Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-11 / 261. szám
$ ■ iolnár Gésa : ■ m m i í/v, .: V’ \r: ■, ■ ’ / £*: • J-; Vv^y iT r ■ ¥ ■ ■ iMHHiHi in es noneroK — Alszol? — Nem. Hány óra van? — Fél tizenegy. — Jól elbeszéltétek az időt. Jenő nem válaszolt, gondolataiba merült. Később hallotta, hogy vetkőzik, koppant a cipője, surlódtak ruhadarabjai. Reccsent alatta az ágya, Laci már „jóccakát” akart neki kívánni, amikor barátja megszólalt, mintha csak az előbbi dialógust folytatná: — Nem lehet a végire járni ezeknek a dolgoknak. — Mondhatok valamit? — tűnődött, hogyan fogalmazza meg, hogy ne bántsa meg Jenőt. Már nyelvén volt: „Jó nagy marha a nagybátyád!”, de enyhítette: — Nem állt sorba Papír Marci, mikor az észt osztogatták... — Onnan sokan hiányoztak — felelte Jenő, s nem lehetett tudni,'hogy érti. — Ha ő veled tartana, maga alatt vágná a fát. Mártír lenne, aki önként adja mindenét a semmiért. Mi sem akarunk mást tulajdonképpen, valljuk meg végre, mint átmenteni magunkat. Puszta életünk, képesítésünk, tehetségünk azonban a sorsunk aranyfedezete. De mihez kezd Papír Marci a Fortuna nélkül? Se szakmája, se egy barázda földje. Gyámoltalan alak volna, ha nem ragaszkodna foggal-körömmel ahhoz, amit elért. — Valljuk meg végre... átmenteni magunkat — ismételte Laci. — Hát persze, hogy igazad van. De erre éppúgy ráfizethetünk, mintha egy csomó svábot, már leöltünk volna. Több szó nem esett köztük. Reggel Laci ébredt elsőnek. Kint még sötét volt, de a konyhában égett a villany, Papír Marci már elment szolgálatba. Az alagsorban, néhány ajtóval arrébb nyílt a toalett, mellette a fürdőszoba. Laci arrafelé vette útját. Hallotta a csap csobogását, a víz loccsanásait. Megállt az ajtó előtt, emlékezett, kallantyúra záródott belülről. Pillanatig habozott, aztán lehajolt a kulcslyukhoz: szépasszonyt meglesni nem bűn. A kádban állva szappanozta magát, ahogy hajladozott, forgott, teste minden porcikája feltárta magát. Magas, húsos nő volt, nagy, kemény mellekkel, épp csak annyi zsír volt rajta, amennyi a bőrét rugalmas-feszesre húzta. A nyár telt, érett fényét sugározta a Rubens-képek, a bacchanáliák erdei asszonyaira emlékeztetett, azok nyersesége, édeskés rózsaszínei nélkül, ezt az elefántcsontszínt, a bőrnek ezt a feszes és mégis párnás puhaságát csak Tizian tudta megfesteni. Laci akaratlanul is Magda törékeny, könnyű karcsúságára gondolt, a bűntelen, tiszta szenvedélyre. Ez az asszony (milyen komikus, hogy Boris- ka néninek szólítja) —, maga az érzéki gyönyörűség. Hogy tollászkodik ott a kádban. Szinte kényeskedik, pipiskedik, ahogy tenyere végigsiklik a csípőjén. Mi tud vele ez a ta- hó férje kezdeni? Vajon betölti ez az élet ezt az asz- szonyt? Elég ez neki? Biztosan igen. Talán a puszta, a cselédházak nyomorából jön, s a fürdőszoba, az urak közelsége már álmai betetőzését valósítják. Mintha valami azonos típus lenne, egy vaskosabb, hétköznapibb válfaja a fönti világban kitenyésztett úrinőknek. Laci nem tudott szabadulni a látványtól. Úgy megszorította a vágy, belesápadt. Ha most hozzáférhetne, semmit se latolgatna. Az asszony belecsúszott a kádba, örvénylett körülötte a szappanos víz. Ernyedten, mozdulatlanul ült, feje hátra- hanyatlott a kád peremén. A kallantyú be van akasztva, az biztos. Laci felegyenesedett, homlokát nekitámasztotta a falnak. Hiszen meg lehetne próbálni, idő itt van rá. Alkalmat is találna az ember. Bókok, kis udvarlás, elválik, hogy reagál rá. Óvatosan továbbment, nehogy az asszony észrevegye, megsejtse ottlétét. Sokáig he- verészett az ágyban, máskor meg szokta előzni Jencit, most nem akart egyedül maradni Papiméval a konyhában. Honnan ez az elementáris vágy? Inaskorában tört ez így rá, a pubertáskor vulkanikus évei alatt gyötörte ilyen emész- tően. De akkor nő nélkül volt, tapasztalatlanul, kiszolgáltatva a zabolátlan erővel nyíló érzékiségnek, s béklyóba verve a „Tiszta férfiúság” hülye eszménye által. Emlékezett rá, amint ment át a bérház udvarán a nyári délután álmos forróságában, körülötte négyszögben a folyosók, magas falak, mintha börtönudvaron ment volna, hátra, a cselédlépcső alá, ahol a közös illemhelyek sorakoztak. Előtte lépegetett, testhez simuló fehér köpenyében Micike, a fodrászkisasszony, akit köztudomásúan a főnöke használt. Közönyösen ment, hátra se nézve, kezében lóbálta a klozetkul- csot. Dúdolva kinyitotta az ajtót, majd magára csapta, ö égő fülekkel, lángoló arccal a mellette lévő fülkében foglalt helyet, s egyre az járt a fejében, mi lenne, ha átmászna a válaszfalon ? (Folytatjuk.) 30 új sodrógép a Viscosaban A nyergesújfalui Viscosa bővítése során a danamid textilüzemben 30 NDK sodrógépet szereltek fel. Az új üzem háromezer tonna sodrott danamid selymet készít majd évente. A danamid textilüzemben 1970 első negyedévében kezdődik meg a próbaüzem- Újabb gyár építését kezdték meg a nyergesújfalui Viscosában, as poliakriinitril üzemet. Gépi berendezéseit Olaszországtól vásárolták. Az új gyár alapanyagát Ausztria szállítja, az alapanyagért készáruval fizet a Viscosa. Közel fél évvel ezelőtt megkezdték a danamid selyemből lánc hurkolt anyagok készítését. A lánchurkolt danamid selyemből férfi- női fehérneműk és különböző ruhaanyagok készíthetők. Képünkön: 30 sodrógépet szereltek már össze az új danamid textilüzemben. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) A kellékhiányos kérelem A dolgok napra készen való tartása a modern világ alapvető követelménye. Sajnos az a nagyobb baj, hogy nehezen igazodik el a tengernyi papírban a halandó ember. Itt van például egy igen gyakori, manapság mind többet előforduló magánokmány, a kérelem. Az elmúlt évbeír igen sokan kértek magánkisipari működési jogosítványt. A kérelmezők nagy része megkapta a működési engedélyt, egy kisebb rész azonban nem. As ok nagyon egyszerű: kellék- hiányos volt a kérelem. Mert minden kérelemnek teljesnek, egésznek, s igaznak kell lenni.^ S előfordul, hogy valami el-' marad erről a kérelemről: vagy a működési kör teljes megjelölése. vagy a működési hely pontos körülírása, vagy a szolgáltatással kapcsolatos más fontos, de a kérelmezőnek jelentéktelennek tűnő kérdés .. . A napokban dr. Kelemen Sándor egy tanácskozáson azt mondotta. hogy a megyei tanács osztálya, melynek ő a vezetője, a jövőben enyhébben bírálja el a kellékhiányos kérvényeket. Elsősorban azáltal. hogy a községek java része már meglcapta a jogot ahhoz, hogy ipar jogosítványt at#« hasson ki a kérelmezőnek, másodsorban pedig, hogy a megyei osztály utasította a tanácsi szakigazgatási szerveket* hogy segítsenek a kérelmezőknek. Tehát már az előzetes tájékoztatás során olyan információt adjanak, hogy a kérelmező világosan megértse; hogy az okmányban minek kell szerepelni, mit hogyan kell kérni. Fontos a kérvények pontos kitöltése, mert későbbi bonyodalmakat lehet megelőzni. S nemcsak a tanács ipar-műszaki osztálya kezdeményező e tekintetben,-hanem más osztályok is. S végeredményben az állampolgár gyors eligazodása a bürokráciában azzal is jár, hogy megértic szükséges az adminisztráció, de a jól szervezett, a logikus ügymenet nem hátráltatja az ügyét, igazát kereső embert... S végeredményben a tanácsi jogkörök szélesítése oda vezet. hogy mind kevesebb a kellék- hiányos okmány, irat, kérelem kerül vissza a folyamodóhoz. S mondani sem kell, hogy a tanácsi szerv és a választó között a bizalom erősödésének lehetünk ezáltal tanúi. — P5 * 4 5 4 * * 4 4 « ♦ ♦ ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ i l : LANDRU, Egy rendőrnyomozó emlékiratai 3. Részletesen kihallgatták a két eltűnt asszony rokonait, ismerőseit. Lassanként kibontakozott az igazság, de milyen kis töredéke volt akkor még ez az egésznek! A nyomozó detektívek hamarosan tisztázták, hogy Collombné „jövendőbeli férje” és Buisson- né „vőlegénye” egy és ugvanaz a személy volt. De hogyan lehetett nyomára akadni ennek az embernek, alti a „remek” villával szédítette meg „választottjait”? Lakhelyét illetően nem tudtak semmi támaszpontot találni. Dautel és Belin, miután már belefáradtak az eredménytelen kutatásba, elutaztak Gambais-ha, ahol már kísértett a rejtélyes ötvenéves ember árnya. Itt végleg meggyőződtek; hogy Frémyet és az a bizonyos Dupont, aki Trie ingatlantulaj- dónos villáját bérelte és akinek létezését a Gam- bais-i polgármester fedezte fel, egy és ugyanaz a személy. A detektívek megtettek minden intézkedést, hogy azonnal értesítsék őket, ha Frémyet-Dupont újra jelentkeznék, azután felkeresték Trie ingatlantulajdonost, az Ermitage villa gazdáját. Trie megmutatta nekik a bérleti szerződést. A szerződésben Dupont aláírása alatt ott volt a címe is: Rouen, Dametal utca. Dautel biztos és Belin felügyelő megkönnyebbülten fellélegeztek. Csakhogy végre megtudták a Gambais-i titokzatos remete rejtekhelyét. Azt hitték, hogy most már csak egy lépés Választja el őket a sikertől. így hát egyenesen Rouenba rohantak. A cím hamis volt. A megtalálhatatlan Dupont-nak ez az űjabb hazugsága egy gyanúokkal többet jelentett, és most már bizonyossággá érlelte a rendőrség feltevését, hogy ez a körözött egyén súlyos okok miatt titkolja igaz; személyazonosságát. Két név! Két álnév! Nagyon sovány eredmény. A nyomozás egy helyben topogott. Ekkor lépett közbe a véletlen és titkos hatalmával olyan szenzációs, rendkívüli dolgot művelt, amely önmagában is igazolja, hogy a régiek miért tették meg istenségnek. 1919. április 11-én Madame Buisonnak és húgának, Mademoiselle Lacostenak egyik barátnője, Madame Bonhoure, aki annak idején Buisonné- nál megismerkedett Frémyet-vel és tudott azokról a különös körülményekről is, amelyek között a jegyespár eltűnt, egyszeresek meglátta az utcán ezt az embert, akit hiáha keresett a rendőrség. A Rivoli utcában, a Lions de faience- nevű üzletből lépett ki. Óvatosan, amilyen óvatosan csak tudta, nyomon követte. A feltámadt „vőlegény” a Chatelet tér felé tartott. Itt úgy látszik, észrevette, hogy követik. Hirtelen felugrott egy autóbuszra és eltűnt. Bonhoumé azonnal Lacoste kisasszonyhoz sietett és elmondta kalandját. Mademoiselle Lacosta pedig megtelefonálta a dolgot a rendőrségnek. A rendőrségről detektíveket küldtek a Lions de faience kereskedésbe. Az üzletben lefolytatott vizsgálat során hamarosan megállapították, hogy a vevő, akinek személyleírása pontosan egyezett Frémyet személyleírásával, 300 frankért asztali szervizt vásárolt és 80 frank előleget adott rá. Névjegyet hagyott a boltban azzal, hogy a szervizt szállítsák a megadott címre. A névjegyen a következő cím volt: Lucian Guillet mérnök, Roehechouart utca 76. A detektívek azonnal a fenti címre siettek ellenőrizni az adatot. Az eredmény szenzációs volt. A Lions de faience boltiján csodás véletlen folytán megszerzett címen megtudták, hogy Lucien Guillet. akinek személyleírása pontosan rádllett Frémyet-re. szükségképpen tehát a Gambais-l Dupont-ra is, 1917 októbere óta lakik abban a házban. Az események most már rohanvást követték egymást. A háromnevű ember lakása körül őrszemeket helyeztek el. akik éjjel-nappal szemmel tartották a házat, s április 12-én reggel elfogták fészkében a madarat. A fészekben volt akkor a madár párja is, Mademoiselle Fernande Segret. A rendőrök, akik a letartóztatást foganatosították hiába faggatták a „mérnököt1’, hogy a Nantes-i ügyészség által kibocsátott elfogatóparancs az ő személyére vonatkozik-e, vagy nem, A letartóztatott megtagadta a választ és még személyi adatait sem volt hajlandó megmondani. Ezért minden késedelem nélkül, a lehető leggyorsabban az első rendőrbrigád hivatali helyiségébe vitték, Fernande Segret kisasszonnyal együtt. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ❖ * 4 ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ Dautel rendőrbiztos és Belin felügyelő leírhatatlan izgalommal várták emberüket. De első kérdéseik vájlasz nélkül maradtak. A „mérnök” rideg némaságba burkolózott. Végre mégiscsak megszólalt, de csak énnyit mondott: — Valóban Lucien Guillet a nevem. Roeroi- ban születtem 1874-ben. Ezzel befejezte vallomását. Fernande Segret jegyzőkönyvbe mondta, hogy barátjának valóban Lucien Guillet a neve. Ebben a pillanatban kétségtelenül ő volt az egyetlen, aki még hitt a Lucien Guillet név hitelességében. A leány jóhiszeműsége kétségbevonhatatlannak látszott. A detektívek ezután taktikát változtattak. Felszólították mély hallgatásba burkolózott foglyukat, hogy nyilatkozzék Collombné és Bouisonné rejtélyes eltűnéséről. (Folytatjuk) ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ I ♦ ♦ ♦ t ♦ ♦ * ♦
