Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-05 / 282. szám
•• Önállóbban, magasabb szinten Párttitkárok tanácskozása Bátaszéken Máté János: Tolna megye gazdasági, szociális és kulturális fejlődése a felszabadulástól napjainkig A szekszárdi járás déli részének meaőg&zd&sáffi jellegű üzemeiben — termelőszövetkezetek, állami gazdaság, erdészetek, — dolgozó párttitkárok azzal a céllal ülték körül kedden a báta- széki községi pártbizottság szék kásában a nagy asztalt, hogy tüzetesen tárgyaljanak az alapszer vetteti munka korszerűsödéséről és fejlesztéséről. I Másodízben került sor «- ... e formában a járási pártbizottság jóvoltából a gazdasági, az ideológiai tevékenység és a belső pártélet konkrét elemzésére. Újszerű volt a tanácskozáson, hogy az előzetesen kiküldött szempontok alapján a pártszervezetek alapos önvizsgálatra, kritikus számvetésre kényszerültek. Szokatlanul azzal kezdték a tanácskozást, hogy a titkárok adtak számot arról, hogy a vezetőségek és a maguk megítélése szerint hol tartanak a tartalom és a munkamódszer dolgában. A húsz ember lankadatlan figyelme jelezte, hogy gondolatban a mások véleményét összevetették a saját tapasztalattal, viszonyítottak, mérlegeltek, mi az, ami náluk is hasznosítható. Az egész napos kötetlen vitát Tóth József, a járási pártbizottság első titkára vezette. ízelítőül idézünk néhány kérdést a bátaszéki értekezlet szerteágazó témáiból. Mennyire kezdeményezők a pártszervezetek? Az érdekellentétek feloldása és helyes egyeztetése. Hogyan ellenőrzik a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását? Élnek-e a káderpolitikában véleményezési jogukkal? Hol tartanak az üzem belső mechanizmusának hosszabb távú fejlesztése terén? Embercentrikus-e a politikai munka? Mennyire sikerült konkréttá, önállóvá, differenciálttá és rendszeressé tenni a helyi elemzést? I Őszintén a gondokról. ______ Takargatni valót, vagy kényes kérdést egyikük sem ismert. Szigorú kritikával, kertelés nélkül, imponálóan őszintén beszéltek a fejlődéssel együttjáró, nem egyszer abból fakadó gyengeségeikről, a még le nem küzdött nehézségekről. Érdemes megjegyezni, hogy egyetlen siránkozó hozzászólás nem hangzott el, kimondva és kimondatlanul érződött, hogy a nagy erőt képező kommunista kollektíva a jobbat akarás, a javítás jegyében fáradozik. A második zárszámadásához közeledő, megnagyobbodott de- csi termelőszövetkezet párttitkára a közös gazdaság anyagi sikereivel együtt említette, hogy le kell küzdeni a követelőző, a csak jogait ismerő, a demokráciát kiforgató ember demagóg nézeteit. Elmondott egy példát, amikor a katonaságtól leszerelt, erőgépüket gyorsan és pontosan rendbetévő fiatalokat a két idősebb szakmunkás együttesen rótta meg, attól tartva, hogy az ifjak szorgalmával - megszűnik lazsálásuk. Többen kiemelték, hogy a termelőszövetkezetekben most a szocialista tudat erősítése a fő. A termelőszövetkezetek rohamossá vált fejlődésének elősegítése, a lépéstartás, sikerült a kommunisták 70—80 százalékának, azonban sajnálatos passzivitást tapasztalnak a régebbi és idősebb párttagok egy részénél. Még kísért a régi munkastílus, jeleit három termelőszövetkezetből is szóvá tették. Lényege, hogy némelyek még azt reklamálják, miért nem szólunk bele abba, ki ül a gépre, vagy hova, mit kell vetni, hogy ki, milyen munkabeosztást kapjon. Számot adhattak arról, hogy mindenütt képzettebb lett a párttagság, a pártvezetőségek hozzáfogtak az elemzéshez, a vitaanyagokat kollektív munkával, a reszortfelelősök segítségével készítik el, alkotóbbak, élénkebbek, pezsgőbbek a párttaggyűlések. Furcsa ellentmondásra mutatott rá a bátaszéki tsz párt- titkára: „Felfigyeltünk, hogy némelyik párttag kevesebbet törődik a politikai oktatással, mint a szocialista brigádban dolgozó párton kívüli tsz-tag”. Az arányos, mindenoldalú fejlődéssel kapcsolatos a Szekszárdi Állami Gazdaság párttitkárának észrevétele. Náluk, a hipermodern sertéskombinát és szarvasmarhatelepek építése idején lemaradtak a gépesítésben, korszerűbb lett a környező tsz-ek gépparkja, mint az állami gazdaságé. Fel kell készíteni az embereket szakmailag, hangulatilag az új technika, az új technológia fogadására. I A felismerés, a p^asz1 - ’ kodástól mentes, nyílt beszéd, a gondok feltárása már fél győzelem, mert így ■ összpontosíthatok az erők a nehézségek leküzdésére, a bajok megelőzésére. „Harci terep ma a termelő- szövetkezet” A rohamos gazdasági fejlődést, a demokratikus jogok növelését, a maradiság és egoizmus elleni harcot, a holnapi távlatok mai megalapozását tekintve hangzott el többször e találd megállapítás. Nem ment küzdelem nélkül a fél évvel ezelőtt egyesült, nagy várdombi szövetkezetben a részes művelésről a közös termelésre való fokozatos áttérés, a pár éve vásárolt répaszedő gépnek az idei betakarításnál első ízben történő hasznosítása. Másutt sem sikerül máról holnapra kialakítani a valóban egységes paraszti osztályt. Lépésről lépésre és sikeresen küzdenek meg a kommunisták az új győzelemért, az egyre tevékenyebb pártcsoportokban, taggyűléseken és egyénileg. I Előremutató kezdeméI i ■ ■■!. i nyezések. Beigazolódott, hogy megértették a mezőgazdasági pártszervezetekben a politikai eszközök elsődlegességének, a javaslatok hasznosításának, a tudatosabb tervezésnek a fontosságát. A járási vezetők is elismeréssel szóltak a bátai November 7 Termelőszövetkézet párt- szervezetének munkájáról. A szövetkezet kommunistái 17 pontban vázolták a tsz vezetőségének ajánlott, a gazdaság- politika témakörébe vágó koncepciózus tervet. Nem restellnek tanulni a szomszédtól, a bá- taiak a pártszervezet kezdeményezésére mennek el Bátaszék- re, a komplexbrigád-mozga- lom tanulmányozása végett. Felfigyeltek a többiek a bátaszéki Búzakalász Tsz titkára által mondottakra, mely iskolapéldája is annak, hogy a gazdaságban mivel és hogyan foglalkozzék a pártszervezet. Elégedetlenek voltak a szövetkezet gépesítésének ütemével, gyorsítására tettek javaslatot. A szakemberek, a pártvezetőség összedugták a fejüket, számításba vették a tagság, a tsz, a népgazdaság érdekeit, és taggyűlés elé vitték javaslatukat. Ennek lényege szerint jövőre 12 új gépet vásárolhat a tsz, az anyagi fedezetet az újak beállításával felszabaduló gépjavítási keretből, valamint ä tagságnak a közösség számára nyújtandó kölcsönéből fedezhetik. A tagság által adott kölcsönnek politikai jelentősége is van, mindenki jól járna, mert a tsz nem kényszerül magasabb kamatra állami hitelt venni, a tagság a tsz-től nem öt, hanem hat százalékot kaphat a pénzéért, és így korszerűsíteni tudják a tsz gépparkját. A faddiak korábbi példáját követő mostani bátaszéki kezdeményezés sajátos előőrse lehetne a tsz-bankok- nak. — egyikük így fogalmazott. | A kádermunkáról a gazdasági fejlődés töretlen- ségének biztosításáról szinte mindenki szólott. Sok múlik a kádereken, ötéves távlati tervet készítettek Decsen, és sikerült a vezetőket a káderpolitikái követelmények szerint beiskolázni a magasabb politikai tanfolyamokra. Az őcsényi tsz-ben a középkáderek által már elvégzett marxista középfokú iskola hasznosságáról adtak számot. A bátai szövetkezet küldötte a náluk bekövetkezett kiegyensúlyozottságról, a különösebb panaszok megszűnéséről, az állami gazdaság párttitkára, pe- dik néhány középvezető értetlenségének konfliktusokat okozó hatásáról, a hármas követelmények szétválasztásának károsságáról beszélt. Elégedetten, örömmel szólt két párttitkár arról, hogy mennyit használt az összevont párttaggyűlésen adott nyílt, szókimondó, elvtársi kritika, amikor az odaadóan dolgozó, de goromba, modorú elnököt „megzabolázták”. A várdombi szövetkezet csúcstitkára a fiatal, dinamikus szakvezetők segítésének módozatairól beszélt, az erdészeti párttitkárok gazdasági vezetőik nagyobb előrelátását sürgették. A káderképzéssel, a káder- utánpótlással együtt hangsúlyozták, őrködni kell, hogy a hármas követelményeknek megfelelő emberek dolgozzanak mindenütt a különböző posztokon. A mulasztás példájaként felhozták: az is megesett, hogy az ellenforradalmi tettei miatt börtönviselt embernek akartak főkönyvelői megbízatást adni. Nem zárták le véglegesen a bátaszéki értekezlettel a párt- építő tevékenységet. Anyagát, a másik négy titkári tanácskozással együtt feldolgozzák, és ismét visszatérve, közkincs- csé teszik a szekszárdi járásban a tapasztalatokat „Dinamikusabban végezzük, tovább tökéletesítsük, gazdagítsuk, tegyük tartalmasabbá a helyi pártmunkát.” A járási első titkár által összefoglalt gondolatokkal telve, sok jó módszerrel a tarsolyukban indultak haza Bátaszékről az alapszervezeti párttitkárok. Somi Benjaminné Népújság 3 1969. december 5. IV. Az 1954—1960. évek közötti időszakban az építőipari szövetkezetek számát öttel növelték, az akkor már közel 600 főt foglalkoztató minisztériumi iparvállalatot pedig 1957- ben megszüntették. Ezt követően 8 éven keresztül na-, gyobb volumenű építkezések kivitelezésére lg alkalmas építőipari vállalat nem múlcödött a megyében. Ebben az időszakban a megye nagyobb beruházásainak kivitelezői a Baranya, Somogy és Fejér megyei építőipari vállalatok voltak, s ez számos esetben a megye beruházásainak megvalósításánál hátrányos helyzetet teremtett A II. ötéves terv időszakában jelentősen fejlődött a tanácsi és szövetkezeti építőipar kapacitása, ugyanakkor az Építésügyi Minisztérium — az indokolt megyei igények alapján — 1965. január 1-i hatállyal a komlói vállalatból létrehozta a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatot A harmadik ötéves terv időszakában tovább gyarapodtak a megye építőipari szervezetei. 1966-ban 2, 1967- ben újabb 2 termelőszövetkezeti közös építőipari vállalkozás kezdte meg működését, s gyors fejlődésük következtében tevékenységük a megye építőiiparában 1968-ban már számottevő volt. A megye építőiparának termelése — a korábbi szervezetek fejlesztése, az új szervezetek létrehozása és fejlesztése útján — évről évre jelentősen fejlődött. s 1969-ben már meghaladja a 600 millió forintot. Az építőipar azonban az elmúlt időszakban — hasonlóan az iparhoz — termelésnövelésének tekintélyesebb hányadát foglalkoztatotti létszámának emelésével érte el, és csak kisebb része származott a termelékenység emeléséből. A megye szocialista építőiparában 1960-ban még csak 1600 fő dolgozott, 1965- ben 5300 fő, 1968-ban pedig már meghaladta a 6000, 1969- ben pedig a 7000 főt. A megye szocialista építőipara — rendkívül nagyarányú fejlődése ellenére — még ma sem képes teljes egészében kielégíteni a megye vele szemben támasztott igényeit, tehát szükség van kapacitásának további növelésére. Miután azonban — mint már említettük — a foglalkoztatottság növelésének tartalékai kimerüiőben vannak a megyében, s ebből következik, hogy az extenzív fejlesztés hosszabb távon már nem járható út, éppen ezért az építőipar kapacitásának jelentős növelése is csak az intenzív fejlesztés útján valósítható meg. A MEGYE KERESKEDELMÉNEK FEJLŐDÉSE A felszabadulás után az ország talpraállításának elengedhetetlen feltétele volt az áruforgalom megindítása'. Ezt megyénkben is túlnyomórészt a magánkereskedők bevonásával kellett és lehetett is megoldani, mivel a kereskedelmi hálózat teljes egészében az ő kezükben volt. A felszabadulást követő társadalmi-gazdasági átalakulás iránya és eredményei szükségszerűen tűzték napirendre a kereskedelem szocialista alapokra helyezését is. E feladat végrehajtása 1948-ban a Nepbolt Vállalat létrehozásával kezdődött el, a forga’om túlsúlyát azonban ekkor még a magánkereskedelem bonyolította le. 1949. elején még 1675 önálló magánkereskedő működött a megyében, közülük azonban már csak 184 tartott 1—2 alkalmazottat. A kereskedelem továibbi fejlődése szempontjából igen jelentős lépés volt 1949-ben a SZCVOSZ létrehozása — melyet követően a földművesszövetkezeti kereskedelem gyors ütemben indult fejlődésnek — majd 1950. őszén a tanácsok megalakulása. Ezzel a kiskereskedelem — néhány országos vállalat kivételével — a tanácsok irányítása alá került, kialakultak az ellátási határok és az áruforgalom egyre növekvő mértékben a szocialista bolthálózaton keresztül bonyolódott le. Az állami kereskedelem üzleteinek döntő többsége Szek- szárdon, a járási székhelyeken és az ipari jellegű településeken helyezkedett el, a szövetkezeti kereskedelem feladata pedig elsősorban a falvak lakosságának ellátása volt és maradt napjainkig is; A szocialista kiskereskedelem a magánkereskedelemtől elavult, korszerűtlen üzlethálózatot örökölt, melyet nem kis anyagi áldozatok árán folyamatosan korszerűsíteni kellett, átformálni jellegét és arculatát. Fejlődésének felső szakaszában a fő feladat az volt, hogy a hálózati egységek növekedésével biztosítsa az addig ellátatlan, vagy kedvezőtlen körülmények között ellátott lakosság igényeinek kielégítését Ennek eredményeként a szocialista kiskereskedelem boltjainak számát jelentősen növelték; 1954-ben még csak 964. 1960-ban 1267. 1968-ban pedig már 1331 bolt állt a megye lakosságának rendelkezésére. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején a hálózatfejlesztés mellett egyre inkább előtérbe került a kiskereskedelem kultúráltságá- nak fejlesztése. Erre az időszakra esik az új kiszolgálási formák (önkiszolgálás, ön- kiválasztás. minták utáni árusítás. stb.) bevezetése és elterjesztése, ezen keresztül a meglévő egységek átbocsájtó képességének növelése és a kereskedelmi tevékenység technikai színvonalának fejlesztése. Az 1965. utáni évek hálózatfejlesztését pedig — az anyagi erőforrások koncentrált felhasználásával — az ellátási központok (jelentősebb vonzáskörrel rendelkező tele- pü kisek) korszerű* távlatokban is megfelelő kapacitású hálózatának kialakítása jellemzi. Ennek szerves részét képezi az úgynevezett áruházépítési program, melynek keretében ez évben adták át rendeltetésének a paksi, a bonyhádi és a dunaföldvári áruházat és kivitelezés alatt áll a dombóvári áruház, valamint a hőgyószj ruházati és tamási lakberendezési áruház. (Folytatjuk.) 2,5 tonnás GARANT tehergépkocsi felújítva, O kilométerrel ELADÓ. Építőipari Ktsz, Szekszárd. Tel.: 12—357. .................. .. . , (51)