Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
3^\ Dombóvárról Kisvejkére „OTT JOBB VOLT” Kardos Erzsébet, az általános iskola tantestületének legrégebbi tagja: — Én már meglehetősen régóta tanítok Kisvejkén. Több mint egy évtizede kerültem ide. Egyébként dombóvári vagyok, egyelőre itt telepedtem meg. Hogy meddig leszek itt, természetesen nem tudhatom. Mindenesetre jól érzem magam ebben a környezetben: ha az ember dolgozni akar, akkor egy kis faluban is dolgozhat. Sőt, ott talán még több feladat hárul egy nevelőre, mint fejlettebb helyen. Tantestületünk mostanában elég nagy változáson ment át: elhelyezték innen Farkas Jánosékat, akik tulajdonképpen megteremtői voltak Kisvejkén a kulturális életnek, s a tantestületet is úgy irányították, hogy mindnyájan bekapcsolódtunk a falu közéletébe. Mindenki sajnálja őket. Már Hőgyészen vannak, de például a termelőszövetkezet társas kirándulását még Farkas János szervzete meg és vezette: Jäger Jakabék is elköltöztek. Ezt az örökmozgó kollégánkat Paksra helyezték. — A gyermekek értelmi fejlődésén nem érződik feltűnően, hogy ilyen elzárt, eldugott helyen -laknak? Ugyanis a környezet hatása nagyon jelentős.« — Kisvejke csak látszatra eldugott A gyermekek is sokat utaznak. A legtöbb nyári programban kollektív iskolai kirándulás is szerepel, ezenkívül sokan utaznak egyénileg is. A vakáció után nem :egy gyermekünk számolhat be ár-' ról, hogy külföldön járt Az, hogy elutaznak Bonyhádra, Szekszárdrá, Takaros kis ház. Vaskerítés, ízléses vakolat rendezett udvar. Minden a gondos gazdára vall. Az^ember nem is hinné, hogy ez a szemre tetszetős hajlék mennyi belső konfliktust takar. Az első, ami meglep, az a gazdai, tulajdonosi állapot. öreg néni gereblyézi a vén diófáról lehullott, elszáradt levelet. — Ne csúfoskodjon ez sem a ház körül. Ilyenkor ősszel mindig hullik, az ember nem győz takarítani. — Ki a ház gazdája? — Hát... Én, meg a lányom. Férfi nincs a házban. Én is özvegy vagyok már, meg a lányom is. A rend, gondozottság után az ember feltétlenül arra gondolt volna, hogy férfi is lakik a házban. — Mióta nincs férfi? — Amióta mi benne lakunk, most már -20 éve elmúlt nem is volt. Még otthon meghalt az én férjem is, a lányomé is. — Otthon? Hát nem kisve jkeiek? — Nem. Úgy települtünk ide a Felvidékről. Az ember biztosra venné, hogy e telepes család, noha nem eredeti otthona e ház, nagyon megszerette azt Ám most jön a következő meglepetés. Az öreg néni — Mézes Józsefné — azt mondja: — Ott azért jobb volt Tetszik tudni, 3 mi honunkban már- néríjigen tú8 megszokni az ember az új helyen. Nyolcvanhárom éves vagyok. Majd, nem a legöregebb 3 faluban. Amikor'ide jötteni, ' már akkor is öreg voltam. Főként a lábaim nem tudták megszokni ezt a vidéket Itt mindenütt hegy, meg hegy, s ahonnan jöttünk, teljesei} sík vidék volt Legalábbis* é <mi falunk határa. Nem szokott ineg az őj helyen, nerr> 1 is fog ’;sosem megszokni; de ' azért minden jel szerint' az >új ’otthonának ét —‘Alápya? — Már ő is . nyugdíjas. Kap- sa öregségit, meg a házA lányig» most éppen kirándulni van. A szövetkezetből országjárásra vittek egy csomó embert, velük ment ő is. Most valahol Pesten 'lehetnek. — Unokák vannak-e? — Hogyne. Meg dédunokák is. A lányomnak négy lánya volt, amikor idejöttünk. Férfi nélkül neveltük őket. Most persze már mind férjnél van. Csakhát az a nagy bánatunk, hogy egyik sem maradt velünk. Ki erre, ki arra vetődött el a házasság után. Nem mondom, hazajönnek, meglátogatnak bennünket, de aztán mennek vissza. Pedig, de jó lett volna, ha valamelyik úgy megy férjhez, hogy a férjével együtt ideköltözik. Kisvejke a Nagy dolgoknak kell abhoz történni, hogy egy eldugott kis falucskára országosan is felfigyeljenek, számon tartsák, sőt, a nevét megörökítsék egy olyan gyűjtésben, kötetben, amely nagy emberekkel, személyiségekkel történt komikus eseteket mutat- . ja be. Amit egy nemzet anekdotakincsének tartanak, az egyben tükörképe az illető nemzet sokszínű életének. Békés István, az egyik legsokoldalúbb magyar író hosszú évek fáradságos munkájával vaskos kötetbe gyűjtötte ősz- sze legújabb és legértékesebb anekdotáinkat. A gyűjteményt a Gondolat Kiadó közel 600 oldalon, díszes .kötetben jelentette meg Legújabb magyar anekdotakincs cin»- meL Amivel Kisvejke eljutott e kötetig, s a sok szelektálás után is kellő fajsúlyúnak találtatott, nagyon is dicséretére válik e kis falucskának, bár eddig erről a kisvejkeiek 'nem is tudtak. Az újságíró informálta őket. Idézzük először az anekdotát Békés István kötetének Theszpisz kordája című fejezetéből: „Van persze a közvetlen hatásnak simább megnyilváFestőnek, természetkedvelőnek való környezet. A völgységi dombok pompás látványt nyújtanak. Erdők, fás ligetek, szántóföldek. Minden lépésnél változik a kép, a hajlatok, kacskaringós utak, fás részek gondoskodnak arról, hogy egyhangúságnak nyoma se legyen. Itt, a dombok közt húzódik nagy szerényen Kisvejke. Csak akkor veszi észre m ember, amikor már elérte a szélső házat. A fényképésznek meglehetősen sokat kell gyalogolni, hogy olyan magaslati pontot találjon, ahonnan legalább a falu fele lencsevégre kapható. E falun is keresztültekereg a Konyhádról Lengyel, Dombóvár felé vezető kövesút, amit persze nem a mai forgalomra .építettek, ezért meg is emlegeti a gépkocsi- vezető Kisvejkét. ha mondjuk a falu vasútállomásának számító Kürtiről egyszer elmegy Kisvejkére. Kis falu—korszerű művelődési ház magyar anekdotakincsben nulása te. Különösen, ha a darab témája mai, és áttétel nélkül kapcsolódik a nézők életéhez. A hatvanas években a Déryné Színház nagy sikerrel játszotta Örsi Ferenc Kilóg a lóláb című tsz-komédiáját özvegy Kocsisné, a fifikus, erélyes, a szövetkezetét keményen összefogó elnöknő figuráját Szántó Margit alakította. A publikum mindenütt élénken tárgyalta a színpadi eseményeket, osztoztak, vitába szálltak a megelevenített színpadi személyekkel — a Kilóg a lóláb elnöknőjét még zárszámadásra is meghívták — a színész és szerep között néha szinte elmosódott a határ. A színházszerető Tolna megyei Kisvejke községben előadás után felkereste Szántó MaTgitot a helybéli tsz. ja- vakorabéü, jól megtermett elnöke: — Hej, elvtársnő — pödöri n tett egyet a bajszán — ha mi összetennénk; amink van... Szántó Margit kicsit megrettent. — Ha ml összetennénk a magunkét — enyhítette szavát az elnök — az én szaktudásomat, tapasztalatomat, a maga csavaros eszét, azt a rámenős természetet, hát olyan tsz-t csinálnák, hogy párját ritkítaná az országban!” j Az előzményekhez tartó-: zik, hogy Kisvejke szövetkezeti és színházkedvelő község. Az előbbit a gazdasági, az utóbbit pedig a kultúr- szomj eredményezte. Nem sok eldugott kis község forrt ennyire össze a színházi élettel, mint Kisvejke. Itt mindig telt ház, lelkes publikum várta az együtteseket, pedig a telt házhoz az kellett, hogy szinte minden családból ott legyen 1—2 személy. Farkas János és felesége, % lelkes, fáradságot nem kímélő pedagógus házaspár megkedveltette a faluval a színházat Természetesen nem hangosbemondóval.. . Nem restelltek személyesen végigjárni a falut, bekopogtattak a paraszcsalád okhoz, meséltek: a darabról, hogy megértsék — és megszeressék, Végül elérték, hogy ebben a parányi községben nagyobb a falvakat járó színházak, együttesek keletje, mint némelyik több ezer lakost számláló községben. Közben persze a szövetkezet te sokat fejlődött. „Amióta megalakultak a tanácsok* A tanácselnöki székben idóses férfi ül; Seres Dezső. Amióta Kisvejkére járok, mindig őt láttam e székben, de még sosem kérdeztem meg tőle, hogy mióta te vau t poszton?. Most pótoltam e mulasztást. — Mióta? Amióta megalakultak a tanácsok. Az első választásnál bekerültem, s azóta egyfolytában én vagyok 9 tanácselnök Kisvejkén. Most, hogy egyesültünk Mucsfával és Závoddál, az egyesített tanácsnak is én lettem az elnöke. Pár év múlva már időszerű lesz a nyugdíj. — Mondjon valamit e csaknem két évtizedes tanácséi« nökségröl... — Gyorsan elmentek az évek, pedig de sok nehézséggel kellett megküzdenünk. Mint elnöknek, talán mondanom sem kell, hagy akkor volt a legnehezebb a helyzetem, amikor még főként a begyűjtéssel kellett foglalkoznunk. Az azért jelentett nehézséget, mert népszerűtlen feladat volt. Mivel kis község voltunk és vagyunk, rendkívül nagy feladatot jelentett sokszor a néhány méternyi járda megépítése is. De azt már szívesebben csináltuk. Művelődési házat is építettünk pedig akkor mindenki azt hitte, hogy nem bírjuk. — Mi az oka annak, hogy Kisvejkén viszonylag sok idős embert, s kevesebb fiatalt lehet látni? — Öregszik a falunk. Ez a folyamat már régebb óta tart, A fiatalok közül alig marad vagy jön vissza tanulás után néhány. Pedi& a megélhetési viszonyok nem a legrosszabbak. A közlekedésünk is jó. Annyi busz megy keresztül naponta a falun, hogy léénye-kedve szerint válogathat mindenki. Sőt, a kulturális életünk sem éppen elmaradott. Még a városlakó ember sem jár annyit színházba, mint a kisvejkei. A fiatalság mégsem marad meg. — Mennyi a falu összlakossága? — ötszázötven. Az előző népszámláláson még hatszázon felül voltunk. BODA FERENC Foto: Tóth Ivón
