Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
Beszélgetés a ■ix A isz-vezetők szervezett továbbképzéséről Ti* nappal ezelőtt Szabópál Antalnak, a megyei tanács vb-elpökének záró előadásával ért véget a Tolna megyei tsz- vezetők őszi, baiatonfiililvári előadás-, tanárskozássorózata. A továbbképzésnek ezt a formáját 1903. óta minden • évben megrendezik. Horváth Józseffel, a megyei tanács vb-elnök- helyetÜesével e tanácskozások, szakmai tanfolyamok jelentőségéről beszélgettünk. Az eszmecserében részt, vett Somor- jai Sándor, a megyei tanács'vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője. ' , — Az új gazdasági mechanizmus hozzászoktatja az embert, hogy a. dolgok hatékonysága első helyen érdekelje, ezért kérdezem, Horváth elvtárs: mérhető a szakmai továbbképzések haszna? Megtérül valahol a tanfolyamok költsége? ' — Megtérül.' Túlzás és elfogultság nélkül mondom, a termelőszövetkezeti vezetők intézkedéseiben, irányító munkájában, politikai és gazdasági műveltségében egyáránt, hogy úgy mondjam, észrevehető mindaz, amit a tanfolyamokon tanulnak. Nemcsak én mondom, más is látja, hogy a közös gazdaságok vezetőire mindinkább általában is ráillik^ a kvalifikált jelző. Bátran feltételezhetjük, hogy a szakmai «továbbképzéseknek is részük, van ebben. Amikor most, néhány nappal ezelőtt a tsz- elnöjsök tanácskozása befejeződött . és értékeltük azt, akkor árra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy az eddigi tanfolyamok haszna mázsákban és tfpjjptokban egyaránt jelentkezik. . Tehát; a termelésben ..is,, mérhető a költségek megtérülése. ..-tv .Eszerint bátran tekinthetjük a tanfolyamokra fordított összeget szellemi beruházásnak? ■ — Igen. Bővül 3 termelőszövetkezeti vezetők látóköre, és megítélésem szerint még inkább alkalmassá teszi őket arrrf, hogy túllássanak üzemük határán. Más szóval, eljutottunk odáig, hogy a közös gazdaságik ‘ vezetőinek többsége megyei és országos koncepcióban- is gondolkodik. Vég- ered idényben ez természetes. Minden évben olyan a tanfolyamok, a tanácskozások tematikája," hogy országos szintű kérdések is megvitatásra kerülhetnek. Eddig még mindig sikerült egy-egy előadás megtartására országos szintű ' vezetőkét megnyerni. Ök rendszerint a valóban széles horizontú, aktuális problémákat vetik fel és igen értékes információkat szolgáltatnak a hallgatóknak. Sokoldalúan megvilágítják az országos elképzeléseket is. Ennek a hasznát felesleges volna részleteznünk. A tanácskózások, a tanfolyamok' másik nagy előnye, hogy á megyei vezetők egyeztetik, szinkronba hozzák a megyei elképzeléseket a mező- gazdasági üzemek elképzeléMégnyíltak a Tolna megye erdőiben megnyíltak a téli „vadvendég- lők”. • A gemenci rezervátumban minden délben hét lovas fogat és egy terepjáró gépkocsi indul ki mintegy hetven vadetető helyre csöves- kukorica-szállítmánnyal, ahová pedig' nem juthatnak el a járriiűvek a hótól latyakos erdei utakon. oda négy gyalogmunkás viszi élelemutánpótlási “o szarvasoknak, az őzeknek -és' a vaddisznóknak, latcéfnaszénával már régeb- been bőven ellátták az erdei jászlakat, etetőket. Parti Ist- nám, a vadrezervátum veze a* ■'azt is körölte, hogy a ífrfoftbtriekben vadgesztenyét seivel. Ennek nyomán azt tapasztaljuk, nő a termelő- szövetkezetekben a vállalkozó kedv, s új. meg új elgondolások valósulnák meg. A már épülő állattenyésztési telepek gondolata is a tanfolyamokon öltött testet, miután mód volt arra; hogy minden szempontból megvitassuk a telepek építésének lehetőségeit, előnyeit, akár az üzem, akár a népgazdaság szempontjából. — Gondolom, Horváth elvtárs, az sem egy utolsó szempont, hogy a Tolna megyei tsz-vezetők a tanfolyamokon egymással is kapcsolatot teremthetnek, más ssfóval spontán tapasztalatcserét folytathatnak. — Ez megy. Dehát világos, hisz ahol napokig egyazon munkát végző emberek vannak együtt, ott a tapasztalat- csere természetes. Az előadások szüneteiben, étkezés közben a tsz-vezetők rendszerint arról beszélgetnek egymással, hogy mi újság a termelőszövetkezetekben. Ilyen, vagy olyan problémát hogyan old meg az egyik, hogyan old meg a másik tsz-vezető. Én azt mondanám, abban a nagy versenyben, ami a mezőgazdaság területén kibontakozott, jórészt a tanfolyamok eredményeképpen tudunk lépést tartani. Más szóval, a termelésfejlesztés követelményeivel lépést tártani. — Elvitathatatlan, Horváth elvtárs, hogy a tsz-vezetők egymástól sokat tanulnak. Meglepő azonban, hogy az országos visszhangot keltő Tolna megyei módszerek egy részét éppen a Tolna megyei tsz-ek nem alkalmazzák. — Hetek óta vitatjuk ezt a kérdést. Tolna megyében sok új kezdeményezés bontakozik ki. Ezeknek jó része gyorsan terjed. Ismét utalnék a komplex telepek építésére. 'Húsznál több tehenészeti telep építése kezdődött, vagy kezdődik rövidesen. Tíznél több sertéstelep építése kezdődött, vagy kezdődik hamarosan, az viszont számomra is érthetetlen, hogy az országosan elismert kezdeményezések egy részének Tolna megyében a tsz-ekben nincs kellő visszhangja. Gondolok itt például a bátaszéki szocialista brigádokra. Az ország minden részéből megfordulnak Bátaszéken, tanulmányozni ezt az új és a munkavad vendéglők és frissen kifőzött törkölyt is hordanak ki a vadaknak. A keselyűst vadászház előtti tisztáson naponta 120—130 szarvas, délutánonként pedig 35—40 vaddisznó csemegézik’. A hőgyészi erdészetben — amint azt Keszi Nándor er-, dészetv'ezető elmondta — szintén tele vannak as etetők lucernaszénával; mintegy 25 000 kéve hárslomb takarmánnyal, 300 mázsa vadgesztenyével, 200 mázsa lucerna- szénával és 150 mázsa csöves kukoricával gondoskodnak a vad etetéséről, ezenkívül törkölyt is szállítanák részükre a pálinkafőzőéből. ír-néé termelékenység szempontjából nagy jelentőségű munkaszer• vezeti formát. Nos, ez a forma Tolna megye közös gazdaságaiban nem szélesedik ki a kívánatos módon és a lehetőségekhez mérten. Ennek okát nehéz megérteni. Ez a munka- szervezet mérnöki pontosságú technológiai terv elkészítését igényli, egy egész esztendőre. Szerintem mintha ennek a technológiának az elkészítésétől félnének a mérnökök, annak ellenére, hogy a megfelelő fel- készültséggel rendelkeznek. De összefüggésbe hozható ez a probléma a foglalkoztatottsági gondokkal is. — Dehát ez most végeredményben mégiscsak más téma. Engedje meg, hogy visz- szakanyarodjunk a továbbképzésre. Nem kellene ezeket a tanfolyamokat a jövőben maradéktalanul a vezetőképzés szolgálatába állítani? — A jövőben? Már az idén, most ősszel vezetőképzés folyt. Hogy a követelményekkel lé7 pést tartsunk, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mérnök- és vezetőképző intézetével közösen szerveztük a főagronómusok tanfolyamát. Mit jelent ez? Azt, hogy most első ízben a főagronómusok a szociológia, a pszichológia, továbbá a vezetéselmélet tárgyköréből hallgattak előadásokat. Megjegyezném, hogy a tanács- kozásjellegú tanfolyamok szervezéséről sem mondhatunk le. Ez most úgy történik, hogy ez év őszén az elnökök tanfolyama tanácskozás jellegű volt. Jövőre, februárban megfordítjuk a sorrendet. Az elnökök a szociológia, a pszichológia, a vezetéselmélet tárgyköréből hallgatnak előadásokat, a főagronómusok tanfolyama viszont információt szolgáltató, tanácskozásjellegű lesz. .Megjegyezném, mi azért is nagyon fontosnak tartjuk a vezetőképzést, mert a tsz-elnökök vonatkozásában elsősorban nem a bizonyítvány, a szakképzettség a mértékadó, hanem az, hogy az elnök maradéktalanul megfeleljen, a vezetéssel szem• ben támasztott követelményeknek. — Mit tapasztaltak, Horváth elvtárs, mi foglalkoztatja most legjobban a tszvezető két? — Egy mondatban: a termeléssel összefüggő kérdések a közgazdasági ösztönzők. De a nagyvilág mezőgazdasága is. Különösképpen nagyfokú érdeklődést váltott ki dr. Gergely István miniszterhelyettes előadása, amit a Világ mező- gazdasága a magyar mezőgazdász szemével címmel tartott. Hogy a kérdésre egy kissé részletesebben válaszoljak, nemcsak foglalkoztatja, nyugtalanítja is a tsz-vezetőket, hogy az elavult gépek pótlása, a modem gépsorok beszerzése mind nagyobb nehézségbe ütközik, anyagi és más természetű okok miatt. A közepes, vagy a gyengébben működő tsz-ek vezetői a beruházási nehézségek, az állati férőhelyek bővítésének akadályai miatt bizonytalanok. Hallatszanak olyan hangok, hogy az állami dotáció összege az állati férőhelyekre csökkenni fog. Ez is nyugtalanítja a tsz-veze- tőket. — Horváth elvtárs, a tsz- ek választott vezetői részére nem kellene a tél folyamán a szakvezetők továbbképzéséhez hasonló témakörből előadásokat tartani? — Megítélésem szerint igen. Ezt már a termelőszövetkezeteknek kellene megszervezniük — mondotta Horváth József, a megyei tanács vb- elnökhelyettese. SZEKULITY PÉTER Máié Jánoséi Tolna megye gazdasági, szociális és kulturális fejlődése a felszabadulástól napjainkig Egy negyedszá7ad a történelemben viszonylag rövid ide, de ha felidézzük az elmúlt 25 év legfontosabb ^állomásait, a megtett, út eredményeit, nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a két és fél évtizedet megyénk életében is történelmi korszaknak kell tekintenél. Ahhoz azonban, hogy az elmúlt negyed évszázad eredményeit tárgyilagosan szemlélhessük szükséges, hogy visszapillantsunk: honnan is indultak el, milyen állapotok jellemezték a felszabadulást mezelőzően Tolna megye társadalmi és gazdasági viszonyait, lakosságának élet- körülményeit. Tolna megye a felszabadulás előtt a nagy- és középbirtokok megyéje volt. Területének közel 40 százaléka 373, száz katasztrális holdnál nagyobb birtokos kezében összpontosult. Közülük is kiemelkedtek az Eszterházy grófok 61 ezer és az egyházak 19 ezer holdnyi területükkel. Ezzel szemben a terület fennmaradó több, mint 60 százalékán közel 60 ezer család osztozott. Az összes gazdaság 26 százaléka egy holdnál, G3 százaléka pedig öt holdnál kisebb területtel rendelkezett. A mezőgazdasági foglalkozású népesség 32 százalékának nem, volt földje# bérmunkából élt. A törpebirtokosok és nincstelenek száma családtagjaikkal együtt 150 ezer, a megye összlakosságának 54, a mezőgazdaságból élő népesség 82 százaléka volt. E magas arány — egybevetve a mező- gazdaság akkori produkciójával — a megye jelentős mezőgazdasági túlnépesedésére enged következtetni. A megye felszabadulás előtti iparát ugyancsak az elmaradottság jellemezte Néhány, jóindulattal közepesnek mondható 100—250 főt foglalkoztató üzemen kívül — a Bonyhádi Cipőgyár és Zománcgyár, & Tolnai Selyem- és Textilgyár, a Simontornyai Bőrgyár — egy-két fős üzemek alkották a megye iparának túlnyomó hányadát. Ezek az üzemek fejletlen technikai szinten, zömmel kézi erővel dolgoztak, emellett hiányoztak a legszükségesebb szociális létesítmények is. Még a nagyobb üzemeknek számító bonyhádi gyárakban sem volt üzemi fürdő és étkezőhelyiség. Ugyanakkor a munkaidő az üzemek többségében 10—12 óra volt. A nők és fiatalkorúak a férfiakkal lényegében azonos körülmények között, de jóval alacsonyabb bérért voltak kénytelenek dolgozni. A Bonyhádi Cipőgyárban 1937-ben a férfi munkások 50, a női munkások pedig csak 28 pengőt kerestek havonta. Kasonló elmaradottság jellemezte a felszabadulást megelőzően a megye gazdaságának egyéb 'ágazatait is. Például mai értelemben vett koncentráltan szervezett építőipar nem működött a megyében. A rendkívül szerény építkezésekkel kapcsolatos feladatokat kisüzemi jellegű magánvállalkozók látták el. Az elmaradottság és kulturálatlanság jellemezte abban az időben a megye kereskedelmét is. A megye üzleteinek döntő többsége vegyes- kereskedes jellegű volt, a szakboltok, az áruházak csaknem teljes egészében hiányoztak. Az üzletek elhelyezését is a profitszerzési lehetőségeket határozták meg, aminek, következtében kisebb községek, kevésbé forgalmas községrészek, lakott puszták döntő része még üzlettel sem rendelkezett. Ennek következtében a dolgozók jelentős része kénytelen volt gyakran hosszú, utakat megtenni, hogy mindennapi szükségleteit beszerezhesse, mivel tartalékolásra a szűkös keresetekből nem igen volt mód. A kereskedők legfőbb kizsákmányolói voltak a falvaknak. A mindennapi áruellátáson kívül legtöbb helyen ők vásárolták fel a falusi lakosrág te im el vényeit és a falu uzsorásainak szerepét is ők töltöttekébe' ' * . A felszabadulás előtt a városokhoz képest — bár az állapotok ott sem voltak megfelelőek — igen elmaradott körülmények között éltek a falvak, puszták és tanyák dolgozói. A megye községeinek 53 százalékában nem volt villany világítás. Az akkori közlekedési viszonyok sem. biztosították a falu és a város megfelelő kapcsolatát. A lakáshelyzet, a vízellátás is egészségtelenebb volt a falvakban, mint a városokban. A felszabadulás előtt a megye lakosságának kulturális helyzete is igen szomorú Képet mutatott. A Korthy-rendszer nem biztosította a dolgozó tömegek számára a művelődés lehetőségét. Az elemi iskolák döQ- tó többsége az egyházak kezén volt, amelyekben az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően a feltétlen engedelmességre, a túlvilág! élet örömeire nevelték a dolgozók gyermekeit. Igen szomorú képet nyújt a Horthy-korszak iskolai rendszeréről az akkori népesség iskolai végzettségének vizsgálata. 1941-ben a megye 6 évesnél idősebb lakosságának 7,3 százaléka analfabéta volt. Az akkórt oktatási törvények előírták ugyan 12 éves korig az általános tankötelezettséget, a valóságban azonban nem kerültek végrehajtásra. Ezt bizonyítja, az 1941-es népszámlálás eredménye is, mely szerint a csak elemi iskolákba járt lakosság 26 százaléka a € osztállyal szemben csak a 4 osziáiy elvégzéséig jutott el. y.z akkori uralkodó osztály érdekeit képviselték a közép- és felsőfokú iskolák is, amelyekben elsősorban sajáé gyermekeiket taníttatták. A dolgozók gyermekei csaknem teljés egészében háttérbe szorultak Sok esetben még a kiváló tehetségek számára sem nyílt meg a továbbtanulás lehetősége. A megye felszabadulás előtti egészségügyi helyzetét, is az elmaradott* ság jellemezte. Mindössze egy közKórház és 3 magánszanatórium mű- kóciött a megyében, amelyek 784 ággyal rendelkeztek. Az egészségügyi intézmények elsősorban nem a dolgozók egészségének megvédése jegyében, hanem üzleti alapon működtek Ilyen körülmények között jelentős számú családot egy-egy betegseg anyagilag teljesen tönkretett, sokan pedig éppen anyagiak hiányában igénybe sem tudták venni a kórházat. Ezt mutatja a felszabadulás előtti evek igen magas halandósága Is. Ilyen állapotok között találta megyénket a felszabadulás, amely társadalmi es gazdasági téren egyaránt a gyökeres átalakulás lehetőségeit teremtette meg. Az évszázadokon keresztül kizsákmányolt és jog- iosztott tömegek igazi képviselői — elve a felszabadulás adta lehetőségekkel — en'ogiaztak helyüket saját osztályuk sorsának irányítását megnatározó pouukai, államhatalmi és társadalmi testületekben és a Magyar Kommunista Párt útmutatásai alapján, az osztályellenséggel folyhatott kiméleuen harc közepette, lépésien lépésre hajtották vegre a áemoKraúzálódás, majd a szocialista viszonyok Kialakításának feladatait, A MEGYE MEZÖG AZ DAS Aga Tolna megye a felszabadulás előtt kimondotian mezőgazdasági jellegű volt, lakosságának közel 70 százaléka a mezőgazdaságból élt. A megye mezőgazdaságának akkori szerkezetére a viszonylag fejlett állattenyésztés és az ex- tenzív növénytermesztés volt jellemző. Tolna megye — az állatsúrúség alapján — az ország 19 megyéje között az előkelő 5. helyet foglalta el,, szarvasmarha- és lóállománya pedig országos hírű volt. A szántóföldi növénytermesztés extenzív voltára utal az akkori vetésszerkezet: a' gabona- termelés ugyanis a megye szántóterületének, közel háromnegyedét vette igénybe, ugyanakkor az ipari növények és zöldségfélék együttes aránya r.ém érte el még a 3 százalékot sem. A második világháború a megye mezőgazdaságában is súlyos károkat okozott, ami leginkább az állatállomány csökken ésével mérhető le. A háború alatti években például a megye szarvasmárha- áilománya az 1939. évi állomány 56, lóállomáriya 50, sertésállománya 45, juhállománya pedig 63 százalékra „esett vissza. Ilyen körülmények között találta a megye mezőgazdaságát a felszabadulás, melyet követően első legfontosabb lépés volt' a Magyar Kommunista Párt által meghirdetett földreform végrehajtása. A földreformrendelet által meghatározott tulajdonú és nagyságú területek egy része megyénkben is az állam tulajdonába ment át, másik részét pedig — több, mint 155 ezer holdat — 26 ezer agrárproletár ég kisparaszt között osztottak szét. A földosztással alapvetően változtak meg a megye földbirtokviszonyai. (Folytatjuk.)
