Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

(Mezőgazdasági helikopter ni. Mintha egy ketrecben ülne az ember, s várná, mikor sor­solják ki a halálát. — Ketrec. Hisz miénk az egész határ, a Duna. Lehetne sokkal rosszabb is. — Igazad van. Ha itt lett volna Magda ma, könnyebb lenne. — Biztosan valami halaszt­hatatlan jött közbe. Neked ezt jobban kell tudni. Például, fi­gyelhetik is. Mi ? ... Csak pél­dának okáért mondom, elkép­zelhető az is, hogy megbete­gedett. — És ha megnézném őket?... Még elérném a HÉV-et, reggel visszajönnék... — Elment az eszed. így nem lehet kockára dobni mindent. Laci csüggedten ült. Hát persze, hogy nem. Jenőről is szó van, érte is felel. Még soha ilyen nyomasztóan nem érezte a tehetetlen ag­gódás gyötrelmét. Valami más is megfogalmazódott eb­Néha mégis összehasonlította Magdár Klárival, érzékeny tartózkodó s annyira világo­san gazdag szellemét ezzel a kötetlenebb és hétköznapibb lélekkel, különös módon testü­ket is egybevetette, s ilyen- 1 kor megjelent előtte Magda úgy, ahogy egyszer elfüggö­nyözött szobájukban megmu­tatta magát neki s karcsú, gyenge alakjának kagylófénye átderengett a homályon. Hét végén bejött Rigó néni, hátára kötött nagy batyuban hozott zsírt, szalonnát, füstölt sonkát, kerek házi kenyeret, lekvárt. Férje halála óta egy­re inkább levetette magáról a városban töltött évtizedeket, visszavedlett a gyerekéért har­coló, gyerekét szolgáló öreg parasztaszonnyá. Laci egész nap várta Mag­dát, abban maradtak, hogy va­sárnap jön a lány is. Nehezen tudta türelmetlenségét leplez­ni, minduntalan kiment az ajtó elé, leste a szántások kö­zött kanyargó utat, hátha megláthatja alakját, színes ru­háiét, talán épp a kukoricás takarja most el... A lány nem jött. Leszállt a hosszú őszi al­konyat, Rigó néni nehéz szív­vel felszedelőzködött, sírva ölelte át Jenőt, Laci arcát is megsimogatta, aztán elindult, hogy még sötétedés előtt kiér­jen az állomásra. Jenő vele akart menni, Laci lebeszélte. Egyedül maradtak, nem gyújtottak lámpát, a tűzhely előtt ültek, belebámultak a hasábokon táncoló lángokba, nézték a mennyezeten játszó fényeket. Laci nem tudta magába zár­ni átkozott rosszkedvét. — Azért ezt nem így kép­zeltem — buggyant ki belőle a szó. — Azt hittem, az oro­szok átlépik a Kárpátokat, le­zúdulnak az Alföldre, s már itt is vannak, Budapesten. Néhány nap, egy-két hét. De így? ... Meddig? ... — Mit tudsz csinálni?... — Semmit. Éppen ez az, hogy ebben meg lehet fullad­ben, mint a szerelem, ez a sötét gond előre mutatott, élet­társi összehegedést, összenö­vést sejtetett. — .Azt sem értem — mond­ta — hogy miért ülünk itt? ... Valaki azzal biztatott, hogy kapok fegyvert, feladatokat, bekapcsolnak a ... Kicsit gondolkozott, beszél­jen-e Jenő előtt, aztán, mintha önmaga kételyeire válaszolna, folytatta: — Ha valaki vállalja, hogy megszökik a hadseregtől, an­nál megbízhatóbb embert se­hol nem találnak. így vagy te is, én is, meg sok ezer fiatal. Nekünk nincs mit veszítenünk. És csak lapulunk és lapulunk, ez a mi nagy hősiességünk. Jenőre nézett, s észrevet­te, hogy valami mosolyféle fut át az arcán. — Mit vigyorogsz, te rideg­marha? — fortyant föl idege­sen. (Folytatjuk.) Bemutatták a szakembereknek Budaörsön a szovjet gyárt­mányú KA—26 típusú helikoptert, amely jövőre, mint új mezőgazdasági növényvédő gép jelenik meg majd a nagy­üzemi gazdaságainkban. A kis méretű, de magas teljesítmé­nyű, kitűnő fordulékonyságú, kétmotoros helikoptert a Re­pülőgépes Növényvédő Állomás szőlőpermetezésre, valamint olyan dombos vidéken alkalmazza, ahol a merev szárnyú re­pülőgépekkel nem lehetséges a növényvédelem. Képünkön: KA—26-os típusú helikopter munkában a szőlőtábla felett. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Tudta-e ön, hogy ... az emberi haj évente átlagosan 40 centimétert nő és körmünk körülbelül 6 centimétert; ...irodában dolgozó emberek kilencszer olyan gyak­ran hűlnek meg, mint a szabadban dolgozók; ... a legveszélyesebb lopások egyike. ha valaki valódi gyöngyöt lop? Minden egyes gyöngynek oly sok „egyé­ni" jellegzetessége van, hogy felismerése épp oly Uöny- nyű, mintha rá lenne vésve a tulajdonos neve; ... a nyelv az a testrészünk, amely a legnagyobb for- róságot képes elviselni anélkül, hogy rajta égési tüne­tek mutatkoznának? Nyelvünk 75 fokos meleget is ki­bír — nem lényegtelen tulajdonság a szakácsnőknél! A második helyen következnek az ujjhegyek; :..á nyelv — és ez megint elsősorban a szakácsnők számára fontos — a leggyorsabban az édes ízt észleli, azután következik a sós, utána a savanyú és legvégül a keserű íz? ... minél fiatalabb valaki. annál gyorsabban nőnek a valamilyen okból elvesztett körmei? A köröm egészen fiataloknál 16 nap alatt nő ki, idősebbeknél azonban kétszer ilyen hosszú időre, vagyis 32 napra van szük­ség, amíg az elveszett köröm helyett új nő. Sra***, A „SZENT” VÁROS A 20-as évek elején az olasz fasiszta vezér, Be­nito Mussolini bandái fokozatosan kiterjesztet­ték hatalmukat a földközi-tengeri félszigeten. A maffia-donok a fasisztákat ekkor még vegyes érzelmekkel figyelték. Egyrészről üdvözölték a minden „baloldali” szicíliai ellen bevezetett ke­gyetlen terrort, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a szociális, haladó erőket megbénítsa. Ebben egyetértettek. Abban azonban már szem­behelyezkedtek Mussolinival, hogy hatalmukról a fasiszták javára lemondjanak. Kezdetben a fasiszták respektálták a maffiát és semmiféle hatalmi villongást nem provokáltak. Ez időben a haladó erők ellen szorosan együttműködtek. ojaSoteo uoq Vizzini a szicíliai Villáiba maffia- főnöke, még Mussolini hatalomátvétele előtt azt a feladatot kapta, hogy házában néhány fasisz­tát rejtegessen. Vizzini, aki ez időben a szicíliai maffia koronázatlan királyának, Don Vito Cas- cio Ferronak alattvalója volt, később nagyon is megbánta ezt. Az egyik fasiszta, akit rejtegetett, olyasvalamit csinált, amit egyetlen maffia-tag sem nézhetett jó szemmel. Az még csak rend­ben volt, hogy a fasiszta meggyilkolta egyik po­litikai ellenfelét, az azonban Calogeronak már' sehogy sem tetszett, hogy eme szolgálatáért — amelyet a házában rejtegetett fasisztának nyúj­tott — elmaradt a fizetség. Az apró, hasonló esetek ellenére a szicíliai testvériség jelentős összeggel finanszírozta Mus­solini 1922. október 28-i „római menetének” költségeit. Szicíliában a maffia Róma új urát először alig vette tudomásul. Itt ném változott a hely­zet, a hatalmi viszonyok a régiek maradtak. A maffia ezután is ugyanúgy agyonlőtt fasisztá­kat, ha azok megkísérelték a hagyományos uralmi érdekszférákat széttörni, de a munkás- mozgalom és a haladó olasz értelmiségiek elle­ni terrorakciókban a maffia és a fasiszta ban­dák megértették egymást. Ennek ellenére ha­mar kenyértörésre került sor közöttük. Erre Mussolini 1924-es szicíliai utazása adott okot. A sziget fővárosában, Palermoban szigorú biztonsági intézkedéseket tettek ugyan, a tö­megből mégis Mussolini-ellenes jelszavakat kia­báltak. A diktátor a szicíliaiak „szent városá­ba” a nyomorúságos Piana dei Greci-be is el­látogatott. A városkáról minden útikalauz és prospektus megemlékezik és feljegyzi azt is, hogy minden valamirevaló, Szicíliába látogató előkelőség — ha azt akarja, hogy Szicíliában népszerű legyen — ellátogat ebbe a városba, annak ellenére, hogy az egyetlen turisztikai látványosság a hajdani görög-ortodox templom, Szicília egyetlen ortodox temploma és az ős­albán lakosság, amely a XV. században a törö­kök elől menekülve telepedett le itt. Piana dei Greci-ben élet-halál uraként ha­talmaskodott ez időben Ciccio Cuccia polgár- mester. Az emberek csak Don Ciccionak hív­ták, ami egyben a polgármester fogalmát is je­lentette. A hivatali főnök egyidejűleg a helyi maffia vezére is volt. Mussolini Don Ciccio-ról nem sokat tudott, tartott, annál többet képzelt viszont magáról a•• kisváros polgármestere, aki egy esztendővel korábban — amikor az olasz király, III. Victor Emánuel egy órát a város­ban töltött, — Don Ciccio oldalán látogatta meg a templomot és elvállalta a maffia-főnök pol­gármester, Don Ciccio akkoriban született gyer­mekének keresztapaságát. Ezzel együtt, az ud­vari etikett előírásai szerint, a király az olasz korona lovagkeresztjét adományozta Don Ciccio­nak. A titkosrendőrség biztos értesülésekkel ren­delkezett arról, hogy Piana dei Greci az elége­detlen szicíliai szegényparasztok gyülekező- helye és ez a város volt az 1893-as nagy pa­rasztfelkelés központja is. A városi körutazás során Mussolini a polgármester kocsiját hasz­nálta és Don Ciccio a diktátor oldalán foglalt J helyet. Amikor indulásnál a rendőri motoros ♦ biztosító oszlop a kocsi mindkét oldalán felso­rakozott, Don Ciccio magabiztosan közölte Mus- solinivel: „Mit akar ön ezzel a sok rendőrrel? Amíg ön a közelemben van, nincs mitől félnie. Itt én vagyok az egyetlen, aki parancsot adhat”. A fasiszta diktátor ezt a megjegyzést sosem tudta lenyelni. Ingerülten adott mégis paran­csot, hogy a rendőri oszlop távolabbról köves­se őket. A maffia-polgármestert a diktátor bi­zalmatlansága mélyen megsértette. Tekintélyén esett súlyos csorbának tartotta. Ezért azután Ciccio, amikor a templomhoz értek, és Musso­lini azt megtekintette, visszafelé már nem ült be saját kocsijába, a diktátor mellé. Mussolini az ünnepélyesen feldíszített főtéren beszédet akart mondani. A gyalogosan vissza­baktató polgármester utasítására azonban a tér csaknem üres maradt, mindössze egy-egy tucat embert gyűlt ott össze. Mussolini ezt ,a kudarcát a szicíliai maffia, a „tiszteletreméltó társaság” számlájára írta. A Piana dei Greci incidens szolgáltatott ürügyet, hogy a nyílt háború a maffia és a fasiszta re­zsim között kitörjön. 1922-től 29-ig a Szicíliá­ba érkezett fasiszta különítmények több ezer embert végeztek ki és az új palermói rendőr­főnök, Mussolini bizalmi embere, Cesare Móri, elrendelte, hogy a házakat körülvevő kőkeríté­sek kilencven centinél magasabbak nem lehet­nek. Különítményeivel nemcsak leromboltatta a falakat, de tulajdonosaikat börtönbe is vetet­te. 1922-ben 223, 1923-ban 224, 24-ben 278, 25- ben 268 halálos ítéletet hoztak Palermoban, de az áldozatok nagy része egyszerű szegényparaszl volt, aki nem is tartozott a maffiához. A befo­lyásos maffia-tagok, Cesare Móri terrorja alól azzal vonták ki magukat, hogy beléptek a fa­siszta pártba. A maffia viszont exponáltabb ve­zéreit ez időben Amerikába küldte, ahol a szi­cíliai rhaffia leányvállalata, a Cösa Nostra meg­felelően hasznosíthatta a frissen érkezettek „szakmai tudását”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom