Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
Huszonötezer külföldi diák A szovjet felső- és középfokú szakoktatási intézmények — az elmúlt évekhez viszonyítva — idén fogadták a legtöbb külföldi hallgatót. A legnépesebb csoport — mintegy 2000 fő — Vietnamból érkezett. Csaknem 600 egyetemi hallgató és aspiráns jött az NDK-ból, több mint 400 Magyarországról. Sokan képviselik Mongólia. Kuba, Algéria, Nigéria, Mali, Szudán, Afganisztán, India, Libanon, Nepál stb. fiatalságát. Néhány száz főt tesz ki a Finnországból. Francia- országból Olaszországból és más nyugat-európai országokból, valamint a Latin-Amerikából érkezett hallgatók szá- ba. Ebben a tanévben a Szovjetunióban és a világ 128 országából származó 25 ezer diák fog tanulni, az ország 70 városában lévő 400 oktatási intézményben. Képünkön nepá- U egyetemisták gyakorlati foglalkozása az egyik nagyfeszültségű laboratóriumban. Hangosbeszélő — víz alatti használatra 3. Néha, ilyen események kapcsán, . egyesek megjegyzik: „Ez is valami... Szerencséjük volt!” Nem, egyáltalán nem szerencse volt. Azokban a napokban a harcosok ezrei keresték az ellenség védelmének gyenge pontjait. A kezdeményezőkészség tömeges meg- ioiyilvánulása előbb-utóbb meghozza a maga gyümölcsét. Hát meghozta! A háború bármelyik veteránja több történetet is mesélhet, mikor és miért nem éltek a feltárulkozó lehetőségekkel. Az említett esetben viszont gyorsan és határozottan kihasználták a lehetőséget és ami a legfontosabb minden parancsnok, a szakaszvezetőtől a frontparancsnokig. Még egy esetet említenék, amikor egy ezredparancsnok a teljesen váratlan helyzetet a maga javára fordította. Ez Szekszárd alatt történt. A 122. ezred parancsnoka, Klimov és a 41. hadosztály politikai helyettese, Sahov ezredes a helyzetet megvitatva egy zászlóaljat küldtek a város megkerülésére nyugatról. A többi erővel délkeleti és déli irányból készültek támadni. Az alegységeik már támadásra készültek, amikor az úton megjelent egy Szekszárd irányába száguldó ellenséges motoros küldönc. A 45 milliméteres üteg parancsnoka — Gluhov százados — tüzet nyitott rá. Egy-két lövedék a város szélén álló házba talált, amit három hatalmas robbanás követett. Nyilván lőszerraktárba találtak. Hatalmas pánik tört ki az ellenség soraiban, amit a tüzérség célzott lövéseivel még tovább fokozott. Sokan elmenekültek, sokan megadták magukat. Szekszárdot a 122. ezred veszteség nélkül foglalta ei. Most már hadrendünk jobb- szárnya biztosítva volt, folytathattuk az előnyomulást. December 1-én az esti órákban a 7. hadosztály első egységei menet közben elfoglalták Szászvárt. Bal oldalon a 80. hadosztály egységei tevékenykedtek a legnagyobb határozottsággal. Magam jg végignéztem, amint Fedonyenkó őrnagy gépesített egységei betörtek Dombóvárra. Az egyik járművet kilőtték, a másikat felgyújtották, de a többiek elérték a főteret. A gyalogság két oldalról megkerülte a várost. Ennek eredményeképpen a gárdisták teljes egészében elfoglalták Dombóvári. A 230. ezred gépesített osztagának felderítői felfedezték az ellenség két — egyenként zászlóaijnyi erőt képviselő — oszlopát, amint az országúton vonult. Az osztag parancsnoka körkörös védelemre rendezkedett be, majd 200—300 méterre közel engedve a vonulókat túzparancsot adott. Az ellenség rohamra indult, de minden esetben visszavetették. A megfelelő pillanatban az osztag ellentámadásba lendült és szétverte az ellenséget. Több mint kétszáz foglyot ejtettek, tiszteket és katonákat. Éjfél körül mindezt jelentettem Zaharov tábornoknak. Alaposan, minden részletre kiterjedően kikérdezett. Különösen az érdekelte, ami az élenjáró egységekre vonatkozott Megköszönte a jó híreket, majd búcsúzóul így szólt: — Sok sikert. Remélem találkozunk az üdülőben. — így hívtuk ugyanis a Balatont A háborúban egyik, vágy másik taktikai eredmény ideig- óráig az árnyékban maradhat, majd hirtelen jelentőségteljessé válik. Minden a körülményektől függ. Ezért volt az, hogy Zaharov amikor kapcsolatba lépett a hadosztálytörzzsel, elsősorban a frontvonalban levő osztagok helyzetéről érdeklődött. Ezek az egységek rendszerint a támadó hadosztályok ólén haladtak és sok függött parancsnokaik kezdeményezőkészségétől, határozottságától. Minél mélyebben hatoltak az ellenség területére, annál nagyobb veszteségeket okoztak a tartalékokban és emberanyagban, megszakították az- ellenséges csapatok és parancsnokságok között az összeköttetést. Ez jelentősen megkönnyítette főerőinknek az előnyomulást. Az élen haladó osztagban egy gépkocsizó lövész zászlóalj, pánoélasegység, két-három tüzérüteg, vegyvédelmiek, utász- és felderítőszakasz kapott helyet. A gyorsított egységek tevékenységét a legtapasztaltabb — rádióállomással ég kisebb törzzsel ellátott — tisztek irányították és koordinálták. A 7. hadosztályban ezt a tevékenységet Derziján ezredes végezte, méghozzá kitűnően. Derziján azon parancsnokok közé tartozott, akik egységük élő kötőanyagai. Előfordult, hogy a megtépázott ezred elvesztette legjobb erőit a csatában és az utánpótlás tapasztalatlan, nem eléggé fegyelmezett. Néhány ilyen „öreg”, mint Derziján, tiszt ég őrmester rövid időn belül talpra állítja az ezredet és harcképessé teszi. Éppen ezért az ezredes rendszerint a hadtest tanezredének a parancsnoíka volt, ugyanis a csendesebb időszakokban tan- zászlóaljakat szerveztünk. Most ez a tiszt vezette, irányította a 7. hadosztály élén haladó egységeit. Nézzük meg, hogy mi is történik „lent” az egyik osztagban, amelynek élén a 8. különleges gárdista rohamlöveg tűzérhadosztály haladt. December 1-én a hadosztály parancsnoka — Iremasvili őrnagy — azt a feladatot kapta, hogy Mekényes körzetében végezzen harci felderítést. Az ellenség elszakadt tőlünk, még a felderítők is szem elől tévesztették. Iremasvili négy rohamlöveg- gel, egy könnyű — T—70 — páncélossal és húsz géppisz- tolyossal 'felderítésre indult. (Folytatjuk.) Franciaországban forgalom- ha hoztak egy miniatűr rádiót, amit víz alatt lehet használni. Vízhatlan tokba van beépítve egy hangerősítővel ellátott mikrofon. Nagysága 8,3X8,5 cm. Ezzel a készülékkel például utasítani lehet az úszómedencében víz alatt úszó tanulókat. Alkalmas arra is, hogy hajókról összeköttetést tartsanak fenn a víz alatt dolgozó búvárokkal. Természetesen még sok egyéb módon is lehet hasznosítani ezt a készüléket. ^▼▼▼^▼▼▼▼▼▼▼▼YYTTTTTVTTVTTVTTTTTTVVrTYVYTTYTYTTTTTTTfrTTTTTTVTYYTTrVTTYYVTYTWVTTTTrTYTTVTTTTVTTTTTTTYTYTTTTYTVTV ► ► ► ► I» ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► r ► E ► ► > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 32. — Ez a válasz kissé* kellemetlenül érintett — folytatta vallomását a tanú. — Megismételtem meghívásomat a következő hét keddjére, Petit azonban kijelentette, hogy a meghívást nem fogadhatják el, mert akkor már útban lesznek Tunisz felé. Berta Héon ekkor emlékül nekem ajándékozta Marcelle nevű elhunyt lányának néhány apró ékszerét. Megígérte, hogy nekem adja leánya korall-nyakékét is. Ez a nyakék, mondotta, bőröndjének a fenekén van, irományaival együtt, de majd előkeresi és postán elküldi. Nem láttam semmiféle bőröndöt a lakásban, így arra a következtetésre jutottam, tyogy Berta Héon poggyásza már Gambais-ban van, ahová másnap vagy harmadnap ő is elutazik. — A korall-nyakéket sohasem kaptam meg. — Mindketten elkísértek a földalatti állomásáig. Berta Héon akkor is a Gambais-i utazásról beszélt, amikor a peronon álldogáltunk a vőlegényével együtt. Újra megígérte, hogy másnap vagy harmadnap elküldi a korall-nyakékét, s ebből is arra következtettem, hogy holmija már Gambais-ban van. — Búcsúzáskor határozottan megígérte, hogy mihelyt megérkezik Tuniszba, rögtön írni fog, s megígértette velem, hogy gondját viselem leánya sírjának. Megjegyezte különben, hogy Georges Petit megbízta a temető közelében lévő kőfaragót a sír ápolásával, természetesen megfelelő fizetség ellenében. — Azóta sokszor felkerestem Marcelle sírját, és megállapítottam, hogy senki sem gondozza. Berta Héont többé sohasem láttam, s nem kaptam róla semmi hírt. Benső barátnője voltam leányának, és lánya emléke iránti kegyeletből Berta Héon engem is' nagyon szeretett. Éppen ezért szentül meg vagyok győződve, hogy ha még életben van, már régen írt volna nekem. — Abban a hitben voltam — tette még hozzá a tanú —, hogy az igazságszolgáltatás mindezeket a részleteket ismeri, de az utóbbi napokban, amikor láttam, hogy vallomásommal szolgálatot tehetek az igazságnak, kötelességemnek éreztem, hogy levélben jelentkezzem az esküdtszék elnökénél. A drámai feszültség hirtelen felengedett. — Landru, álljon fel — hangzott az elnök szava. — Van valami megjegyezni valója a tanú vallomására? A vádlott tagadóan rázta a fejét. Ez volt a válasza. _ Óhajtanak-e kérdéseket intézni a tanúhoz? — kérdezte előbb az államügyész, azután a védő felé fordulva. / —' Nem. — Nem. Ezzel Berta Héon sorsa is tisztázódott. Most már meg volt a magyarázat arra, miért sietett Landru a gambais-i villa berbevetelevel, miért rendelt olyan sürgősen egy takarektuzhe- lyet és három mázsa szenet. Most már bebizonyosodott, hogy amikor Berta Héon Landru társaságában Gambais-ba utazott, életében utoljára ült vonatra, s a villát soha többé nem hagyta el. A HATODIK ÁLDOZAT 1915. május elsején Landru egy párizsi újságban a következő hirdetést tette közzé: Negyvenöt éves, magányos férfi, négyezer frank jövedelemmel és szépen berendezett lakással feleségül venne megfelelő anyagi helyzetben lévő nőt. Collombné éppen olyan sietve válaszolt, mint annak idején Guillinné. Válaszlevelében, amelyet a lefoglalt iratok között megtaláltam, a gyilkos bekeretezte a következő sorokat: Harminckilenc éves özvegy vagyok. Gyermekem nincs, s úgyszólván családom sincs, mert hozzátartozóim rövidesen elhagyják Párizst. Évi ezerkétszáz frankot keresek egy irodában. Megtakarított pénzem azzal a kevéssel együtt, amit a férjemtől örököltem, 8000 frankot tesz ki. Két hazugságot írt levelébe, csakhogy növelje esélyeit. Az egyik lényegtelen: Collombné 39 évet vallott be, holott már 44 éves volt... Fölösleges óvatosság olyan emberrel szemben, aki belenyugodott Berta Héon 55 esztendejébe, s egyáltalán, teljesen közömbös volt menyasszonyainak életkorával szemben. A második füllentés, amelyet Collombné naív ravaszsággal a levélbe csúsztatott, már sokkal jelentősebb volt és súlyos következményeket vont maga után. Azt írta, hogy úgyszólván nincs családja. Márpedig anyja, fivére és nővére védőfallal vették körül. S egy barátja is volt. A kaland tehát a kölcsönös hazugságok légkörében kezdődött. (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAa.
