Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

\ Gépírás — fénysugárral Súlyosan bénult, vagy kezüket elvesztett emberek szá­mára különleges írógépet konstruáltak angol kutatók. A gép billentyűzetét a képen látható előtét helyettesíti, melyen a betűknek, számoknak és jeleknek megfelelő számú kerek nyílás található. Minden nyílás mögött egy-egy fényérzékeny cella foglal helyet, ami összeköttetésben van az írógép _me­chanizmusának megfelelő részével. Ha a beteg használni akarja az írógépet, ceruzaszerű, keskeny fénynyalábot ki* bocsátó lámpát erősít a fejére (szemüvegszárra csatolható vagy körpánttal a homlokra helyezhető kivitelben). A fény­sugarat mindig a soron következő nyílásra kell irányítania, a gép ekkor működésbe lép, leüti a kívánt betűt. A mind­két irányú soremelésnek, a visszaváltásnak és a kocsifutta­tásnak , is természetesen külön nyílásai vannak. Egyszerűség kedvéért a fénysugárral vezérelhető írógép csak nagybetű­ket ír. A gép papírellátása folyamatos, tekercsről történik, így kellő gyakorlattal akár egy egész könyv kézirata is elkészíthető a fényírógép segítségével. Rőtüdébb szöveg —* például levél — megírása után rendszerint egy segítőtársra vár a feladat, hogy a tekercsről letépje a megfelelő hosz- szúságá darabot és borítékolja azt. Jenő türelmesen felelt: — Eszembe jutott, hogy mi­lyen fura ez, én védem a ba­rátaidat, a kommunistákat, if­júmunkásokat ellened. Éppen én, aki a nemzet, a gondolat, a szellem, a tradíciók oldalán állok. Tíz óra után halkan meg- zörrentek az ablakok a magas­ból leszűrendő mély brummo- gástól. Kimentek a ház elé, bámultak fel az őszi tűzzel villogó csillagok felé, de lehe­tetlen volt bármit is látni. Né­hány perc múlva Pest körül dörögni kezdtek a légelhárító ütegek, s beledördültek a rob­banó bombák csattogásába. Újabb s újabb kötelékek ér­keztek, a hangok után ítélve Csepelt s Kőbányát bombáz­ták. Jó fél óráig tartott a légi­támadás, nagy tűz támadt a nyomában, sokáig parázslott, hunyorgott a láthatáron. Egy lángolva lezuhanó gépet is láttak, vonító motorral szán­totta végig az eget. s mielőtt földet ért volna, ezer darabra pattanva szétrobbant. Mindketten az otthoniakra gondoltak, akik lent kucorog­nak az óvóhelyeken, vajon ki maradt meg, ki mentjei közü­lük?... Reggelre megjött az eső, hi­degen, makacsul esett, nehéz, szürke felhőkkel függönyözte el a tájat, nedves szelével le­tépte a lombot a fákról, sárba fullasztotta a világot. — Ez most már végképp el­viszi, ami a nyárból megma­radt — szólt Laci. Felkönyö­költ a szalmazsákon, borostás állát simogatta s kibámult a csobogó esőbe. —■ Más nincs, mint olvasni és olvasni — mondta Jenő. — Az mindig jó, az mindig hasznos. — Igen, csak idegek kelle­nek hozzá. Alighogy megcsinálták reg­gelijüket, .kocsi kanyarodott a ház elé s az öreg sváb Franci bácsi kászálódott le a bakról. Pokrócot dobott hatalmas muraközijére, aztán bekopo­gott a fiúkhoz. Hellyel kínál­ták, Jenő kisüstit öntött neki, az öreg kihörpintette, cigaret­tát sodort, óvatosan megszó­lalt: — Tudják, én nem kérdez­tem, hogy áll a maguk szé­nája. Entölern nyugodtan lakhatnak a házamban. De a postás tegnap nagyon érdek­lődött maguk felől, hogy ki­csodák, micsodák, mit keres­nek itt, nappal is látja ma­gukat. .. Hát szóval, maguk tudják... A postás... Laci maga előtt látta ser- kedő szőke bajuszát, barát­ságos, jóindulatú mosolyát, amint magabiztosan elbicik­lizett mellettük. — Azt beszélik, hogy pár embert már elvitetett — mondta búcsúzóul Franci bá­csi. Lekezelt velük és vissza­mászott a bakra — Én min­denesetre nem mondtam semmit. Megsuhintotta ostorát, el­kocogott a muraközijével. — Na, ehhez mit szólsz? — Végül is jó papírjaink vannak... — habozott Jenő. — Jó, ha egy utcai razzián igazoltatják az embert. De ha utána szaglásznak egy kicsit, már lebuktunk. — Igen, csakhogy nincs hová mennünk. Vitatkoztak egy ideig, Jenő szívta a fogát, nem szívesen mozdult erről a helyről. La­cinak meg egyenesen kapóra jött, hogy visszamehet Pest­re s megtudhatja, mi van Magdával. Csakhogy ezt Jenő is érez­te, gyanította, hogy barátja eltökéltsége mögött a szerel­mi vágy önzése feszül, s ez végképp kihozta sodrából. Oda is vágta a maga protes­táns keménységével Lacinak, akit feldühített a gyanúsítás. Már már ott tartottak, hogy egvikük megy, másikuk ma­rad, amikor betoppant Mag­da. Hajáról csöpögött a víz, kabátja átázott, cipőjét elbo­rította a sár. — Már hajnalban jöttem volna, de a Gubacsi Hídnál az éjszaka szétbombázták a síneket Mostanáig tartott, míg az első vonat átvergő­dött — ledobta magát egy székre, közben hajából csa­varta a vizet. — Tegnapra ígérted, hogy jössz — mondta Laci. — Ha tudok. De nem tud­tam. — No persze, ne érts félre, csak egész nap... Meg itt volt éjjel is ez a bombázás. Az ember, mint egy vakond a föld alatt. — Nekem sem volt mind­egy, dehát vannak dolgok... Laci is tudta ezt, csakhát a gondolatok józan érvén min­dég átfúrta magát egy pará­nyi gyanú, az a cserbenha­gyott, magányos vasárnap, Magda váratlan elutazása — ismerkedésüknek az a fur­csa, kételyt, bizonytalanságot élesztő intonációja, — Azt hittem, örülni fogsz nekem — Magda hidegen beszélt, úgy tűnt, pillanato­kon belül elromlik közöttük is a hangulat. Most már menteni kellett a helyzetet, nem volt idő szemrehányá­sokra, kimagyarázkodásokra. — Ne haragudj, kedves, szépen kérlek, de olyan prob­lémák között vagyunk ép­pen. .. tele idegességgel, fe­szültséggel — Laci két kezé­be fogta Magda szélfútta, hi­deg arcát, megcsókolgatta, egv pillanatra a maguk közös néma nyelvén beszélve bele- mélvesztette tekintetét a sze­mébe. Ez volt a megkérés, hogy hát ne haragudj.. . Aztán rövidre fogva, szá­razon elmondta az öreg sváb látogatását. Magda fölugrott. — És ti még itt vagytok? — Hát hol lehetnénk? — A föld alatt, az ég alatt mindegy, hogy hol, akárhol, csak itt nem. Innen azonnal menni kell. mert minden percben késő lehet. — Ugyan, Magduska, iga­zán eltúlzod — Jenő megpró­bált kedélyeskedni — Egy begyulladt, öreg sváb, aki... (Folytatjuk.) Sugárzó izotóp A stockholmi Svéd Fogásza­ti Főiskola tanára a fogak át­világítására szolgáló hagyomá­nyos röntgen-berendezések he­lyett izotópos sugárforrást al­kalmazott. „Készüléke” egy 56 nap felezési idejű jód—125 ké­szítmény, melynek sugarai a fogak mögé helyezett röntgen­filmet éppúgy megfeketítik, mint a röntgencsövek sugarai. A 2 cm hosszú és 0,5 mm át­mérőjű alumínium tubusba zárt sugárforrás mind az alsó, mind a felső állkapocshoz il­leszthető. Az expozíciós időt — a preparátum aktivitásától füg­gően — 8—40 másodperc kö­a fogászatban zött változik. A professzor, ed­digi eredményeivel kapcsolat­ban megjegyzi, hogy mivel az izotópos átvilágítás során nyert filmek minősége élesség és részletgazdagság tekintetében a szokásos felvételek alatt ma­radnak, semmiképpen nem pó­tolhatja az új módszer a rönt­genátvilágítást, Azonban te­kintve a „készülék" kis mére­teit — a mellényzsebben eltép — könnyű kezelhetőségét, min­den bizonnyal széles körű al­kalmazásra talál a fogorvosi gyakorlat szériaszerű, rutin- vizsgálatainál, elsősorban pl. a tanulóifjúság rendszeres fogá­szati ellenőrzésénél. Szjtzfrvai Jiucíctf ­RMMWFIA 'TmTTTmTmmmTTmmmmTTTTTTmTTTTmTTTTT YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY ◄ ◄ 3-4 4 4 4 ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ j 3 ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ 3-4 4 * 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 t ◄ 3 3 -» 4 4 4 4 4 ► ► > ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► t l ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► r- ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t A SÁRGA KENDŐ Lucianot, aki A1 Caponet követően a Big Se­ven (a Hét Nagy) tagjaként a második világhá­ború időszakára már milliárdossá vált és a Co­sa Nostra chicagói és New York-i főnöke volt, 1940-ben tizenkét évi börtönre ítélték, harminc- szoros gyilkosság, hússzoros gyilkosságban va­ló részvétel és ötvenszeres felbújtás vádjával. Lucianonak csak, a New York-i prostituáltak rakettje évente ötvenmillió dollárt jövedelme­zett. De Luciano bandái tartották ellenőrzésük alatt a New Work-i kikötőt és a part menti ha­józást is. Míg a megállapodás a gengsztervezér és az amerikai hatóságok között létre nem jött, addig a Cosa Nostra ellenőrzése alatt tevékeny­kedő parti halászhajókröl látták el üzemanyag­gal az Amerika partjai előtt lesben álló német tengeralattjárókat is. Az amerikai tengerészeti titkosszolgálat is csak Luciano segítségével tu­dott a Pastorius-akció után a New York-i kikö­tőbe beépülni. Amerika hatalmas gengszterhálózatának, ame­lyet fél évszázada a szicíliaiak alapítottak, ter­jesztettek ki a gazdasági és társadalmi élet min­den jelentősebb területére, tevékeny szerepe volt az 1943-as szicíliai partraszállásban is. ... .1943. június 4-én reggel az amerikai ten­gerészet felderítő repülőgépe • a szicíliai hegyi városka, Villáiba felett keringett, öt perc után elhagyta a városka légterét, ám távozása előtt egy csomag hullott lefelé, apró ejtőernyőcskét himbált a szél. A légáramlat azonban a csoma­got messze sodorta Villalbától és az egy Ro- miero Nuzzolese nevű olasz katona őrhelye elé esett. A nylonba varrt csomagot *— amelyben egy sárga kendőt talált — a parancsnokságra vitte. Az olasz tisztek értetlenül törték fejüket, mit jelenthet a sárga alapra hímzett nagy feke­te „L” betű. És ezt ugyan miért dobhatta le az ellenséges repülőgép? Ugv látszik a csomagot ledobó pilóta is észrevette, hogy távozásakor az ejtőernyőt Villalbától messze sodorta a szél, ezért a következő nap visszatért az amerikai re­pülőgép, ezúttal egészen alacsonyan szállt, szin­te a házak tetejét súrolta, és a templom előtti térre újabb csomagot dobott. Ez azután eljutott a címzetthez. Egy maffia-tag találta meg és nyomban felkereste a városka tekintélyes polgá­rát, saját maffia-főnökét, Calogero Vizzinit, akit röviden csak Don Calo-nak hívtak. A villalbai maffia-főnök a Tiszteletreméltó Társaság egyik elismert alvezére volt, ét ez időben ebben a kis városban székelt a szicíliai maffia vezérkara is. Don Calo azonnal felismerte a sárga alapon le­vő fekete „L” betű jelentőségét. Luckytól, vagy­is Lucianotól érkezett az üzenet és a Cosa Nost­ra börtönben ülő főnöke ezzel jelezte, hogy a szicíliai maffia vegye fel a kapcsolatot a szem­közti afrikai partokon állomásozó szövetséges csapatokkal. 1943. július 10-én a Cosa Nostra kérésére a szicíliai maffia kaput nyitott a partraszálló szö­vetségesek előtt. A maffia mintegy háromezer tagja fogott fegyvert s mire a szövetséges csa­patok Gela és Licata kikötői előtt feltűntek, a két kikötővárosban már nem volt élő olasz és német katona. Don Calo a Husky akció során előbb tudta meg a szövetséges erők partraszál­lásának helyét, mint a német hadvezetőség. A 7. amerikai hadsereg ezen a júliusi hajnalon Geor­ge Patton tábornok vezetésével közelítette meg Szicília partjait és az amerikaiak legnagyobb meglepetésére a partraszállásul kiválasztott te­rületen puskalövésnyi ellenállásba se ütköztek. A Szirakúza térségében támadó, Montgomery- vezette 8. angol hadsereg ugyancsak ellenállás nélkül törhetett előre Cataniaig, itt akadt útjába egy német páncélos hadosztály, amelyet azon­ban alig fél napos csatában megsemmisítettek. Don Calo a bevonuló amerikai csapatokat sa­játos zászlóval, a márt ismert, sárga alapon fe­kete „L” betűvel fogadta. Don Calo és a maffia az amerikai megszállás idején hatalmasabb lett. mint valaha volt. A szicíliai Városok polgármes­teri hivatalainak többsége a maffia-tagok ke­zébe került, így Don Calo is már július 20-án Villáiba polgármesteri hivatalából irányíthatta a maffia tevékenységét. A Szicíliába bevonuló amerikai csapatokkal tiszti egyenruhában megér­keztek a Cosa Nostra gengszterei is. Ettől az időtől kelteződik a szicíliai maffia és a belőle kinőtt amerikai gengszterszövetség, a Cosa Nost­ra új időszámítása. A maffia ezzel az ügyes át­húzással mint legendás szabadságharcos parti­zánszövetség lépett a nyilvánosság elé. leplezve vele banditizmusát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom