Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-04 / 281. szám
A front két oktalan „A vég kezdete — Mindenkire szükség van“ xii.^s* * ^..Sirv>6niornya bírta námedi S>. ' Bikács Dicsberénu, V* I I * 'k V&rsad VII. A Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága 1944. október végén határozatban utasította a 2. Ukrán Front hadi- tanácsúi: világosítsa tel a magyar népet arról, hogy a Vörös Hadsereg nem azért lépett az ország területére, hogy területet szerezzen, „nem mint hódító, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta elnyomás alól”. A 2. Ukrán Front parancsnokának október 30-i parancsában ez állt: „Az ellenséget rendkívüli gyűlölettel kell verni és irtani, de a békés lakossággal igazságosan kell bánni”. A felszabadított területeit lakossága csakhamar meggyőződött, hogy a szovjet hadseregről szóló fasiszta hírek lág- oől kapott hazugságok, hogy a szovjet hadsereg valóban a dolgozó magyar nép felszabadítója, barátja. Ezt a tényt aggodalommal jelenti Szálasi rendőrségének központi hírszerző osztálya is. A kormány katonai bizottsága egyik, belső használatra készített jelén- tése összehasonlítja a szovjet katonák és. a hitleristák harctéri magatartását és a lakossághoz való viszonyát. A jelentés kénytelen beismerni: „Ebből az ellentétes magatartásból a lakosság a bolsevi-. kok javára vont le következtetést ... * A szovjet kormány internacionalista politikája elősegítette a magyarországi demokratikus érők gyorsabb kibontakozását. A felszabadított területeken a-kommunisták kiléptek az illegalitásból és megkezdték szervezeteik kialakítását. Úgyszólván még a harci zajban alakulnak meg a községekben a kommunista párszervezetek. Októberben a Szovjetunióból hazatért a magyar emigráns kommunisták egy része, majd rövidesen Szegeden megalakult a felszabadított területek irányító központja, és felveszi a kapcsolatot a párt Budapesten mű- 'ködő illegális központi bizottságával is. Az országban kedvező feltételei? 'teremtődnek ahhoz, hogy a kommunista párt kilépjen a 25 éves illegalitásból és megindítsa a politikai harcot a népi demokratikus - átalakulásért. De ugyanakkor a front'túlsó oldalán a nyilas rendszer sem tétlenkedik. Napról napra kegyetlenebből dühöng . a terror, nem csupán Szálasi és kormányának tagjai urai életnek, halálnak, hanem minden egyes fegyveres nyilas is. „Agyonlövendő!” „Felkoncolandó!” — ezek a szavak ordítanak léoten, nyomon a plakátokról, és ennek minden nyilas igyekszik is eleget tenni Az éhező főváros utcáin senkinek az élete' sincs biztonságban. Bármelyik nyilas büntetlenül agyonlőhet bárkit, magvárázatnak elég, hogy az illető ..defetista kijelentéseket tett”. De a nyilasok sincsenek biztonságban. Jó néhányat megérdemelt sorsára iuttatnak a fővárosban, vidéken tevékenykedő partizáncsooortok, a párt akciógárdistái. Wirth Károly.- az egyik legvéresebb szájú főnyilas november végén még így szónokol: „Bízzunk a Vezérben és saját magunk ereiében ... Ne nyafogjon itt. senki sem, hogy ez a háború nem a mi háborúnk.” Ám, Wirth Károly, Dél-Du- nántúl „munkásképviselője” nem sokáig bízhat a „Vezérben”, mert néhány nap múlva már a „hungarista haza” „hősi halottjaiként írnak róla nekrológot a nyilas lapok. Egy, lakásába csapódó bomba küldi a túlvilági „gyepűre”. Amíg az alvezérek élete nincs biztonságban a fővárosban, addig Szálasi Brendberg- bán'yán, bombabiztos fedezékben építi a „hungarista nagyhaza” légvárait. Csupán az nyugtalanítja, hogy még eddig nem bocsátották hőn szeretett, és csodált Vezére elé. Végül ez a kívánsága is teljesül: december 3-án Kemény Gábor külügyminiszter, Be- regffy Károly honvédelmi miniszter és néhány főnyilas kíséretében útnak indulhat Hitler főhadiszállására. Hűségének és hálájának kifejezéseként egymillió magyár katonát ígér meg, azonfelül Magyar- ország minden megfogható erejét a végső győzelem érdekében. A visszatérés után Be- regffy nyilatkozik a nyilas lapoknak. „A Führer a legjobb egészségnek örvend, és személyes beszélgetésünk során kijelentette, hogy Magyarország sorsa éppen úgy a ..zívén fekszik, mint saját birodalmáé ... A Székelyföld elvesztése annak idején éppen úgv fájt neki, mint nekünk. Már a román áruláskor az volt a terve, hogy a Székelyföldről indítja meg a hadműveleteket a Karmátok átjárói és a Vaskapu elfoglalására .. . Ebben megakadályozta a kormányzó körüli klikk árulási terve . . . A Führer a hadműveletek során átmenetileg feladott területekről mindenkit befogad saját területére .. . így katonai alakulatainkat, katonai iskoláinkat... Iparunkat pedig máris nagy részben befogadta ..." Hitlernek csupán azért szívügye Magyarország sorsa, mert a német hadigépezetet már csak a magyar olaj mezők tartják fenn, és a magyar katona is csak atórt kell, hogy a visszavonuló fasiszta haderő mögött a hátvéd szerepét betöltse. De — mint a szólásmondás tartja — annyira nem szegény, hogy ígérni ne tudjon. Meg is ígéri, hogy biztosítja a Duna vonalának vé- , delmét, máris útnak indította a védelemhez szükséges erőket. Beregffy és Kovarcz Emil Dobogókőn felkeresik Fries- ner vezérezredest, a magyar- országi német erők parancsnokát. Ö így nyugtatja meg a két főnyilast: „Nincs semmi baj, a szovjet sikerek csak átmenetiek, óriási páncélos erők érkeznek". így tehát az újságokban megjelenő hadijelentések is biztatóak. Az összetartás december 5-i számának fő címei: „Német kézben a döntés a Duna és a Dráva között”. „Német—magyar ellentámadások a dunántúli arcvonalon”. „Kötél általi halálra ítélték az áruló Győrffy Gyula repülőalezredest”. Győrffy Gyula repülőalezredes bűne az október 15-ét követő eseményekből ered. László Dezső vezérezredes, Vörös János vezérkari főnök helyettese, főnöke nevében parancsot ad a harc további folytatására. Győrffy Gyula ezt a parancsot nem hajlandó továbbítani a repülőalakulatokhoz. Hasonló cselekményért a nyilas hadbíróság életfogytiglani börtönre ítéli Milasin István hadbiztos őrnagyot, 15 évi fegyházra Csűrös Lajos folyamőr őrnagyot. A hadijelentések sikeres ellenállásról szólnak. „A Dunántúl délkeleti részében sikerült az előretörő bolsevista kötelékeket feltartóztatni. Bíztató jelként vehetjük, hogy a német—magyar védelem egyre erősebben száll szembe a Tolbuchin-féle hadsereg rohamával.” Az egyre erősebb ellenállás híresztelése mellett ugyanakkor kénytelenek beismerni: „A Balaton és Dunaföldvár között a szovjet csapatoknak sikerült észak felé teret nyerniük.” Es amíg „A Dráva és a Duna között a német vezetés fenntartja magának a döntést”, addig: „Mint a Német Távirati Iroda értesült, a bolsevisták december 2-án Dél-Magyarorszá- gon Pécstől nyiígatra és a Kapos folyó vidékén újabb tért nyertek. Kaposvárt átengedtük az ellenségnek.” December 4-én a megyében már Simontomya birtoklásáért folyik a harc, a szovjet —csapatok kezére kerül a község Sió-jobbparti része. Ugyanezen a napon szabadítják fel a szovjet csapatok Párit, Tol- nanémedit, Varsádot, Biká- csol a 4. gárdahadsereg előretörő élei. Ezzel a nappal tehát végeredményben befejeződött Tolna megye felszabadítása. Bt. Szekszárdon van egy közepes méretű helyiség, melyben a város lakói naponta átlagosan tízezer forintot hagynak. A tízezer forintból bő hétezer ételre fogy el, ami — hiszen természetesen a vendéglátóiparról van szó — cseppet sem rossz arány. Nagyjából ez az egyetlen poz:tív jelző, amit a Garay- szálló oldalában lévő gyorsbüfére, • vagy más szóval bist- róval kapcsolatban alkalmazni lehet. Maga az elv azonban tagadhatatlanul jó volt, hiszen a város közepén valóban szükség lenne egy nagy áteresztő képességű vendéglátó helyre, ahol a nap minden szakában gyorsan, jól és olcsón lehetne étkezni. Se a gyorsaság, se a minőség, se az alacsony ár nem feltétlen függvénye a szennynek, a piszoknak és a napnak ugyancsak bármely szakában itt fellelhető részegeknek, ami sajátos módon a gyakorlat. Irtunk már erről, összefoglalva saját tapasztalainkat. Most a másik oldal, a vendéglátóipar képviselőinek véleményét tudakoltuk. — A helyzet valóban rossz, — ismerte be Farkas János, a Garay üzletvezetője. — De nemcsak a mi hibánkból, ’'.'agyon hálásak lennénk a sűrű bb rendőri ellenőrzésért, hiszen nekünk Se emberünk, se időnk arra, hogy a gyorsbüfét kényelmes (?) pihenőhelyül használó vendégeket távozásra szólítsunk fel. A pihenő vendégele jelentős része már beledőlt, vagy éppen tart a mámor karjai felé. Nem utoi-ő sorban azért, mert a büfében nyakló nélkül lehet kapni sört * és — az eredetileg teába szánt — rumot is: — tea nélkül. — Milyen a konyha? — érdeklődtünk. — Leghelyesebb lesz megnézni! Megtörténik. A konyha az a munkaterület, amelynek a kedves vendég általában csak a termékeit látja. Szerencsére. Ez a konyha ugyanis lé- legzetállítóan szűk. Húsz nő és férfi tipródik benne, olykor alaposan vízben, mert a lefolyóberendezés is elégtelen. A hőmérséklet olykor megközelíti az ötven Celsius fokot, az előkészítő helyiségek kisebb szobányiak csupán, ahol például a két hentes dolgozik, valóságos csoda, hogy nem. hasítanak egymásba. Ahol a patyolatfehér kenyeret szeletelik, vastag fekete korom lepi az ablakot. — Alattunk van a kazán- ház, de ez még a legszoüdabb - hiba, — kapjuk a felvilágosítást. A konyha már az elkészülte pillanatában. 1365ben is korszerűtlen volt. / Kétséges, hogy vigasz-e ez áz utólagos megállapítás? Akkor senki nem látta? Ezen — a KCJÁL figyelmébe ajánlható — munkahelyen naponta két-három mázsa burgonya, másfél-két mázsa hús, százötven-kétszáz tojás, má- zsányi liszt alakul át két- három ezer ételadaggá. — Természetesen nemcsak a gyorsbüfé fogyasztóinak. Innen látjuk el az éttermünket és az üzemi étkeztetést, például a bíróságot, a Füszért vállalatot és a tervező intézet dolgozóit. — A gyorsbüfével kapcsolatban tehát nincs megoldás? — Csak a terjeszkedés és az átépítés. Szeretnénk a mi épületünkben lévő sportbolt helyiségéhez is hozzájutni, hogy itt valóban gyorsfogyasztási részleget, például lángos- és palacsintasütőt rendezhessünk be. Átépítésre vár és egy szinttel alább kerül a gyorsbüfé, étterem és eszpresszó illemhelyeinek sora is. A közbiztonsági helyzetre is megoldást remélünk. Kérdés marad «supán, hogy valóban négy-öt évenként szükséges egy-egy újnak, több-kevésbé modernnek, de mindenhogyan közérdekűnek szánt létesítmény — minden bizonnyal cseppet sem olcsó — átépítése? Egy ál talán nem kérdéses azonban, hogy amíg ez meg nem történik, a jelenlegi áldatlan helyzet változatlan marad. (ordas) Népújság 5 1969. december 4. Számlálják az erdők lakóit Szibéria vadásegazdaságai, hatalmas erdőségei felett rendszeresen átrepülnek a kü- lönrepü lő gépek, amelyekben vad ászok, vadászati szakírók és k.eVi}eti felügyelők ülnek. Repülésük célja: az erdei lakók életének tanulmányozása, a jávorszarvasok, a szibériai őzek, s más állatok. illetve madarak pontos nyilvántartása. Különösen nagy gonddal tanulmányozzák az úgynevezett „nyugalmi övezeteket”, ahol szénával ellátott etetők vannak. Ezek a helyek természetes takarmánybázissá váltak, és gondosan óvják. A vadászok megelégedéssel állapítják meg, hogy rendszeresen gyarapszik a jávorszarvas-állomány, és meghonosodik a szomszédos erdőségekben is. Emelkedett a nyírfajdkakasok, a süketfaj- dok és más erdei és mocsári madarak száma. A ragadozók, különösen a farkasok számát, a területi vadászati szakemberek nagyon pontosan ismerik. A cselja- binszki területen például olyan kevés a farkas, hogy egyáltalán nem okoznak károkat. A vadászoknak azt ajánlották, hogy egyelőre ne bántsák őket, * ,
