Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

Űj papírfeldoigozó üzem Szolnokon Újabb jelentős létesítménnyel gazdagodott az iparilag gyws ütemben fejlődő alfödi város, Szolnok. A papírgyárban el­készült és megkezdte a {emelést sut áj feldolgozó Szent amely 37 millió forint beruházási költséggel épült. A kor­szerű gépekkel felszerelt üzemben főleg nőket toglälkas* tatnak, itt készülnek az ízléses cukor, kávé, liszt, rizs és egyéb termékek csomagolására alkalmas zacskók. Képün­kön: élelmiszerzaeskó-gyártó automata gépsor az üzemben. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) Fordulat a burgonya történetében 7. A támadás előtti értekezlet ez alkalommal bővelkedett a résztvevőkben. A hadtest és a hadosztályok parancsnokain és törzsén kívül jelen voltak a tüzérezredek és aknavető- ezredek, valamint az utász- rohamzászlóalj parancsnokai. Bejelentettem a jelenlévők­nek, hogy a frontparancsnok határozata értelmében hadsere­günk december 20-án — a Ba­laton és Velence között — tá­madásra indul. A fő csapást a ml hadosztályunk méri az el­lenségre. Itt egy 5 kilométeres keskeny szakaszon kell áttörni a Margit-vonalat, majd elfog­lalni Székesfehérvárt. A szomszédos, — jobbra a 31. és balról a 135. — hadtes­tek szintén részt vesznek a tá­madásban, a szárnyakon tá­mogatnak bennünket. Az ellenfél védelmi vonalá­nak első szakasza helyenként elérte a nyolckilométeres mély­séget, amelyen belül öt föld-fa — összefüggő — erődítmény­vonalat építettek ki. Az át­törés helyét az ellenfél 23. gya­logos és 23. páncélos hadosztá­lyának egységei védelmezték. A hadsereg felderítő osztá­lya részletes térképet bocsátott a rendelkezésünkre, amelyen feltüntették az ellenség tűz- rendszerét, még az egyes akna­vető- éj géppuskafészkeket is. Minden tiszteletet megérdemel­nek, kitűnően dolgoztak! Az áttörés elkészítését igen rövid időn belül, mindössze két hap alatt elvégeztük. Zaharov hadseregparancsnok összehívott bennünket, meghallgatta a je­lentéseket, már el is búcsúz­tunk, amikor váratlanul visz- szatért hozzánk. Félrehívott és így szólt: — Nehéz lesz, de megcsiná­lod. .. Áttöröd az ellenség vo­nalát és elfoglalod Székes- fehérvárt. így lesz? Teljes egészében megértet­tem. Roppant nagy feladat végrehajtására vállalkozott hadseregünk. Ha átvágjuk a Margit-vonalat — vagyis végre­hajtjuk a parancsot —, befeje­zett ténnyé válik a Budapest védelmére berendezkedett né­met és magyar csapatok be­kerítése. Ha nem sikerül, — a Magyarország felszabadításáért folytatott harc beláthatatlan időre elhúzódhat. — Parancsnok elvtárs — mondtam —, ha pontosak az értesüléseink az ellenség tü­zelőállásairól, leküzdjük azo­kat, nyugodt lehet. Nem hagy­ják cserben a gárdisták. — Rendben van, megbízom bennetek. Sok sikert. És vi­szontlátásra. .. Székesfehérvá­ron! A hadosztályok elfoglalták helyüket, leváltva a 31. had­test egységeit. A tüzérek és az aknavetők elfoglalták tüzelő­állásaikat. Belőtték a célpon­tokat, de semmivel sem na­gyobb zajjal, mint amihez az ellenség az előző napokban hozzászokott. Néhány órával a támadás megkezdése előtt megérkeztek a minket támogató légi ezredek irányítótisztjei, a földi meg­figyelők. Közvetlen közelünkben volt Zaharov tábornok megfigyelő­pontja. Közvetlen kapcsolat­ban állt az élen haladó had­osztályparancsnokokkal. A másodpercmutató —a leg­nehezebb — perceken szaladt körbe. A parancsnokok százai —; szakasz-, század-, ezred-, hadosztály- és hadtestparancs­nokok — figyelték az óramuta­tót. A híradósok és étert ku­tatták és a parancsnokra fi­gyeltek. Csend mindenütt. 10 óra 10 perc. Halkan szólt a hadseregparancsnok, de min­denki meghallotta. Rakéták százai röppentek az ég felé, majd megszólalt az ezernyi üteg. A tüzérségi és légi előkészí­tés 65 percig tartott. Az el­lenség védelmi vonalát elborí­totta a füst. — Fjodorov elvtárs — for­dultam a tüzérparancsnokhoz, — érdeklődje meg, a gyalog­ság elégedett az előkészítéssel? — Már közölték velem, hogy igen. — Majd meghallgatjuk, mit mondanak a hadifoglyok — szólt közbe politikai helyet­tese. Az utolsó tíz percben a tü­zérség és a légierő teljes erő­vel támadja az ellenség védel­mi vonalát, egész mélységében. TJjabb parancs érkezik, a cél­pontok áthelyezésére és a ro­hamra. 11 óra 15 perckor a gárdis­ták szinte egyszerre emelked­nek fel és rohannak előre. Megindulnak az álcázott ro- hamlövegek és megelőzik a gyalogosokat. — Mintha csak gyakorlaton lennének, olyan jól csinálják — szólalt meg valaki a köze­lemben. Érkeznek az első jelentések. Az 5. hadosztály parancsno­ka: — Betörtünk az első lövész­árokba! A 80. hadosztály parancsno­ka: — A katonáim már elfog­lalták az első lövészárok előt­tük lévő szakaszát! — Nagyon jó! Láttam. Küldjétek tovább a roham- osztagokat, de álljatok készen az ellentámadás visszaverésé­re! — adtam ki a parancsot. A szokásos módon mentek a dolgok, de — mintegy két óra múlva — megéreztük, hogy az ellenség kezd magához térni. — Keletről közeledünk Szé­kesfehérvár külvárosához. Bal­ról több mint húsz harckocsi-*' val és három zászlóaljjal el­lentámadásba lendül az ellen­ség — jelentette az 5. hadosz­tály parancsnoka. A 80. hadosztály parancsno­ka: — Százötven páncélos és egy ezred gyalogos, — tüzérségi tűzzel támogatva —, ellentá­madásra indul balszárnyam el­len. Az előnyomulást megállí­tottam. Berendezkedek véde­lemre. .. (Folytatjuk.) A szakemberek a közel­múltban még azt válaszolták, hogy a burgonyát az inkák birodalmában kezdték termel­ni, időszámításunk utóm. a XII—XIII. században. Most új tények kerültek napvilágra. A Urnái Mezőgaz­dasági Egyetem egyik pro­fesszora érdekes felfedezésre jutott. Az általa vezetett ex­pedíció sírokat tárt fel a pe­rui főváros közelében lévő ősi temetkezőhelyeken, ame­lyek eredete időszámításunk előtt háromezer évre tehető. A sírokban talált leletek között burgonyagumókra j* akadtak. A perui tudósok, latin-ame­rikai kollégáikkal együtt úgy vélik, hogy a lelet fordulatot jelent a burgonya történeté­ben, amelyet, mint közismert, csak a XVII. században hoz­tak be Európába. '’▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼TTVTTTVTTTTVVTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTVTV TTTTYTTTYTTTTTTTTVTTYfYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTfYTYYY ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► v LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 36. 1916. augusztus 11-től kezdve négy hónap alatt a pénz legnagyobb részét kivette. December 31- én már csak 341 frank volt a bankszámláján, de ezt már nem vehette fel... Mint ahogy Collombné pénzben nem szenve­dett hiányt, vajon miért szedte ki pénzét a bankból ? Landru pontos elszámolása- ebben a tekintet­ben is felvilágosított. 1916. augusztus elején olyan szorongatott helyzetben volt, hogy, naponként 80 centime-nál többet nem költhetett. De hirtele- nében. augusztus 11-én, vagyis azon a napon, amikor Collombné kivett a bankból 500 frankot, Landru 500 frank bevételt könyvelt el és még ugyanezen a napon 200 frankot adott feleségé­nek a háztartásra. Szeptember 20-án Collombné 800 frankot vett fel. A gyilkos kiadási tételei ebben a pillanat­ban megnövekedtek: pótlólag félhónapi háztar­tásra 110 frank, kölcsönvisszatérítés 35 frank. Szeptember 22-én Landru ezt jegyezte fel: Tartalékban 500 frank. November 10-én Collombné 2000 frankot vett ki a bankból. Eltűnése napján pedig Landru a következő bevételi tételeket könyvelte el: Papír és hasonlók 1905,35 frank, a kofferben 187... Most már teljesíthette december 31-én esedé­kes fizetési kötelezettségeit. De még súlyosabb bizonyítékok is kerültek a kezembe. Hol járt, mit csinált Landru december 27-e után, vagyis attól a naptól kezdve, hogy Col­lombné nem adott magáról többé élet jelt? December 30-án és 31-én, mint a jegyzetek ta­núsítják, a gyilkos 250 frankot adott Susanne nevű leányának, 140 frankot a feleségének, 10 frankot fiának, Maurice-nak és kifizette a pá­rizsi és Gambais-i lakbért. Még január elseje előtt sietve elhagyta Cha- teaudun utcai lakását, amelyet áldozatának nő­vére nagyon jól ismert. A szilveszterestét fe­lesége és gyermekei körében, Chlichvben töltötte. 1947. február 10-én a Maubeuge utca 32. szám alatt új lakást bérelt. Óvatosságból megint ne­vet változtatott. Most a Guillet nevet vette fel. Előzőleg, január 3-án Gambais-ba utazott, s onnan 6-án tért vissza Párizsba. Vajon milyen okok késztethették, hogy egy hét­tel Collombné eltűnése után visszatérjen a vil­lába? Bizonyára azért, hogy eltüntesse áldozata holttestét. Landru egyébként még több adatot is szol­gáltatott saját bűnössége mellett. Jegyzetei kö­zött bizonyos tételeket fedeztem fel, amelyek szerint a gyilkos mindent elkövetett, hogy el­hitesse: áldozata életben van. Soha nem ravaszkodott annyit, hogy megnyug­tassa áldozatának családtagjait és ismerőseit. Ez érthető is, hiszen tisztában kellett lennie az­zal, hogy ezúttal rendkívül veszélyes vállalko­zást hajtott végre. Tudta, Collombné anyja bi­5 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 (Folytatjuk.) ^ 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJlAAŐaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^Ai^ zonyára nyugtalankodni fog, hogy leánya nem jött haza a szilveszterest megünneplésére, úgy, ahogy elutazása előtt megígérte. Tisztában volt azzal is, hogy Collombné nővére a nyomozást helyes irányba terelheti. A keresés-kutatás valóban meg is kezdődött. Az eltűnt asszony hozzátartozói egy barátjukat bízták meg, hogy tapogatózzon, de ez a fáradozás nem vezetett eredményre, és csak két évvel a gyilkosság után, 1919. januárjában jelentették be az eltűnést a Szajna kerületi ügyészségnek, l A HÍRHOZÓ IFJÚ KATONA Landru tehát el volt készülve a legrosszabbra is. Éppen ezért már január 19-én megkezdte a hamis hírek terjesztését. Ezen a napon a kö­vetkezőt jegyezte noteszébe: Goujon kávéház, reggel, 50 centime. Elcsodálkoztam ezen a bejegyzésen. Landru talán egyszerűen csak a kávéházi költségeit je­gyezte fel? Ez nem látszott valószínűnek, hiszen sosem vitte odáig a könyvelési mániát, hogy még a helyet is felírta volna, ahol valamit evett, vagy ivott. Célszerűnek látszott egy kicsit jobban szem­ügyre venni az ügyet. A vizsgálódás a következő eredményre vezetett: Collombné körülbelül tíz esztendőn át barát­nője volt a Goujon-nővéreknek, akiknek a Mont­martre utca 19. szám alatt borkimérésük volt. Collombné nekik is elmondta házassági tervét. A Goujon-nővérek pár nappal 1916. karácso­nya előtt látták utoljára barátnőjüket. Két pa­lack likőrt vásárolt náluk, de nem volt elég pénze. A likőrt elvitte és megígérte, hogy a kis tartozást legközelebb kiegyenlíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom