Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
A front két oldalán Szekszárd és 25 község szabadul fel Mucii IV. A 3. Ukrán Front által no-, vember végén indított támadás lendületére jellemző, hogy a nyugat fotó előretörő 57. hadsereg 29-re már eléri Pécset. majd Pécs körzetéből kiindulva a jobbsaámy még ugyanaznap felszabadítja Komlót, és folytatja támadását Dombóvár irányáha. A közép Marcali, a Balaton déli vége, a balszámy pedig Szigetvár és Nagyatád irányába tör előre. November 30-ra tehát Baranya és Tolna megye tekintélyes része felszabadul. Tolna megye területén a 4. gárdahadsereg ellenállhatatlan. Szinte úgy tűnik, csak éjszakai pihenőre állnak meg az előretörő alakulatok. A Szekszárd és a Duna között előretörő ék ezen a napon felszabadítja öcsényt. Szek- szárdot, Sióagárdot, Harcot, Mözst, Tolnát, Fácánkertet. De ezen a napon felszabadul a bonyhádi járás legtöbb községe is: Boinyhád, Bonyhád- varasd, Győré, Izmény, Rakasd, Kismányok, Kisvejke, Kisdorog. Nagymányok, Nagy- vejke, Majos, Máza. Mucsfa, Tevel, Tabiód. Váralja, Závod, Zomba. Mucsi a dombóvári járásban elsőnek felszabaduló község. Tehát ezen az egyetlen napon Tolna megye falvainak csaknem egynegyede szabadul fel, ráadásul a szovjet csapatok megközelítik Dombó várt, Dunántúl egyik legforgalmasabb, legjelentősebb vasúti csomópontját. A nyilasoknak mindez persze, jelentéktelen esemény. Akik a Tiszántúlról olyan pontos értesülésekkel bírnak az oroszok mindén egyes „rém- tettéről”. minden felgyújtott házról, minden agyonlőtt gyerekről, nem ismerik a dunántúli fronthelyzet, a hadműveletek alakulását. Vagy inkább nem is akarják ismertetni? A hadijelentések még mindig a mohácsi térségben folyó harcokról beszélnek. >rA mohácsi térségben... a bolsevisták a Duna nyugati partján levő Jhídfőjüket kis mértékben ki tudták bővíteni északnyugat és észak felé. Azt a kísérletüket, hogy a német állásokat áttörjék, ' Sikerült meghiúsítani.” Az valóban igaz, hogy a szovjet csapatoknak nem sikerült a német állásokat áttörni, mert nem is voltak előttük német állások; a fasiszta csapatok „tervszerű, elszakadó hadműveleteket folytatlak” — menekültek a Balaton mögötti, biztonságosnak vélt vonalra. A führer főhadiszállása is szűkszavúan csak ennyit jelent; „A Pécs ellen támadó bolsevistáknak súlyos veszteségeket okoztunk.” Sokkal fontosabb eseményt közöl az összetartás november 30-i száma, amely eme nevezetes eseménynek teljes első oldalát szenteli. A nagybetűs cím; „Az ország népe büszke örömmel köszönti Szálasi Ferencet. a rendfokozat nélküli honvédet.” Az újság közli, hogv az igazságügy-miniszter hatályon kívül helyezte a budapesti királyi törvényszék ítéletét és Szálasi Ferencnek visszaadta szolgálaton kívüli vezérkari őrnagyi rendfokozatát. Am. a „nemzetvezető” a harcoló nemzet iránti áldozatvállalásból nem fogadta ei a tiszti rendfokozatot, és parancsot adott a hadügyminiszternek. hogv csak mint rendfokozat nélküli honvédet vegyék állományba. „Ha a haza érdeke úgy kívánja, uevanolvan zubbonyt, bakancsot ölt magára, ...úgy menetel a soraikban, mint Kiss Péter, aki azelőtt Karakó- szörcsögön volt kisbíró. vagy Nagy Pál. aki az Esztierházy hercegeknek volt a bérese.” Milyen csodálatos nemeslel- kűség. milyen áldozatvállalás a nemzet érdekében! önthettek volna lelkesítőbb tudatot a. hiányos fegyverzettel frontra hajszolt katonákba, 17—45 évesekbe, mint azt hogy közöttük menetel Szálasi Ferenc honvéd, a „nemzetvezető”? Száiasit nem a nemzet, nem a vágóhídra hajszolt katonák sorsában való osztozás vezette: sokkal inkább a führerje iránti odaadó alázat. Ha a mélységes hódolattal csodált führer is csak őrvezető, akkor ő sem lehet más. mint honvéd... Különben is Brennberghá- nyán már izgalommal várja Hitler válaszát. Találkozót kért hőn szeretett vezérétől, végre szemtől szembe szeretné látni azt. akihez kötötte az ország végérvényesen kátyúba jutott szekerét. A rendfokozat nélküli hon- védnak eszébe se jutott, hogy az arcvonalra siessen, pedig Hindy Iván altábomagynak, Budapest nyilas hadtestparancsnokának ugyancsak főtt a feje, hogy honnét szedjen katonát, megállíttatni a szovjet hadsereg főváros elleni, megmegújuló rohamát. Szovjet alakulatok november 30-án már a Csepel-szigeten is megvetették lábukat. Mit lehet ilyenkor termi? Bevonultatni. akiket még be lehet vonultatni. Már eddig is annyi a bevonulási parancs, hogy alig lehet köztük kiigazodni. Mindenesetre november 30-án újabb bevonulási parancs jelenik meg. ezúttal a honvéd hadapródiskola növendékeinek számára. Beregffy honvédelmi miniszter ugyanezen a napon különparancsban fordul a tisztikarhoz, hogy minden szükséges eszközzel akadályozza meg az egyre jobban terjedő bomlási folyamatot. De ki volt képes azt már megállítani? A tisztikarban i& már csak a szélsőséges nyilasok — bár volt belőlük elég, hiszen Horthy maga nevelte őket azzá — akarta folytatni az esztelen harcot. A józanabb gondolkodású réteg viszont azon volt, hogy ha mást nem is, de legalább a maga bőrét mentse. Az első vonalakba terelt katonáknak fegyvert, felszerelést ugyan már alig tudtak adni, traktálták hát őket ígéretekkel, a közelgő német felmentő seregekkel, a hamarosan bevetésre kerülő csodafegyverrel. Az összetartás hadihelyzetet elemző kommentárja sem szűkölködik ígéretekben. „A magyarországi hadihelyzetet bizakodóan ítélik meg szakértő körök, annak ellenére, hogy a szovjet csapatok most dél felől, a kiskőszegi, mohácsi hídfőkből kiindulva próbálnak Budapest tóié előnyomulni,” „Német katonai szóvivő szerint igen kockázatos vállalkozás a moszkvai főparancsnokság újabb mozdulata. amellyel a harc súlypontját messze. Budapesttől délre, a Duna környékére helyezte át. Az összetartás utolsó oldalán két hasábot foglal el a menekültek postája. Az otthonukból kikényszerített, kiüldözött egyének, családok százai keresik rokonai Itat, hozzátartozóikat. November utolsó harmada óta két hasábot, három hasábot foglal el ez a rovat, mintegy dokumentálva azt az iszonyú káoszt, amelyet a szovjet hadsereg csapásai elől. alatt visszavonuló hitlerista-nyilas csapatok idéztek elő az országban. A „hungarista nagyhaza”, a még fel nem szabadított főváros, az ország nyugati része valóságos menekülttáborrá változott Végül egy kishír címe az össze tartás-ból : „Jávor Pál vidéki körútra indult.” Pedig kár volt bárhova is mennie, színház, kegyetlen, véres színház volt már akkor a „hungarista haza”. Vagy inkább újkori aréna, amelyben védtelen áldozatok ezreit dobták a fasiszta fenevad elé. BI. Ártatlansága beigazolódott Alig néhány nappal a gyermeki Jogok biztosításával és védelmével foglalkozó nemzetközi konferencia után, a szekszárdi déli kertvárosi áruházban egy éltes asszony lopással vádolt egy tízéves kisdiákot. Szemben vele, az ABC-áruház három —- udvariasságáról közismert — agilis kereskedője állítja, hogy a kedves vevő valótlant, mondott”. Hogyan kaphat elégtételt ez a gyerek? *1 lehet-e köszörülni a becsületén esett csorbát? 1. Az orkAndzsekis kisfiúra mutatott a böszoknyás, V ’ ven feletti idős asszony, a boltvezető-helyetteshez i- f -yn a „7Ót. — Az a gyerek, aki a fekete ernyőt fogja, ellopott V doboz Cigarettát. Láttam. Nézzék csak meg, vegyék el tőle. A Jólöltözött gyerek éppen a kasszánál állt. Miután a pénztárnál kifizette * kosárból kivett eey doboz cigaretta, árát, a helyettes vezető, kerülve a feltűnést, fálrehivta őt. A parányi kis Irodában beszédbe elegyedtek. — Hova Jársz Iskolába, kisfiam és hányadikos vagy? — Ide a kertvárosi általánosba, negyedikes vagyok. — Ki a tanítód, mit vísárqltál? — ezek a kérdések következtek. A válaszokat követően a gyerek megmutatta az édesanyjának vásárolt és a pénztárnál szabályosan kifizetett cigarettásdobozt. Utána kérdezték meg tőle, nem tett-e el valamit? Erre fölig pirulva, felszólítás nélkül kifordította a fiú a dzseki valamennyi zsebét. Sehol semmi. Otthon aztán elfehéredő arccal hallgatta a gyerek beszámolóját az édesanya és a nagymama. Amikor ők Is faggatni kezdték, valóban nem emelt-e el valamit a boltban, eltörött a r-'.őcsea és höppögve bizonyítgatta, hogy ő bizony nem. 2. — Ellenőrizhetik, hogy igazat mondok-e és mi történt. Felöltöztem, berohantam a holtba és igaz. hogy felpaprlkázódtam, megkérdeztem, trtlérí aláztak meg bennünket. Nekem kellett menni, a lányom feküdt, fórfi meg nincs a családban. En cgv szót sem szólhatok, nagyon udvariasak voltak, velem éppen úgy. mint a gyerekkel. E,rií'-'"t I:'r<a történtek miatt, nem tehettek mást, mert n~!tlk -réjfak és kötelességük volt utánajámk mi az igazság. Miért is bíztam meg. hogy vegyen cigarettát... Nem úgy neveltük mi ezt a gyereket, hogy i’yesmit tegyen — sorolja a szerkesztőségben tett panaszát a nagymama, — Beszélt-e a vádaskodó asszonnyal? — Hogyne, de nem sok Köszönet volt benne. Napokba telt, mire kilétét kinyomoztuk. Elfogadták, megértették a boltosok, hogy tudnunk kell, kt az. aki rágalmazott. Mikor aztán átadták a nevét és elmét tartalmazó papírlapot, felkerestem őt a lakásán, »altig azt állította nekem is, hogy lopott a gyerek, 6 ma is azt vallja. Felötlött bennem, hogy talán nem is normális. Megmondtam neki, hogy becsületsértést pert indítunk ellene a bíróságon. Azt Is közölöm, hogy vállalkoznak a tanúskodásra azok a kereskedők, akik személyesen szereztek bizonyságot a gyerek ártatlanságáról. Eb Is, ők is hasztalan mondtuk neki, hogy ez esetben valótlanságot állít. Ezért gondolom, hogy nem lehet épelméjű — kesereg a sérelem or- vpsjásán fáradozó nagymama. 3. A helyszínen kérésén* meg az ABC áruháznak az esetet jól Ismerő vezetőit. Hajszálra egyformán, a nagymamával egyezően mondják el a történteket Pukli László és Kecskés Barnabás boltvezető-helyettesek. Érkezésem hírére, a cseppnyi irodába sorra bejön az eset többi tanúja, a boltvezető és a pénztáros. Szembetűnj, hogy az áruház jóhírére, a keres- kedői udvariasságra sokat adó dolgozókat erősen foglalkoztatja a véletlenül okozott sértés. Előrebocsájtom, hogy a gyerek hozzátartozói elismeréssel illetik őket eljárásuk tapintatosságáért. — Nem motoztuk meg, finoman ellenőriztünk, kerültük a nyilvánosságot. Számunkra viszont a kereskedelmi szabályzat kötelezően előírja, hogyha szól egy vevő, meg kell győződni arról, valóban van-e eldugott áru a másiknál. — mondja Pukli László ve- ző helyett es. Az azonos beosztású Kecskés Barnabás hangsúlyozza, hogy náluk nem aláznak meg soha senkit. „A lopások 70 százalékát — havonta körülbelül ?0 esetet jegyzőkönyvezünk — gyerekek követik el. Némelyikre rászigorkodik az ember, már elő is adja. Ez más eset és nem tőlünk tudta meg a lakosság.” A botvezető kiegészít: — Beszélik a környéken, de nem a mi hibánkból, nem tőlünk ment ki a dolog. A sértettek érthető háborgása és a valótlant állíjó vevő vitte ki. — Ha akad egy rosszindulatú egyén, aki bevádol, elveszhet a becsület? Ekkora rombolásnak van kitéve egy gyerek? v '• . — Kiküszöbölni sajnos nem lehet, mert nem kizárt dolog ez a fejlettebb, önkiszolgáló rendszerű üzleteknél. -7 feleli az üzletvezető, a hangsúlyból is érezhető sajnálkozással. — Elmennének-* tanúnak, ha perre kerülne a sor? Mindegyikőjük igennel válaszol, ezt különben megígérték a hozzátartozónak is. „Előttünk beigazolódott a gyerek ártatlansága. Hiába beszélünk, ma is valótlant Aliit az idős asszony, még nekünk is.” — Mit tennének, ha a maguk gyerekével történne ilyesmi? Látszik, hogy sokat foglalkoztak vele, valószínűleg felötlött bennük is. — Mit tehet ilyenkor az ember? Hogy’ szerezheti vissza a becsületét? — Egyikük visszakérdez. — Szerintem még rosszabb, ha bírósághoz fordulnak, mert esetleg a per nyertesének kellene kifizetni az öregasszony helyett a költségeket. Pár száz forint nyugdíjból ő ezt nem tudná kifizetni. Utána is... Nem tűzheti ki a mellére, nem teheti közhírré: ime, a bíróság minket igazolt... — Rajtam száradna, én csendben hallgatnék, bármennyire fáj is. A mi rendszerünkben, a gyermeki jogok biztosításán tanácskozó konferencia időszakában nehéz belenyugodni, hogy a becsületen esett foltot hagyni kell megszáradni. Mi mást mondhatunk: felnőttek, okosan vigyázzatok a törékeny gyermekiélekre... SOMI BENJAMINNÉ
