Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

Hogy sikerüljön megszabadulni...

Elvonókúra után

Pszichiáterek bizonyítják, tapasztalt falusi pedagógusok tanúsítják, hogy az alkoholista apa. vagy anya „keze alatt” felnövekedett, jóra-rosszra fogékony gyermek későbbi éveiben sem tudja emlékezetéből és idegeiből nyomtalanul kitörölni a szülői ittasság és gorombaság okozta lelkj ártalmakat. Társadalmi, egyéni érdek. hogy megmentsék a kisiklás útjára tért. egészségét herdáló, ittasságában féktelenül költekező és békétlenséget szító dolgozó embert.

Iregszemcsén jó néhány meg- írhatatlan. gyötrelme» esetet mondtak el a látogatás folyamán a családi otthonokban. Az élmény frissesé gének is hatása talán, hogy többször feltűnik a látogató lelki szemei előtt a régi plakát víziója. Talán nem is túlzás a riasztó falragasz szövege: „Az alkohol öl. butít és nyomorba dönt." Három családot kerestünk fel Iregszemcsén. ahol az akaraterőtől függően, az egyiknek sikerült, a másiknak még nem.

„Más ember lett belőle“

Nevetős szemű, tűzrőlpattaní. fehérnép fogad bennünket, a háziasszony, aki már nem menyecske. Vált az esze, mint a beretva. Az ő ügyességének, kardoskodásának oroszlánrésze lehet abban, hogy férje 48 esztendős korára szakítani tudott az alkohollal.

— Fél óm, hogy meghal, egy

cseppet sem iszik — ezzel fogadja az egészségügy küldöttét-.

Kocsis a férje, azelőtt a községtől távolabb, kubibmunkán dolgozott.

— Rokkantán jött haza a frontról, egy-két hónapos házasság után elkutyult az én uram. Vert. sokat, amíg hagytam. Nyolc hónapon át külön is éltünk. Hiába keresett az én uram nagy pénzt a kubiko- lással, egy fillért nem láttunk a gyerekkel belőle. Most már más, de megnézhetik, üres az elsőszoba, mert még nem tellett arra, hogy berendezzük.

— Mióta kerüli a férje az

italt?

— Három év körül, kettőnél biztosan több. Most szereti a cukrot, az édeset, arra szokott rá. Meghízott, cserélhetjük a nadrágjait, de szívesen teszem, csakhogy vége lett a sok keserűségnek. A Varga doktor azt mondja, most már reménykedhetek, hogy maradós lesz így. Én nem is engedném meg neki. hogy igyon, de ha iszik, ha nem. ő sem 'kívánja, úgy megundorodott tőle. Ha van, áldja meg az isten a Schmidt rendőrt, ő indította el a hivatalos eljárást, amikor fejszét fogott ránk az uram.

örül annak, hogy a férje még most is utálja az ital

Elkészült a pörbölyi mozi

A Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ktsz szakemberei az ünnep előtt készre jelentették a pörbölyi mozi építését. A műszaki átadásra november 6-án, csütörtökön délelőtt került sor. A mozit, könyvtárat, s klubot magában foglaló épületet jó minőségben készítették el a szövetkezet iparosai. Az új kulturális objektum ünnepélyes átadására e hó végén kerül sor.

szagát. Jellemző epizód, hogy a 18 esztendős fiuk egyszer hazajőve, kevéske sörözés után feküdt le. Az apa ólmából is utálkozva ébredt a szagra és át kellett menjen s másik szobába aludni, hogy nyugovása legyen.

— Másképp nézi most már. Amikor Pincehelyen megműtötték, utána itthon elbeszélte, hogy látta, amint a „ronda részeget” kimosták. Ö mondta így. Megbecsüli a pénzt, hazaadja, akkoriban meg azt is ellopkodta, amit én kerestem. Amikor el kellett menni az el- vonóra. egy hét múlva jött a levél, írta ám, hogy „drága, kedves édesanyám”. Gondoltam, már alakul, csak, tartós legyen.

— Helyreállt-e a békesség?

— De még mennyire, nincs egy rossz szava hozzánk. Amikor hazajött, szakított az iszákos társakkal, azóta már elő is léptették, a munkahelyén jutalmat is kapott. Krumplit szedtünk, amikor inni hívta a Gyuri bácsi, összeszidtam alaposan. megmondtam neki, ha nem hagyja, csúnyát teszek vele. Megváltozott az én emberem, mintha kicserélték volna. Különbül élünk, jobb a házasságunk, mint amikor ösz- székerültünk. Érdekli a rádió, újságot olvas, politizál és mivel kocsizik, pár forintos jószággondozási könyveket vesz, azokat forgatja. A gyerek is másképp néz rá, mások is dicsérik. hogy megemberelte magát. Én most már boldog asz- szony vagyok — így a feleség

Ahol nem sikerült

Bárhol jártunk, bárkivel»be- széltünk, négyen-öten is reménytelennek tekintik a vadonatúj háziban lakó családfő megváltozását. Ö pedig önként ment elvonókúrára. mégis hasztalan.

— Két hete ki sem józano- dik. az almabortól az eszméletlenségig leissza magát. Va-- lamit kéne már csinálni, mert megőrülünk — ezzel fogadja a családlátogatót az elgyötört, kesergő fiatalasszony. Férje nem ismer határt, mióta megvolt a szüret. Úgy fekszik le, hogy ágya mellé teszi a borral telt pintes, vagy kétliteres üveget, amit reggelre kiürít.

— Merre van most ő és hol a kislány?

— Gyalogm-unkás az uram a tsz-beo. de biztosan nincs ott. Lehet, hogy most is kocsmá- zik, ott megtalálhatják. Egyik nap úgy fájdította a gyomrát, hogy kínjában még a szőnyeget is tépte. A pincehelyi kórházban a lelkére kötötték pedig, hogy ne igyon, mert baj lesz belőle. Hiába minden, még a gyógyszert is borral szedte be. Csoda-e. hogy elment a 15 éves kislány? Most Siófokon tanulja a gyors- és gépírást. Félünk, amikor belém akarja vágni a nagykést. menekülni kell. Nem törődik a lánya szégyenével, húsvét- kor magas'láza volt a gyereknek. akkor is hőbörgött. ijesztgetett bennünket. Nekimentem a gyerek előtt, máskor meg futunk, — remegő hangon panaszolja. eltorzul az arca. de nem sír.

Együtt laknak a férfi szüleivel, az öregek és az asz- szonyka emberségéből, munkájából építették meg az új. nagy házat, csak éppen békesség nincs. A szülők elítélik a fiukat, az asszonyt védik, őt segítik, ahogy tudják.

Itt nem hatott az elvonókúra. az iszákos férfi vállalkozni sem akar rá másodszorra

,,Eltökéltem: megleszek nélküle“

A fürge, kék szemű, szőke, jó beszédű férfinak nincs gyermeke. Két és fél éve. annak, hogy önként rászánta magát az elvonókúrára. Sikerült neki szakítani az itallal.

— Amikor elkapott a hév. nem fértem ki belőle. Sírt az asszony, amikor este későn italosán mentem haza és érintetlenül leraktam a reggel becsomagolt kosztot. Persze, hogy nem tetszett neki, hogy mindig piás vagyok.

— Hogy’ szánta rá magát? Nem bánta meg?

— Rájöttem, hogy a rohadt szesz csinálja a bajt. Kocsis voltam, azóta én lettem az igazgató parádéskocsisa. Rossz volt mindig a közérzetem, a munkakedvem. Étvágytalan a piás ember rpeglát$zik a teljesítőjén yén is. Elkísért az asz- szony a kórházba. Amikor meglátta ott a kúrán levők állapotát, sírva fakadt és azt mondta, „gyere haza, próbáld meg otthon”. Dehogy lépek vissza. Eltökéltem magamat, megleszek én az ital nélkül. Ha rajtam csak húsz százalékot segítenek, a nyolcvan százalék meglesz az én . akaratomból. Úgy is lett. Most megértjük egymást, semmi baj a családban.

— Próbára tették-e akaraterejét? Mi a legfontosabb, hogy ne essen vissza?

— A neheze a kúra után jön. Verje <kj az ember az agyából az ivászatot. Kerültem azt. aki cukkolhat. Erőpróba volt az *a 3—4 lakodalom. ahol azóta voltunk. Különösen Bogyiszlón mondogatták. hogy csak egy cseppet, ne vessem meg őket. A napokban elszalajtott rumért a kocsmába a főnököm. Megvettem és siettem vissza. A legfőbb szerintem az akaraterő, és segítsen hozzá az asszony is. meg aztán kerüljük el a szeszesek társaságát. Nem életszükséglet az itóka. mondogatom a többieknek is.

Ebben summázta véleményét: „Szegény ember vagyok de ha valaki húszezer forintot ígérne, hogy újra igyák, nem fogadnám el ilyen áron a pénzt.”

\ SOMI BENJAMINNE

Népújság 5

1969. november 11.

Tájékoztatás

Gondolatok az újságíró-közgyűlés tükrében

I Az emberek nagyon természetes igénye, hogy

tudni akarnak mindenről, ami 1

környezetükben, sőt ezen túlmenően, ami a nagyvilágban történik. Ez az igény éppolyan régi, mint maga az emberi társadalom. Ám nagy eltérés volt koronként abban, hogy a kíváncsiskodó ember egyáltalában milyen mennyiségű információ birtokába v

juthatott el, milyen módon és milyen gyorsan, s amit megtudott, az mennyiben volt hiteles. Valóságos tár- 1 sadalmi tevékenységgé vált az információ, hiszen az túlnőtt az egyszerű kíváncsiskodásnak mint személyi v igénynek a kielégítésén, s az össztársadalmi tévé- 1 , ’ kenység, a közhangulat formálójává vált. Hogy ; mennyire nem lebecsülendő a szerepe, talán az mu- } tatja legjobban, hogy az információs tevékenység ki- ; alakítottál a maga szakmáit, az emberek évszázadok óta éppúgy áldoznak érte pénzt is, mint a mindennapi kenyerükért, sőt, minden államalakulatnak megvannak ezzel kapcsolatban a maga sajátos módszerei és meglehetősen nagy összegű kiadásai.

Az információs igény napjainkban olyan rohamos léptekkel nő, amilyenre még nem volt példa. A technikai világforradalom, az atom térhódítása, a világűr meghódítása szüli az emberi társadalom információs igényét is. Az most más kérdés, hogy a politikai céltudatosság megannyi kategóriára bontja az információs szerveket és módszereket

Figyelemre méltó, hogy a technika fejlődésével párhuzamosan az információnak új eszközei teremtődtek meg, de ugyanakkor nem csökkent, inkább nőtt a hagyományosak szerepe is. Mint az információ technikai újdonságfel, elsősorban a televízió hódít. Magyarországon fél évtizeddel ezelőtt még 600 000 készülék sem volt. ma már a másfél milliónál tartunk.

Az országos napilapok száma 1952-ben nem érte el az 1 milliót, ma 1 millió 800 000 példányszámban jelennek meg. A megyei *apok példányszáma ugyanezen idő alatt 167 000-ről 750 000-re nőtt A rádióelőfizetők száma 1938-ban 419 000. 1958-ban 1 900 000 volt ma pedig mér meghaladja a két és fél milliót. Kö- ' rülbelül négymillió a hetilapok példányszáma, de jó pár milliós az egyéb lapok példányszáma, de ez egy alig több mint 10 millió lakosú országba»*

1

A technikai r^sz azonban az információnak

—

............................. csak egyik oldala. A másik az a

s

zellemi anyag, ami egyáltalában belekerül az információ áramlatába, azaz amiről tájékoztatást kap a tömeg. Az utóbbi időben éppen ez az oldal szerepelt napirenden jó néhány helyen és alkalommaL Az MSZMP Politikai Bizottsága 1965-ben elemezte a tájékoztatás helyzetét, s erről külön határozatot adott ki, majd az MSZMP titkársága 1968-ban értékelte e határozat; gyakorlati végrehajtását. Nem véletlen, hogy az újságírók legmagasabb társadalmi, érdekvédelmi fórumán, az október végén tartott országos közgyűlésen is sok szó esett erről. Az újságírói tevékenység középpontjában a jobb információra való törekvés áll, s a beszámoló is, a felszólalók is főként ebből a szemszögből közelítették meg a problémákat, Részt vett és felszólalt a közgyűlésen Pulai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkába. Felszólalásának a középpontjában ugyancsak az állt., hogy voltaképpen mi is történt a tájékoztatás megjavítására vonatkozó határozat nyomán.

Ha a gyakorlat szemüvegén át nézzük a helyzetet, ellentmondásos kép kerekedik. A helyzet sokat javult, legtöbb szerv és annak vezetői magától érthetőnek tartják, hogy hozzá segítsék a sajtót, a sajtó munkatársait a lehető legteljesebb tájékoztatáshoz.

Ma már ott tartunk, hogy a párt és kormány vezetői rendszeresen tartanak sajtótájékoztatót szinte beszélgetnek a sajtón keresztül az ország 10 milliós lakosságával. Ám annál gyakoribb, hogy közép- vagy alsóbb szintű vezetők bizonyos dolgokat teljesen indokolatlanul igyekszenek eltitkolni a sajtó elől.

Egyes vállalatokon belül például korlátozni akarják, hogy ki állhat szóba az újságíróval. Ez ellentmond a párthatározatnak éppúgy, mint demokratikus közszellemünknek. *

I A titkolózást az mechanizmus teremtette kö- 1 rülményekkel — vállalaton belüli

érdekekkel — próbálják megmagyarázni. Mi újság- t írók tudatosan törekszünk arra, hogy cikkeinkkel ne játszuk ki egy-egy vállalat belső érdekeit a konkur- rencia előtt. Hivatásunkból fakadó erkölcsi köteles- | ség ez. Viszont iannál inkább megdöbbenünk, amikor egy brigádvezető nem meri megmondani, hogy az új munkahelyen hogy érzik magukat, hogy megy a munka. Megtörtént eset. A félreértések elkerülése végett nem államilag titkolt, netán katonai objek- > tűmről dán szó, hanem egy olyan polgári építkezésről, ami a 6-os út mellett, sok ezer járókelő szeme- í láttára folyik.

Egyes vállalati vezetők, amikor tájékoztatást ad- | nak, kínosan ügyelnek arra, hogy csak olyat mond- i janak el, amihez közvetlen üzleti érdekeltségük fűződik. Márpedig a lakosság nemcsak a reklámjellegn ;

tájékoztatásokra kíváncsi — méghozzá jogosan.

BŐDA FERENC----------- L JL' »U.» ■ m I --------- I'.»-. «.n uJ'M-« ■ . 'jJBiy n■' .. ■ . L. .'I U.«.- II ni I.rffi i-t—. uj.-«