Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-26 / 274. szám
A front két oldalán Előzetes híradás a helyi ünnepségekről A szekszárdi járás kisebb és nagyobb községeiben egyaránt nagy készülődés előzi meg a felszabadulás méltó megünneplésének napját. Alsónána, Várdomb és Szálka község lakossága egyaránt e hét szombatján, a 25. évforduló napján ünnepli a nagy esemény jubileumát. Alsónánán délelőtt az úttörők tartják a kultúrműsorral egybekapcsolt zászlóavató ünnepséget, majd délután nyitják meg a helyi kiállítást. Szálkán a Hazafias Népfront helyi szerveinek szervezésében szovjet—magyar baráti est és a község negyedszázados fejlődését bemutató fényképkiállítás gazdagítja a helyi programot. Várdombon a kora reggeli órákban fogadják a lakosság és az úttörők képviselői a Bátaszék felől érkező fel- szabadulási stafétát, délután pedig lövészversenyre kerül sor a helyi lőtéren. Ezzel egyidejűleg szellemi vetélkedőt tartanak az általános iskolában. Tolna nagyközségben a foto- és bélyegkiállítás és a nagyüzemeknek a munkásotthonban megnyitandó termék- kiállítása emelkedik ki a helyi ünnepségsorozatból. Közéletünk Bonyhádon november 25-én tartotta ülését a járási tanács vb. Elsőként Reichert Ödön vb-titkár a községi tanácsok végrehajtó bizottságának korszerűbb. színvonalasabb munkáját segítő szakigazgatási szervek tapasztalatairól beszélt. A múlt évben kormányrendeleit szabályozta e szervek munkáját, s a nagyobb tanácsi apparátusi községekben sok kedvező tapasztalatot hozott az átszervezés. Ahol csak vb-elnök és titkár látja el az igazgatás tennivalóit, érdemi változás nem történt. Ezután Bajor László művelődésügyi osztályvezető a járás népművelési helyzetéről és a járási művelődési központ területi tevékenységéről szólott. Kiemelte, hogy ebben az évben sorra került nagy évfordulóik ünneplése, s néhány reprezentatív rendezvény (Tamási Áron emlékhét) sikere számottevő volt. Ugyanakkor az ismeretterjesztés és az üzemekkel való kapcsolat nem alakult a terveknek megfelelően. A művelődési központ, mint módszertani Központ eredményesen csalt az év második felétől tudja ezt a szerepét ellátni, eddig ugyanis a személyi ellátottsága nem volt kielégítő. A szovjet hadsereg, miután kiűzte hazája földjéről a fasiszta seregeket, 1944. őszén széles harcvonalon elérte a román—magyar, a román—jugoszláv és a bolgár—jugoszláv határt, megkezdte támadásait Magyarország Jugoszlávia és Csehszlovákia területén. E támadások, és a szovjet legfelsőbb főparancsnokság terve az volt, hogy a német fasiszta csapatokat Magyarországon, hitlerék utolsó csatlósának területén zúzza szét. Ezzel szemben a magyarországi harcok csaknem fél évig elhúzódtak, amelynek oka a német erők elkeseredett ellenállása és az ország politikai helyzete volt. A fasiszta Németország •politikailag gazdaságilag gúzsba kötötte a magyar népet, és amikor a Horthy-rendszer belátta, hogy a háború elveszett, inkább átadta a hatalmat a legféktelenebb nyilas csőcseléknek, mintsem az országot harcba szólította volna a német fasizmus ellen. Miután a fasiszta Németországgal egykori csatlósai sorra szembefordultak, a magyar ipari és mezőgazdasági termékek, a magyar olaj és a bau- xit, végül pedig a Magyarországon mozgósítható embertartalék pótolhatatlanná vált a német ■ hadigépezet számára. A hitlerista hadvezetés terveiben hazánk földrajzi helyzete is jelentős szex-epet játszott. Ezért követelte meg Hitler a Magyarországon harcoló csapatoktól a végsőkig való ellenállást. A fasiszta vezető körök Magyarország pusztulása, a nép rettenetes szenvedései, feláldozása árán akartak időt nyerni, hogy megmentsék a náci Németországot. És mindehhez még hűséges kiszolgálója is akadt: a Hitlerék akaratából és a magyar uralkodó osztályok tehe- tetlextsége miatt hatalomra került nyilas banda. Akkor, amikor a szovjet csapatok a fasiszták utolsó maradványait söpörték ki Tolna megye területéről, december 4-én, Szálasi kimerészkedik Brennbergbányáról, bombabiztos fedezékéből és Hitlerhez látogat. A „hungarista magyar birodalom” nevében egymillió magyar katonát ajánl fel a végső győzelem érdekében. Hitler a térkép mellett fejtegetni kezdi elképzeléseit. A Duna vonalánál szilárdan megvetem a lábam ... a Tiszáig szorítom az oroszokat... Borzalmas erejű fegyvereket készítek elő. Ahol ezeket bevetem, ott minden élet megszűnik. De Hitler már nem tudja megvetni a lábát a Dunánál, hiszen ezekben a napokban az orosz páncélos erők már a Balaton—Dunaföldvár vonalában törnek előre, észak felé. December ötödikén a nyilas összetartás első oldalán is ez a főcím ordít: „Német kézben a döntés a Duna és a Dráva között.” A következő címek: „Kötéláltali halálra ítélték az áruló Gőrffy Gyula repülőalezredest”. „Német—magyar ellentámadások a dunántúli arcvonalon.” A részletes hadijelentés egyebek között ezt írja: „A Dunántúl dél-keleti szögletében sikerült az előretörő bolsevista kötelékeket feltartóztatni ... Biztató jelként vehetjük, hogy a magyar—német védelem egyre erősebben száll szembe a Tolbuhin-féle hadsereg csapataival.” De nagyon sokan átélték 1944. novemberének utolsó napjait, és emlékeznek rá: alig egy hét leforgása alatt, töb mint száz kilométert tört előre észak felé a felszabadító szovjet hadsereg. Mindenki tudta már, hogy a fasizmus megsemmisülése már nem várat sokáig. Csak az elvakult, másfél hónappal korábbani hatalomrajutástól megrészegült nyilas éra nem. Bár már ég a talaj a talpuk alatt, de igyekeznek teljesíteni Szálasi ígéretét, megadni az egymillió katonát. De honnan? Vájná Gábor belügyminiszter november 19-én kijelenti: — Hamarosan erős hadsereget vonultatunk fel új fegyverekkel. Viszont november 20-án már ezzel a címmel jelenik meg közlemény a lapokban: „Felelősségre vonjuk a katonaszökevények hozzátartozóit.” Akkor, amikor megyénkben feltartóztathatatlanul nyomul előre a szovjet hadsereg, Budapesten, és az ország még nyilas kézben levő részein egymás után látnak nyilvánosságot a bevonulási parancsok. A felszabadulási szellemi vetélkedő felhíváshoz a vízügy szekszárdi egységei elsők között csatlakoztak, ennek eredménye a vetélkedőn meg is nyilvánult. A felszabadulási szellemi vetélkedőn kizárólagosan fizikai dolgozók vehettek részt (segédmunkás, kubikos, partfalépítő, könnyű- nehézgépkezelő, hajós, erdészeti munkás, raktári dolgozó, műhelyszakmunkás, stb). A vetélkedőn részt vevő brigádok összességében 45 alappontot és esetleg kisegítésből maximálisan + 3 pontot kaphattak. A vetélkedőre való felkészülés eredményét és a vetélkedő színvonalát mutatja, hogy a brigádok az alábbi eredményt érték el: I. helyezett: Görbe Miklós növényvédelmi és erdészeti brigádja 46 pontot ért el. II. helyezett: Gerendái Ferenc műtárgyépítő komplex brigádja 45 ponttal, nagy elismerést és tapsot kapott. III. helyezett: Píaff János brigádja, 43 ponttal. A brigád „Bevonulási parancs a honvéd hadapród iskola növendékeinek.” „Bevonulási felhívás az egyetemi hallgatókhoz”. „Türelmi időt kapnak az alakulataiktól leszerelt katonák.” Wirth Károly, „munkásképviselő” ugyanakkor így „szónokol” : — Bízzunk a Vezérben és saját magunk erejében ... Ne nyafogjon itt senki sem, hogy ez a háború nem a mi háborúnk ... Mert sokan felismerték, hogy ez a háború a fasiszták, és nyilas csatlósainak háborúja. Ezrével csellengtek a „hungarista birodalomban” azok, akik „elszakadtak csapattestüktől”, és titokzatos módon robbantak fel német vasúti szerelvények, járművek, és készülőben volt a németek elleni fegyveres ellenállás. December 10-én „hűtlenség bűntette” miatt kötél általi halálra ítélik és kivégzik Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest, és dr. Tartsay Vilmos vezérkari századost. A Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette polgári ellenállási mozgalom katonai vezetői voltak. írásunk bevezetője egy sorozatnak, amelyben Olvasóinkat visszavezetjük a huszonöt évvel ezelőtti napokra. Megyénk felszabadulását megelőző, majd azt követő hadi eseményekről számolunk be, és arról is, hogy mi történt a front túlsó oldalán, micsoda fékeveszett acsarkodással buzdított „végső győzelemre” a fasisztákat kiszolgáló nyilasrendszer. B.I. a napi, megnövekedett feladatokból adódó műszaki kérdésekre igen értékes feleletet adott, munkájukban azonban hiányzott az összedolgozás. Elismerésre méltó Szabó Jó- zsefné raktári dolgozó és Felkér István brigádjának értékes válasza. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság gazdasági, párt- és szakszervezeti bizottságának résztvevői az értékelésnél bejelentették, hogy a harmadik vetélkedőn vettek részt, az eredmények szépek és eddig a legjobbak. Bíznak abban, hogy az igazgatósági döntőben is méltó helyezést ér el a szekszárdi szakaszmérnökség és főépítésvezetőség brigádja. A vetélkedő színességét fokozta, hogy a hallgatóság között irodalomból, történelemből, gazdaságpolitikából és vízügyi szakágazattal összefüggő kérdésekből szellemi totót rendeztek. A versenyben részt vevő brigádoknak pénzjutalmat és tárgyjutalmat, a szellemi totón kiemelkedő eredményt elérőknek jutalomtárgyat adtak át. Felszabadulási szellemi vetélkedő a vízügynél Tolnai „autóbuszkályhák“ Szirmot bontottak a kora tavaszi virágok a Bükkben Egyedül a Tolnai Fémipari és Szerelő K tsz-ben gyártják az autóbuszok fűtőkészülékeit a budapesti Ikarusz-gyár, valamint a megyei AKÖV-ök. gépállomások, továbbá mindazon üzemek részére, amelyo1- az autóbuszok felújításává’ foglalkoznak. Tolnai fűtőkészüléket szerelnek be a kül földre kerülő Ikarusz-autóbuszokba is. A tolnai ktsz-ben az idén 4000 autóbuszfűtő bejen előzést készítenek, körülbelül 10 millió forint értékben, amint azt — darabonként 2500 forintot véve átlagban — Isgum Ádám, a szövetkezet-főkönyvelője kiszámította. Eddig körülbelül 3S00-at gyártottak, s mintegy ryolcvamat a miskolci AKÖV rendelt legutóbb. A ktsz már negyedik éve gyárt autóbuszfűtő berendezéseket, s a rnsny- nyiség évenként emelkedik, a jövő évben például mintegy tízszázalékos növekedésre számítanak. (-só) Az ország legészakibb hegyvidékén, a Bükk-hegységben szirmot bontottak a kora tavaszi virágok. A hosszantartó enyhe novemberben a Nagymező környékén újra kinyílt a tövis nélküli bérei rózsa, amely általában áprilisban virágzik. A déli fekvésű tölgyerdőkben az idén másodszor bontott szirmot a lilapiros virágú kakasmándikó és a Leányvölgy szurdokerdeiben ismét pompázik a Hágjátok fenyvesein kívül csak a Bükkben tenyésző sárga ibolya. Virágott hozott ezenkívül az őszi kikerics, az osztrák tárnics, a napsütötte Létrástetőn kéklik a harangvirág, a Répáshuta környéki irtásokban ismét kihajtott az erdei szamóca. A legidősebb erdészek sem emlékeznek arra, hogy az elmúlt negyven évben a tavasz hírnökei november végén virÁnrté- L’hSrTT\ —jfWSsáísrsí A háztáji árutermelés • •• rr • jovoje A háztáji gazdaságokban fogy a tehénállomány, s különféle tenyésztési, hizlalást akciók iránt mérséklődik az érdekődés annak ellenére, hogy a feltételek jók, az anyagi érdekeltség elve messzemenően érvényesül. Minden ön- áltatást félretéve ki lehet, sőt ki kell jelenteni, hogy a háztáji gazdaságok árutermelése az elkövetkezendő években nem nő, ellenkezőleg, csökken. Nemrég a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztálya osztály értekezletén Ko- lozs István', a Kapos-Koppány Völgye Területi Tsz-Szövetség titkára az ‘ Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójával együtt szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ösztönző rendelkezéseknek Tolna megyében nincs meg a kívánatos húzó hatása a háztáji gazdaságokra vonatkoztatva. Feltételezhető, hogy az állat- szerető szövetkezeti gazdák még hosszú ideig szívesen foglalkoznak tehéntartással, hizlalással, sőt az is előrelátható, hogy helyenként a tojó- hibridek „térhódításával” a tojástermelés is nő, de ösz- szességében mindinkább az vehető észre, hogy a tsz-tagok hosszabb távon nem óhajtanak háztáji árutermelésre berendezkedni. Ebből a szempontból figyelmet érdemel, hegy a községekben az új lakóépületek már nem rendelkeznek gazdasági udvarral, tehénistállóval, legfeljebb tyúkóllal. Nyilvánvaló. hogy ez sem az érdeklődés növekedését, ellenkezőleg, az érdeklődés csökkenését bizonyítja. A fiatalok egyáltalán nem ■ mutatnak hajlandóságot arra, hogy a rendszeres, közösben végzett munka után reggel vagy este pihenés, tv- nézés helyett a háztáji tehénnel bajlódjanak. Ezt többnyire már csak az idősebb emberek vállalják. Sokan úgy vélik, a háztáji gazdaságokban az árutermelés szintjét a jobb kisgépellátássaí növelni lehet. Elhangzanak olyan kívánságok, hogy törődjön többet az ipar a háztáji gazdaságok gépesítésével is. Nem valószínű azonban, hogy a háztáji gazdaságok gépesítése beváltja a hozzá fűzött reményeket, mert az életformaváltás más irányba tereli a tsz-tagok figyelmét, érdeklődését. Merészség lenne időpontot mondani, az azonban bizonyosnak látszik, hogy a háztáji árutermelés lassan, fokozatosan elsorvad. S ezzel mindenképpen számolni kell. Egyik megyében gyorsabban, a másik megyében lassabban megy majd végbe ez a folyamat. Valószínű hogy Tolna azon megyék közé tartozik ahol. a háztáji árutermelés gyorsabban sorvad el. érdes, miért kell ezt ép- pen most szóvá tenni, most, amikor úgyszólván mindenki tudja, ismeri és elismeri a háztáji árutermelés jelentőségét, fontosságát, nélkülözhetetlenségét? Azért, mert a tények, tények, s akkor is tények maradnak, ha nem beszélünk róla, viszont jobb r'ő- re számolni az elkerülhetetlennel. Úgy véljük, hogy a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek állattenyésztést fejlesztő beruházásait, programjait a jövőben ilyen aspekt:is- ból is meg kell ítélni és felsőbb szinten ilyen meggondolásból is jobban kell segíteni, mert hamarosan eljő az idő. hogy Tolna megyében a termelőszövetkezeteknek kell megtermelniük húsból, tejből azt is, amit ma még a háztáji gazdaságok adnak a fogyasztóknak a népgazdaság*
