Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

A negyedszázados évforduló tiszteletére Négyszáz munkaóra üzemfejlesztésre Észak Velencéjében 3. Kijevből Ukrajna szép, Dnyeper parti fővárosából egy mellékvonalon több mint 30 órás vonatozás után érkéz- ' tünk észak Velencéjébe, Le- ningrád.ba. Magunk mögött hagytuk Kijev 19 főiskoláját, 7 színházát, 10 múzeumát, koncertpalotáját, 86 klubját, 853 könyvtárát, a 900 éves Szófia székesegyházat, a Sev- csenkóról elnevezett parkot, a dekabristákat idéző Kirov ut­cát, és Larissza Verbát, a szép, ukrán táncdalénekesnőt, aki a Metró Hotel negyedik eméleti éttermében műsort adott á Tolna megyeiek tisz­teletére. Leningrád. Az INTURISZT 11 kényelmes autóbusza, a 320 Tolna megyei világjáróval szürkületben indult el a pá­lyaudvar elől, s miután szál­láshelyünkre hajtattunk, a reggeli idejéig kis csoportokba verődve, elindultunk felfe­dezni a környéket. A szakcsi és a kölesdi asz- szonyok kissé gyámoltalanul barátkoztak a lifttel, déltájt bezzeg már oly bátran kezel­ték a felvonót, mintha világ­életükben azzal járták volna az emeleteket. Hiánytalanul megérkeztek a csomagok is, s újból megállapíthattuk, hogy az INTURISZT emberei Schneidger József nacsalnik vezetésével, jelesül látják el munkájukat. A csoportunk mellé rendelt INTURISZT- kísérők felkészültségükkel, él­vezetes előadásmódjukkal, ki­vétel nélkül valamennyien megszerettették magukat és csakugyan igaz, hogy körünk­ben népművelő munkát vé- ■ geztek. A hajnali portyázók egy ré­sze gyászos képpel jött visz- sza a szálloda előcsarnokába. Bejárták az egész környéket, végigrazziázták a hatalmas Moszkva pályaudvar összes termeit, de olyan helyet se­hol sem találtak, ahol félde­ci vodkával öblíthették volna le a torkukat. Láttunk később pityókás embert, de tény, hogy kocsmát, talponállót felfedezni, külön művészet. A vodkát az élelmiszerboltokban árusítják úgy, mint nálunk a sört, az üzletek viszont álta­lában 10—11 órakor nyitnak. Este 9—10 óráig folyik az árusítás. A nagyvárosokban az üzletek nyitva tartási rend­je jól alkalmazkodik a dolgo­zók életrendjéhez, kényelmé­hez. összességében a szol­gáltatások rendje — úgy lát­tam — a dolgozó többség ér­dekeinek van alárendelve. A taxi például hallatlanul ol­csó és 10 személygépkocsiból 8 feltétlenül taxi. Az azonban igaz, hogy nem mindegyik sofőr vállal rövid fuvart. Ha csupán pár száz méterről van szó, gyakran mondják, men­jen az utas gyalog. Ijesztő, ahogy ezek a sofő­rök vezetnek. Karambolt vi­szont egyet sem láttam. Le- ningrádban a barátság-esten, ahol az üveggyár vendégei voltunk, egy fiatal szovjet há­zaspár elmondta, a balesetet okozó gépkocsivezetőt a tör­vény kíméletlen szigorral bün­teti, annak a sofőrnek meg hétrossz, aki a zebrán üti el a gyalogost. A gyalogosok vi­szont bárhol, bármikor átme­hetnek az úttesten, de ha nem a zebrán közlekednek, önma­gukért felelnek. Kilenckor ültünk le a reg­geliző asztalokhoz és 10 óra­kor a 320 magyar elindult Lenirtgrádot felfedezni. Hosz- szú és fárasztó volt idáig a több mint 30 órás út, de megérte. Horváth Istvánnal, a tengelici Petőfi Tsz elnökével együtt sokan mondták el ha­zafelé, hogy amit Leningrád- ban láttak, azt otthon keve­sen fogják elhinni. Nos, való­ban az a helyzet, hogy Le- ningrádban érti meg az em­ber a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom világtörté­nelmi jelentőségét, ebben a városban érzi át a honvédő háború hősiességét, itt látja igazán, hogy mit is takar az a fogalom; a szocializmus épí­tése. A pompás paloták lát­tán jól maga elé tudja kép­zelni a szemlélődő a cári Oroszországot. Minden vilá­gos, minden egyértelmű. A cárok alattvalói egész életük­ben a uralkodóknak és a nagyhercegeknek dolgoztak. A parasztok, a kézművesek a iegnagyobb nyomorúságban, a cárok viszont elképesztő pom­pában és gazdagságban éltek. Idegenvezetőnk pompás tá­jékozottsággal magyarázta; Leningrád, a Szovjetunió má­sodik legnagyobb városa, tengeri kikötő a Finn-öbölben és folyami kikötő a Néva tor­kolatában. 1703-ban Nagy Pé­ter cár alapította, A XVIII. század elejétől 1918-ig Orosz­ország fővárosa volt. 1914-től Petrográdnak nevezték és Lenin halála után, 1924- ben lett Leningrád a neve. Száz szigeten fekszik, ezért hívják észak Velencéjének. A Palota téren magasodik a Téli Palota. Építője Rastelli mester volt. A Téli Palota csaknem két évszázadon ke­resztül a cárok székhelye. Hozzá csatlakozik az Ermi- tázs: a világ legnagyobb mú­zeuma. Az Ermitázsnak éven­ként több mint egymillió lá­togatója van. A Péter-Pál erőd katedrálisában nyugsza­nak I. Pétertől III. Sándorig a cárok. Az erőd kazamatái­ban a felvilágosodás olyan él­harcosai sínylődtek, mint Ra- discsev, Csemyisevszkij, Pi- szarjev, Alekszandr Uljanov (Lenin bátyja), Maxim Gor­kij, Dosztojevszkij. A Néván ott horgonyoz a nagy törté­nelmi esemény résztvevője és tanúja az Auróra cirkáló. Jártunk a Szmolnijban. Ma­gyarra fordítva a szmolnij szurkost jelent. Bárki elkép­zelheti, hogy mit éreztek a volt Tolna megyei agrárprole­tárok. amikor helyet foglal­tak abban a nagyteremben, amelv 1917-ben a forradalom főhadiszállása volt. Itt ülése­zett a forradalom haditanácsa, itt tartották az össz-oroszorszá- gi szovjetek II. kongresszusát. Lenin sértetlenül megmaradt dolgozószobája most múzeum, ötvenkét évvel ezelőtt a Szmolnijból indult el a mi új életünk is. A Szmolnijban je­lenleg is dolgoznak: pártbizott­ságok székelnek falai között. Leningrádot, észak Velencé­jét egyszer kell látni és soha többé nem lehet elfelejteni. A magvarok közül rókán elhatá­rozták, hogv jövőre óiból el- iönnek, ismét végigsétálnak a Néva-parton, a Nyevsz'ri.i- nrosznekton. Kérő es+e Csaj- bók Kálmán, a Hamfias Nép­front titkára az IBUSZ veze­tőivel már arról tárgyalt: Bu­dapest érc T "pingrád között vőne repülőz-Arn-oi Lón'Ti ^ és Moszkva között vonat1 al. majd hazafelé Moszkva és Bu­dapest között repülőgéppel tesszük meg az utat. Evés köz­ben jön meg az étvágy. Vol­tak. akik javasolták: a lenin- grádi látogatást össze kellene kapcsolni a finn főváros. Hel­sinki megtekintésével. „Ott a helyünk” — magyarázta Bíró István, a szekszárdi IBUSZ- főnök, nyilván örömmel, hisz egy utazási iroda vezetője an­nak csak. örülhet, ha az uta­sok még haza sem értek, már a következő kirándulást szer­vezik. S ha itt tartunk, nem hagy­hatom szó nélkül; a Szovjet­unióban megtett ötezer néhány száz kilométeres út értéke megfizethetetlen. Az embe­rek egész világképét megvál­toztatja, vagy éppen a helyé­re teszi. Más dolog a Szov­jetuniót könyvekből ismerni, és egészen más látni. A moszk­vai Vörös térről, a kijevi Kol­hoz-piacról. az egykori cári nyá­ri palotáról, a Cárszkoje Szelő­ről. a KGST-palotáról szóló le­írások soha nem nyújtják azt. amit akkor kap az ember, ami­kor megélevenednek olvas­mányélményei Mióta haza­jöttünk. a magvar—szovjet ba­rátságot is másként pontosab­ban. több érzelmi töltéssel lát­juk. Moszkvában a Leningrá- di-nályaudvaron úev fogadták a 320 Tolna megyei dolgozót, mint ahogy magasrangú «állami küldöttséget szokás. Szólt a zene. és a Szovjet—Magvar Baráti Társaság vezetői me­leg szavakkal köszöntötték egv kis dunántúli magyar megye küldötteit. Leningrádban a barátság esten győződtünk meg arról, hogy a szovjet em­berek szeretik a magyarokat érc őszintén örülnek sikereink, nek. S mindezt akkor érti meg csak igazán az ember, amikor látja, tapasztalja. Ezért mondom: ennek az útnak az volt a legnagyobb haszna, hogy a Szovjetuniót, annak nagyságát dinamizmusát most újabb 320 magyar a saját sze­mével látta. SZEKVLITY PÉTER A dombóvári vegyes kisipari szövetkezet tagsága úgy hatá­rozott, hogy részt vesz a ha­zánk felszabadulásának meg­ünneplésére indított verseny­ben — közölte szerkesztősé­günkkel Csutorás István, a szövetkezet párttitkára, össze­sítették a szövetkezet dolgo­zóinak vállalását, és a jövő­ben rendszeresen értékelik, nyilvánosságra hozzák a leg­jobb teljesítményeket. A szövetkezetben a jövő év második negyedére befejezik a most folyamatban lévő be­ruházását, az új gépekre ki­dolgozzák az új gyártmányok termelési programját — áll többek között a szövetkezet kollektívájának vállalásában. A dombóvári sajátos problé­ma megoldásához, enyhítésé­hez is hozzá kívánnak járulni: az üzem fejlesztése, korszerű­sítése révén mintegy hetven új munkalehetőséget teremte­nek, főleg női munkásnak. A szövetkezet tagsága részt vesz társadalmi munkában az új gépek üzembe állítását elő­készítő munkájában, valamint az egyéb létesítmények meg­valósításában. Átlagosan min­den dolgozó két óra társadal­mi munkát végez a felszabadu­lási verseny során az üzem fejlesztése érdekében, összesen négyszáz munkaórát fordíta­nak a ktsz dolgozói az üzem fejlesztésére, parkosítására. Szőnyegszövők versenye Hazánk felszabadulása 25. évfordulójának méltó megün­neplésére készül az egész or­szág, hazánk lakosságának úgy­szólván minden rétegé. Nem­rég kapott nyilvánosságot pél­dául az a versenyfelhívás, ami az ország háziipari szövetke­zeteinek legjobbjait szólítja versenyre. A vetélkedő, — ami­ben mi is érdekeltek vagyunk, — elsősorban a szőnyegszövők között zajlik és első forduló­ja 1970. február 28-án zárul. A verseny első szakasza még csak helyi jellegű, de a házon be­lüli szakmai és gyakorlati erő­próba komoly címet ígér a győzteseknek, tudniillik, az első forduló dönti el, hány, a „Szakma Kiváló Művelője” ki­tüntetés talál gazdára. A má­sodik forduló március végéig tart, e versengésben már csak azok vesznek részt, akik az első fordulóban megszerezték az imént említett címet. Az or­szágossá csak a második fordulóban szélesedő verseny első helyezettjei nyerhetik majd el a „Szakma Legjobb Művelője” címet, s közülük ke­rülnek ki azok is, akik ápri­lis 4-én kitüntetettként kép­viselhetik háziipari szövetke­zeteinket a HISZÖV Budapes­ten megrendezendő jubileumi díszünnepségén. Villamosítás, bekötőút-építés, telefon hálózat-bővítés a tsz-majorok ban Évek óta tervszerűen folyik a tsz-majorok villamosítása, továbbá a bekötőút-építés és a telefonhálózat-bővítés. 1969- ben a Pécsi Postaigazgatóság újabb 6 termelőszövetkezeti ma­jort köt be az országos tele­fonhálózatba: a pincehelyi Vö­rösmarty Tsz korszerű állat- tenyésztési telepét, Szekszár- don Özsákpusztát, Hőgyészen Szálláspusztát, Aparhanton a nagyvejkei üzemegységet, az izményi tsz-hez tartozó Györe- pusztát, a szakcsi Uj Élet Tsz­A kisdiákok öröme Televízió Keszőhidegkúton Kezdetben úgy tűnt, hogy a „Televíziót az isko­láknak” nemes mozgalom hatástalan marad járá­sunkban, de h amarosan kiderült, hogy a pesszimiz­mus indokolatlan, naponta érkeztek a felajánlások. A felajánlásokat tettek követték: Kisszékely, Pá­ti, Szakály, Tamási-Kecsegepuszta, és még sorolhat­nánk, hány helység iskolája kapta meg az oktatás­hoz elengedhetetlen segítséget. A napokban bensősé­ges hangulatú, megható kis átadási ünnepség volt Keszőhidegkúton: ilyen rövid idő alatt még nem ala­kult ki bensőséges viszony két olyan szerv vagy in­tézmény között, amely eddig egymással nem állt sem­milyen kapcso,útban. Az adományozó „fél": a Bőripari Szakszervezet nevében Perger Imre titkár mondott rövid beszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy a felajánlást november 7-e tiszteletére tették, s szeretnék, ha az oktatás eredményességét fokoznák ezzel. Közben egy őszinte kérést tolmácsolt: szeretnék, ha év közben folyamatosan tájékoztatnák a Bőrgyár dolgozóit arról, hogy mennyiben segíti a gyerekek előmenetelét az ajándék. A belecs’.'ai körzeti iskola igazgatója, Füredi Já­nos határozott ígéretet tett: továbbra is tartják a szinte pillanaok alatt kialakult kapcsolatot. Az ünnepség után kötetlen, szívélyes, baráti be­szélgetés alakult ki az iskola, valamint a bőrgyári szakszervezeti és pártvezetők között. Reméljük, hamarosan több hasonló ünnepségről adhatunk hírt. Ugyanis Bikádpusztán, Szúrazdon, Döbrönte-Szőlőhegyen a gyerekek még csak sóvárog­va várakoznak, — írja Béres József. hez tartozó borjádi majort. A tsz-majorok telefonhálózatá­nak a bővítése nem csupán gazdasági, hanem szociális szempontból is hasznos. A majorok villamosítását az idén a kurdi, a nagyszékelyi, a medinai, a belecskai, a pince­helyi, a hátai közös gazdasá­gokban és a paksi Arany­kalász Tsz-ben végezték el. Nyolc termelőszövetkezet, ösz- szesen mintegy 12 kilométer hosszú bekötőúttal gazdago­dott. Bekötőutat kapott Vá- rong, Lápafő, Németkér, Misz- la, Kakasd, Dunakömlőd kö­zös gazdasága. Most épül, de az év végéig még elkészül a bátaszéki termelőszövetkezet­ben és a pincehelyi közös gaz­daságban is a bekötőút. A Pé­csi Közúti Útfenntartó Válla­lat és a Kecskeméti Közúti Útfenntartó Vállalat dolgozói az útátadások eddigi tapaszta­latai szerint kifogástalan mun­kát végeztek. Kisiparosok oktatása A KIOSZ tolnai helyi szer­vezete idén is szervezett külön­féle tanfolyamokat a kisipa­rosok részére. A szakmai — adó- és forgalmiadó-kulcsok használatának módjairól szóló előadásokon kívül — tovább­képzés mellett a kisiparosság politikai oktatását is megszer­vezték. Húsz magánkisiparos mester vesz részt az MSZMP községi bizottsága által szer­vezett politikai tanfolyamon. A TIT-tel közösen egy hat elő­adásból álló ismeretterjesztő tanfolyamot is tartanak a tél során a tolnai kisiparosok ré­szére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom