Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

Martin néni szemét eljutat­ták: a könnyek. — Tudom én azt... Mi is len­ne veletek, ha nem gondos­kodna rólatok ez az áldott lé­lek, a Magduska... Pisti leplezetlen lelkesedés­sel nézte Lacit: — Csuda klassz fiú vagy. bátyuska. Én elhittem, hogy valahol katonáskodsz. Aztán, amikor anyuka megsúgta, hogy hozzád jövünk... Hogy meg­lógtál. .. Úgy megörültem, mint majom a farkának. Hogy nem hagyod magad a vágóhíd­ra vinni, mint a birkák... És a Májlédid egy igazi Zsandáris. Le fogom csapni a kezedről. — Ha még n«m volt letörve a derekad. — Laci gyengéden tnegborzolta öccse hajét — Hogy jössz ki apával? — Rém ideges az 3peg. Ha légiriadó van, vagy gránát pottyan valahol, mér üvölt: „Pista, az anyád Kaásstasaét, azonnal az óváteetyne*... afeg- döglünk mindnyájan!.. .* Ije mondok valamit: nagyon meg­nőtt a szememben apánk. Tag­nap harc folyt az utcabea — Hói?! /— Az utcában, ügy saovjet alakulat, talán felderítő járőr, vagy nem tudom éa mi volt, benyomult a házak közé. A né­metek ellentámadásba men­tek és visszaverték őket Mi­kor elcsendesedett a lövöhföeós, az emberek kimentek az irtáé­ra, ott találtak egy sebeseit szovjet katonát, átlőtték a mellet, ac már saegény nem tudott visszavonulni. Az em­berek tanakodtak, mit csinál­janak vele, vizet hoztak, meg- ttatták, orvos persze sehoi, sieg legnagyobb réaat csak bá­multák, hogy ilye« a szovjet katona, mert még ilyet eddig nem láttak.. Ott voltunk núnd a ketten, apám meg tudod mi­lyen, nem áHhatja a tehetet- íenkedést, mindjárt leterem­tett ott mindenkit: „Műt áll­nak itt, mit bámulnak, mint a borjú az új kapura, nem láttak még katonái? £z is csak katona, olyan mint a többi, nem a maga jókedvéből jött e* ide, támasszák, föl a fejét, de ne olyan «létttíoül. jó­ember, Hozzanak gyolcsán va­lami gyofe«& vattát, a — dk ahogy mondom neked, ráncba szedte az ör<^j a aáget percek alatt, egyik üé «aaiaői. mátok oda, brfthéétték a katonát — és akkor egysaevesak «ét van agy német. Vesai le a puskáját éh szól az embereknek, akik ott, ezzel a saievJta . Húteaóvta telatostoodi»aí, Wgg odább. Agyon akarta fi háborodva kSwriWa cefetül wt a németet, hogy képmái ctt. aatzeaüttet le#*ate«iní. atár ilye* kötei... Éa apám' l«y kiállt ezért a katemáért? üvöltött a németSA, vörös volt, ha teszed, ha nem. »ég a kezével te megtacuce- geéte. m. «totere* u nekibátorodtak, morogták, vé­gül is a német legyintett, vál­lára lökte a puskáját és te Hordta az irháját — És ml |stt a, — Jött <« lovas szekér, azok »taeteták a kocsisa, hogy bwinsk a kó>- kásáta. Miit, hogy aztán «te­ert-e, él-^ htarg, xa már mmm Mt, készülSaattt — Apátok kitér a hitéből tadühn. Magda te steegett* a bűmét' — indulnunk kell, aéni. Most én sem nagokat — óh. ae félts engem, te- nyom. Itt van ackern aa éa védelmezőm, a P5s« «mm Hä za találunk ml knétan, — Most mér megvan a lil­ém békéje. Csak az a sae- íény bátyátok, Ferenc. Arról duos semmi hír. Se tett tap, se emmí. De talán aat is meg- egíti majd a jó Isten. Hát sak vigyázzatok nagyon A műsor a látogat^: után be», i a kapu, 'Magda áí nSWéBw mégnttította Lacit — Hős? — Jenőre itera számítha­tunk. A fegyveres harcot nem vattaija. Nagyon rendes Hm BnegvetteS**^^, hogy embert öljön. Azt mond­ja, magyavokra nem lé. Csak­hogy nem tehet n«»dig ki­válogatta. — >ftísz*w-lótek. Magda kiesét gondotaedeft: — Étkm baj. Ma esve ebvise- tek Szitás Győzőhöz. Ott föl-, sna««iez. katouarvhál Hnpmt taanáteéuypöíutt. nyílt paraa­• »atbáistaat, ameiyskk-eí totatoaságosan mozoghatsz, sévtáesak mindemről — Vtewä teszek együtM — A partamenaek Hamas tat-, váa. Én m taátoca esaswaddMte tartasotti, de.. . tea atárt csata­tok. Bárhol találkozunk, nem tooepjük egymást. Te az vagy, aid az igazolványaidban tassel. — Maradhat itt tovúlafesa te. Statt ugy anígy heaok ■etek: taint eddig, kettőtöknek... fcnő nem tudta titkot» aaeedöbbenésé*. tetet esőst egyedid. . Belátom, hagy tt másképp... Kz így meat egy kárait nefeeoebb tesz, A hát Só megölette egyiuáet. — A* oroszok itt vannak a kertek alatt. Nem tart már soká, Jenőik«*». HasMuresaH taiáUeoMmte ! — Httatota a ha­zát jót Lack. Tévedett. December eéején jártak, s Margitváros január *-én «sebadult fel. A közbeeső időböi csak egy hetet töltött egyedül Jeep, Linda Béninél. Papír Marci időközben megértette, hogy elvesztettük a háborút. Nehéz­kes agya, ha nehezen is, ha késve is, de rájött, hogy Jenő jobb tőke lesz, Bánt egy zsák arany. sPgiyiai.juk; A választél még nem lesz jó a vétel Az elméit hősen Szeks-Srdon és kérnyéfeéa ismét sokat pa­naszkodtak a tv-vevékészülék tu­lajdonosok: rossz a vétel. A kép szalad, csikós, remet. Sóéval a régi p*|, a sokat emlegetett ropsz vétel ismét jeientkezik. s eh)?*® »* ■«settee» a Vorn» sne- •»<* NVpaisse nter kfcoviseli el vaséi : j»­vétedk »tej *** a WHvória-hé- giH adót, fcoptt az jé tetvte su­gározz oa. A szakemberek «Mo»ea>kh»u töte ataaMautal etemen#* mér, hogy a ze*B nem a legjobb, s a pakkor véttés spa* akkor les* ^ a lm tí#y IáV k©41 v&rwL, Mät csak az>;rt is, mert az idők sofáiii r««íseteg vari- áeió íMtöicietl: a imwsf**iXsaä& pé­csi *46t hom£k *&&■,. *s3a&' &$ a 5ÄT/OVé posta által s»ért tol. Felmer»! az emberekben olyan goaa-áoáat is, z»icrt kell a rossa áiujétdfc Miért sae«á a pos­ta azeira a aapolcra, ami­kor a mfésoootiffárzás gyatra« a«a hefiiet ax adtust... Fersae Tol»a mogotókS-s 3s, » leinek. Vé'iös* ^vaaűS'ütk a tóiasaíéáci pos-tolS’vatólbiw», boig-y a köajéaség vásárolóén a pécsi &áé- hot alkalmas tv-anfiijranft^ tatán j«fM> ka a vétóid Mbfr0l a vttteszb&l az stóv-ettee­-2&k, hogy a »3öítszár^ic.k ▼áaárollaiiak átto a^ateaas nagy tá- vokmgá Vételire is. De Szekszár- és köassyéké«i is elaősorba« saáudákonik adni a tv^eSoflnetOk- »#k-. l,«gy-»se*ókréi vaa saú, pén­Békés egymás mellett élés A ssrtrota (Sutata’>!■■««: szód») cfcitíwban Mbnkém ébi)ta»fe s**- kenók. A teafflbi njinössgérfii m ege.::*«»» » «Mernényék. fippe» ősért megnyugtató a totetózég, nwtíy Szék szórd chi. s SzérhenyS utea 2». számú ház kapuján Irc.t formában te a járók «lös. elé tá­rul. Békés egymás useUtet élés jegyében fár meg cgynú stteg m áMMlte ász —-a parnas. Mac Vote ruta. ’’YTTfó? MTVVirvvvTTtTfWVIVVfTFWVVWtVW ► r­E ► ► t ► ► ► ► ► te te l ► t v v ► ► ► ► e ► v t t ► ► ► > LANDRU, a kékszakáll Egy rendörnyomomó emlékérmém ÉL Ezek a korőknényaic kwwiitenettrBca »«■» he­rühék el Landru figyelmét. Eaáet -gyy1— minél előbb célba, jutái, A KÁRBA VSSZKTT FtGYBUMXaWS^fiS Közben egy véletle« ntánnew taughÜHfteáta Landru tervét és nsajttaam nueiwntolte a mm­selases özvegy életét Laborde-Line-né erről tt 11~ r ■ te»«ZU ÓMBÉta)»- sónak, a házmesternőnek. — Égy asszony — mondotta, de az mmmoayt nem nevezte meg, és kitétel később sem sitté­rült kideríteni — fel világosított, Hogy a vőlegé­nyem közönséges kalandor és már sok Bünden van a rovásán. A ieleptaaés nem ért vára&teataL Ez az ember olyan türetinettenül aéjtatagK, hagy vegyem ki értékpapírjaimat a tauSaUBI, Hogy mohósága már telkeátetta brr aim« ti in an gomat. De Landm — aki Cuehta- ntvrt vajé „tejmMy- zése” idején sokkal nehezebb booyodatmakbifi tt könnyűszerrel kimászott, most is játszva oszlatta el menyasszonya kételyeit. Elhitette vele, hogy az a nő, aki figyelmeztette, féltékenységből akar­ta őt befeketíteni. wrrrrrrrrfrm rmmwrTTfWfMi Labotde-Lifie-né megint esek a bizalmas ba­rátnővé előléptetett házmesternél öspvendesítette mag a húrral, hogy a félreértések efcs&nuttak és tanét tat$m a béke. Landru azzal ünnepelte meg a kibékülést, Hogy meghívta menyasszonyát, töttsöa veée agy •«Itat Veraou+IUH -i villájában. Az özvegy «tagnap ek-agadtatásmi soáRMÓt te kirándulásáról a háznaeeteenőnek. tSmoodta, hogy a villa nagyon szép és nagyon szépen be van bútorozva. Azzal is eldiesekedett, hogy „rő- teMényének” autója is vaa, s a gépkocsin kiko- esikáztak a környékre. —■ Igazán keRemes éiet vár rám att tana — tanttetta vőgjöi a Höznaesternőnek. Ott lenni Laborde-Lme-né am fukarkodott a festői L'sWjifcitak - takiásúvai, viszont egy saőval sem etn- tétette, Hogy heri és merre is van vőlegényének a villája. Nyilván ebben a tekintetben Landru utasításából; tartotta magát MATCA2ÁS, VISSZATÉRÉS NÉfeJtCL Körülbelül egy héttel későbi) bútorszállító ko­ssá állt meg a Patty utea 96. számé ház előtt A kocsi nemsokára elindult megrakva Laberde- I ma né bútoraival, aki vőlegényével együtt ei- taBŐriete a berakodást. Mialatt Landru taxiért ment, az özvegy elbú­csúzott a házmestemőtől. — Természetesen értesíteni fogom fiamat, Hagy újam tetejez nsegyek ... A »ave«Bi>e érkézé őssaes tevesmtai bowtsa fel... Majd megírom új dmemet... A taxi megérkezett, s éhvitte az öevegyet oda, sfiBBBimn nem volt visszatérés... A házmesternő várta, várta a beígért levelet, de az soha nem érkezett meg. Nancy-ban is hiába 1 este-várta a tevétasertut az statat öswegy fia. •- * :i«..iiiiiii|iltióteiiiiiimiiAiitttóii.unmtaitaisi jélúúéáAdiiMtAéA i ttttPMMIITíPVttÉ W V'» I ff I Ttw e%*n'l A kegyetiea <atabttó »yüvén nófiteiy M*#, umki - va oaeggy-itaeiita a szevencsteiefi Mezőnyt, s gon­dosan ügyelt arra, hogy áldozata aetaoutale kapcsoltatott ne legye« a ktavdággté. FONTOS T ANÜ V ÁLLOMÁS Labestta-Láte-aét atoijftra Vemouifiet-ben lát­ták. P.-né, aki a The Lodge villa szomszéd túrjá­ban lakott, az ablakból látta, hogy a villa kert­jében nem Cuchet-né, hanem £gy új asszony öntözi a virágokat. Az új' nőt két-hárona lvap'£ látta, azután hirtelen eltűnt. A vizegálM folyamán ez a tanú az elébe tett star fénykép köaül Laborde-Ltae-né arcképére mutatott, benne tanáért* fel a villa ütokratos módon eltűnt növendékét. Lsmsfeu a viasgálóbíré előtt — ennyi bizonyí­ték láttán, — nesn tagadta, hogy kapcsolatot tartott fenn Laborde-Line-néveL — Ennek a kapcsolatnak azonban egyáttoatá* Bwn házasságkötés volt a célja — állította. A vizsgálóbíró megkérdezte: — Hova ment az a taxi, amelyben öa Labor- de-táne-ftével együtt eüadutt a Patay utca 95. «zárná ház elől? — Mindegyikünk ment a maga útján. Én jobb­ja, ő balra ... — ön nagyon jól tudja, hova ment Laborde- Láie-Ré — torkolta le a vizsgálóbíró. — Nem tudom. Nem ismertem a magánügyeit — válaszolta Landru vállvonogatva. Szerencsére az én nyomozásom újabb bizonyí­tékokat is produkált, s ezek kellő megvilágítás­ba helyérték ac east hátterét. Mindenekelőtt azon fáradoztam, hogy felkutas­sam az eltűnt özvegy bútorait. fFoiytatjúkJ Lóáóiáillólóóióiutllóióteiii « nitelte TT 3 1 < ◄ ◄ ú ■4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 «I 4 4 4 « 4 S 4 4 4 4 Utet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom