Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

/ Szuez száz éve 10« év után a szuezi föld- szoros éppen olyan akadályt képez a hajózás útjában, mint 186S. november 17-e előtt: ezen a napon indult útjára tervezője Lessees Ferdinánd, hogy először hajózza végig teljes hosszában az akkor el­készült Szuezi-csatomát. A Szuezi-csatornának — mely­nek ICO esztendős évforduló­jára most emlékeztetnek a technikatörténet kutatói — azonban több ezer éves elődei vannak. Régi papíruszteker- osek adják hírül, hogy a ró­mai birodalom virágzásának szakaszában a hajók átjuthat­tak a Földközi-tengerről a Vörös-tengerre. A feljegyzé­sekből azonban arra is követ­keztetni lehet, hogy ez a vízi- út nem a mai csatorna vonal- vezetésének felelt meg., Napóleon terve? A hetedik században a tö­rökök felújították a pusztu­lásnak indult csatornát és ugyanők temették is be: stra­tégiai okokból... így is ma­rad, több mint egy évezredig, amikor Napóleon katonái je­lentek meg a piramisok tövé­ben. Napóleon szakembereket vezényelt serege mellé, akik régészeti térképezési, útépítési feladatokat oldottak meg. A műszaki alakulatok egyik tiszt­je felderítette a hajdani csa­torna nyomait, azonban a fel­újítást (egy számítási hiba miatt) kedvezőtlenül ítélte meg. Szerinte ugyanis a fel­újítás csakis zsilipkapus rendszerrel, a hajók többszöri átemelésével lett volna meg­oldható. Később a számítási hibát felismerték és egy osztrák származású mérnök elkészítet­te azt a tervet, ami nagyjá­ból a francia Lesseps Ferdi­nand által véglegesen kidol­gozott változat elődjének te­kinthető. Az 1859. április 25-én meg­kezdődött munkálatok mögött a XIX. század második felé­nek súlyos külpolitikai viszá­lyai húzódtak. Szuez: kapu India felé és ez az India az angol gyarmatbirodalom egyik — nem egészen megbízható — pillére. A csatorna építési módsze­rei kevéssel különböztek a ró­mai kori változat technológiai eljárásaitól. Egyszerre több ponton, zömmel kézi erővel kezdték meg a csatorna feltá­rási munkálatait 25 nóO fellah ásta a homokot, melyet éjszaka a sivatagi szél erede­ti helyére sodort vissza. Les­seps nagy szervező munkát végzett, nagymértékben az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy végül is rendelkezésre állt az az 500 millió frank me­lyet 1869-ig az építési munká­latok felemésztettek. Közbeszól a kőolaj A csatorna által összekötött két tenger között gyakorlati­lag nincs szintkülönbség, ami elősegíti a hajózást, a csator­na sík terepen halad. A si­vatagi környezet azonban ko­moly fenntartási gondokat okoz. A sivatag homokja ál­landóan új támadásra indul a csatorna ellen, melyen szigorú előírások 14 km/órában maxi­málják a haladási sebességet. A csatorna korszerűtlensége egyébként nem újkeletű téma; 12 méteres vízmélysége és a meder 100—115 méteres ha­józható nyílása egyre kevés­bé felel meg a hajógyártás nemzetközi szabványainak, melynek egyik jellegzetessége a gazdaságosság szempontjait figyelembe vevő- egyre na­gyobb olajszállító hajók épí­tése. A közelkeleti olajforrások feltárása századunk 20-as évei­ben komoly feladatot hárított a Szuezi-csatornára. Míg a megnyitás utáni első évben 486 hajó haladt át rajta, 1942- ben már 1646, 1955-ben pedig 14 666 egység. A tankhajók részaránya mindinkább nőtt, kiugró volt számuk a második világháború időszakában. A közelkeleti olajban érdekelt nyugati hatalmak számára a Szuezi-csatorna az olaj útját jelentette és az ezzel kapcso­latos 1956-os agressziójuk az ötvenes évek történelmének egyik legkritikusabb időszaka. Az 1956-os szuezi agresszió, majd az 1967-es arab—izraeli háború ugyanakkor a Szuezi- csatorna sebezhetőségére is felhívta a figyelmet. Az 1967. júniusi események során a csatornán rekedt alig tucatnyi hajó kijutása a politikai oko­kon túlmenőleg műszakilag is fogos kérdést jelent a harci cselekmények során a csator­nában elsüllyedt hajók miatt. Csatorna helyett csővezeték? Bár a csatorna jelentősége az általános hajóforgalom te­kintetében igen nagy, mégis elsősorban a kőolaiszállítás- ban betöltött szerepe határoz­za meg fontosságát. Az olaj- tankbajók számszerű és brut- to-regisztertonna aránya egy­aránt növekedett. Ha tehát a Szuezi-csatorna nem tudja feladatát betölteni, akkor ezt főként a nemzetközi kőolaj­kereskedelem érzi meg. A ha­jógyártás „új hullámaként’’ kezdődött ezért a 'mind na­gyobb befogadóképességű tank­hajók gyártása a hatvanas évek közepén és ennek az 1967-es események újabb im­pulzust adtak. Sorra készültek és készülnek az 150 COO, sőt a 200 000 tonna befogadóképes­ségű tankhajók (itt tört te a világpiacra a nagy kapacitású tartályhajók gyártásában gya­korlattal rendelkező, dinami­kus j^?án hajógyártás, mely ma a legjelentősebb nemzet­közi olajcégek állandó szállí­tója). A másik megoldás: olaj­vezetékek építése. Július ele­jén hozták nyilvánosságra; hogy az egyiptomi kormány francia segítséggel építi meg a Szuezi-csatomát helyettesítő olajvezetéket, a Vörös-tenger­nél, illetve a FöldközMen mer­nél elhelyezett szivattyúállo­másokkal. A Szuezi-csatorna jövője természetesen nem választha­tó el ma a térség nolitikai problémáitól. Egy azonban bi­zonyos: ha sikerül a techni­kai akadályok felszámolásával a hajózást megindítani, a tankhajók tonnatartalmának növekedési irányzata elenged­hetetlenné teszi korszerűsíté­sét LIGETI GYÖRGY Népújság 6 1969. december 4. Akkumulátoros „riksa" Francia mérnök konstruálta a képen látható kétszemé­lyes akkumulátoros „riksát”. A háromkerekű jármű nem országúti közlekedésre készült, mégcsak nem is a városi for­galom számára, hanem afféle „sétakocsinak”, üdülő-, fürdő-, és gyógyhelyek részére. A felépítményt habosított műanyag alkotja, így súlya rendkívül csekély. A járművet mozgató elektromotort négy darab 12 voltos akkumulátor táplálja: óránként legfeljebb 40 kilométeres sebességet érhet el a kis kocsi. A kézi szabályozókar „mindenes” szerepet tölt be: a kormányzás, a fékezés (a motorfordulat irányának megváltoz­tatása) és a sebességszabályozás egyaránt vele végezhető. A jármű nyitott és féltetős változatban, és egyszemélyes ki­vitelben is készül. Az akkumulátorok egyszerű módon re­generálhatok a beépített töltőberendezés segítségével, csak óda kell állni a legközelebbi csatlakozó mellé, néhány órás. vagy égés? éjszakán át tartó „tankolásra ”. Beteglátogatás, vagy -ellenőrzés? * v A termelőszövetkezeti ta­gok befteg-nllenőrzésében — mivel még nem tekint vissza hosszú múltra — nincs még olyan kialakult gyakorlat, mint az ipari biztosítottaknál. A tavasz- szal, a szociális-kulturális bizottsági tagok balaton- földvári tanfolyamán is el­hangzott az igény, hogy egységes gyakorlatot kelle­ne kialakítani a betegel­lenőrzés rendszerében. Fel­vetődött úgy is: betegel- őenőrzés legyen, vagy pe­dig beteglátogatás? Áz el­lenőrzést rossz értelmezés­ből sokan valamiféle haj- csároákodásnak, indokolat­lan bizalmatlanságnak te­kintik — érveltek többen. — Viszont egészen más­ként fogadja a beteg tsz- tag, ha közvetlen munka­társai keresik fel, érdek­lődnek hogyléte felől. Ám, a betegellenőrzés és az orvosi felülvizsgálat rendszeres* nemcsak Tolna megyében foglalkoztatja az illetékeseket. A TOT Szo­ciális Bizottsága is meg­vizsgálta az eddig kiala­kult helyzetet, a különbö­ző helyeken kialakult gya­korlatot. és ennek nyomán ajánlással fordult a ter­melőszövetkezetekhez és a területi szövetségekhez. Mivel a körülmények, az adottságok vidékenként különbözőek. így a Szoci­ális Bizottság is több, kö­vetésre méltó módszert ajánl. Miután a betegellenőr­zést a szövetkezetek egy részében a szociális bizott­ságok. illetve azok egyes tagjai végzik, meg lehet oldani a betegellenőrzést úgy, hogy az ne sértse a beteg tag önérzetét. Szük­séges, hogy a szociális bi­zottság feladatainak meg­határozásakor, ille/tve az ügyrendben és a munka­rendben rögzítsék ezt a tevékenységet is. Kedvező tapasztalatok varrnak arról a módszer­ről is, amikor a brigádok, munkaszervezeti egységek vezetői, másutt a szocialis­ta brigádok tagjai végzik a brigádokban dolgozó be­teg tagok látogatását, el­lenőrzését. Ebben az eset­ben nagyobb hangsúlyt kap a látogatás, nem olyan hivatalos jellegű, mint az ellenőrzés. A brigádokban dolgozó tagok közelebbről jobban ismerik egymást, könnyen felismerik, ki a valóban beteg és ki az, aki jogtalan haszonszerzés miatt véteti magát beteg- állományba. Több helyütt bevált módszer hogy nyugdíjas orvosokat egészségügyi dol­gozókat bíznak meg beteg­ellenőrzéssel, akik a ve­zetőség megbízásából lát­ják el feladatukat. Ennek a módszernek a bevezeté­sét ott ajánlja a TOT Szo­ciális Bizottsága, ahol a szövetkezeten belül nem alakult ki megfelelő ellen­őrzési módszer és nincs hozzáértő vállalkozó a né­hol népszerűtlennek tűnő beteglátogatói feladat el­végzésére. A bizottság — okulás­ként — felsorol néhány ne­gatív tapasztalatot is. Nép­szerűtlen és önérzetet sér­tő módszer, amikor a be­tegállományban levő tagok névsorát kifüggesztik a hirdetőtáblára, faliújság­ra. Előfordul, hogy ellen­őrzés révén bántó zakla­tásnak teszik ki a beteget. Mint a közreadott aján­lás is hangsúlyozza: a tag­ság részéről jogos a kifo­gás az ilyen, és hasonló módszerek ellen. Sokkal szívesebben ve­szik az emberek, ha nem az ellenőrzés, hanem a be­tegek látogatása, segítése jut kifejezésre. A vállala­tok, üzemek — a szak­szervezetek tevékeny* köz­reműködésével ezt a gya­korlatot alakították ki. A betegnek átadott szerény ajándék, vagy egy csokor virág még inkább kifejezi a közösség érdeklődését, fi­gyelmességét, segítőkész­ségét a beteg iránt. A ter­melőszövetkezetekben ki­alakított ilyen gyakorlat után a tagok is természe­tesnek veszik, hogy beteg­ségük esetén meglátogat­ják őket. BJ Amíg 90 kakas leesik Az akácos szélén van a egy nyugatnémet állat-nagy­gyülekező. Mindenki előké­szíti fegyverét, de egyelőre kettétörve és üresen 'veszik vállra, mert a biztonsági elő­írások így kívánják. Felsora­koznak. A vadászmester, Far­kat Dénes a sorfal elé áll: — Ma délelőtt \:sak fácán­kakasra vadászunk. Ven­dégvadászaink vannak, s a mai vadászatot az ő tisztele­tükre rendezzük. Lassan szemerkél a havas eső. A környék mozdulatlan, csak néhány varjú károg a zöldellő vetés felett. — Megjöttek a vendégek — így Martos István. a tengely­ei vadásztársaság elnöke. A Vadászmester ismerteti a hagyományos jeleket, előke­rül a vadászkürt, s megadják a jelt a vadászat megkezdé­sére. Fritz Siegel, a nyugatnémet Mercedes-cég egyik üzleti szakembere, Hans Kémbolt, kereskedő cég ügynöke a ven­dégek. Mindketten járják Európát, üzleti ügyekben. A vadászatot, a vadászközössé­get is kedvelik. Számukra él­mény, hogy most részt vesz­nek egy vadászaton. A vadászmester közli, hogy először a közeli füzest, zsom- békost nézik meg, s annak rendje és módja szerint el­osztja a vadászokat, s a haj­tókát. Amerre megy a hajtás, mennek dűlőről dűlőre, ár- kon-bokron át. Amikor pedig elérkezik az ebédidő, együtt telepszenek le az avarra, hogy néhány gyors falat után űz­zék tovább a vadat. Amikor befejeződik a va­dászat, 90 kakast számolnak össze. És gratulálnak egymás­nak az eredményhez, vadász­társak módjára. Este pedig kezdődik a poharazgatás a sikeres vadászat örömére. BODA FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom