Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

II tű az Az emlékműn az utolsó simí­tásokat végzik a szakemberek. December má­sodikén, Paks felszabadu­lásának hu­szonötödik év­fordulóján lep­lezik le, hogy hirdesse: ezen a helyen halt mártír­halált 1919. augusztusá­ban Takács ©yörgy, a pak­si direktórium elnöke. A ne­gyedszázados évfordulón megörökítik az emlékét azok­nak a paksiak­nak, akik éle­tüket adták a munkásosz­tály, a dolgozó nép felszaba­dulásáért. A mártírok sorá­ban az' elsők az 1919-es vértanúk. Szinte az egész község ösz- szefogott, hogy méltó emlékét állíthassanak az Imsósi erdő­ben agyonlőtt Takács György­nek. A vállalatok, szövetkeze­tek anyagot, munkát adtak, a költségvetési üzem vezetője készítette a terveket, közülük a legszebbet választotta ki a bizottság, majd megindult a munka. Akadt egy szemtanú, aki meg tudta mutatni a helyet: Steigerwald György cipész, a gyermekcipő-bolt vezetője. A pataktól százötven méternyire, a tisztás szélén lévő partol­dalban halt meg a hős forra­dalmár. Itt emelkedik az em­lékmű,. felavatása után a pak­si KISZ-esek és úttörők veszik gondjaikba. A község fiatalsái- gának eddig is kedvelt kirán­dulóhelye volt az Imsósi erdő, ezután majd még gyakrabban járnak ide. Steigerwald elvtárs aligha­nem az egyetlen élő szemtanú­ja az 1919-es imsósi rémtett­nek. — Minden bizonnyal, ha csak nem él még valamelyik gyilkos is. De ez nem valószí­nű, hiszen amikor én tizenkét éves gyerek voltam, azok már felnőtt katonák. Négy katona és egy tiszt végzett Gyurka bátyával... kötötték, hogy senkinek egy szót se szabad mondani arról, amit láttam, mert az egész család bajba kerülhet. Steigerwald György sokáig tartotta magában a titkot, de a látottak hatása alatt formá­lódott egész élete. Ifjúmunkás volt Pesten, amikor bekapcso­lódott a mozgalomba — éve­kig állt rendőri felügyelet alatt — 1945 elején pedig az elsők közt volt, akik megala­kították a Magyar Kommunis­ta Párt paksi szervezetét. A december 2-i emlékmű avatá­son ő is ott lesz ,.. Jantner János Ltieéi: Kőszeg, Tóalmás és Ormándpuszta Lassan az őts2ű üdülési idény zárására kerül sor a SZOT nagy közkedveltségnek örven­dő iiskolaiidülóában. Megyénk­ből szeptemberben indult az első üdülőcsoport Parádfürdő- re, Kőszegre, Tóalmásra és Or- mándpusztána. Az utolsó és egyben a legnépesebb csoport csütörtökön, november 27-én Veheti birtokába három hétre szólóan a tóalmási. kőszegi és ormándpusztai iskolaüdülőikeit. Csütörtökön hatvanan indul­nak; üdülni, bárom csoportra osztva. Az iskölaüdültetésben az őszi idény során több, rom száz Tolna megyei általános iskolás pihent és tanult az említett üdülőik valamelyiké­ben. A hatvanas létszámú, „idétnyzáró” csoport' tagjai — alsó- és felsőtagozatos diákok — december 19-én térnek ha­za. Ezt követően, a téi idő- szakáira szünetel majd áz üdültetés. Az 1969/70-es tanév tavaszi üdülőidénye a jövő ét februárjában kezdődik. Az el­ső tavaszi csoportok február 12-én kelnek útra és töltenek két-hámom hetet valamelyik iskolaüdülőben, A SZEKSZÁRDI KÓRHÁZ FELVÉTELRE KERES: Segédápolónőket 1300 Ft kereseti lehetőséggel, magasnyomású fűtői képesítéssel rendelkező kazánfűtőket 3200 Ft kereseti lehetőséggel, kazánházi és hőközpont- kezelői segédmunkásokat 1400—1500 forintos kereseti lehetőséggel, valamint vízvezeték­szerelő és lakatos szakmunkásokat, takarítónőket, szakképzett szakácsokat, mosodai munkahelyre férfi és női betanított munkásokat. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál naponta reggel 9—12 óráig. (297) — Rokona volt2 — Igen. És a szomszédunk­ban laktak. Az ember sok mindent elfelejt, mire meg­öregszik, de vannak olyan dol­gok, amik úgy belévésődnek az emlékezetébe, hogy kitörül- hetetlenek maradnak. Hát ilyen esemény volt ez is. Gyurka bátyám édesanyja szólt, tudomására jutott, hogy fiát, akit már napokkal előbb letartóztattak a fehérek, elvi­szik. Felnőtt nem mehetne a közelükbe, de talán a gyereket nem zavarják el. Próbáljam majd meglesni, hova viszik. Szóltam a pajtásaimnak, jöj­jenek velem, így, amikor a ' községházáról kihozták Gyur­ka bátyámat és elindultak ve­le a vasút felé, mi hárman, a Simon Misi, a Vida Lajcsi, meg én, labdázva mentünk utánuk. ók egyébként már nem élnek. Azért labdáztunk, hogy hadd higgyék, semmi közünk a foglyokhoz. A fűtőháznál betértek a szo­morúfüzesbe, onnét már csak a csattogást és az unokabá­tyám jajkiáltását hallottuk. Aztán kijöttek, megállítottak egy Komlód felől jövő lovas kocsit, utánakötötték félig agyonvert foglyukat iés letértek az erdőbe. Vida Lajcsi ijedté­ben hazaszaladt, mondta ne­künk is, hogy meneküljünk, mert utóbb minket is agyon­vernek. De mi óvatosan kö­vettük őket, utánuk lopakod­tunk az erdőbe. Aztán nem hallottunk mást, mint egy nagy durranást. Visszafelé jövet már nem a kocsi után kötve, ha­nem a kocsiderékban hozták áldozatukat. Ahogy átjöttek a Fok hídian, ledobták az út melléj Futottam hazáig és mond­tam Lajos bátyámnak — ő volt Takács György öccse, — hogy agyonlőtték Gyurka bá­tyát. Az asszonyok sírtak, mi pedig kimentünk, hazahozni a halottat. Én utána napokig nem tudtam enni, a szörnyű, látvány hatása alatt. Mondták is anyámék, micsoda őrültség volt engem, a tizenkét éves- gyereket odaküldení, dehát ők; akkor nem gondolták, hogy meghalni viszik a Gyurkát. Aztán szigorúan a. telkemre Burányi Ferenc Faddon Bő része volt a költészetben e hónapban a faddiaknak, akik­hez Váci Mihály után hétfőn a fiatalabb nemzedék egyik legismertebb költője, Baranyi Ferenc látogatott el. A nép­szerűség sosem volt a költői nagyság fokmérője, mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a mindössze harminckét éves költő eddigi három köte­teit (Villámok balladája 1962., Hazatérés 1964., Az a merész­ség 1965.) az utolsó példányi?, felvásárolták. Ez annál inkább említésre méltó, mert Bara­nyi Ferenc — aki műveivel nem egy országos vitát váltott ki — nyiltan vallja magát, a franciáktól kölcsönzött kifeje­zéssel, „elkötelezett költőnek". Rendszerünk neveltje lévén, ez az elkötelezettség arra vo­natkozik és átüiyft jelent, hogy Baranyi nagyon őszintén, de legalább ennyire tudatosan, politizál lírájával. Általában nem az az érde­kes, hogy a költők mit mon­danak a költészetről, hanem, hogy miként művelik azt. A faddi termelőszövetkezet mű­velődési házában összegyűlt szépszámú közönség, a kfúb tagjai, azonban már a beveze­tő előadást is nagy figyelem­mel és élvezettel hallgatták. Baranyi kitűnő előadó, sőt e funkcióbéli stílusa is emlékez­tet verseire. Kedves humorral, sok öngúnnyal mesél, anek- dótázik, aztán a hallgató rá­döbben, hogy egy-egy mellék- mondatban váratlanul véresen komoly dolgokról hallott A költészet társadalmi funkció­ja: a magyar líra hétszáz éves múltja bizonyság erre, szerin­te az, hogy „indulati impulzu­sokat lop az emberek tudat alattijába, s ezek később visz- szakísértenek mindennapja­ikban, visszahatnak direkt cselekvéseikben. IU válik a költészet ténylegesen ható erővé. A költészet szól az em­berekhez, hogy ne legyenek annyira egyedül.” A papírnak a költő azt is meg meri valla­ni, amit önmagának sem, szinte mottóként használva Karinthy egyik kötetének cí­mét: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát min­denkinek.” Éppen ezért Bara­nyi csak a személyesen valló' költőnek hisz, aki „akkor ír­jon a társadalom problémáiról. ha az személyes gondjává vá­lik, hiszen a költészet nem rímbe szedett politika”, hanem politikai állásfoglalás is. Erről a dióhéjban összefog­lalni próbált alapelvről vallot­tak az előadott költemények. Hozzáteendő, hogy elsősorban a költő előadásában, mert a klub estjén fellépett vers­mondók (akár a hamari felké­szülés hibájából, akár más ok­ból) még a kulturált felolva­sásig sem jutottak el és — fő­leg a nők — összetévesztették a színészkedést és pózolást az előadóművészet alapjaival. Ba­ranyi „Kánkán”, „Húgom”, „Sicilian»”, „Vallomás” „Mind­kettő emberül” című költemé­nyeivel szerepelt, saját előadá­sában, végül pedig a lenttíti vül hatásos, de lényegese« gyengébb „Történet, amely ta­nulságosnak is felfogható” cí­művel. Az est második szerepíő;te prózaíró volt, Szombaihy Is* ván, akinek nevét valószínű­leg ez alkalommal hallották először, de hétfőtől bizonyára megjegyezték a faddiak, ám­bár már két kötete jelent meg. Két rövid és kitűnő elbeszé­lést olvasott fel. A gorkijt hangulatokat ébresztő „Nevet­ni kell”, elmével szöges ellen­tétben, az emberi kegyetlen­ségről és a masinizmus veszé­lyéről szólt. Az „Elmentem a királyhoz” című pedig „mese" titulusa ellenére, a zsarnok - ság gyilkos szatírája volt. A kitűnően sikerült es szo­kás szerint késő éjszakai diák­ba hajló est, nemcsak az elő­adók érdeme volt, hanem) árulkodott egy nagyon tanul-* ságos és követésre érdemes) koncepcióról is, melyet hóna­pok óta igyekszünk egy-egy tudósítás formájában nyomon követni lapunkban. Arról, hogy a faddi művelődési ház klubja nagyon tudatosan nem­csak szórakoztató, hanem sú­lyos értékeket adó és a ma­guk eszközeivel pártosan po­litizáló előadókat. igyekszik megnyerni magának Ez ideiig sikerrel. Ordas tvan Népújság 5 1969. november 36. INGYENES tanfolyamokat indítunk. Művezető képző 8 hónapos tanfolyamra jelentkezhetnek építőipari, szakipa­ri és szerelőipart szakmunkások. Szakmunkásképző 10 hónapos tanfolyamra, betanított munkások, kőműves, ács-állványozó, szobafesíő-mázoló, víz- és gázvezetékszerelő, központifűtés-szerelő és villanyszerelő szakmára. Gépkezelőképző 6 hónapos tanfolyamra férfi segédmunkások és kubikosok !jelentkezhetnek. Á tanfolyamok január 5-én kezdődnek, de a jelentkezések előjegyzését megkezdtük. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőséget, munkáaszál- s last és ebédet biztosítunk. Különélést, idénypótlékot, szer • számhaszrialati díjat és utazási hozzájárulást fizetünk. Érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. Bács megyei Állami Km’tői pari Vállalat, Kecskemét, Klao- |-ka utca. 94. <163)

Next

/
Oldalképek
Tartalom