nagyközséggé. Sőt, némiképp csökken a lakosság száma. De azt elmondhatjuk, hogy ezt a falut minden lakosa saját magáénak érzi, dolgozik érte. Kérem, nem sok községben tudták olyan rövid idő alatt megszervezni a vízműtársulatot, mint mi itt Tengelicen. Két hét alatt már az 53 százaléknál tartottunk ... És nem sok község akad, amelyik ennyire törekedne az újra, a jobbra, a szebbre, mint Tengelic. A törpevízmű például nem fejeződött be az utcai vezeték megépítésével: legtöbben bevezették a portájukra, lakásukba. De az új iránti fogékonyságot mutatja az is, hogy a mi falunkban országos viszonylatban is az elsők közt honosodott meg a kiváló lapálysertés. Az ilyen mindig sokat mond egy faluról.

változtatni. Igen ám, csakhogy mire. Történt aztán az egyik vadászaton egy különös eset. Puskavégre került egy szép madárka. Mindenkinek tetszett, mindenki megcsodálta, de senki sem tudta a nevét. A vadászok, s hajtők egymástól kérdezgették, hogy vajon mi lehet a neve. Végül jelentkezett egy öreg hajtó: — Ez bizony tengelice, akárki akármit is mond — állította, s hozzátette, hogy erre még meg is esküszik, ha kell, mert ő nagyon jól ismeri a madarak világát. A név legalább annyira tetszett a jelenlévőknek, mint a madár. Valósággal körültáncolták a szép tollú, szép nevű madarat, s ekkor mondta valaki: — Mi lenne, ha erről a gyönyörű madárról neveznénk el a falunkat? Mindenki megéljenezte az ötletet, s a falu neve végül valóban Tengelic lett a madárnév példájára, csak éppen az e-t hagyták el a végéről egyszerűsítésként.”

Amikor a falu a Tengelic nevet kapta, a területén lévő hat birtokhoz 10 045 hold föld tartozott, a község parasztsága pedig összesen 3521 hold földdel rendelkezett. A parasztgazdák száma majdnem 600 volt.

Minden házban

Fatkas Dénesné pedagógus az elmúlt napokat népszámlálással töltötte. Az adatok gyűjtése közben szerzett benyomásairól érdeklődtünk tőle.

— Mindössze pór éve élek Tengelicen, ezért még nem nagyon ismerem a falut. Most azonban sok érdekeset láttam. Negyven családhoz kopogtattam be, adatgyűjtés ügyében.

Meglepett, hogy mindenütt milyen korszerű körülmények között élnek. Hogy egyebet ne mondjak, minden háztartásban gáztűzhelyen főznek. Tél van, de ennek ellenére a legtöbb helyen nem találtuk otthon a felnőtteket, mert a tsz-ben dolgoztak. Örömmel tapaszaltam, hogy a mi falunkban jobb a gyermekstatisztika, mint sok más községben. Nálunk nem dívik az egyke, legalább két gyermeket találtunk mindenütt, de jó pár helyen ennél többet is.

Tanulok

Martos István tsz-üzemegység- vezető;

— Annak idején úgy adódott, hogy felnőtt parasztember létemre beiratkoztam a palánki mezőgazdasági technikumba. Manapság a paraszt- ember sem lehet meg tanulás nélkül. A technikumot befejeztem, s azt mondtam, hogy most már elég a tanulásból. De aztán mégis beiratkoztam a felsőfokú mezőgazdasági technikumba. Azt végzem jelenleg, s annak is a vége felé járok: harmadéves vagyok.

Dolgozom és tanulok mellette állandóan. Az ember valamikor nem hitte volna, hogy a tanulási láz ennyire rabul ejti.

ízlésesen berendezett önkiszolgáló bolt a falu központjában

A jegyxő úr jelenti

Az alispán körlevélben szólította fel a községi jegyzőket, hogy számoljanak be a háborút követő forradalmi hangulatról. Tengelic — az akkori Gindli család — főjegyzője a többi közt a következőket jelentette:

„1918. október 31-én és az azt követő napokban, rendszerint a késő esti órákban vonattal hazatérő katonák az utcán lövöldözve vonultak el és. hirdették a forradalmat. A lakosság a hazatérő katonáknak kedvezni igyekezett, és a forradalmi hangulathoz alkalmazkodott. Szidták az urakat, akik szerintük okai voltak a háborúnak.”

„Hallomás szerint a katonákat azzal bo- csájtotiták haza, hogy kergessék el a jegyzőket, a csendőrséget fegyverezzék le, és maguk vegyék át a hatalmat.”

Fennmaradtak a főjegyzőnek azok a jelentései is, amelyek a Tanácsköztársaság helyi eseménysorozatát tükrözik. íme néhány részlet belőlük:

„A községi direktórium általában a községi elöljáróságot helyettesítette, szabadabb és nagyobb hatáskörrel. Tagjait semmiféle szabály vagy rendelet nem kötötte. Utasításuk volt, hogy mindent a saját hatáskörükben intézzenek el, más rendelkezést ne respektáljanak, mint aminő{ az országos és vármegyei intéző bizottság nekik kiad. A tulajdonjogot főleg az uradalmakkal szemben nem sokba vették.” „Itt említem meg azt az általános helyzetet, hogy a cselédség már mindenütt magáénak tartotta a pusztát.- Urasáénak, gazdatisztnek fogatait lefoglalta, és csak indokolt esetben — a pusztai bizalmi ember engedélye alapján — foghattak be, ellenben a cselédek magánügyeikben hintákat, urasági fogatokat vettek igénybe.”

„A községben és környező pusztákon megalakították a Munkások és Földmívesek Szocialista Szervezetét. Ennek tagjai voltak az összes földmunkások és a kisgazdák jelentékeny része;”

„Zsíros Sándor 30 éves géplakatos, munkás volt Budapesten. A forradalom idejében az itt lakó kisgazda szüleihez jött, és itt mint szocialista agitátor, központi kiküldött szerepelt állandóan. Megalakította az itteni földmunkások szocialista szervezetét. A gyakori gyűlések állandó szónoka volt, és mindig a legszélsőbb szocialista eszméket hirdette. Kijárt a pusztákra, Szőlőhegyre, Hencse községbe, s ott szervezte a szocialista köröket. Űrgyű’ölete határtalan volt.”

„Fábián János 22 éves földmunkás napszámos volt az intézőbizottság legveszedelmesebb tagja, fanatikus támogatója volt a kommunizmusnak. Valósággal kéjalgett az urak üldözésében. Munkatársait állandóan izgatta. Elemi iskolát végzett, közepes tanuló volt. A forradalom kitöréséig csendesen viselkedett, létezéséről alig tudott valaki. A forradalom őt mint a háborútól ment egyént találta. Jónak látta tehát nagv hangon a forradalom hirdetői közé állni. Állandóan a községházán tartózkodott és állandóan a Vörös Újságot olvasta.”

BŐD A FERENC