Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
Őszi téma télen Az ősszel cikket írtunk a szőlőfelvásárlásnál tapasztalt visszásságokról. Az Állami Pincegazdaság szekszárdi feldolgozójánál többnyire nagy torlódás volt, ami jelentősen megnövelte a gazdák fuvar- költségeit, de a termelők károsodtak azáltal is, hogv a pénzhez csak külön bonyodalmak árán jutottak hozzá. Amiért e témára most térünk vissza, annak az a magyarázata, hogy az Állami Pince- gazdaság berkeiben is foglalkoznak vele. Elemzik a tapasztalatokat, s próbálnak megfelelő intézkedéseket tenni a hasonló visszásságok megelőzése érdekében. Az őszi probléma nem személyi mulasztásból adódott, ez nyilvánvaló volt akkor is. A féldolgozó üzem kapacitása 4 hetes időtartamot alapul véve, mintegy 10 000 mázsa. Ugyanakkor a felvásárolt mennyiség 14 000 mázsa szőlő volt. A múlt ősszel felvásárolt és feldolgozott mennyiség minden korábbit erősen meghaladt. 1957-ben kezdték, s azóta állandóan a 2000—8000 mázsa közt ingadozott évente a felvásárolt meny- nyiség. 1968-ban például 7300 mázsát vásároltak fel, a következő, a tavalyi évben pedig majdnem a dupláját. Nos, ez kétségelten tény, az eredmények növelésére tett erőfeszítéseiért csak dicséret illetheti a vállalatot, de semmi sem menti, amikor károkat, kellemetlenségeket okoz partnereinek. Tornai József, a szekszárdi pincészet vezetője közölte, hogy igyekszenek megjavítani a technikai feltételeket. Építenek mintegy 10 millió forintos költséggel egy korszerű feldolgozó- üzemet. Már megkötötték a kivitelezési szerződést. Eszerint még ebben az évben megkezdik az építkezést, s jövőre fejezik be. Az idei félvásárlási idényt tehát nem valószínű, hogy segíti az új üzem, de a jövő évit már igen. Szó van különféle szervezeti módosításokról is. Az egyik változat szerint például központosítanák a vételár kiszámítását, s azt postán küldenék meg. Tehát keresik, kutatják a módszereket, hogy ne ismétlődjék meg a tavalyi visszás helyzet. A végszót persze majd a következő idény tapasztalatai alapján lehet kimondani. A javítást sürgető szándék mindenesetre most is tapasztalható. B. F. Jószándékú túlzás... Szorgalmas rádióhallgató lévén, esténként igencsak akad számomra meggondolnivaló, nem ritkán olyasmi is. ami felbosszant. Az esti és reggeli krónikák — úgy vélem — a legnagyobb hallgatóközön - séget számon tartó adások. Jó ez a műsor, csak ne lenne olyan töményen Budapest- oentrumú! Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy helyezzük vidékre a főváros kül- és belpolitikai eseményeit. Netán palántáljuk át a Ferihegyet a repülőterével egyetemben mondjuk Szekszárdra, hogy az országunkba érkező és innen távozó delegációk szenzációiból nekünk is jusson. Más az, ami kívülem még számos rádióhallgató arcára ironikus mosolyt varázsol, valahányszor csak tetten érhetjük azt a szemléletmódot, amelyet egy közmondásunk így summáz: minden szentnek maga felé hajlik a keze... íme a példa... a fővárosi tanács vb. legutóbbi ülésén elhangzott az a javaslat, hogy a fővárosi kollégiumok helyzetén javítandó: m környező megyék építsenek kollégiumokat Budapesten. Hogy miért? Mert A Déldunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat megyei kirendeltsége gépírásban és könyvelésben jártas ADMINISZTRÁTORT keres felvételre. Jelentkezés: Szekszárd, Várköz 1—3 sz. alatt. (96) A Paksi Állami Gazdaság biritói kerülete felvesz 2—3 éves gyakorlattal rendelkező AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐT. Fizetés megegyezés szerint. (85) sok vidéki gyerek tanul Budapesten és ha a vidék azt akarja, hogy fiaik, lányaik a korszerű követelményeknek megfelelő elhelyezést élvezve végezzék tanulmányaikat, akkor nyúljanak csak bele szépen a bukszába és építsenek saját kollégiumokat. (?!) A javaslat nem akármilyen fórumon hangzott el és bizonnyal lelkes fogadtatásra talált. Nem is lenne semmi hiba, ha a kollégiumi elhelyezés gondja csak fővárosunkban lenne gond és a vidék rendelkezne legalább megfelelő számú kollégiummal. Node, ez az a fejlesztésre türelmesen váró terület, ami a vidék számára is sok fejtörést okoz. Kemény és verej- tékes harcot kell folytatni még a minimális fejlesztésre elegendő pénzügyi keretekért is, nem szólva arról, hogy az egyes megyék, vidéki városok ilyen vonatkozásban lényegesen rövidebb takaróval takaróznak. mint a főváros. Mostanában elég sok olyan jószándékú túlzás kap hangot, mint az, amit idéztem. Igaz, egy-egy javaslat elhangzása még nem jelent megvalósítást is, de miért ugratjuk egymást fölöslegesen? Ha az ipart szívós kitartással telepítjük vidékre, mirevaló a vidékről elvárt áldozatvállalással kollégiumokat telepíteni Budapestre? Egyébként a javaslattevőkön kívül alig hiszem, hogy bárki másnak is meggyőződése lenne, hogy a főváros kollégiumainak bővítésére, a kollégiumi feltételek javítására nincs más mód. Van bizonynyal, de ez látszott a legalkalmasabbnak — legalább időnyerésre.... Képek az Orionból Az Orion Rádió és Villamos- sági Vállalat 5. sz. gyáregységének hidegsajtoló műhelyében a televíziók szerelőlapjainak és egyéb alkatrészeinek előállításával foglalkoznak. Az üzemrész napi teljesítménye kilencvenezer darab. A transzformátor-összeállítók a ferrit-trafókat tekercselik. Mint félkész termék, mindkettő a pesti gyárban kerül beépítésre. Fotó: Tóth Iván A faddi ügyeletesek Eltelt egy kis idő addig, amíg a. termelőszövetkezetek többségében megszokták, elfogadták, vagy éppen megszerették a távolról jött, nem falubeli vezetőket Mi sem érthetőbb annál, hogy ilyenek szép számmal akadnak ország- és megyeszerte. Sok tízmilliós értékeket termelő nagy gazdaságok élére nem lehetett mindenhol helybéli szakembereket leakasztani a szegről. A befogadás nem ment magától, elsősorban a végzett munkának, az elért eredménynek, vagy fogalmazzunk máshogyan: — a közösség szolgálatának volt a függvénye. A folyamat azonban tagadhatatlanul gyorsabb, mint volt néhány évtizeddel ezelőtt, amikor „helybéli” és „jövevény” (rosszabbik esetben „jött- ment”) között akár nemzedékekig is élhetett a megkülönböztetés. Gyermekkorom Apa- tinjában például, tisztelettel ugyan, de mégis „a zentai Schneider unokája”-ként emlegettek egy derék boltost. A nagyapa a múlt század nyolcvanas éveiben költözött át Zentáról. Miért érdemes mindezt említeni? A távolról jött vezető, de általában a vezető, olyan bonyolult mechanizmust irányít és olyan sokágú problémák helyes megoldásáért felelős ef'v nagyüzemben, melyeket ma már a legdúsabb tapasztalatokkal rendelkező egykori gazdaember sem tud, sőt nem is lehet képes áttekinteni. Az ilyen tagok azonban kétségtelenül helybeliek, lakóhelyükön — nem egyszer egy élet szorgos munkája által kiérdemelt — jogos megbecsülést élveznek, tekintélynek örvendenek. Vagyis a falu társadalmában hangadók. Sokan közülük a termelőszövetkezetek igazgatósági tagjai, ami természetesen helyes, de nem egyszer csak formális funkció. Ezért érdemes felfigyelni Faddra, mely megyénknek az a községe, ahol bizonyos ideje országosan is érdeklődést keltő kezdeményezések születnek. Paddom bevezették azt a rendszert, hogy a termelőszövetkezet igazgatóságának két tucatnyi tagja, egymást váltva, háromnaponként ügyeleti szolgálaton vesz részt a központban. Ez annyit jelent, hogy Cott vannak minden tárgyaláson, melyet az elnök és a többi vezető éppen folytat. Látják, hogy ki és máért keresi fel a termelőszövetkezetet. Részt vesznek a döntésekben olyan esetben, amikor valamilyen ügy sürgőssége miatt szélesebb körű testület egybe- hívása képtelenség. Mindebben természetesen teljes joggal, IN épújság 5 mint a termelőszövetkezet tulajdonosainak választott képviselői. Három nap elteltével pedig visszamennek eredeti munkahelyükre, a tehenészetbe, bognárműhelyf>e, vagy bárhová egyebüvé. Mi ennek az értelme? Úgy vélem, elsősorban a nyíltság. A termelőszövetkezet tagjai érthető módon sűrűbben érintkeznek azokkal az igazgatósági tagokkal, akik mindennapi munkájukat közöttük végzik, mint a szakvezetőkkel. Utóbibiaíkat. munkakörük, a nagy gazdaság sokrétű feladatainak megoldása nem egyszer napokra elszólíthatja a faluból. Ilyesformán a tagok hozzájutnak a közvetlen információszerzés lehetőségéhez a tulajdon gazdaságuk irányításával kapcsolatban. Másrészt azt is megismerik, hogy az általában jól fizetett szakvezetők élete sem fenékig tejfel, hiszen nehéz és felelősségteljes feladatok megoldásával küzdenek nap mint nap. A végeredmény? A végeredmény — logikailag bármilyen ellentmondásosnak tűnhet is ezen a helyen a szó — folyamatos. Egészében azonban azt hiszem, nyugodtan minősíthetjük egy olyan módszernek, melynek következetes és -őszinte megvalósítása révén tovább erősödik a termelőszövetkezeti demokrácia. — óa — 1970. január 13. (ordas)
