Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
l)r. Puskás Attila; Egy-két gondolat a tanulmánykötetről ILLYÉS GYULA: í* Oda a gyorsasághoz Gyorsulnak a vonatok, repülők — Hogy kicsinyül a földi Ahány sín és út — annyi ölelés Kőréd, vadóc Föld, annyi óvni-késif kar és kéz, mely becéz! Ahány futó gép, annyi óriás símosatás rajtunk is, markolás: legyünk már végre más! Másolva anyánk üagasztő kezét, dugattyú karjával mit gyúr a gép? Téged, emberiség! Gyorsuljatok, vonatok, repülök, kicsinyüljön a föld, s nőjön, mely szemünk láttán áll elő y az a sorsunkat is kézbe-vevö emberi új erő! Álmunkból és elménkből új világszellem szökell? üj eszme-góliát kezd sose-volt csatát? Gyorsuljatok, vonatok, repülők kicsiny üljön a föld. A jövő munkái? A múlt? Bűn? Erény? Mi gyúr benőnket kedvére kemény golyóvá tenyerén? Gyorsuljatok, vonatok, repülők kicsinyüljön a föld. S ha csak azért gyúr az az Akarat-: legyen, amit bosszúja odacsap, ha eljő Ama Nap? Gyorsuljatok, vonatok, repülők kicsinyüljön a föld. Vagy ő dagasztja azt az egy-akd*. egy-pásztor ígéretföldet, ahol nem lesz kín, bűn, nyomor? Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. és táguljon a világ! Odakint de idebent is, lélek a szív szerint- — igy lesz egész megint. Gyorsuljatok, vonatok, repülők kicsinyüljön a föld. Föl, Gyorsaság, föl, új Egység-gyúró, fajták s földrészek burkát szétzúzó új megváltást hozó — Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. Miért Isten Isten? Végtelen hona! — Oh mivé válsz, ha te jntsz <d oda ember, föld bús pora?! Tanulmánykötet- sorozatunk jó fogadtatásra talált, úgy vélem, hogy ez a megállapítás nem korai a második kötet megjelenése után egy hónappal- Addig, míg az első kötettel szemben először bizonyos tartózkodást tapasztaltunk a megyén belül, a II. kötetet már megjelenése előtt is keresték. Mégis ha a sorozat fogadtatásáról beszélünk, ez azért van, mert napnap után jelentenek be igényt az I. kötetre olyanok is, akik azt annak idején nem vették meg. Jó fokmérője az érdeklődésnek, számunkra becses segítség az is, hogy jó tanácsokat kapunk szóban és írásban. Többen közük velünk, hogy la következő kötetekben miről szeretnének olvasni. Ezek együttesen késztettek arra, hogy mint a kötet szerkesztője, egy-két problémát feltárjak. Ordas Iván a Népújság október 19-i számában helyesen hivatkozik arra, hogy a sorozatban bizonyos szerkesztési elvek láthatók és az is igaz megállapítás, hogy a sorozat célja a megyei monográfia előkészítése. Itt csak annyit módosítanék, hogy ez a közvetett cet, hiszen éppen a szerkesztési elvek miatt egy- egy kötet és azon belül az egyes tanulmányok kerek egészek- Egy monográfiában, mely két, legfeljebb bárom, kötetes egy-egy időszakot teljes részletességgel nem lehet feltárni. Viszont, hogy a monográfia átfogó legyen, nemcsak a korszak részletes feltárása szükséges, hanem a korszakokat több oldalról: köztörténeti, gazdaságtörténeti, kultúrtörténeti stb. oldalról részletesen fel kell dolgozni ahhoz, hogy a szintézis — tehát a monográfia — valóban szintézis legyen. A megyei vezetés által jóváhagyott egyik legfontosabb elv az, hogy ezeréves történelmünk minden időszaka kellően, alapos, tudományos, tehát igaz feldolgozás alá kes- rüljön. A feldolgozások széles körök által élvezhető, vagy inkább érthető módon jelenjenek meg Nyilvánvaló ebből, hogy az 1848 óta eltelt 120 esztendővel több tanulmány foglalkozik, hiszen az általános gazdasági, poütíkai, művelődési stb. fejlődés a lassan fejlődő feudalizmushoz viszonyítva lényegesen meggyorsult A közelebbi múlt feltárása határozottabban szolgálja a célt: az élet tanítója a történelem. Jóváhagyott szerkesztési elvünk az is, hogy nemcsak politikai (köz-) történettel akarunk foglalkozni. Ez munkánkat egyoldalúvá tenné, sorozatunk értékszintjét az ágazati történetírással is igye- kezzük emelni. Már eddig a gazdaságtörténet berkeibe behatoltunk a kereskedelem és bányászat múltjának ismertetésével és mindkét témát folytatjuk. Megjelent zene- történet, készülőben van irodalom-, társadalomtörténeti munka. Foglalkozunk mezőgazdaságtörténettel, közlünk majd jogtörténeti tanulmányt és feldolgozzuk megyénk kulturális fejlődését. Orvos fogja megírni az egészségügy alakulását és további újabb munkatársakat keresünk a gazdátlan területekre. S az elv mellett ott áll a következmény: hozzáértő munkatársi kollektívát alakítani a nagyobb munka elvégzéséhez. Mindezek a tanulmányok egy előre kirajzolt mozaikkép egy-egy magába véve is értékes kockái, viszont a teljes képhez szükséges összes kocka elkészítése már bizonyos problémát jelent. Az 1700-as éveket megelőző időszak oklevelei, iratai, tehát az alapanyag megyén kívül, elsősorban Budapesten van. Ehhez olyan megfelelő munkatársak kellenek, akik ott tudnak dolgozni. A későbbi időszak anyaga levéltárunkban van, ehhez zömmel megyei kutatógárda szükséges. Mi minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy megyén túli „bedolgozó” munkatársakat keressünk s eddigi eredményeink jók, főleg ha arra gondolunk, hogy jelenleg kik dolgoznak és kik ajánlották fél későbbi időre segítségüket Megyén belül sajnos nehezebben megy ez a szervezés. Van egy-két „rejtett tartalékunk”, akikkel közönségünk majd a soron következő kötetekben ismerkedik meg, de létszámunk kevés. Szeretnénk, ha hívó szavunkat meghallanák azok, akiknek ez szól. A szerkesztés másik, s egyáltalán nem kisebb gondja a közreadott tanulmányok szintje. Abban szintén egyetértünk Ordas Ivánnal, hogy sorozatunk a történelmet kedvelők részére készül, ezt címe is mulatja. Azt viszont vitatjuk, hogy komolyabb előismeretek szükségesek a tör- téneiemszeretet mellé. A tv-t néző, rádiót hallgató közönség szintjén készülnek a tanulmányok. A szerzők — a kapott utasításnak megfelelően — a szövegben, idegen nyelvű idézéstől tartózkodnak, ez a jegyzetbe kerüL A jegyzet már a tudományos kritika részére készül, A régi, de magyar nyelvű szöveget viszont — nehéz olvashatósága ellenére is — szeretjük idézni. Sokaknak kedves szórakozást jelent ezek kibetűzése, de egyben mindenki által ellenőrizhetően hitelesíti a szerző által levont történelmi értékelést Nem titkoljuk, mi nemcsak kielégíteni akarjuk a történelmi érdeklődést, hanem azt magasait* szintre emelni törekszünk. Már az igény is jelentős a kultúra szempontjából, de ha az igénynél magasabbat többet, tartalmasabbat adunk — bár az olvasásnál nagyobb szellemi erőkifejtést kíván — magát öz újabb igényt is növeljük. Mi történeti érdeklődésű közönségünket a megye történetének ismertetésével magasabb műveltséghez kívánjuk segíteni Enélkül értelmetlen lenne a nagy anyafg és szellemi ráfordítás. Látható, hogy nemcsak illusztrációink szárpát, de fajtáját is bővítettük: nemcsak iratokat mutatunk be, hanem korabeli képeket is. Ezzel érdeklődő közönségünket szeretnénk növelni. Súlyos problémánk a terjesztés. Sajnos több körzeti földművesszövetkezet egyetlen példányt sem rendelt, jóllehet igen előnyös ajánlatunkat, több mint egy hónapja megtettük. Aggódunk, hogy a községek ellátása hibánkon kívül nem lesz megfelelő. Szeretnénk, ha munkán! valóban a megye művelődésé- , nek szerves részévé válnék, a kedvező jelek jobb munkára, lelkesítenek. A most már 10—15 főnyi kutatógárda lelkesen dolgozik. Érthető lelkesedésünk: két megyén kívüli történésztől a következő levő érkezett a napokban: „Az l. kötetnél annak rangos külseje és értékes tartalma miau csodálkoztam. Most pedig bámulom azt a kulturális érzéket, ami Tolnában ilyen kitartóan megnyilvánul, Ugyan- is a kezdést sokszor semmi vagy csak évek múlva kövéé valami. Erre is rácáfol Toö- na”... „Az a széles körben kibontakozott helytörténeti munkásság, mely az utóbbi- években Tolna megyében kialakult, őszinte elismerésre készteti a történettudomány művelőit.* Lelkesít bennünket a két el ismerés, de legjobban az lelkesít és adja meg munkánknak értelmét, hogy a megye közönségének elismerését is kivívjuk. * Ennek érdekében kérünk észrevételeket tanácsokat ANDREJ VOZNYESZENS2KU3 Mjanov és Lenin idejöttem, Susenszkojéba Járom mélycsöndű erdeit, A lángelme — tűnődöm néha —, vándorol, embertől emberig. Évek futnak, nevek tűnnek vele. A lángész mindig más-más testé. A zseni: a nép szelleme. Ha így van ez — Lenin volt Bukljov is, a testé, Cellák szentképein így tűz a fény egy-egy arkangyal-arcra. És Lermontov is volt Lenin. Pugacsov is, egy pillanatra, Keskeny-nyomtávú földünk bámulta szívdobogva, — a here had halálra vált —s Lenin költözött Oljanovba, csak úgy- reccsent a szűk kabát! A dekrétumot — Lenin mondta tollba. Uljanowal tárgyalt a nyomda. Nagyítólencse-homlokát pontosan a tárgyra szögezte, amit a terem gondolt, bűvészként összegezte, és az, mint jólirányzott aforizma, csapódott a teremre vissza. Merülve sokszor álomüző gondba, arcát nyugtatva öklein, Clljanov elcsigázva mondtat „Nehéz, Lenin! segíts, Lenin?' Fustétlyal nem Lenin Járt vadászgatni erdő-mezőben. Lenin aközben legendás hősként városokért harcolt. És arca m u zsik -arc; volt. 'lestét amaz fűtetlen termekbe vittem Emez — parasztbundákba és szemekbe, a komor tömegbe magát bevette, mint partizán a rengetegbe. És abban a hidegben hazát épített, fényben égve, két élettel lobogva. Ne sóhajtsatok: „Hogyha élne!” Ha nem élne — akkor mi volna! Vergődne ez a föld fagyok ónszürke bilincsébe verve És elgyötört múzsám a lágerek fölött ugyan mit énekelne? Hogy szenvedett a gyász óráiban, mikor minden tribün fekete leplet öltött, s rajta — az ő szívén! —• zsarnokian a nyersvas-nehéz csizma feldübörgött! A lampasz belefolyt a csizmaszárba. Mintha vérpatak csordogálna. És most hogy ünnepel! milyen bilincse-oldottan, ragyogva! Miközben felmutat, adakozó-ünnepein az álmélkodó marslakókra.
