Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-26 / 274. szám
Molnár Géza : ■ • fcWHNfeS S.'-JKrA szárnyakba szerelt gépágyúkból ütemesen csaptak ki a lángnyelvek, a nagy, fekete gépek motorjai felnyögtek, amint a zuhanásból ismét felvágtak a magasba. Újra és újra rávetették magukat a légvédelemre, míg csak szabad teret nem biztosítottak a kötetéknek. — Ez már Budapest ostroma — gondolta Laci. Látta visszatérésüket is, rengett a föld, remegtek az ablakok a motorzúgástól. Az egyik gép baloldali motorja lángolt, olyan fényes, sárga lángokkal lobogott, mint egy magasban repülő petróleumlámpás. Laci elszoruló szívvel nézte: pilóták ülnek benne, csak átjussanak a vonalakon, ott már kiugorhatnak ejtőernyővel. Milyen érzés lehet az ott fönn, az idegen, ellenséges város fölött, az üvegkalickában, a lángnyelvek közelében ?... Este jött Magda, letakart kosárban' hozta a bablevest, darab fekete kenyeret, hogy valami főttet is egyenek, mellette a szalonna, füstölt hús, •— Rigó néni küldeménye, ebédre, reggelire. — Anyám ma fél napot állt sorba ezért a kis babért. Néhány házzal arrébb a belö- vés széttépett egy asszonyt és egy kisgyereket. Ez volt délelőtt, délután kenyérre várt a péküzlet előtt, az orra előtt húzták le a rolót. De csak azért, mert megállt ott egy teherautó, német katonák ugráltak le róla s elvitték a kenyeret. Az asszonyok majdnem megverték a péket, pedig az nem tehetett semmiről. Anyám sírva jött haza. — És ez mi? — kérdezte Blaci, a darab fekete kenyérre mutatva. Magda egy pillanatra $a- varbia jött, aztán kivágta magát: — Rendes házban van tartalék, gondolni kell a holnapra is... Nem mondhatta meg, hogy a tegnap esti vacsorarésze és a mai reggelije van itt, a mama által szigorúan kiporciózott kenyér, amit azzal tett félre, hogy majd Lacinál megeszi. . A fiúk elmajszolták a zsír- talan babot, dicsérték, milyen finom, pedig nehezen ment le így tészta nélkül, zöldség nélkül a torkukon. Magda közben mesélte, mi van a városban. Csepelt ki akarták üríteni, az emberek tüntettek és maradtak. A nyilasok meg vannak őrülve, állandóan razziáznak. A Petőfi téren megtaláltak egy katonaszökevényt, kivezették az udvarra, ott ■ agyonlőtték. Egy Oláh nevű ember volt, a szerencsétlen Esztergomból lógott haza, este érkezett, a nyilasok az ágyból húzták ki, a felesége mellől, — Ha legalább fegyvere lenne az embernek — mondta Laci, kezében megállt a kanál, egy pillanatra elré- vedt. Ismét az a sokszor átélt kép jelent meg előtte, hogy egy ködös őszi hajnalon őt is kivezetik az udvarra. — Vagy valami igazán jó papír, olyasféle, mint a Somos-fiúknak volt — fűzte hozzá Jenő — Az igen, az ér valamit. Az ember azzal egy kicsit mászkálhatna, mozoghatna, látna is, nem élné ezt a vakondéletet... — Azám, — kapott a szón Laci — nincs valami hír Árpiékról? Magda tagadóan ingatta a fejét: — Rigó néni is kérdezte Somos bácsit, de azok se tudnak semmit. Meg aztán, honnan is tudhatnának? Jenő legyintett: — Bár én ülnék itt olyan biztonságban a bőrömben... Ügyes, vakmerőén ügyes két gyerek az... És — bár nem akarom őket bántani — talán a szükséges önzésük ■ is megvan ahhoz, hogy keresztülvigyék, amit a fejükbe vesznek. Magda összeszedte az edényeket, felvette a kabátját. — Máris? — kérdezte Laci könyörgően. Cőlöp-alapoxás Szekszárdim hamarosan megjelennek az első, szakmai megjelölés szerint „középmagas” lakóépületek. Az ezután építendő bérházak, szövetkezeti lakások egyre nagyobb hí« nyada lesz kilenc-tízemeletes. Az új épületek előnye nemcsak az, hogy változatosabbá, szebbé teszik a városképett, hanem a területet is jobban ki lehet használni velük, azonos nagyságú lakóterületen több lakás épülhet. A város talajadottságai különleges alapozási eljárást, tesznek szükségessé. A meglehetősen laza talaj csak úgy bírja el az eddigieknél jóval súlyosabb épületeket, ha az építők cölöp-alapozást alkalmaznak. Egyébként ilyenre is első ízben kerül sor a megyeszékhelyen. A Hídépítő Vállalat, egyik részlegét specializálta a cölöp-alapozások kivitelezésére, ez a részleg végzi Szekszárdon az első, tízemeletes lakóházak alapozását. Ezek a házak a Mészáros Lázár utcában épülnek, egyelőre három „pontház” építését kezdték el. Házanként több. mint kétszáz vasbeton cölöpöt vernek le mintegy nyolc méter mélyre, majd utána készítik el — a cölöpökre — a mono litikus vasbeton alapot. A program szerint a jövő évben már állni fog a három tízemeletes ház. « ♦ « ♦ « 4 * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 1 ♦ LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 16. Időközben, augusztus 10-én, vagyis éppen egy nappal Cuchet-né és sógora látogatása után, Landru is visszajárt Chaussée-be. Mihelyt meglátta felfeszített ládáját, azonnal tisztában volt a helyzettel, tisztában volt azzal, hogy leleplezték. Cuchet-né sorsa kétségtelenül ebben a pillanatban pecsételődött meg: Landru halálra ítélte. Késedelem nélkül visszatért Párizsba, s egy augusztus végi napon meglepő hidegvérrel beállított barátnőjéhez. Az asszony kezdetben hallani sem akart a kibékülésről. De nem sokáig tudott ellenállni, mert Landru, a nőhódítás mestere, ezúttal ékesszólását is latba vetette. Elhitette barátnőjével, hogy válófélben van és az elsőfokú ítélet neki engedte át a gyermekek neveltetését. Egy reggel azután, hogy a nő utolsó kételyeit is eloszlassa, két 10—11 éves leánykát vezetett hozzá, s gyermekeiként mutatta be őket. — A drága kicsikék most egy belga internátusbán nevelkednek — mondta. Kik voltak ezek a leánykák? Ezt sohasem lehetett tisztázni. Semmi esetre sem lehettek a saját gyermekei, mert azok ekkor már serdül- tebb korban voltak. Ezt a titkot Landru magával vitte a sírba. A szerelmi viszony újjáéledt, de Landru most már óvatos volt. nagyon vigyázott. A játszmát teljesen megnyerte. Barátnője végleg összeveszett nénjével és sógorával, nem érintkezett velük, sem más rokonaival, leveleikre sem válaszolt. Most már elérkezett az idő, hogy Landru egy lépéssel tovább menjen módszerének alkalmazásában. 1914. végén Vemouillet-ben kibérelte a Mantes utca 4Í. szám alatti The Lodge villát. Decemberben odaköltözött és vele együtt Cuchet-né és fia is. André Cuchet minden indokolás nélkül elhagyta állását. Bizonyára ezt is Landru erőszakolta ki, mert kezeügyében akarta tartani a fiatalembert, hogy tervét zavartalanul keresztülvihesse. Landru minden teketória nélkül felvette a Cuchet nevet. A hiszékeny asszony, aki pár hónappal előbb rábízta megtakarított pénzecskéjét, most átengedte neki első férje nevét is. Hihetetlen meggondolatlanság, csak azzal a határtalan szuggesztív erővel magyarázható, amelyet a szélhámos áldozataira gyakorolt. Azt talán már felesleges is külön megemlíteni, hogy csakhamar a Fauburg Sain Denis utcai lakás bútorai díszítették a Vernoullet-i villát, mert a bútorokat mind odaszállították. Az új lakók nem érintkeztek a szomszédokkal. Bizonyára ez is Landru kifejezett kívánságára történt, mert az elzárkózottság volt bűnös tervei sikerének legfontosabb előfeltétele. A dolgok természeténél fogva azonban mégis kénytelen volt Vemouillet-ben beszélgetni egy személlyel, éspedig annak az ingatlanügynökségnek a tulajdonosnőjével, amelyiktől a villát bérelte. Természetesen felhasználta az alkalmat, hogy elhelyezzen egy célszerű hazugságot, — s a vád szempontjából ez igen fontos adat volt. Kijelentette ugyanis, hogy „felesége” egy nagy divatszalon élén áll, s a cég megbízásából, nemsokára hosszabb időre Amerikába utazik. Ez a mese azt bizonyítja, hogy Landru kezdettől fogva igyekezett olyan légkört teremteni, amelyben „feleségének” eltűnése nem kelt feltűnést. Az előre megfontolt szándék tehát kétségtelen. Cuchet-nének valójában esze ágában sem volt átkelni az óceánon. Anélkül, hogy Landru- nak elárulta volna, tovább levelezgetett egyik barátnőjével, M.-néval. Azt írta neki, hogy szeretne vele találkozni, az elutazás tervét azonban egyetlen szóval sem említette. André Cuchet szintén írt leveleket, de egyikben sem tett említést arról, hogy anyja Amerikába készül. Annyi azonban tény, hogy Landru óvatos előkészületei meghozták az eredményt, mert amikor Cuchet-né és fia „elutaztak”, senki sem lepődött meg rajta. A kettős eltűnés időpontját egyébként senki sem tudta pontosan. Ezek voltak az első adatok, amelyeket a nyomozás első fázisában a „Cuchet J. Idem”, bejegyzéssel kapcsolatban megállapítottak. KUTATÁS DÖNTŐ BIZONYÍTÉKOK UTÁN Az én feladatom az volt elsősorban, hogy ezeket az adatokat és feltevéseket határozott váddá kovácsoljam és olyan bizonyítékokkal támasszam alá, amelyek alól Landru nem találhat kibúvót. Ennek a feladatnak meg is feleltem. Először is megtaláltam azt a levelet, amellyel Cuchet- né felmondta párizsi lakását. A levelet Landru írta és Cuchet-né nevét is ő írta alá. De ennél is fontosabb volt, hogy a Vemouil- let-i villára vonatkozóan két bérleti szerződést fedeztem fel. Az első, amelyet Landru írt, de Cuchet-né nevére szólt, az Í914. december 14-i keltezést viselte. A másodikon az 1915. március 1. dátum volt. Ez, a második okmány már nem Cuchet-né, hanen Cuchet nevére szólt. Ezenkívül, míg az első szerződést nem lajstromozták, addig a másik szabályszerűen lajstromozva volt, de csak 1915. március 31-én. A két okmánynak döntő jelentősége volt. (Folytatjuk)
